Soha nem szerettem a telet. A decembert meg pláne nem. Hideg van, havazik, minden jeges, és az hót ziher, hogy én naponta 5x elcsúszok. Ilyenkor nem is szívesen hagyom el a klubhelyiséget, csak nagyon indokolt esetben. Már délután van, mégis csak én egyedül ücsörgök a klubhelyiségben, a kandalló előtt, és bámulom a pattogó tüzet. Jó meleg. Lábaimat felhúzom a fotelban, és próbálok nem gondolni semmire. Előre rettegek a következő teliholdtól. Utálom az átváltozást, főleg azért, mert a bájitaltól amit anya itat velem a tudatom a sajátom marad, és a fájdalom minden apró, kínzó másodpercét átélem. De legalább nem bántok senkit. A húgom szerint mások is vannak az iskolában, akik ezzel a betegséggel küzdenek, és szerinte a mai világban ez nem olyan nagy katasztrófa, hiszen van rá sok módszer, hogy féken tartsuk a bennem rejtőző vadállatot, de ő nem éli át azt amit én. Illetve én még senkivel nem találkoztam, aki vidáman jelentette volna be, hogy ‘hé haver, nyugi, én is vérfarkas vagyok’. Félek, hogy sosem lehet majd saját családom, hogy nem vehetek senkit feleségül, és hogy nem lehet gyerekem, hiszen mi van, ha bántom majd őket? Persze a húgom erre is csak azt szokta mondani, hogy ne aggódjak, úgysem találnék olyan nőt, aki a szabad akaratából hozzám jönne… Kinyújtom a lábaimat, és közelebb hajolok a tűzhöz. Melegíti az arcomat. Eszembe jut a karácsonyi bál, és hogy még mindig nem hívtam el senkit. Milyen ciki lenne már, ha egyedül kellene mennem, főleg úgy, hogy Oscar biztos hogy valami bomba nővel fog érkezni. Ideje lenne már összeszednem magam, a sarkamra állni és megkérdezni valakit, hogy eljön e velem. Tízből egy csaj csak összejön.
Közelgett a karácsony, baromi hideg volt odakint és a múltkori edzést végighisztizte a csapat. Bevallom, nekem is hisztizni volt kedvem, mikor mínusztízben repkedtem a pálya felett, ráfagytam a seprűmre és egy egyszerű cselt sem tudtunk gyakorolni, mert mindenkit jobban érdekelt a hideg, mint a kviddics. Ezért elhatároztam, hogy beiktatunk néhány beltéri edzést is, három teljes napig törtem rajta a fejemet, mégis hogyan oldhatnánk ezt meg. A folyosón Runcorn tanfelügyelő betiltotta a futkározást - nem, nem tudtam az előzményeket -, a labdázást már rég tiltotta a házirend, a gimnasztikát pedig rém unalmasnak találtam. Mégis ki akar fekvőtámaszozni, guggolásokat és hasonlókat csinálni hosszú távon? Tehát kreatívnak kellett lennem, így született meg a jóga ötlete. Carolnak meséltem róla először, ő képen röhögött. Úgy igazán. Perceken keresztül nem bírta abbahagyni a nevetést. De nem vette el a kedvem, kitartottam a jóga ötlete mellett és elhatároztam, hogy a csapatból valakivel tesztelni fogom, mennyit ér egy intenzív jógaóra. Igaz, azt még nem tudtam, hogyan leszek képes átszellemülni, mert sosem bírtam megülni a seggemen. Állítólag ez tanulási nehézség volt, de nem foglalkoztam vele, Eddie mindig azt mondta, hogy szarjam le. Szóval én leszartam, kivéve, ha néhány kevésbé jófej tanár szembesített vele, hogy szánalmasak a tanulmányi eredményeim. Most viszont nem ez a lényeg, hanem a jóga, aminek nagyon utánanéztem a könyvtárban - igazából nem, tíz perc alatt végigpörgettem egy könyvet, kikölcsönöztem, majd rendíthetetlen magabiztossággal visszatrappoltam a klubhelyiségbe azzal a szándékkal, hogy az első szembejövő csapattársamat fogom felkérni kísérleti patkánynak. Átléptem a küszöböt, kellemes süteményillat és okkersárga színek fogadtak. Imádtam a klubhelyiségünket, majdnem olyan otthonos volt, mint az Erdei Kabin, ahol a falkával éltünk. Oliver a kandalló előtt ült, egy pillanat erejéig azt hittem, hogy éppen készül a tűzbe nyomni a fejét... vagy valami ilyesmi. De végül nem ezt tette, csak próbált felmelegedni és ezt maradéktalanul megértettem. - Oli, pattanj fel, jógázni fogunk - léptem mögé, nagyot csapva a vállára. - Ez az új edzéstervem. Átmozgat minket és jót tesz a lelkünknek, vagy mi a fene. Ledobtam az egyik citromsárga puffra a vaskos, jógáról szóló könyvet, mintha sok időt töltöttem volna a lapozgatásával. Sejtettem, hogy Oliver átlát majd rajtam, mindenki, de tényleg mindenki tudta rólam, hogy nem voltam egy könyvmoly...
Hunter Tuttle
When the snows fall and the white winds blow, the lone wolf dies but the pack survives.
Vendég
Csüt. Dec. 05, 2019 9:55 pm
Hunter x Oliver
see the devil in I
Csak ülök ott és figyelem a pattogó tüzet. Lehunyt szemmel élvezem a testemet körülölelő csendet, és a nyugalmat ami ennek hatására szétárad a mellkasomban. Zsibbad a lábam, de nem érdekel. Nem akarok megmozdulni. Jólesik pihenni egy kicsit. Hiszen ha innen felkelek megint kezdődik az elejéről az aggodalmaskodás. Nyugalmam sajnos, vagy nem sajnos nem tart soká. Valahonnan magam körül hallom, hogy nem vagyok egyedül. Aztán egy ütést érzek a vállamon. - Áu, haver - nyögök fel, és elemelkedem a kandallótól, majd realizálom amit Tristan mond - Hogy… mi van? - kérdezem teljesen értetlenül és drága csapatkapitányom derűs arcára nézek - hogy mi csi? - Jóga. Ez a gyerek tényleg arra akar rávenni engem, hogy jógázzak. Én, aki annyira hajlékony, mint egy zongora. Szerintem ha leülök törökülésbe kitörik a térdem. - Ezt te teljesen komolyan gondoltad? - kérdezem tőle, miközben körbe pillantok a klubhelyiségben, mintha valami kandi kamerát keresnék. Az tény, hogy szeretek kviddicsezni, jó is vagyok benne, de amikor jelentkeztem terelőnek jógázásról nem volt szó - Szerintem a jógát tiltja a házirend - kezdek bele a kibúvó magyarázatomba, miközben óvatosan felállok a fotelból - azt hallottam, hogy elvileg rituális démonidézésre való. Én nem kockáztatnék - kacsintok rá Tristanra, de látom a szemében az elkötelezettség izzó tüzét, és tudom, hogy nem menekülhetek. Nagy levegőt vettem. Nem is tudom, hogy utoljára mikor nyújtottam rendesen. Szeretem a beállt kis csontjaimat, a folyton bizsergő gerincemet. Aztán betolakodik a gondolataim közé a telihold szürke képe. Lehet, hogy ha a jógától meglazulnak az izületeim, vagy micsodáim, akkor kevésbé fájna átváltozni. Bár szerintem még senki nem látott jógázó vérfarkast. Beadom a derekam, nem mintha lenne más választásom. - Vágjunk bele. - csapom össze a tenyerem tettetett boldogsággal - A húgom Olga sokat jógázik. Szerinte megnyugtató, és tónusossá teszi a testet… akár mit is jelentsen ez.
