Már eléggé jó idő volt ahhoz, hogy csak úgy kimenjek a tóhoz és megmártózzak benne. Persze senki nem adott erre engedélyt, én is többnyire akkor igyekeztem ezt kihasználni, amikor a fél banda Roxmortsban volt vagy épp valami csoda folytán nem rongyoltak erre kocogó, sétálgató diákok. Nem volt olyan egyszerű ilyen alkalmat találnom, de én voltam Jesse Yordmoon, aki nagyban fittyet hányt a házirend egyes részeire és ha ugyan nem úsztam meg olykor Bagman büntetéseit, nem különösebben érdekeltek a következmények. Ez pont olyan alkalom volt, mint hogy sokszor késő este gyakoroltam egy-egy elhagyatott tanteremben, ahol csak egy egyszerű némítő bűbájjal megoldottam, hogy ne szűrődjön ki semmiféle hang. Sokszor menekültem az egyes hobbijaimhoz, mint a színészkedés és társai, mert ezzel is kerestem a helyem a világban, de még mindig nem igazán jutottam dűlőre. Lehetséges, hogy talán nem is fogok. Mindenesetre most ez érdekelt a legkevésbé, amikor is lubickolhattam egyet. Felkészültem, hisz alsónadrág helyett fürdőgatyát húztam és úgy indultam le. Tudtam az ilyen alkalmakra mivel készüljek, szárító bűbáj és társai. Ugyan néha egyes varázslatokat még nem tanultam meg csak kellően begyakoroltam, mert úgy éreztem, hogy szükségem lehet még. Ez is egy ilyen volt, ahogy a némító bűbáj is. Nem tartottam magam egy nagy hekusnak, csak a seggem védtem be a legjobbkor. Az időérzékemet teljesen elfelejtve másztam végül ki a partra, ahol heves ugrálás mellett ráztam ki a fülemből a vizet, végül csak beletúrtam a hajamba és elfeküdtem a fűben. Nem hoztam törölközőt, minek. Ahogy mást sem igazából a ruháimon kívül, így csak a hátra hagyott ruhakupac mellé tudtam ledőlni. Ha fázni kezdtem volna, még mindig ott volt a megszárítás lehetősége és a felöltözés. Még hezitáltam rajta, hogy visszamenjek, egyszerűen csak az eget kémleltem. Aztán már azt sem, így teljesen meglepetésként ért engem, hogy az arcomhoz értek. Persze néhány másodperccel előtte ismerős illat csapta meg az orrom, mégsem volt annyi időm, hogy egyáltalán feleszméljek. Így aztán csak meglepetten vettem ki tőlem nem is olyan messze Persephone sziluettjét, de igazából az összes létező vonását rémesen közelről. Még ha hevesebben kapcsoltam volna, akkor menten elhúzódtam volna tőle, de annyira közel volt, hogy leginkább lefagytam csak. - Te mégis mit csinálsz? - nem volt olyan határozott a hangom, mint szerettem volna, ennek pedig leginkább az volt az oka, hogy teljesen kiszolgáltatottnak éreztem magam. Eszembe jutott az a múltkori eset Eadlynnel, amikor is valami rohadt fogadás miatt teljesen pucérra vetkőzve kellett a sötétben csobbanni a tóban. Akkor megtettem, de most mégs ugyanolyan kellemetlen érzés fogott el, igaz rajtam volt a fürdőnadrág. Nem értettem sem őt, sem a helyzetet. De végül csak bólintottam, mert a keze még mindig a hajamban turkált. - Nem sértésnek szántam. - mondtam végül csak ennyit, miután legyőztem a hirtelen kitörő pánikot és erőt vettem magamon. Mondjuk hogy ne azonnal kezdjem el takargatni magam. Őt azonban továbbra sem értettem, hisz még mindig aránytalannak éreztem magam a hirtelen növési fázisaim után és a kappanhangom sem bizonyult a legférfiasabb hangnak. Mindenesetre meglepettségemben inkább volt a hangom rekedt, mint vékony. Meg is köszörültem gyorsan.
