Megcsap a kellemes esti levegő, amikor kilépek a bájitalos üzletem ajtaján és annyira jól esik, hogy pár pillanatig hagyom, hogy az a játékos kis szellő megtáncoltassa magam körül a ruhámat, és csak utána zárom be magam mögött az ajtót. A mai nap is kellőképpen fárasztó volt, és máskor biztos vagyok benne, hogy egyből sietnék haza Oliverhez, kiélvezve minden egyes pillanatot, amit még vele tölthetnék el: de ma kivételesen más terveim vannak. Még pár nappal ezelőtt megbeszéltem Lindával, hogy munka után ha van kedve, akkor találkozhatnánk és sétálhatnánk egyet este a városban, az idő pedig mintha a kedvünkben akarna járni, tökéletes erre. Elmosolyodom és gyors léptekkel meg is indulok a megbeszélt találkozó helyre, alig várva, hogy egy kicsit beszélgessünk. Mostanában a napjaim eléggé… zsúfoltak és általában ugyanúgy telnek, és habár kifejezetten szeretem az időt otthon tölteni, szükségem van arra, hogy végre szabad legyek, hogy félelem nélkül tudjak így sétálni a városban. A mai napig nem tudtam levetkőzni a paranoiámat, minden egyes utcasarkon és sikátorban azt várom, hogy mikor jelenik meg egy gyanús alak, de szerencsére eddig még ilyenre egyszer sem volt példa, ma pedig tényleg nem akarom elrontani a hangulatomat azzal, hogy a múlton merengek. A jövőbe kell néznem, bár sajnos az sem feltétlenül tartogat számomra jókedvet és boldogságot, de legalább a lányaim biztonságban lesznek és semmi más nem számít igazán. Már messziről kiszúrom Lindát, mire már a távolból intek neki mosolyogva és még jobban megszaporázom a lépteimet, hogy minél előbb odaérhessek hozzá.
- Szia! - Üdvözlöm, amikor már kellő távolságban vagyok tőle. - Olyan, mintha ezer éve nem láttalak volna, pedig azért pár hete találkoztunk. - Jegyzem meg továbbra is egy szolid mosollyal. Lindával az egyik kviddics meccsen sikerült összefutnom, és azóta is jó barátságban vagyunk, hamar megtaláltuk egymással a közös hangot. Hasonló ízlésünk van könyvek terén is, ezért rendszesen szoktuk megvitatni az adott olvasmányainkat, amikor az időnk engedi. - Hogy vagy? Nekem határozottan jó egy kicsit elszabadulni a szokásos napi rutinokból. - Vallom be kicsit talán szégyenkezve, hiszen én épp most élem az életem legszebb szakaszát: azzal a férfival élek együtt akit tiszta szívemből szeretek, a lányaim is biztonságban vannak, az egyetlen dolog ami zavar, az az hogy ez nem fog a végtelenségig tartani, figyelembe véve, hogy szerelmi bájitalt adagolok Olivernek, de erre nem szeretek gondolni. Főleg most nem. - Sétáljunk egyet, aztán ha látunk valami szimpatikus helyet, akkor esetleg beülhetnénk inni valamit. Mit szólsz ehhez a tervhez? - Vetem fel némi töprengés után.
