Law of attraction - Lydia & Jaxon

Lydia & Jaxon

Nehézkesen indult a reggelem, ahogy az általában szokott, amikor hazaérkezem. Hiába, hogy sokkal rugalmasabb sokszor a közlekedés a varázsvilágban, azért az időzónákat nem lehet igazán kipihenni az első néhány napban. Álljon talpán az ember, srm a kávé, sem más élénkítők nem fogják egyhamar ezt csillapítani. De akadályozzon meg engem bármi is attól, hogy betérjek az egyik kedvenc helyemre. Néha nehéz követnem, hogy mennyi időre megyek ki, nehéz azon is kiigazodnom, hogy aztán mennyi időt töltök el épp az egyik vagy a másik országban. Ezt szinte lehetetlen megjósolni, így amikor hazatérek, az általában meglepetés az itthoniaknak. Azért másfél hónap után nekem is honvágyam van, ez a nálam jobbakkal is sokszor megesik.
De legurítani a kedvenc márkámból az egyik visszatérős helyemen nem elhanyagolható érzés, mindjárt jobban vagyok és a fejfájásomat is mintha elfújták volna. Sosem szoktam sokáig maradni vagy annyit inni, hogy aztán semmire ne emlékezzek, az nem rám vall. De az sem, hogy egy reggeli fejfájás megállítson abban, hogy estére ellátogassak a helyre. Rendszerint az első néhány napomon idehaza sem adnak feladatot bent a parancsnokságon, így attól sem kellett volna tartanom, ha mégis beüt a krach.  A pultos már ismer engem, hiába egy mugli hely, én annál gyakrabban járok ide, hogy idegenként kezeljenek. Ki sem kell ejtenem a számon, hogy mit kérek, mi több, még jól el is beszélgetünk, ahogy ott maradok a pultnál. Amúgy sem igényelek sokszor többet ennél ezen a helyen, én már nem az a korosztály vagyok, aki úgy szórakozik, hogy mindent felhajt, még a jobbféle lányokat is, nem csak az alkoholt.
A tekintetem viszont nem tudja elkerülni két nagyon lelkesen elbeszélgető fiatal nő, ahogy elhallatszik hozzám néha a nevetgélésük, de ebben még semmi furcsa nem is lenne. Ellenben nagyon engem szuggerálnak és néha tényleg találkozik a tekintetünk. Nem láttam még sosem itt őket, igazából az sem fér a fejembe, hogy miért erre a helyre esett a választásuk. Talán várnak valakit? Vagy egyszerűen szeretik az ilyen helyeket, nem tudom még eldönteni. Mindenesetre nehéz leplezni a hirtelen jött zavart, amiért ennyire figyelnek és hogy csillapítsam, csak megemelem feléjük a poharat, amiből eddig még egy kortyot sem ittam, hogy ennek máris elejét vegyem. Ezt az egészet még a pultos is kiszúrja és nem rest egy vicces megjegyzést tenni, miszerint járjak utána az érdeklődő pillantásoknak. De én nem olyan vagyok, aki csak úgy leülne közéjük egy helló lányok köszöntéssel, mintha csak a csajozás lenne a kézenfekvő. És mi van akkor, ha csak valami furcsát találtak rajtam? Vagy ismerős vagyok nekik és láttak már korábban. Sok ember között fordulok meg, nem tartanék semmit sem kizárható tényezőnek.

Lydia & Jaxon

Hogy mit művelhet együtt négy huszonéves modell? Nos, nem biztos, hogy első nekifutásra bárki azt gondolná, hogy elvegyülnek a muglik között, pedig épp ez történik. A hosszú, javarészt munkával töltött nap után ugyanis mostanában újra és újra felfedezzük London mugli szórakozóhelyeit, és néha ugratjuk is a gyanútlanul iszogatókat. Thelmaval elsőként érünk a legújabb helyre, asztalt foglalunk magunknak, és miközben elbeszélgetünk arról, hogy mi minden történt azóta, mióta kiköltöztem az ügynökség nyújtotta lakásrészből, az itallapot nézegetem. Nem kell sok, hogy a hely a szívembe lopja magát, egy epres daiquiri éppen elég ahhoz. Ahogy pedig kikérem magamnak, meg is akad a tekintetem a pultnál ücsörgő magányos fickón. A társaságom is hamar kiszúrja, hogy mi köti le a figyelmemet, és nincs meglepve rajta, hogy egyből kiszúrtam magamnak egy partiképes hímet. Ő ugyanis meg van róla győződve, hogy a vélák így működnek. Én viszont pontosan tudom, hogy annak ellenére, mennyire könnyűnek tűnhet, sokkal nehezebb kapcsolatokat szerezni ezzel. Mármint igaziakat. Maradandókat, amik nem szűnnek meg létezni, miután egy szobával arrébb teszem a székhelyemet. Az árny oldalt csak az érti meg, aki átéli, mindenki másnak könnyűnek tűnik az életem. Épp ezért, Thelma nem is szívesen tart velem, mikor kilátásba helyezem, hogy mulathatnánk egy kicsit, míg a többiek ideérnek.
- Nem tűnik olyan fickónak.. - szólal meg Juls, mikor befurakszik mellettem a fal melletti helyre. Már meg sem lepődöm, hogy azonnal felvette a beszélgetésünk fonalát. Bár nyilvánvalóan ő sem lepődik meg, hogy ismét férfiakról folyik a szó.
- Mármint milyennek? - kérdezek vissza automatikusan.
- Olyannak, akit két perc alatt elbűvölsz... - forgatja meg a szemét Thelma automatikusan.
- Hát milyennek tűnik? Egyedül iszogat.. Nem úgy látszik, mintha várna valakit, viszont jó parti. Mi másért lenne itt, ha nem azért, hogy felszedjen valakit? - szólal meg végül Elodie is, aki hármuk közül az, aki soha nem hibáztatott azért, amilyen géneket örököltem. Nem volt rám irigy, nem fájt neki az, hogy az én szekerem momentán jobban megy, mint az övé.
- Mi van, ha házas? - pillant rám Thelma kérdőn. Nem mintha valaha kikezdtem volna házas férfival. Nem szokásom. Nem is értem mire fel ez a vádló hangnem...
- Merlin szerelmére, miért vagy ennyire borúlátó? Fogadjunk, hogy.... - kezdi a mondatot Ellie, még be sem fejezi már a szemeim is kikerekednek.
- Te csak ne fogadj az én nevemben.. - förmedek rá barátnőmre, de mire felemelem a hangom, az alku már meg is köttetett. Kihátrálnom pedig csak akkor illendő, ha valóban kiderül a fickóról, hogy házas.
- Hát, akkor jó szórakozást.. - felhörpintem fel az italom maradékát, majd felkelek, hogy a pulthoz induljak. Az imént még poharat emelt felénk, kétlem, hogy zokon venné, ha leülnék mellé, ha pedig mégis így van, biztosan rövidre zárja majd a próbálkozásomat. Én viszont nem hagyom magam olyan könnyedén lerázni, az első pillanattól kezdve azon vagyok, hogy hatást gyakoroljak rá, így jobb esetben már akkor a tenyeremből fog enni ez a mugli fickó, mire mellé érek. Persze ezt még nem csekkolom le, előbb leülök mellé a pulthoz.
- Feltűnt, hogy egyedül ücsörögsz itt... - billentem aztán felé a fejem. Az üdvözlő köröket már lefutottuk az italokkal. Most pedig alkalmam van megnézni azt is, hogy érdemes-e kikezdenem vele. Vagyis, hogy van-e karikagyűrű az ujján.

Lydia & Jaxon

Aki már ismer, az a megmondója is lehet egyben annak, hogy nem tudok mit kezdeni egy viháncoló női társasággal. Annyira harsányak, elevenek, viháncolóak, ahogy csacsognak a fogalmam sincs miről. De arról nagyon. Az egész szemezgetés pedig kezd egy picit zavarba ejtő lenni, de ennyitől nem fogok szégyenlős kisfiúként viselkedni. Inkább figyelem őket tovább, hol egyiken, hol a másikon pihentetve a tekintetem, de folyamatosan visszatérek arra az egyre, aki konkrétan le sem veszi rólam a szemeit. Nem tudom, hogy ez most felhívás a keringőre vagy csak épp rólam diskurálnak, de az is lehet, hogy annyira unalmas a téma, hogy engem nézni is üdítőbb. Nem kergetek illúziókat, nem hiszem, hogy ez utóbbi lenne a befutó. De az elgondolás tetszik, ettől pedig még magamban is mosolygok egyet.
Most támaszthatnék fel teóriákat is, hogy a nők ilyenkor általában pasira vadásznak, de az is lehet, hogy csak eljöttek egyet bulizni és szimplán csak jól érzik magukat. Őszintén szólva nem vagyok kicsit sem előítéletes és a kliséktől is teljesen mentesültem. Nagyanyám meg is csapkodna, ha az ellenkezőjét kezdeném el fújni. Inkább beszélgetek a csapossal egészen addig, amíg az egyikük fel nem kel. Beszélgetőtársam is hamar rájön, hogy megint magára marad a telefonja nyomkodásával és a kiszolgálással, de talán nem fogja magát unni, elvégre így plusz egy társaságunk is akad.
Furcsa érzés kerít hatalmába igen csak hamar, ahogy a közelembe jön, majd le is ül mellém. Nem is tudom, mintha... eddig is ennyire megnyerő kisugárzása volt? Komoly erőfeszítéseket kell tennem annak érdekében, hogy mégse úgy fessek, mint aki épp nem képes leküzdeni a fogyatékát és majd' kiesik a szemein meg a száján. De végül valamennyire sikerül összeszednem magam és nem automatikusan válaszolni neki valami idiótaságot.
- Valóban, amolyan nap végi levezetés. Lánybúcsú? - kérdezek vissza, hogy azért nyoma legyen annak is, hogy értelmesen érdeklődök, nem pedig némileg tompán. Máris ennyire beütött volna az az ital?
- Én sem bírnám ezt a csacsogást. - biccentek el ismét a lányok felé, ha pedig ez a megjegyzés nem tetszik neki, akkor így jártam. Legalább őszinte vagyok.
- Egyébként Jaxon vagyok. Meghívhatlak még egy italra? - nyújtom is a kezem, ahogy bemutatkozok. Annyira nem sietek a teljes nevemmel, előbb nézzük meg, miért is ült ide hozzám. Biztos nem csak úgy.