Lelkesen, erőnk teljében, bár kissé módosult csapatösszeállítással állunk pályára a Hugrabug elleni mérkőzésen. Megvallom őszintén, már akkor liftezett a gyomrom, mikor reggel az ablakon kibámulva megpillantottam, hogy bárhogy imádkoztunk, nem jött be a tervünk. A szakadó eső minden Leperex ellenére ugyanis nem lesz a javunkra ezen a meccsen. Ráadásul az sem segít, hogy a Hugrabug őrzője, Alina, piszok tehetséges. Még James meccs előtti motiválónak szánt szavai sem kifejezetten érik el a célt. Minden hiába, utálom az esőt. Épp azon morfondírozok magamban, hogy teljesen feleslegesen waxoltam fel a seprűm nyelét este, mert csak nehezebb lesz megtartani magamat rajta, mikor elhangzik a meccs kezdetét jelző sípszó, én pedig némi fáziskésés után borzongva vágok neki az esőfüggönynek. James az időjárási viszontagságok ellenére is gyorsan megszerzi a kvaffot, és mire a karikához érnék, Brigitte már rá is próbálja. Egy pillanatig sem hezitál, kérdés, hogy Alina milyen lábbal kelt fel, ugyanis a dobás szépen csavarodik a bal oldali karika irányába. Mindeközben fél szemmel, épp csak látom, hogy Roxanne próbálja meglendíteni a gurkót az ellenfél felé, de nem jön össze. Csak remélni merem, hogy ez nem egy rosszul sikerült vízhatlanító bűbáj eredménye. Automatikusan lepattanó kvaffért indulok, és mikor megszerzem, hátulról kerülöm meg a karikát - ügyelve arra, hogy ne hagyjam el a pályát, mert Madam Hooch szeme úgyis mindent lát -, majd én is elhajítom a labdát, de már dobás közben látom, hogy az esővíz miatt megcsúszik az ujjaimon és elrepül a két karika között. Ez sem tesz boldoggá, de mondtam már, hogy utálok két perc alatt bőrig ázni?!
Vendég
Hétf. Júl. 26, 2021 9:55 pm
Team Hufflepuff
René Yates-Newman | Hajtó
Ma a szakadó eső ellenére igazi harci Borznak érzem magam, már csak azért is, mert végre pályára léphetek, és még csak nem is kellett annyit könyörögnöm Ziggyónak, bár azért rásóztam egy üveg Lángnyelv Whiskyt, hogy legalább egy meccsen ne kelljen a kispadon ülnöm. Így amikor magamra öltöm a kviddicstaláromat, szinte dagadt a mellem a büszkeségtől, és az sem érdekel, hogy kénytelen vagyok védőszemüveget felvenni meg elmormolni egy Leperexet. A harcikedvemet semmi nem ronthatja el, ráadásul meg akarom mutatni Harpernek, hogy a múltkori gyakorlás óta igen keményen edzettem, ezért ma igencsak oda akarom tenni magam. A mérkőzés elindul, a Griffendél indít egy dobással, amit Alina nem tud kivédeni, de elnézzük neki, hiszen ez még csak a meccs eleje. Biztos vagyok benne, hogy csak hamis hitbe akarja ringatni az ellenfeleinket, hogy aztán, amikor elbízzák magukat, akkor lenyomjuk őket. Látom, ahogy a pirosak terelője is próbálkozik, de szerintem hasonló szemműtéten vett részt, mint a mi csékánk, aki a múltkori meccsen igencsak vakegér volt. Bosszúsan hasítok végig a pályán, és megpróbálom szabotálni Oliviát, de úgy tűnik, nem kellek én oda, mert elszúrja ő saját maga a dobását. Viszont egy másik griffendéles hajtó elé bevágok, és elcsípem a lepattanó labdát, majd magamhoz szorítva, néha a többiekkel passzolgatva előretörünk az oroszlánok karikái felé. A kvaff végül nálam landol, és lehetőségem van megmutatni, hogy mit is tudok igazán. Így a karomat lendítem, és ahogy elhajítom a labdát a Griffendél karikái felé. Ezzel egy időben odakiáltok az őrzőjüknek, hogy: − Hé, Flora! Remélem, ma Mr Szemöldök nem csak rólad fog dumálni! Elmentél már vele randira? Mert ha nem, velem eljöhetnél! – kacsintok rá, bár nem hiszem, hogy ez látszódna a szemüvegem mögül. Az a szerencse, hogy bár kicsit csúszik a kezem a seprűnyélen, de meg tudom tartani magam, és a szél sem fúj annyira, hogy az arcomba tolja a kviddicstaláromat.
Vendég
Kedd Júl. 27, 2021 10:56 am
Team Gryffindor
James S. Potter | hajtó
Emlékeztek mennyire örültem annak, hogy megnyertük a Griffendél-Mardekár elleni meccset és aznap éjszaka mit mondtam a többieknek? Jobb is, ha nem. Úgy érzem ugyanis, hogy az a kijelentésem most visszaszállt erre az egész mérkőzésre. Az esőnél, már csak a fagy lenne a legrosszabb, de örülhetünk, hogy ennyivel megúsztuk. Természetesen jobb szeretem ha hét ágra süt a nap, nincs semmiféle szél ami megzavarhatná a labdáinkat, ha megcélozzuk a Hugrabug karikáit. Természetesen ott voltam a Hollóhát-Hugrabug mérkőzésen és alaposan megfigyeltem őket, hogy ki az akit támadni kell kinek a közelében kell lenni, mert kurva sokszor utat tör magának az ellenfél karikái felé és jobb ha ezt időben megakadályozzuk. Ám ezeket a vagány elképzeléseket nem szakadó esőben terveztem volna véghez vinni. Bár az idő borús volt, megpróbáltam lelket önteni a csapatba, több kevesebb sikerrel. Ha nem lenne fontos a meccs Oliver Wood-dal ellentétben én lebeszéltem volna Madam Hooch-t erről az egészről, fontosabbnak tartom a csapattársaim épségét, mint azt, hogy nyerjünk a Hugrabug ellen. Őszintén, csak Leo Lestrange-t akartam elkeseríteni, Ziggy Yanovich-al még nem voltak összetűzéseim, tekintve, hogy ő jó terelőnek csak annyira kell szemüveg neki is, mint Clyde Corner-nek a Hollóhátból. De, hogy ne csak a lelki állapotomról beszéljek a mérkőzés elején rögvest akcióba lendültem, még az eső sem állíthat meg alapon. Ellentétben másokkal. Sajnos Flora nem védte ki a René dobását, pedig láttam ám, hogy csak egy kicsi kellett volna neki és sikerül. Átkozott Yates-Newman! Gondoltam magamban. Ahogy elnézem – sajnos szakadó esőben nem látni a legjobban és a vízhatlanító varázsige se megoldás mindenre – Franklin megpróbált támadást indítani, ha jól kiveszem akkor Ziggy felé, de a szél olyan messze fújja el a gurkóját, hogy az meg se közelíti a Hugrabugos terelőt. Én sem lustálkodom, a Yates-Newman-tól hátramaradt labdát először Brigitte-nek passzolom, aki előre küldi Olivia-nak. Előre hajolok egy kicsit, hogy a seprűvel gyorsabban kerülhessek Olivia mellé, mivel a Hugrabug szívós hajtói már szegényre rá is álltak. Nem hagyhattam őt magára, ezért megpróbáltam előrébb kerülni nála és jelezni neki, hogy dobhatja a labdát, mert egér utat nyertem, vagy valami olyasmi. Épp, hogy elkapom a labdát és még időben sikerül megcélozni a bal oldali karikát. Bár a kezdeti határozottság ellenére olyan gyengén halad a labda Alina karikái felé, hogy az már nekem is fáj.
Utáltam az esőt. Nyirkos volt, hideg és vizes. Arról nem is beszélve, hogy nem ideális egy kviddicsmecs lejátszásához. Valahol nem is annyira mélyen reménykedtem benne, hogy Hooch lefújja és átrakja a következő hétvégére de nem lett szerencsém. Ahogy most, a játék kezdetén a csapatnak sem volt. Noha annál, amint ahogy múltkor végződött a meccsünk csak jobb lehetett ez, akár nyerünk, akár vesztünk, akár sellővé változunk mind az eső hatására. Igaz, René - a mellett, hogy elkezdte a "Hogyan haragítsuk magunkra az összes Griffendélest egy meccs alatt" fedővére hallgató hadműveletet - lőtt ugyan egy gólt. Ellenben Castiel kettőt kihagyott, ő is egyet én pedig úgy engedtem át a karikákon két labdát is, mintha csak a Griffendél fizetett volna érte. Pedig semmit sem kaptam, tőlük. Már ha a korábbi meccsek alatt felém küldött gurkókat nem számoltam. Bár lássuk be, ezeket nehezen lehetett volna lefizetésnek hívni. Persze, ettől függetlenül nem adtam fel a meccset már most, az elején. Enél céltudatosabb voltam. Valahol élt bennem a versenyszellem meg amúgy is, végzősként készen kellett állnom, hátha valaki jogosan úgy döntene, hogy megpróbálja megátkozni az eddig egyetlen gólszerzőnket. Nem örültem volna egy ilyen mutatványnak, a legkevésbé sem...
Vendég
Kedd Júl. 27, 2021 5:57 pm
Team Gryffindor
Brigitte Jorgensen | hajtó
Amikor kiderült, hogy én is részt vehetek a következő mérkőzésen és nem lentről kell figyelnem a többieket, nagyon megörültem. Izgatottan vártam a mai napot és azt, hogy végre megmutathassam, hogy érdemes is vagyok rá, hogy James engedjen játszani. A szakadó esőnek viszont, sikerült majdnem teljesen elvennie a lelkesedésemet. Végül mégis össze tudtam magam szedni, a bizonyítási vágy, minden mást elnyomott. Igyekszem a lehető legtöbbet kihozni magamból, így amikor ismét hozzám kerül a labda, sebesen a karikához repülök és megcélzom a jobb oldalit. Ahogy eldobom, csak az jár a fejemben, hogy sikerüljön is célt érnie. Látom, ahogy Franklin célba veszi Dolohovot, csak reménykedni tudok, hogy nem bénázza el. Bár nem biztos, hogy ha nem sikerül neki, akkor az feltétlen az ő hibája lesz. Az időjárási viszontagságok is sokban hozzájárulhatnak. Közben már Oliviánál a labda, aki elsuhan mellettem és a karikák felé tart. Biztosra venném, hogy neki sikerülni fog, de csalódnom kell. Szerintem túl görcsösen akarta és ezért nem mérte fel rendesen, a labda mindenesetre kikerüli mind a három karikát.
Vendég
Kedd Júl. 27, 2021 10:03 pm
Team Hufflepuff
Castiel Benett | hajtó
A bizonytalan bemutatkozásom ellenére igyekeztem összeszedni magam és megmutatni, hogy Ziggy Yanovich-nak helyén volt az esze, amikor bevett a csapatba és engedett ezen a meccsen játszani is. Ez lesz itt az első alkalom, hogy megmutatom a tehetségemet nekik kerül amibe kerül alapon. Brigitte Jørgensen rá célozz a jobb oldali karikára és valami csoda folytán Alina hiába kap a labda után az találatot ér a Griffendélesek számára. – Egy cseppet se aggódj Alina! Mindjárt ráijesztek arra a Griffendéles őrző csajra és találatot szerzek a csapatnak! – próbálom biztatni őt, hátha segít egy kicsit. Kihúzom magam és ahelyett, hogy az őrzőnk körül legyeskednék megpróbálok a Griffendélesek karikái köré kerülni. Eközben figyelmes leszek arra, hogy Franklin Longbottom, a csapat egyik terelője megpróbálja Alexander Dolohov irányába küldeni az egyik gurkót, de a Hugrabugos fogó szerencsére még időben ki tudja kerülni azt, így sikeresen megúszta épp bőrrel, legalábbis a gurkó érkezését biztosan, az esőcseppeket annyira már nem. De hiszek abban, hogy ebben az időben esetleg aranykeze lesz és megszerzi nekünk az aranycikeszt is, csak idő kérdése. Közben René megszerzi a kvaffot és a másik Alex-nek passzolja a labdát, a biztonság kedvéért előre haladok, mivel tudom, hogy a Griffendélesek hajtói készen állnak megakadályozni minket a támadásban azért kicsit leereszkedem, hogy Alex szépen át vagy inkább le passzolhassa a kvaffot nekem és rádobhassak a csodás karikára. Sajnos nincs időm válogatni, örültem annak, hogy újra lehetőségem nyílik dobni egyet, de gondolom a középső karikát éri el a támadásom. René-vel ellentétben én nem kiabálok semmit sem a Griffendélesek őrzőjének, csak abban reménykedem, hogy nekem elég lesz a meglepetés erejével élnem majd.
− Hölgyeim és Uraim! Tisztelt professzorok és kedves diáktársaim! Üdvözlünk mindenkit az idei negyedik kviddics mérkőzésen, amely a Griffendél és a Hugrabug között kerül megrendezésre! Én Tatiana Krum vagyok, a mellettem ülő csodabogárral meg ne foglalkozzatok, mert ő se fog senki mással! – kocogtatom meg egy kicsit a mikrofonomat, mielőtt belekezdenék a munkámba. − Remélem, mindenki ellátta magát egy jó kis Leperexszel, mert ma természet anyánk nem túl kedves a játékosainkkal! – utalok arra, hogy esőben kell játszaniuk. Magamra is szórtam egy ilyen bűbájt, de ez nem gátol abban, hogy egy esernyőt tartsak magam felé. Igazából, csak azért van ott, hogy Mads nyakába borítsam az esővizet, ha nem bír magával. Vagy pedig agyonverem vele. Részletkérdés melyiket választom majd. − Mielőtt Madam Hooch megkezdené a mérkőzést, lássuk a csapatösszeállításokat, mert bizony akad itt pár újdonság. Elsőkörben a Griffendél csapata újította be. A múltkor látott Potter-Leeland-Granger-Weasley aranyhármast megtörték. Granger-Weasley ezúttal fogóként lép a pályára, a hajtók között pedig egy új játékost, Brigitte Jørgensent köszönhetünk! A terelők közül Longbottom kirobbanthatatlanul maradt a helyén, bár a múltkori teljesítménye után talán meg is értem, hogy Potter miért szeretné a kezdőcsapatban tartani. A másik terelő személye pedig nem más, mint a mi kedvenc hebrencs Roxanne Weasley-nk! Úgy tűnik, a lány az édesapjára ütött, ugyanis úgy tudom, ő is ezen a poszton játszott annak idején. Az utolsó griffendéles csapattag pedig, bár pozíciója szerint talán a második legfontosabb pedig nem más, mint Flora Travers! Remélem, ezúttal befogod a szádat vele kapcsolatban Madden, vagy esővizet nyelsz! – vetek egy ronda pillantást Judasra, majd kicsit megköszörülöm a torkomat, és ismét az előttem heverő papírost kezdem olvasni, amelyet szintén varázslat véd az esőcseppektől. − A Hugrabugnál is történtek változások, nehogy azt higgyétek, hogy ennyivel megússzátok! Igazság szerint csak Alina, Alex és Ziggy maradt a helyén, Alexander Dolohovot áttették fogónak, a többiek pedig… Hát, kezdjük szép sorjában: Az egyik hajtójuk a híres-neves Ilvermornyból érkező Castiel Benett, és ahogy elnézem, a csapatkapitányuk a pályára szabadította a lehetséges titkos fegyverüket, a végtelenül sokat beszélő Yates-Newmant! Talán jobb is, ha egy kicsit viharossá válik az idő, és elnyomja majd a csacsogását. Ezenkívül még David Emerson érkezett második terelőnek, reméljük, ő majd valahogy tudja kompenzálni Ziggy balszerencséjét! − Ezzel meg is volnánk. Madam Hooch megnyitja a mérkőzést, a játékosok és a labdák is a magasba repülnek. A Griffendél ragadja magához elsőként a kvaffot, és indít támadást a borzok karikái felé. − Brigitte pedig bemutatja a nézőknek, hogy James Potter miért válogatta be őt a kezdőcsapatba! Rálő a bal oldali karikára, Alina nem védi ki a dobást, és szinte azonnal tíz pontot zsebel be magának a Griffendél! – harsogom túl a szelet, és elgondolkozok rajta, hogy valami mással is fel kellene erősítenem a hangomat, hogy biztosan hallhassanak. − Ezenkívül több támadással is próbálkoznak az oroszlánok: Roxanne megpróbálja elütni a gurkót, de nem sikerül neki, és a kvaff is kicsúszik Olivia ujjai közül. Teljesen érthető egyébként. Ilyen környezetben elég pocsék játszani, de ha Madam Hooch azt mondta, hogy most kell megtartani a meccset, akkor bizony nincs vita – vonom meg a vállamat, és kivételesen hálás vagyok azért, hogy nekem nem kell a levegőben seprűháton ülnöm. − De a Hugrabugot se kell félteni, megpróbálkoznak visszavágni az oroszlánoknak, és megmutatni, hogy ezen a meccsen bizony nem ők fognak dominálni! Passzolgatások után Benetthez kerül a labda, aki szintén rápróbálja a karikára, de a dobását messzire elfújja a szél. Ellenben Yates-Newman egyenlít a borzoknak! Úgy tűnik, a hülyéknek áll a szerencse, és ma mindkét őrző beengedi az első karikát találó lövéseket. Talán ez valamiféle elterelő taktika lenne a részükről, vagy még szokniuk kell az időjárási viszontagságokhoz? Meglátjuk a későbbi teljesítményük alapján. − Közben Longbottom is megpróbálkozik egy ütéssel, de úgy tűnik, a pályán nincs egy Leo Lestrange, aki felkorbácsolhatná az indulatait, így az ütőjével csak a levegőt csapkodja! Közben Potterrel az élen előretörnek a hajtók, némi taktikázás után James indítja el a gólt érő dobást! Újabb tíz pont a Griffendél javára! − Sem Castiel, sem René nem találják el a karikákat. Mi van ma veletek Hugrabug? Átvettétek a kapitányotok szétszórtságát?! Tessék szépen összeszedni magatokat, mert bár a Griffendél is sokat hibázik, de eddig ők az eredményesebbek! – A kritizáló szavaim mögött megbújik némi buzdítás is, hiszen akkor izgalmas egy mérkőzés, ha az fordulatokkal teli. Jelenleg pedig nem mondhatom azt, hogy a Griffendél uralná a mérkőzést, de egyértelműen jobb találati rátával rendelkeznek. − Úgy tűnik, a griffendélesek kezdenek egy kicsit jobban felbátorodni, ugyanis Brigitte dobása áthalad a jobb oldali karikán míg Longbottomnak is sikerült eltalálni az egyik gurkót, és Alexander Dolohov felé fordítja. Alex Dolohov viszont könnyedén kitér a felé száguldó gurkó elől. Eközben Olivia is tesz egy kísérletet, de ez a lövés se közelíti meg a karikát. Szívesen adok tippeket az esőben való játékhoz, de attól tartok, azzal mindkét csapatot erősíteném, és Liv nem biztos, hogy örülne ennek – emelem egy kicsit magasabbra az ernyőmet, és mivel nem figyelek oda, ezért véletlenül Judasra borítom az ernyőn tetején felgyűlt vizet. − Hogy a cikeszről is essen pár szó: jelenleg teljesen elveszett az esőcseppek között. A fogók tanácstalanul köröznek körbe-körbe, de egyelőre nyoma sincs az aranylabdának! Ha esetleg valaki lemaradt volna, az állás pedig harminc-tíz a Griffendél javára!
A tényt leszámítva, hogy már volt egy kisebb gyomorgörcsöm korán reggel, amikor kinéztem az ocsmány-szürke ablakon, seprűre ülve sem tudom igazán azon törni magamat, hogy megkedveltessem a preferenciáimmal ezt a szutykot. Esik, valósággal ömlik a pályára, mintha sosem akarná abbahagyni ebben az életben, hogy a bevonulásunkkor fogadtam volna rá, a Leperex utolsó atomját is lemossa, mielőtt bemelegednénk - persze, nem épp jó ómen a csatakos hajak, csúszós ütők képével a falra festenem az ördögöt, miközben elszánt pillantásokkal méregetjük egymást a láda fölött, mert muszáj kétszemélyesre szűkítenem a világot a stratégiával, hogy ne férjen bele holmi víz, de az is tény, hogy a meccseink, és a pocsék időjárás lehetőleg kéz a kézben jönnek a világra, Madam Hooch támogatásával. Aki megfújva a sípot, szabadjára engedi a gurkókat, én pedig a szétszéledő hajtóink fölött élesen vágok be az előnyös helyezkedésem ellenére, lendítek, kész vagyok Dolohovra küldeni a vasgolyót, útravalóul a cikesz eredményes hajszájához --- de bassza meg, nemes egyszerűséggel még csak nem is súrolom, hogy röppályát váltson! Ötletem sincs, minek a számlájára írjam a vakságomat, biztos nem az esőfüggöny, tökre nem zavaró, Dolohov viszont nem úszhatja meg ennyivel, Franklint figyelem aztán egy emelkedő bal kanyarral, hogy legalább ő kaparintsa meg helyettem, mégis semmi... olyannyira semmi, hogy bár Brigitte szépen nyit a kvaffal, majdhogynem láncreakcióba lépnek a pontatlan dobásaink is. Bruttó fél percig a távolban vágtáznak az egyre agresszívebb gurkók, békén hagyva a küszködő mieinket, mikor újból megindulva keresztezni tudom egyikük irányát, hogy végre beváltsam a Hugra fogója ellen megkísérelt merényletet --- mégis későn érek oda, centikkel az ütőm végével!, talán fel sem fogom a döbbenet röhejességében, hogy ez megtörténhet. Bosszúsan fékezem, komolyan a sáros földbe vágynék, ha nem izgulnék szinkronban a hajtóinkért, úgyhogy inkább megpróbálom lekaparni a falra festett ördögömet.
Vendég
Szer. Júl. 28, 2021 11:37 pm
Team Hufflepuff
Ziggy Yanovic | terelő
Az, hogy mennyire nem volt ínyemre az idő, azt már a kapitányi beszédben is kifejtettem - amit magamhoz képest hibátlan angollal abszolváltam - és úgy indítottam útra a csapatot, hogyha legalább annyira jól játszunk most, mint a múltkori meccs háromnegyedében, akkor méltó ellenfelei leszünk a Griffendélnek. A meccs első felében nem igazán volt dolgom, inkább körbe-körbe repkedtem és az alkalmas támadást kerestem a taktikához igazítva, de nem igazán volt dolgom. Égett bennem a bizonyítási vágy a múltkori fájdalmas blama után. Még egyszer nem szerepelhettem így le. A meccs kezdete óta a Leperex megfelelően tette a dolgát. Az pedig különösebben nem zavart a játékban, hogy átáztam. - Semmi baj Alina, tudom, hogy te vagy legjobb őrző az egész kastélyban, menni fog! Én bízom benned! - suhanok el egy balszerencsés védési kísérlet után Alinához. Elég hangosan üvöltöm a szavakat, hogy meghallja, majd indulok én is a támadással felfelé, de Castiel nem talál karikát. - Jó lesz ez Castiel, csak próbálkozz, menni fog, bízok benned! - egy kapitányi vállveregetés is belefér, aztán suhanok is tovább. Egy aprót bokszolok a levegőbe, mikor Alina véd, de René góljánál is ugyanezt teszem. - Ügyes, Rönó! - később mondom csak neki, ám amikor meglátom, hogy egy gurkó éppen felém hasít, kilövök az irányába. Egy hatalmas üvöltés kíséretében elküldöm Brigitte irányába. Legalább most eltalálom. Hogy ő mennyire lesz sikeres abban, hogy kikerülje, abban már csak reménykedni tudok, hogy kevésbé.
Vendég
Csüt. Júl. 29, 2021 12:08 am
Team Gryffindor
Franklin Longbottom | terelő
Borzasztóan idegesít az idő, és az, hogy a támadásaink többsége egészen eredménytelen. Nem ezért gyakoroltunk ennyit! Nem ezért gyakoroltam ennyit! A passzaink szépek, a hajtók ügyesen előretörnek, Florának pedig sok védeni valója nem akad, mert a Hugrabug hajtói is épp olyan szerencsétlenül dobnak karikára, ahogy a mieink teszik. Mégis a legbosszantóbb dolog az egészben, hogy eddig kettőből két alkalommal mellé ütök. Ráadásul az életben egyszer lett volna fontos, hogy eltaláljam azt a rohadt labdát, mégsem sikerül. − Ne haragudj Brigitte! Jól vagy? Ha kell segítség, akkor szólj! Szörnyen sajnálom, hogy elvétettem a gurkót! – repülök azonnal a lány mellé, és kérek tőle szinte azonnal a bocsánatot, amit lefékezek a seprűmmel mellette. − Minden okés? – érintem meg gyengéden a vállát, még egyszer utoljára csekkolva őt, s ha segítségre szorul, akkor készen állok gyógyítást alkalmazni rajta – elvégre az én saram az egész −, ha pedig azt mondja, hogy tudja folytatni, akkor én is visszatérek a dolgomhoz. De ahogy elnézem, nem én vagyok az egyetlen, akinek ma nincs szerencséje: a szakadó eső teljesen átáztatja a talárjainkat, és lehúz minket. A szemüvegeinken pedig épphogy kilátunk, hiába alkalmaztunk rajta varázslatot. A szél kezd viharossá válni, a mennydörgésen keresztül pedig Tatiana Krum hangja hasít át. Össze kell szedni magunkat. Ez nem maradhat így! Látom, ahogy Olivia és James elvétik a dobásaikat, ez pedig még inkább aggodalomra ad nekem okot. Kifújom a levegőt, és csatlakozom a srácokhoz. − Gyerünk srácok! Próbáljuk összekapni magunkat! Talán, ha egy kicsit jobban odafigyelünk a szélre és megpróbáljuk jobban megfogni a kvaffot, vagy én az ütőmet, akkor több esélyünk van! Minden tisztára csúszik, csak van erre valami megoldás! – harsogom a srácoknak, majd csatlakozom Roxane-hoz. − Hé, Rox! Próbáljuk egymásnak küldeni a gurkókat, nekem a lepattanók kicsit jobban mennek! – kiáltok oda neki, hiszen Imanival mindig így csináltuk. Amikor ő passzolta nekem a labdát, akkor én is eredményesebben indítottam támadást. Talán, ha kicsit több figyelmet szentelünk egymásra, akkor jobbak lesznek a támadásaink, és leverhetem a két szájhős hugrás hajtót a seprűikről.
Vendég
Csüt. Júl. 29, 2021 12:32 am
Team Hufflepuff
René Yates-Newman | Hajtó
A griffendéles hajtók nincsenek éppen a toppon, de semmi baj, mi ebből csak előnyt kovácsolhatunk. Ráadásul, Longbottomnak sem sikerült felém irányítania a támadását, így a csékánk egyszer az életben ért valamit. − Szar vagy, Longbottom! Mi van, ha nincs itt Lestrange, akkor már játszani sem tudsz? Kitől tanultál így ütni, anyádtól? – üvöltöm át a felkerekedő viharon keresztül. Szinte látom, ahogy villan a tekintete, az ujjai szorosabban fonódnak az ütője köré, már-már dobásra lendíti azt, ahogy én vihogva elsuhanok mellette. Mivel korábban nem volt alkalmam, így most, ahogy a labdáért megyek, még odaszólok Ziggsynek is: − Amúgy Re-Né. Nem Rönó, tesó. Hanem René! Azt hinné az ember, hogy ennyi idő után már megtanultad! – tagolom el neki a nevemet, bár talán jobb lenne, ha kevesebbet jártatnám a számat, és többet koncentrálnék a meccsre. Harper is ezt akarná. Márpedig, Harper megver, ha nem teljesítek, így hiába bénázom el a következő dobást, elhatározom, hogy jobban összeszedem magam. Aztán utánam egyből Castiel is elcseszi, így a kezemet pacsira tartva haladok el mellette: − Nem baj tesó! Jóban-rosszban, szarban-esőben, de legalább mindketten bénánk vagyunk! – illetem magamat némi egészséges önkritikával, mert bizony olyanra is képes vagyok. Ezek után a látóterembe kerül szívem csücske, bébi-Dolohov, aki mint valami veszett kutya, kilő egy irányba, és a zuhogó esőfüggönyön keresztül megpróbálja megszerezni a cikeszt. Aztán, amikor a közelben villámlik egyet, akkor elveszíti szem elől, én viszont majdnem beszarok, mert nem szeretnék élő villámhárító lenni.
Vendég
Csüt. Júl. 29, 2021 1:13 am
Team Gryffindor
James S. Potter | hajtó
Az előbbi sikertelen dobások és célzások csak elterelés volt semmi több, mindenki megnyugodhat. Egy pillanatig sem veszett el bennem a remény, hogy esetleg pihenni kellene küldeni Longbottomot, Rox-ot és úgy összességében az egész csapatot, beleértve a Hugrabugot is. Ki volt az az okos aki kitalálta, hogy esőben is lehet kviddicsezni? Lényegtelen. Még létezünk és bírjuk. Reményeim szerint Leo Lestrange ott ül valahol befestett arccal és Olivia-nak szurkol függetlenül attól, hogy milyen vereséget szenvedett a Mardekár ellenünk. Szóval még az ellenfelemnek is be kell bizonyítanom, hogy beleadunk apait-anyait még ha nem is látszik mindig, a győzelembe, vagy legalábbis a sikerbe. Csak azt szeretném, ha Lestrange végre elfogadná méltó ellenfelek voltunk és a meccset nem az ő hibája miatt nyertük meg, hanem azért mert ilyen a kviddics. Bevallom az ő játékosai között is vannak olyan masszív és elszánt tagok, mint amilyen például a Griffendélben is van. Nem emlegetek fel most neveket, mert a végén azt hinnék az iskola legilimentorai, hogy kivételezek valakikkel a csapatból és ezért vannak most bent a tagok. Próbálom kivenni az esőből, hogy mi történik körülöttünk, de az előző sikertelen támadástól inkább feltüzelődve újra megpróbálom megcélozni a Hugrabug karikáit, amíg Rox kezdeni próbál valamit a gurkóval, de sikertelenül. Ha jól láttam akkor kinézte magának a bőbeszédű és iszonyat idegesítő Yates-Newman gyereket, de mind hiába. Épp elhaladok Ziggy mellett amikor odaszólok hozzá. – Csinálj valamit Rönó-val, ha legközelebb beszól én esküszöm elveszem az ütődet és olyat adok neki, hogy új hajtó után nézhetsz aki csendesebb. – talán egy kicsit emiatt is kissé ingerülten passzolom át a kvaffot Brigitte-nek aki az imént kapott egy ütést Ziggy-től, de remélem elkapja a labdát. És sikerül neki! A lányban van még annyi kitartás, hogy tovább vigye a labdát majd átpasszolja Olivia-nak és miközben kijátszom valamelyik hajtót, azt hiszem a kissé még bizonytalan Benett-et a kvaff újra nálam van és minden dühömet, amit ez a René gyerek kiváltott megcélzom az egyik karikát, ha minden jól megy akkor az a baloldali lesz. A találattól függetlenül egy kicsit lenyugszom és amikor újra asszisztálni kell egy dobáshoz, a lehetőséget átadom Olivia-nak aki a jobb oldali karikát célozza meg. Valószínűleg sokkal gyöngédebben, mint amilyen erővel én tettem, de reméljük sikert elérő dobás lesz. Bár ami azt illeti Alina iszonyat jó őrző, egy kicsit irigy vagyok, amiért Ziggy Yanovich ilyen mázlista.
Nem jó, de nem is tragikus. Ha kérdeznek, akkor így jellemeztem volna a meccsen eddig történteket és úgy hiszem, ebben még a Griffendél is egyetértett volna, hiába vezettek az újabb gólnak - góloknak - köszönhetően immár azt hiszem húsz ponttal. Azt hiszem. Noha most már elmondhattam azt is magamról, hogy sikerült rendesen védenem is, még ha a jelen támadásokból csak a egyiket. James labdája kellően csavart és összezavaró volt ahhoz, hogy bedőljek a trükkjének, ellenben Oliviáéval. Szerencsére mintha kezdtünk volna feltámadni mint borz a... nem tudom honnan, de mintha egy picit javuló tendenciát mutattunk volna. Ziggy is eltalálta labdát - meg az egyik hajtót -, ahogy Castiel is sikeresen dobott karikára. Bár nem a legerősebb dobás, de ha a szelek velünk vannak, talán még jó is lehet. Azonban, még így is van valami, ami mellett nem tudok elmenni. - René, mi lenne ha nem arra ösztönöznéd az ellenfelet, hogy a meccs után csak hamut hagyjanak belőled vagy még azt se? - kiáltottam oda az értelmileg harmadikos fiúnak, bár sejtettem, hogy a siker esélye nem sok. René túlságosan is öntörvényűen hebrencs ahhoz, hogy hallgasson bárkire is. Legyek az én, vagy Ziggy a csapatkapitány.
-Helló Roxfort, úgy látom, hogy az időjárás meghallgatta Celeste Warbeck – Merlin send Holy Rain to this town című örökbecsűjét, ugyanis úgy megkaptuk az égi áldást a nyakunkba, mint két éve azon a bizonyos Hollóhát – Mardekár meccsen. Az öregebb diákok biztos emlékeznek rá, fél óráig szüneteltetni kellett a játékot, annyira szarok voltak a látási viszonyok. Az iskolavezetés ezúttal is figyelmeztet mindenkit a sportszerű szurkolásra, a pálcák használatának tilalmára a nézőtérről és arra, hogy tartózkodjunk az egymás bőrszínét és identitását vegzáló bekiabálásoktól és kommentektől. – érezhetően normálisabban kommentálok, mint a múltkor. Hangom ezúttal mindenféle érzelemtől mentesen, tárgyilagosan cseng. Jó ideig csendben is maradok, amíg Tatiana kommentálja az eseményeket. -Úgy néz ki, hogy mindkét csapat kicsit muszájból kezeli ezt a mai találkozót. Ami nem lep meg, hiszen borzalmasak az időjárási körülmények, seprűn maradni sem egyszerű, hát még a játékra is megfelelően koncentrálni. Akadozva indulnak be a gépezetek, de ahogy látom Benett az első meccsén alig teketóriázik, és rádob a Griffendél karikáira, amit Travers sikeresen hárít. Ezzel nem tud közelebb zárkózni a Hugrabug, az állás továbbra is marad harminc-tíz a Griffendél javára. Az erőviszonyok nagyjából kiegyenlítettek, a kezdeti szétszórtság után kezd magára találni a sárga csapat. Mi sem bizonyítja, hogy meccs elejéhez képest Scamander most jól mozdul a kvaffra és hárítja Potter lövését. - az előző meccshez képest az eufória messziről elkerül, szinte végig tárgyilagos hangnemben kommentálom az eseményeket. -Ahogy látom Weasley a hosszabb kihagyás után nem mutatja a régi formáját, nem találja el a gurkót. Felmerül a kérdés, hogy vagy a terelők túl rosszak, vagy a gurkók túlképzettek. Mindenképpen az utóbbira voksolnék, azért nem kutyaütők játszanak egyik csapatban sem. Mindeközben támad a Hugrabug, viszont Yates-Newman nem talál karikát. Úgy néz ki, hogy a meccs eleji beszéd nem maradt alább. Felettébb haszontalannak tartom, hogy a keze helyett a szája jár és ebből előbb-utóbb szabálytalanság lesz. Bár akkor a Griffendél fellélegezhet, legalább megszabadultak egy idegesítő jelenségtől. Beszélni nem tilos játék közben, csak fölösleges. - rándítom meg a vállam. Valamivel kellemesebb lehet már hallgatni, mert a tárgyilagos hangnemem oldódott, amit jól mutat a következő mondat. –Ziggy Yanovichnak úgy néz ki eszébe jutott, hogy milyen poszton is játszik, mert a múltkori mérkőzés után végre eltalálja a gurkót. Ahogy látom a Griffendél legtapasztalatlanabb játékosát veszi célba vele. Jó taktikai érzékre vall a Hugrabug kapitányától, ugyanakkor a leggyengébbet kiszedni Yanovich nem vall igazán sportszerű mentalitásra. Brigitte találatot kap! Ahogy látom a karján érte a gurkó, de innen nézve nem látszik olyan ütésnek, ami után ne tudná folytatni. – itt már emelkedik érezhetően a hangom. -A Griffendél szerez kvaffot, azonban sem Leeland, sem Potter nem találja el a karikákat. A Hugrabug ebből úgy néz ki indulni tud, hogy egy kontrát vezessen. Ahogy látom Yanovich a múltkori taktikán nem változtatott sokat, talán annyit, hogy nincs akkora pressing, így hagyják a Griffendélt is kimozogni a területekről, így építenek az ellentámadásokra. Nézzük is, Yates-Newman száguld a karikák felé, de nem sikerül gólt dobnia. Röviddel utána ismét megszerzi a Hugra a kvaffot egy jelentéktelenebb Griffendéles támadás után és Benett dobhat, de… - tartok egy hatásszünetet –Nem találja el a karikákat! Úgy néz ki az eső nagy koncentrációzavart okozhatott a játékosoknál, vagy a kvaff csúszik az átlagnál jobban. Viszont a stadion keleti sarkában Dolohov suhan a cikesz után, de… ahogy látom elvéti! Meglógott az arany labda. Pedig én nagyon szurkolok a két fogónak, hogy kapják el előbb a cikeszt, mert minél tovább ázunk itt, annál jobban kezd idegesíteni, hogy nyitva hagytam a szobánk ablakát. Mostanára talán már Loch Ness is van ott. Úgy néz ki azonban, hogy Rox nem vette fel a szerencsehozó kesztyűjét a mai napon, ugyanis elvéti a gurkót. Ha legközelebb közösen edzetek Yanovich-al, akkor azért ezt is gyakoroljátok ám rendesen. – szúrok oda a háztársamnak és a Hugrabug csapatkapitányának, azonban emelkedő hangom jelzi, hogy komolyabb történés van a meccsen. -Potter száguld a Hugra karikája felé, el is ereszti a lövést és… Scamander nem tudja kivédeni! Amilyen jól ment Alinának az előző meccsen, most nem igazán tudja felvenni a játék ritmusát. Mindenki foghat ki rossz napot, sajnálatos, hogy Scamanderrel éppen ma történt meg, ugyanis mindig öröm nézni a játékát. Minden kétséget kizáróan klasszis őrző. Újabb támadást indít a Griffendél, Scamander azonban ezt kivédi! Szép védés Alina, igazi klasszishoz méltó. Ugyanez elmondható lenne Flora Traversről is, azonban ezen a meccsen nem igazán dolgoztatta meg a Hugrabug a vörösek őrzőjét. Bár gyanítom ennek Travers is örül. – ahogy Alináról beszéltem, nagyobb lelkesedéssel hallatszódott hangom, de Flora Travershez érve már újra a tárgyilagos tónust lehetett hallani. -Nézzük meg a fogókat. Nem igazán találják a cikeszt, ahogy látom, az egykedvű körözésükből ítélve. Ebben az időben még nehezebb lesz srácok. Csak fejezzétek be, mert ha még négy óráig játszunk, akkor csónakkal kell közlekednem a szobában majd. – jegyzem meg szórakozottan, amikor a szemem sarkából észreveszem, hogy: -Castiel Bennett szerez kvaffot szinte a Hugrabug karikáinál és száguld a Griffendél karikája felé. Elszántnak tűnik a srác, lássuk, hogy mihez kezdenek Traversszel egymással! – kitartom oldalra az ernyőmet, hogy lerázzam a vizet, észre sem véve, hogy Morgan professzor arcába vertem a vizet. Talán valami büntetőmunkát is emleget, ha Tatiana nagyon figyel, akkor hallhatja is. Biztos jót fog szórakozni azokon a szavakon, hogy „rajongói levelek és válogatás”.
Inkább nem nézek a lelátó irányába, nem kívánom végignézni, hogy röhögnek Yates-Newman megjegyzésén, de Merlin legyen a tanúm, ha sokáig tetézi, én magam veszem el Yanovich ütőjét és kergetem meg vele, míg utol nem érem vagy belé nem csap a villám. Azzal a büntetéssel kiegyeznék. Csak egy meccset kértem Maddentől, mikor békében játszhatok, erre... - Semmi gond, még így is jól állunk - nyugtatom magam, ahogy a James is tenné, ha épp nem azon dolgozna, hogy viszonozza a szívességet. Egy pillanatig azt hiszem, hogy Dolohov meglátta a cikeszt ebben az istenverte esőfüggönyben, de tudom, hogy Rose-nál is jó kezekben vagyunk, ha gyorsaságról és jó reflexekről van szó. Őszintén meglepődtem volna, ha elkapják a cikeszt, de úgy megiramodtak azok ketten, hogy egy pillanatra ki is zökkent a feladatomból az, hogy követem őket a szememmel. A hugrabug pedig kihasználja a helyzetet. Bennett dob rá, és ezúttal sajnos be is talál. Ideje lenne rákapcsolniuk a hajtóinknak, ha azt akarjuk, hogy ne érjenek be minket a sárgák. A szerencsétlen góljuk után legalább a kvaff nálam marad, így biztonsággal tudom a csapattásaimnak dobni, hogy új támadást indíthassanak. A pálya másik felén már nehezen veszem ki mi történik, előrébb is repülök kicsit a karikáktól, hogy ne maradjak le az eseményekről, de még biztos távolságban legyen, ha védelemre szorulnának. Szinte biztos vagyok benne, hogy Brigitte labdája átrepül a karikán, azt viszont már nem látom, hogy a lepattanó után Liv mit bűvészkedik össze. Nagyon meglepődnék, ha egy, a korábbiakhoz hasonló gyenge próbálkozással sikerülne valamit elérnie, de még az is lehet, hogy Alina keze is olyan biztosan csúszik a seprű nyelén az esőben, mint az enyém. Szóval még van remény, hogy a lányaink célba találnak.
Vendég
Hétf. Aug. 02, 2021 11:53 am
Team Hufflepuff
Alex Downmoore | Hajtó
Az előző meccset ugyan elvesztették, de Alex úgy érzi, hogy így is nyert a csapat. Ha mást nem, akkor tapasztalatot - az pedig sosem haszontalan. Most pedig újult erővel, ismét harcra készen állnak ki a Griffendél ellen... ami egyet jelent azzal, hogy ez sem lesz egy könnyű mérkőzés. Na de sebaj, ha hozzák az előző mutatott formájukat, akkor akár még meg is nyerhetik a sárga talárosok. A fiú legalábbis nagyon bízik benne, hogy így lesz. Még eléggé a játék elején járnak, de a Hugrabug máris belelendült, így Alex egészen biztos benne, hogy nem kell féltenie a csapatot. Főleg úgy, hogy Alina szépen menti a menthetőt. Jorgersen és Leeland is megcélozza a karikákat, de szerencsére Alina ura a helyzetnek, így egyik se megy be. Alex gyorsan körbenéz, de mivel egyik hajtótársa sincs a közelben, így úgy dönt ő veszi célba a Griffendél jobboldali karikáját. Ha olyan szerencséje lesz most is, mint az előző mérkőzésen, akkor még sikerülhet is, már ha az időjárás a Hugrabug mellett áll.
Vendég
Hétf. Aug. 02, 2021 10:24 pm
Team Gryffindor
Franklin Longbottom | terelő
Nem igazán tudok a mérkőzésre összpontosítani, részben a szakadó eső, részben pedig az ugató Yates-Newman miatt, de még így is látom, hogy Flora beengedi a kvaffot, és megint pontot szerez a Hugrabug. Halkan felsóhajtok, és odarepülök hozzá. − Semmi gond Flora. Ne idegeskedj! Menni fog ez. – Még el is mosolyodok, holott belül szétvet az ideg Yates-Newman szavai és a saját teljesítményem miatt. Látom is, ahogy repül az a kis hülye, milyen fennhéjázóak és színpadiasak a mozdulatait. Eltervezem hát, hogy a legközelebbi gurkót elütöm felé, és bízok benne, hogy legalább betöröm a koponyáját, csak sajnos a hülye gyereken való gurkótaszító átok törhet, mert a labdát se tudom eltalálni. Bosszankodva morgok egy sort, de megnyugtat a tény, hogy legalább a hajtóink jól nyomják, ugyanis James egy csavart labdával ismét célba veszi a középső karikát. Csak remélni tudom, hogy ezúttal mi is pontot szerzünk.
Vendég
Kedd Aug. 03, 2021 6:44 pm
Team Hufflepuff
René Yates-Newman | Hajtó
Látom, hogy a kvaff átsuhan a karikáinkon. Bosszankodva ciccentek egyet, mert nem repkedek seprű nélkül a boldogságtól. A seprűmet a labda irányába fordítom, és csatlakozok Alexhez, aki elkapja a kvaffot. Közben mellénk csapódik Castiel is, és a mi csodálatos triónk átverekszi magát a griffendéles biodíszleteken. Castiellel két oldalról védjük Alexet, aki végül rádob a karikára, amíg én továbbra is Longbottommal incselkedek. Imádom, hogy a terelők figyelmét sikerült magamra vonnom, csak sajnos ahogy én is, ők is taszítják a gurkókat, így esélyük sincs eltalálni a csodálatos testemet. Alex dobása végül mellé megy, de ebben a pillanatban, mint valami rakéta kilövök, és egy griffendéles alacsonyan érkező passzt megszakítok, megszerzem magunknak a labdát. Ezek után ismét én vagyok a porondon – Merlinre, hogy hiányzott a rivaldafény! −, majd egy csatakiáltás és némi esővíz nyelés kíséretében teljes erőből elhajítom a kvaffot a jobb oldali karikra irányába. − Még mindig meggondolhatod magad, és eljöhetsz velem randira! – kiáltok közben oda Florának, miközben köhécselve majd megfulladok az esővíztől, bár mindenki tudja, hogy az én szívem a malacomért dobban. Meg bébi-Dolohovért. Meg Harperért. Meg még egy pár másik lányért. De Florának is tudok helyet szorítani, ha akarja, akkora szívem van. Közben a kvaff már repül visszafelé, így én is hátraarcot teszek, és látom, ahogy Ziggo Mortensen izomból lendíti az ütőjét, de nem talál vele. Egy pillanatra mérget vettem volna arra, hogy engem akar célozni, de végül csak levegőcsapkodás lett belőle, így hasítok visszafelé a karikáinkhoz, hogy szabotáljam a griffendéleseket.
Vendég
Szer. Aug. 04, 2021 6:40 pm
Team Gryffindor
Rose Granger - Weasley | Fogó
Valószínűleg ez a meccs most teljesen más lesz Rose számára, mint az előző, így idegesen lép ki az öltözőből a játék kezdetéhez. Most ugyan nem kell, hogy azon idegeskedjen mennyi dobása talál majd be az ellenfél karikáinak valamelyikébe, de fogóként rajta múlik a meccs sorsa. Nem biztos benne, hogy jó ötlet volt őt megtenni fogónak, de most már nincs más hátra mint előre. Abban viszont biztos, hogy mindent meg fog tenni a csapat győzelméért. Addig viszont, amíg el nem érkezik az ő ideje csak annyit tehet, hogy figyeli és bíztatja a többieket... na és persze keresi a cikeszt. Florának sajnos nem sikerül kivédeni Yates - Newman dobását, így az a tíz pont a Hugrabugé lesz, de a lány bízik benne, hogy a csapata behozza a lemaradást. A piros - aranyak oldaláról unokatestvére, James próbálkozik meg egy dobással, de elhibázza, így egyelőre nem sikerül visszavágniuk. Viszont Brigitte is megszerzi a kvaffot, és úgy tűnik ő ügyesebb Jamesnél, mert a labda átsuhan az ellenfél jobboldali karikáján.
Vendég
Csüt. Aug. 05, 2021 10:46 am
Team Hufflepuff
David L. Emerson | Terelő
Castiel és René két oldalról védik Alexet aki rádob a karikára. Amíg René tovább bosszantja Longbottomot. A fiú élvezi, hogy a terelők figyelmét ezzel a bohóckodással magára vonhatja. Közben viszont ő is magára vonja a Griffendéles terelők figyelmét, Így sajnos nem tudják eltalálni a fiú testét. Alex dobása sajnos mellé megy, de René mint valami ágyúként lövi ki magát és egy igencsak alacsonyan érkező gifferndéles passzt állít meg, és a hugarabugnak szerzi meg labdát. Ezek után persze ismét a saját egojában fürdőzik. Egyetlen csatakiáltással és eső cseppek kíséretében teljes erőből hajítja el a kvaffot a jobb oldalai karika irányába. - Hé, René mi lenne ha a randi tervezés helyett inkább a meccsre koncentrálnál? - kérdezi David pimasz mosoly kíséretében miközben a csapattársai közé repül. - Nehogy leborulj a seprűről a vad gondolataid miatt. A kvaff már visszafelé repülne, de Ziggo Mortensen lendíti az ütőjét. David elüti a gurkót amivel remélhetőleg eltalálja Brigitte karját. De nem tudni hogy Brigitte kitér - e vagy sem.
Csak a forgatom szemeimet Merlin send Holy Rain to this town című dalának a felemlegetésére, hiszen az a dal annyira borzalmas, hogy a legtöbben szerintem kitörölnénk az emlékezetünkből. − Kösz Madden, most ez a hülye dal fog a fejemben csengeni egész meccs során – sóhajtok fel, de eltolom magamtól a mikrofont, hogy amíg magyaráz, addig az én megjegyzésem ne hallatszódjon bele. Ezután jön Judy részéről a megszokott monológ, hogy mit nem szabad csinálni a mérkőzés során meg még egy sor maszlag, amire nem is figyelek igazán, mert a tanári karban feltűnő rózsaszín ernyő leköti a figyelmemet. El nem tudtam volna képzelni, hogy ki cipelte magával. Mads poénjain jókat mosolygok magamban, arról nem is beszélve, hogy már-már majdnem elmorzsoltam egy könnycseppet, amiért nem úsztunk a nyáltengerben általa. Azt viszont nem tudom megállni, hogy ne röhögjek bele a mikrofonomba, amikor Judas megismertette Morgan proffal az ernyőjéről lecsorgó esővizet. − Nos, mielőtt Judast elküldenék Lockhartos büntetőmunkára, mert éppen nyomorék volt, lássuk, hogy mi történik odafent! A Hugrabug hajtója, Benett rádob a karikára, Flora azonban nem tudja kivédeni, így tíz pontot szereznek borzok! – kezd zsibbadni az ernyőt tartó kezem, így cserélek, közben pedig már indul is az ellenhajrá. − Brigitte és Olivia is megpróbálnak találatot szerezni, de úgy néz ki, Alina kezd ráérezni, hogy miként mozogjon magabiztosan az esőben, és mindkét dobást hárítja! – Tudom jól, ebben a mocsok időben elég sok mindent az esőre foghatunk, de az egymás utáni két védés elég bravúrosra sikeredett. − Alex Downmoore-hoz kerül a labda, meg is célozza a jobb oldali karikát, és újabb tíz pontot irhatunk jóvá a Hugrabug javára! Mit gondolsz Madden, súgjunk Florának, hogy miként tud magabiztosabban játszani esőben? – sandítok oldalra Judyra, hogy hallhassa a kis hangját. − Mind eközben Longbottom nagyon igyekszik levágni a sokat dumáló Yates-Newmant a seprűről, azonban csak a levegőt simogatja. Ziggy lehet átragasztotta a Griffendél terelőire a múltkori balszerencséjét. – Hiszen Franklin amilyen jól játszott az előző meccsen, annyira szét volt most csúszva. Ha rendes akartam volna lenni, akkor az eső számlájára írtam volna, de nem vagyok az. – Mindenesetre James próbálja menteni a menthetőt, és tíz ponttal kurtítja a Griffendél lemaradását. Azt már nem is kell kommentálnom, hogy Alex dobása nem talál célba. Kicsit meglengetem az ernyőmet, és fészkelődni kezdek. Igazán elkaphatnák már a cikeszt, hiszen bár a havat imádom, az esőért nem rajongok már annyira. − Eközben Yates-Newman dobását Flora nem védi ki, újabb tízes a Hugrabug javára! Yanovich is megpróbálkozik egy támadással, de az ütője ismét a levegőt kalimpálja. Szerintem a balszerencséjüket nem teljesen átragasztották, hanem csak kedvesen megosztották a Griffendél terelőivel. – Közben megújítom a ruháimon a Leperexet, és összehajtom az ernyőmet, mert kényelmetlen már tartani, így inkább ezt a megoldást választom. − James nem találja el a karikát, ellenben az újonc Brigitte remekel, és megint pontot szerez a házának! – dicsérem meg az új játékosukat, mialatt a Hugrabug ismét magához ragadja a kvaffot. – A sárgák ismét duplázni szeretnének, azonban most nem járnak szerencsével! Viszont talán mégis van lehetőségük egy sikeres akciót indítani, ugyanis David ismét becélozza Brigitte-et! A gurkó sebesen süvít felé, remélhetőleg, ezúttal sikeresen kitér előle! − A fogóink egyébként eléggé bizonytalanul nézelődnek, néha kikerülnek egy-egy kósza gurkót, de úgy látszik, ha egy pillanatra meg is lelik a cikeszt, hamar elveszítik azt. Hogy is van az állás Mads? Hatvan-negyven a Griffendél javára? Eléggé szoros a mérkőzés, a Hugrabugnak még lehetősége van egyenlíteni, de az is lehetséges, hogy a Griffendél kicsit összeszedi magát, és elhúz tőlük. Annyira fordulatokkal teli a mai mérkőzés, hogy még mi magunk sem tudjuk kikövetkeztetni mi várható pontosan.
− Hölgyeim és Uraim! Tisztelt professzorok és kedves diáktársaim! Üdvözlünk mindenkit az idei negyedik kviddics mérkőzésen, amely a Griffendél és a Hugrabug között kerül megrendezésre! Én Tatiana Krum vagyok, a mellettem ülő csodabogárral meg ne foglalkozzatok, mert ő se fog senki mással! – kocogtatom meg egy kicsit a mikrofonomat, mielőtt belekezdenék a munkámba. 
