Bonifatius őrzőként a karikák körül repked és figyeli a játékot. Sorjában engedi be az ellenfél jól célzott dobásait. Jericho Lestrange utóbbi támadását sem tudja kivédeni. Az új poszton a teljesítménye még nem elfogadható, szokja az új helyzetét, hogy ő az utolsó ember, aki a Mardekár hajtói és a karikák közé beállhat. Corner Maxwellnek passzolja le a labdát, aki egy szépen ívelt dobással Margaret felé adja tovább a kvaffot. Peggy gyönyörűen lerázza a rátapadt hajtót és mardekáros őrző bal oldali karikáját célozza meg ismét, ami újabb pontot ér a csapatnak. Talán a bal karika Shelby gyengepontja vagy a jobb szemére kissé vak. A hollóhátas hajtók gyorsan megszerzik a labdát és a kontratámadás végén Melody dob egy csavart labdát, amivel a középső karikát veszi célba, amit Shelby csak nagy cigány szerencsével védhet ki. A dobás pillanataiban Bonifatius szabad keze is ökölbe szorul, mivel ezzel a ponttal, amit barátnője szerezhet lefaraghat a csapat a hátrányából. Szoros a mérkőzés állása. A hajtók remekül játszanak.
Vendég
Szer. Aug. 18, 2021 4:36 pm
Team Slytherin
Maya Parkin | hajtó
Eléggé idegesít, hogy nem sikerül egy kvaffot sem átdobni a karikák egyikén, hiába mondja Thales, hogy semmi gond, akkor is felrobbanok. Komolyan, nem szoktam én ennyire béna lenni, szóval valamit jó lenne már villantani, elvégre nem a két szép szememért vagyok a csapatban, hanem azért, mert jó vagyok! Bizony, az vagyok és a szobatársamnak nincs ehhez túl sok köze... tényleg jó vagyok. Shelbynek nem sikerül a védés, de elhappolom a lasztit legalább és felspanolva repülök a középső karikára, ami felé hajítok is, minden erőm beleadva, odakoncentrálva. Elég nagy eséllyel nem védik ki szerintem, de azért még ezután egy szélső karikára is rádobok ezzel a lendülettel, hátha. Nyerni akarok és ünnepeltetni magam a Mardekár klubhelyiségében.
Nagyon büszke voltam a csapatunkra, sokkal jobban játszott mindenki, mint legutóbb. Shelby ugyan beengedett egy-két kvaffot, de a zseniális védései után ennyi bénázás belefért. A hajtóink remekeltek, Maya egymás után két gyönyörű gólt dobott, majdnem kibillentem az egyensúlyomból, annyira tapsoltam neki a seprűmön ülve. Ő sem játszott régóta, így az ő sikere nekem is önbizalmat adott. Ha Maya és Thales a kevés rutinjukkal így odatették magukat, akkor nekem is bele kellett adnom mindent. Meg kellett mutatnom, hogy nem csak egy pityergő kisgyerek voltam. A hajtók egymás között cseleztek a kvaffal, legalább tíz méterrel felettük körözve figyeltem a játékukat, mikor megláttam Jericho feje mögött az arany villanást. Abban a másodpercben kilőttem a Nimbusommal, szinte könnyezett a szemem az arcomba csapó hópelyhektől, de nem vettem vissza a tempóból. Elszáguldottam Leo mellett, át a terelőütőt tartó karja alatt, hallottam a süvítő szélen keresztül is a többiek biztatását. Előredőltem a seprűn, kinyújtottam a kezem a cikeszért - a szemem sarkából láttam, hogy Mason is a nyomomban volt, de nem ért oda időben - és elkaptam, valahol a Mardekár karikáitól nem messze, Shelby boldog káromkodása majdhogynem elnyomta a kommentátor ordítását is. Vigyorogva emeltem magasra a kezemet, markomban a cikesszel. - Elkaptam! Leo, nézd, elkaptam! Ty, látod? - kiabáltam nekik fülig érő szájjal. Azt hiszem, az ő elismerésükre vágytam a legjobban. És... és Letaéra. Hiába volt hollóhátas, tudtam, hogy igazából úgyis nekem szurkolt. De hiába fordultam a lelátó felé, ebben a szörnyű hóesésben esélytelen lett volna kivennem őt a tömegben. Amint a földre érkeztem, Leo stílusosan lavinaként tarolt le és dobott a vállára, hogy körbecipeljen a pályán. Én pedig tovább szorongattam a cikeszt. Megcsináltam, megnyertük a meccset! Merlin szakállára, sikerült!
- Hogy lehet ilyen hideg? Ezt nem az én ausztrál véremnek találták ki. A fene egye meg. Mit is mondtál Tanya? Mindegy, hagyjuk is, még a maradék agyam is lefagyott ebben a szibériai időben. Szóval fogalmam sincs mennyi az állás, ha jól nézem, akkor bizony tízzel vezet a Mardekár. Az utóbbi egy-két órában azt hiszem teljesen átfagyott a beszélőkém, bocsánatot kérek a Roxfort srácaitól és lányaitól, de brrr!!! Merlin, miért csinálod ezt? – hallatszik a hangomon, hogy egy: még mindig fázok. Kettő: a mérkőzéssel tényleg nem sokat törődtem. Olyan, mintha otthon üldögélnék és a telefonomat nyomkodnám egy focimeccs közben. - Hagyjuk egy kicsit Tatianat is szusszanni, igyon egy forró teát, már ha maradt neki, mert én az egész üveggel kiittam. Szóval jó lesz, ha befejezitek, mert most már nem elég, hogy szétfagyok, még nagyon el kell mennem és lecserélni a fáradt olajat, szóval hajrá-hajrá! Na nézzük, Brewer célozza meg Jericho Lestranget a gurkóval, azonban Tyler szemfülesebb és sikerül elütnie a gurkót, egyenes Cunningham seprűje felé, aki bizony találatot kap! Mázli, hogy a seprűje és nem a játékos, azért ilyen hidegben menten fagyhalált kap az ember, amint lezúg arról a járgányról, szóval… - harapom el a mondat végét. – De Cunningham támadásba is lendül egyből, úgy tűnik a seprűjét ért találat őt nem tudja visszavetni! Szóval egy elképesztő roham után megcélozza a karikát ééééés… Gól! Ez egy elképesztő visszatérés, mint amikor korábban Rubeus Hagrid belépett a terembe, mikor Harry Potter ide járt. Én szóltam, hogy ez majdnem akkora! – nevetek bele halkan a mikrofonomba. Bár a mosolyom nem őszinte. - Peggy Fontaine indul meg a Mardekár karikái felé, azonban nem sikerül eltalálnia azokat. A hideg azért nem biztos, hogy mindig jót tesz az ujjaknak, igaz? Szóval tényleg jó lenne befejezni, mielőtt még halálra találok fagyni én is. Bár gondolom ezt nem bánnák annyira kevesen. – vonom meg a vállam, mielőtt újra beszédbe kezdenék. – Szóval Thales Lestrange indul meg a Holló karikái felé, de ahogy látom Corner most sem éppen a játékra koncentrál, és így gólt szerez a Mardekár. Háló, Bonnie, tudod, hogy játszanod kell, nem ábrándozni össze-vissza! – persze csak baráti élcelődés a részemről Corner nyektetése, de ebben igazat adok Tatiananak. Annyira jól esik. – Oh és közben Mason Briggs a cikesz után ered, de… ELVÉTI! A meccs folytatódik tovább kedves roxfortiak, úgy tűnik Briggs nem akarja megkönnyíteni a dolgunkat, hogy előbb hazamenjünk. – lemondó sóhajjal jelzem, hogy ennek bizony én sem örülök. - Maya Parkin indul meg közben a Hollóhát karikái felé, aztán… Elvéti! De gyorsan visszaszerzik a kígyók a kvaffot, szóval Jericho Lestrange dob rá ismét a kékek karikáira és… Természetesen Bonifatius Corner nem védi ki a labdát. Egyszerűbb lenne már azt feltennem, hogy nem védi ki és akkor nem kéne reménykednem az ellenkezőben. Bonnie, ez nem rád vall! – ingatom meg a fejem és közben a mellettem jókedélyűen teát szürcsölgető Tanyara pillantok. – Odanézzetek! Még egy remény, hogy előbb mehetünk haza! Regulus Black kergeti a cikeszt! Gyerünk Black, szeretnék már egy forró zuhanyt venni! És… Ahj, ez sincs meg. Folytatódik a játék, ami csak azért érdekes, mert a Hollóhát mintha egy utolsó rohamra készülne! Fontaine hajítja a kvaffot a karikák felé, és… Gól! Remek gólszerzés, indulna a Mardekár, de a kékek megint elhalásszák a kvaffot, ezúttal Fawcett az, aki egy óriási kiflit teker a zöldek karikáiba! Wow, micsoda lendület! – egészen izgalomba is jöttem az események láttán, viszont ugyanúgy didergek és ez még mindig hallatszódik a hangomon, - Támad újra a Mardekár! Az egész meccsen sziporkázó Maya Parkin az, aki elcsaklizza a kvaffot és bizony… Bizony gól lesz ebből, újra! Nincs is sok ideje pihenni a Hollóhátnak, hiszen újabb támadást vezet Parkin és ez is bemegy! Micsoda ütésváltások! – éppen fújnék egyet, amikor megpillantom, hogy Regulus Black kergeti a cikeszt. – De odanézzetek! Regulus Black a cikesz után megy. Egy méter. Fél… ELKAPTA! NYERT A MARDEKÁR, REGULUS BLACKÉ A CIKESZ! MEHETÜNK HAZA! AZ VÉGEREDMÉNY 240-70 A MARDEKÁR JAVÁRA. GYERE IDE BLACK, VENDÉGEM VAGY EGY FORRÓ CSOKIRA, NEM FOGOK HALÁLRA FAGYNI! – fújom ki magam a nagy ünneplés után. - Kedves Roxfortosok, a következő mérkőzésen találkozunk. Engedjétek meg, hogy Tatiana Krum nevében is búcsúzzak tőletek, vigyázzatok magatokra! Ja és öltözzetek melegen! Valamint várjuk a forró csokira való meghívásokat! – mic drop.
