Decemberben a klubhelyiségen kívül csak egyetlen csodás dolog létezik. Mégpedig a Három Seprű odalenn, Roxmortsban. Madam Rosmerta, aki már anyám idejében is itt volt kocsmáros a legfinomabb vajsört és forró csokit készíti a világon.Imádok ide beülni magányos hétvégéimen, és figyelni a még mindig igen szemrevaló asszonyságot, meg kihallgatni mások beszélgetéseit. Szombat délelőtt van. Oscar bizonyára még alszik, ilyenkor az egész napot képes átaludni, a hugaim pedig valószínűleg a Mézes Falásban akarnak lógni, ahhoz pedig nekem nincs hangulatom. Felöltözök, jó sok ruhát magamra veszek, még a végén olyan nem leszek, mint a a túlöltöztetett kétévesek. Lebaktatok a lépcsőkön, majd kilépek a birtokra. A kacskaringós, hóval fedett úton végighaladva elérek a kapuig, ahol felnézek a kapu tetején díszelgő szobrokra. Mindig megcsodálom őket, mióta ide járok. Aztán tovább haladok. Roxmorts ilyenkor nagyon hangulatos. Alapból is nagyon szeretem a stílusát, de ilyenkor télen, mikor hó takarja a házak tetejét, és díszkivilágításban úszik az egész. Szeretem ezt a helyet. Benyitok a Három Seprűbe, nem foglalkozok az aszalt koponyával ami motyog nekem valamit, csak oda ballagok a pulthoz. - Madam Rosmerta! - köszönök a szőke asszonynak - ma is fenomenálisan néz ki! - talán ő az egyetlen nőnemű akivel ilyen közvetlenül tudok beszélni. - Oliver, drágám, mit kérsz? - lép oda elém, s a szemembe bámul. Egyből zavarba jövök. Lesütöm a tekintetem. - Egy… egy vajsört szeretnék - mondom, mintha csak az édesanyámtól kérném a lefekvés előtti kakaómat, majd megköszönöm és leülök az egyik pulthoz közeli asztalhoz.
Vendég
Pént. Dec. 06, 2019 12:32 pm
To: Oliver
Számomra a legtöbb nap egyforma. A tavasz, az ősz és a tél is. De ez a nap más. Ahelyett, hogy kimennék a tóra, vagy a Tiltott Rengeteg szélére olvasni, rajzolni, inkább elindulok Roxmorts felé. A kellékeimet természetesen magamnál tartom nélkülük nehezen teszem ki a lábam. A legújabb könyvem és rajz fűzetem, néhány ceruzával. Ebből áll az én kis táskám tartalma. Elérve a várost gondolkodóba esem. Hova menjek? A három Seprű nem az én stílusom, a Mézes Falásban bizonyára most sokan vannak. Nem szeretem a nagy tömegeket így szerintem marad a Három Seprű. Legfeljebb kérek egy forró csokit. Úgy is rég ittam már olyat. Betérve végig nézek. Délelőtt van nem is számítottam sok emberre. Oda sétálok a pulthoz és kedvesen csak egy forró csokit rendeltem. Mostanában nehezen alszom így nincs elég energiám felfogni, hogy is kéne reagálnom a dolgokra. Legalább most az egyszer közömbös tudok lenni. Na nem baj egy kis édes íz felfog villanyozni az biztos. Leülök egy szimpatikus helyre, ahol nem vagyok feltűnő. Nem szeretek a központban lenni eléggé zavaró számomra és zavarba ejtő. Kommunikálnom kellene többet nem rajzolni. Akkor nem lennék olyan szégyellős az esetek 90%-ban. De kár, hogy anyám meddő. Akkor lehetett volna egy kis tesóm, akivel foglalkozhattam volna. De mindegy ez van. örülnöm kéne, hogy én legalább összejöttem nekik. De az olyanoktól, mint Briggs azt kívánom bárcsak másképp döntött volna a sors velem kapcsolatban.
