I messed with your mind - Brigitte & Seph

A vizsgák ugyan nem okoznak nekem különösebb problémát, de az már igen, hogy úgy kell tennem, mintha nem tudnám megfelelően az anyagot és el kell játszanom mások előtt azt, hogy ugyanúgy szenvedek, mint a többiek, amikor a tanulásról van szó, hiszen akárhogy is vesszük ez az RBF év. Mivel a jövőbeli tanulmányaimba ez elég erősen bele fog számítani, ezért úgy döntöttem, hogy a vizsgák idejére felhagyok a butácska lány szerepével és olyan jegyeket szerzek majd, amit alapból is szereznék, ha nem játszanám meg magam, de ezt is jó előre meg kellett terveznem, mert túl gyanús lett volna az, ha hirtelen megtáltosodom és mindenből kiváló leszek. Nem, ezt nem tehettem meg, adnom kell a látszatra, még két évem vissza van az iskolából, és felesleges lenne lerombolni az emberekben azt a képet, amit eddig megismertek bennem. Úgyhogy szelektáltam. Kiválasztottam azokat a tantárgyakat, amik feltétlenül szükségesek a továbbtanulásom érdekéből, és úgy tettem, mintha minden este szorgalmasan a könyveket bújnám, hogy azt mondhassam, hogy tényleg sokat készültem a vizsgákra. Igaz, hogy nem volt erre semmi szükségem, főleg mivel büszkén mondhatom, hogy sokkal előrébb tartok az évfolyamtársaimnál a tananyagokat tekintve - milyen szerencse, hogy az embernek több idősebb testvére is van, akiknek a könyveiből tanulhat, amikor csak kedve szottyan -, de így legalább továbbra is becsaphattam a környezetemben lévőket. Tehát, a ma estémet is a könyvtárban tervezem eltölteni, mint ahogy a legtöbben így az év vége közeledtével. Kifejezetten utálom, ha ennyi ember vesz körül, de nincs mit tenni, a látszatra továbbra is adni kell.

Kicsit sóhajtva választok ki magamnak egy félreeső asztalt, és ülök le, majd pedig küldök egy hálás mosolyt az éppen aktuális fiúnak, aki segített az összes könyvemet ide cipelni. Még csak az hiányozna, hogy én cipekedjek, ugyan! Erre mindig van más.
- Köszönöm, ez kedves volt tőled. Most viszont szeretnék egyedül lenni, ha mellettem vagy, akkor nem fogok tudni koncentrálni. - Játszom a zavarban lévő hálás lányt, a taktika pedig beválik, a fiú elégedetten battyog vissza a barátaihoz, én pedig unottan felütöm az egyik könyvet és úgy teszek, mintha teljesen belemerülnék a tanulmányaimba, de közben igazából a környezetemben lévő hangokra és beszélgetésekre figyelek. Ilyenkor lehet a legérdekesebb információkat megszerezni. Egy bizonyos idő után lapozok a könyvben, hogy ne legyen feltűnő, hogy túl sokáig nem tettem, de egyébként meg csak várom, hogy teljen az idő, hogy aztán visszavonulhassak és igazából olyan dolgokkal foglalkozhassak, amik igazán lekötnek. Néha-néha felnézek az “olvasásból” és ekkor tűnik fel a nálam egy évvel fiatalabb Brigitte nevű lány a griffendélből. Egyedül van, ami pont kapóra jön, mert szörnyen unom magam. Önkéntelenül is egy kis mosoly kúszik az arcomra, és miközben továbbra is úgy teszek, mintha éppen nagyban a tanulásra koncentrálnék, de közben az asztal alatt előveszem a pálcámat és csendesen elmormogok egy egyszerű varázsigét, amitől az egyik jó nehéz könyv egyenesen a lány fejére esik. Néha nekem is kell szórakozás… ha már szemtől szemben nem mondhatom meg a véleményemet róla, a színjátékom miatt.