HOLLÓHÁT - MARDEKÁR REAGOK

Team Ravenclaw

Melody S. Fawcett | hajtó

Eljött a Hollóhát és Mardekár meccsének ideje is. Az első hóesés talán egy kicsit mindenkit meglepetésként ért a csapatokból. De már évtizedek óta létezik az ilyen esetekre a felmelegítő-bűbáj. Sajnos azonban a legidősebb tagoknak kellett elvégezniük az egész csapaton a Percalefacio*-t, ami reményeink szerint kitart a meccs végére. Miután az utolsó tagot is sikerült felmelegíteni a varázslattal a három legidősebb tagnak Margaret-nek, Clyde-nak és Bonifatius-nak, felkészültünk a lehetetlenre. Függetlenül attól, hogy sikerült felmelegíteni magunkat a hóesés nem állt el. Ilyen körülmények között indultak neki a csapatok a játéknak. Stratégiai okokból az előző meccshez képest most Maxwell remélhetőleg megmutathatja akár, hogy ha védeni nem is, talán a Mardekár karikáira tud dobni. Őszintén kíváncsi vagyok Bonifatius őrzői képességeire, de minden bizonnyal, ha nem értene hozzá, akkor nem vállalta volna el ezt a posztot.
Felsorakoztunk a kezdéshez és a sípszó után, mindenki belevetette magát a fagyos időbe. Már most érezni lehetett, hogy nem lesz egyszerű dolga a két csapatnak ebben a cudar időben. Talán ebből kifolyólag amint Astor látszólag elért egy nagyon makacs gurkóhoz elütötte volna azt Jericho Lestrange felé, viszont az ütése mellé ment, el se találta a labdát, így ebben a körben a Mardekárosok hajtója megúszta a lehetséges támadást, de semmi sincs veszve.
Maxwell megszerzi a labdát közben és a Hollóhátnak lehetősége nyílik arra, hogy a Mardekár karikái felé juthasson. Margaret-nél a labda és becélozná a középső karikát, viszont a hótól nem látva valami jól a labda el sem éri a karikákat. Így Hugh Shelby még pihenhet egy pillanatig. A labdát ugyanis sikerül megszereznem Maya Parkin-tól, aki éppen elindult volna a Hollóhát póznái felé. Először Maxwell-nek passzolom át a labdát, aki tovább adja Margaret-nek, végül újra hozzám kerül a labda és megpróbálok a középső karikára dobni, de végül a balt sikerül megcélozni. Kár, hogy a hóesést nem lehet valamivel megszüntetni. Nagyon zavaró, hogy apró fehér pontonként mindent és mindenkit kitakar a látóteremből. Reméljük, hogy a Mardekár sincs jobb helyzetben.

Spoiler:

Team Slytherin

Aurelius L. Lestrange | terelő

Túl egy igencsak pocsék meccsen és rengeteg gyakorláson, néhány hónap felkészülési idő után eljött az a pillanat is, amikor a tél kellős közepén kiállunk a második mérkőzésünkre, hogy romba döntsük a Hollóhát álmait. Vagy legalább jobban teljesítsünk, mint a legutóbb, mert ha ez a mérkőzés is akkora káoszba fullad, akkor hiába minden, érzem, hogy a csapat elveszíti a lelkesedését. Rajtam nem múlott a felkészülés, így a hóesésre való tekintettel minden létező bűbájt bevetettünk, hogy az időjárási viszontagságokat és a zavaró mivoltukat a lehető legminimálisabbra redukáljuk le.
A helyzet továbbra is pofon egyszerű, a csalás tiltott, ha valaki is megpróbál, akkor én magam fogom az ütőmmel agyon csapni. Ugyanakkor a mérkőzés elején kellően igyekeztem a csapatot feltüzelni a lelkesítő beszédemmel, remélem ez a lelkesedés pedig látszani fog a pályán a nap további részében.
Erősen kezd a Hollóhát, de ezzel nem lepnek meg. Volt bőven lehetőségem arra, hogy lássam az előző meccsüket és ha azt hiszik, csak szurkolni mentem ki, hát nem. Mint valamikor régen a Mardekár, most pont ők támadnak annyira agresszívan és az indításukból azonnal leszűrhető, hogy most sem lesz másképp. A kvaffot ők szerzik meg, Jerichot pedig hiába igyekeznek likvidálni, még csak a közelébe sem ér el a gurkó. Na mi van Astor, ennyire telik ma?
Persze eszem ágában sincs rögtön a meccs elején indokolatlanul járatni a szám, inkább a többieknek kiabálok, amikor csak hallótávolságon belülre esnek. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak a gurkót figyeljem, így azt most Ty igazgatja. Egy sikertelen rádobás után még sikerül elcsaklizniuk a kvaffot Mayától, de ami késik nem múlik, a szél bekavarásával Shelby tőle vártan hárít. Hozza a kötelezőt, én pedig egyelőre megkönnyebbülhetek, hogy nem zuhanunk szét azonnal. Azt hiszem a görcsösségből engedhetnék, ugyanis Ty találatát látva tényleg semmi okom sincs idegeskedni, arról nem beszélve, milyen lendülettel iramodik meg Jericho az ellenfél póznája felé. Eszembe jut, hogy talán figyelmeztetnem kellene, amíg még mellettem húz el.
- Figyelj a szélre!

Team Ravenclaw

Astor Brewer | Terelő

Ez a hóesés minden, csak nem kedvező egy kviddics meccsre nézve. A hideg ellen tudunk tenni, de a látási viszonyok nem lesznek jobbak. Még jó, hogy a kesztyűk is melegen tartják a kezünket, mégis az első ütésem egy nagy semmi lesz. Sikerül már most felhúznom magam, nem meglepő tehát, hogy Tyler támadására azonnal reagálok, így időben érek oda Bonifatiustól nem messze, majd ütöm tovább a gurkót, egészen Maya felé, eltalálva a seprűjét, amin csak jót mosolygok, majd feljebb emelkedem, figyelem tovább a mérkőzést.
Az őrzőnkre vigyázni kell, ez egyértelmű és elégedetten látom, hogy Boni jobban véd, mint az előző meccsen Max, így kivédi Jericho támadását, szinte meg se kottyan neki.
Na de a hajtók is passzolgatják egymásnak a labdát és Margaret lesz az, aki végül a bal oldali karikára céloz és lő, a Mardekárosok őrzője pedig hiába reagál, mi leszünk azok, akik pontot szerzünk.
- Szép volt! - repülök el a pontot dobó lány mellett, bíztatva, hogy csak így tovább, miközben figyelem tovább a Mardekárosok mozgását. Ahogy telnek a percek egyre jobban szokja a szemem is ezt az időjárást, reméljük, hogy nem fordul rosszabbra és hogy nem fagyunk rá a seprűkre.

Team Slytherin

Thales S. Lestrange | hajtó

Olyan gyorsan történnek az események, hogy őszintén én elkezdtem annak örülni, hogy sikerül elkerülnöm a gurkókat és a terelők ádáz pillantását. Még fiatal és jelentéktelen lehetek a számukra, de talán ez egyszer végre a hasznomra lehet. A hófüggöny talán egy kicsit az előnyömre szolgál, ellentétben a bátyám próbálkozásával, aki megpróbál odaérni a gurkóhoz amit Brewer küldött Maya felé. Sajnos azonban túl későn eszmél rá és szegény Maya seprűje kap egy ütést, ezzel elejtve a kezéből a kvaffot, de nem vagyok rest. Ha nem is a segítségére sietek, tudom, hogy a bátyám megteszi helyettem, én a labda után nyúlok és Jericho-val megpróbálok kezdeni valamit vele. Mondjuk egy vagány támadást indíthatnék a Hollóhátasok karikái felé. Eddig azonban úgy néz ki, hogy az őrző váltás a javukra vált, mintsem a hátrányukra. A mi őrzőnk a kezdeti sikerrel ellentétben, most nem tudja kivédeni Margaret támadását.
Ettől függetlenül az én lelkesedésem töretlen. Jericho-val és Maya-val szerintem remek hajtótriót alkotunk, most inkább párost, de lényegtelen, amíg a lány megtudja ülni a seprűjét hiszem, hogy nem lehet semmi baja. Ezért sem aggódom érte. Talán azért van, mert még egy kicsit nemtörődöm vagyok és a bizonyítási vágy hajt, hogy megmutassam a bátyámnak egy kicsit büszke lehetne rám. Átpasszolom a labdát Jericho-nak akinek sikerül egy icipicit előre jutni a Hollóhátas hajtók között, de nem túlságosan, ezért a cél előtt átdobja felém a labdát és éppen csak sikerül elkapni, hogy aztán megcélozhassak egy karikát. Dobhattam volna egy kicsit erősebben is, de az időjárás ellenünk játékosok ellen szól. Ettől függetlenül valamelyik karikát sikerült megcélozni és nem dobtam annyira mellé, mint gondoltam, a jobb oldali felé küldtem a kvaffot.

Team Ravenclaw

Margaret Fontaine | Hajtó

- Kösz. - felek a Astor dicséretére miközben, próbálok a többiekkel együtt felállni védekező állásba. Ez a meccs a hóval arra a harmadikos kviddics mérkőzésre emlékezet, amit elveszett a csapatom és én a kispadról figyeltem az akkori nagy menőket a pár évvel idősebb és tapasztaltabb játékosokat.
A tavaly téli események és a hótakaró kicsit kiborít, kinek a hulláját rejti el. Nehéz agyban jelen lenni, de minden sportolóval elő fordulhat, hogy kizökken és nincs 100%-ban jelen a játéktéren. Az első mardekáros támadás térített magamhoz, hogy játék van. A védő varázslatok jól működnek, mert nem érzem úgy, hogy "lefagytak a kezeim és az ujjaim". A téli kesztyűt nehéz megszokni, mert abban kicsit más a labda tapintása.
Mindenki hibázhat, így szerez pontot a mardekár, hogy mi hibáztunk. Boni beengedte a labdát. Jó döntés volt Maxwellt lecserélni Clydenak? Lehet. Ennek a döntésnek, lehet előnye és hátránya is. Most a hátrány az, hogy az összeszokott hajtó hármasunk, amit Melodyval és Bonival alkotottunk felbomlott. Kicsit aggódom, hogy nem sikerült Maxwellnek az elmúlt hetekben felzárkóznia hozzánk és hogy a passzaink és a cseleink is gyengébben sikerülnek most a mardekár ellen és sok eladott labdánk lesz. Előny ebből a posztcseréből nem sok jut eszembe, de ennek az új felállásnak is esélyt kell adni.
Bonie Maxwellnek dobja a labdát, aki a Mardekár karikái felé viszi, de a pálya utolsó harmadánál átíveli a kvaftot és rádobok még mielőtt rám szállna az összes védekező. A szokásos balra mozdulok be és jobbra dobom a labdát mozdulat sorral próbálom összezavarni az mardekár őrzőjét, hogy a Hollóhátat újabb ponttal gazdagítsam. Hugh Shelby egész jó őrző és nem fogom lebecsülni a képességeit. Most is egy méltó ellenféllel nézek szembe a dobásaim alkalmával.
A mardekár még fel se áll a támadáshoz, mert újból védekezre kényszerül. Megszerezzük a kvaftot a ellenfél kissé pontatlan passzai miatt. A labdát a jó dobó helyzetben lévő Melody kapja meg Maxwelltől, ha jól látom rádob a középső karikára. Nem könnyíti meg a helyzetünket a hó, ahogy azt sem, hogy jól kivehetőn lássuk a felénk érkező gurkó támadást. Nehéz meccs előtt állunk. Nem irigylem a fogónkat.

Team Slytherin

Hugh Shelby | őrző

Határtalan kedvességgel szemlélem a pálya eseményeit, miközben biztos kézzel kapaszkodom a seprű nyelébe, készen arra, hogy bármerre repül felém a kvaff, gond nélkül ki tudjam védeni. Szerencsére most kapok néhány másodpercnyi nyugalmat, amíg a labda a másik térfélen van és a miniLösztranzs olyan csuklómozdulattal hajítja el a jobb oldali karika felé, hogy már előre horkantok egyet a nyilvánvalóan elvétett próbálkozásért... És azistenit, betalál vele. Hát milyen likas a keze mán annak a Corner gyereknek ott szemben, kedvem támadna kiröhögni.
De ugyan már, ki röhög akkor, amikor a karikán átrepülő labda utána az ellenfél kezébe kerül és a francia nevű amerikai (mert ugyebár Amerikában mindennek bonyolultnak kell lennie, még ennek is) olyan rohamtempóban indul meg felém, hogy attól félek, nem csak a kvaffot dobja át a karikán, de ő maga is átsuhan rajta. Nem mintha egy ember képes lenne erre, de eskü el tudtam képzelni, hogy megteszi. Jó volt a megérzésem és jól sikerült leolvasnom a mozdulatait, amikor a jobb oldali karika felé lendültem. Pokoli erős dobás volt, tuti meg akart ölni vele a kis csigaburgerzabáló, de rohadjak meg, akkor is elkaptam. Nem túl szerencsésen sikerült azonban a védés, mert hiába sikerült megakadályoznom a pontszerzést, a labda nem marad nálam és alig eszmélek fel, már a bánatos képű Fawcett is engem támad. Hát száradjon rám egy liter bagolyköpet, de hülye leszek, ha nem próbálom meg megmutatni a Corner gyereknek, hogyan csinálja ezt egy igazi őrző.
Sikerül, nyilván, mert értem a dolgomat, és büszkén várom a zöldek őrjöngését, amikor egy még erősebb lövést is kivéd az ő zseniális kapusuk. Remélem, van itt valami fasza csapat edzője, hogy magával vigyen, mert megérdemlem. A kvaffot tovább dobom és a csapatom gőzerővel indul meg a másik irányba. Nyilván az én bitang jó játékom hajtja őket és a cigányok szerencséje. Jericho kezéből indul most a kvaff a kapu felé, én pedig kíváncsian várom, hogy Corner vajon tud-e még segíteni saját magán vagy már tuti én vagyok a jobb őrző. (Nyilván én.)

Team Ravenclaw

Maxwell Cunningham | Hajtó

Újabb meccs, újabb esély arra, hogy bizonyítsak. Kevesen adtak volna nekem második esélyt, persze ehhez élnem kellett a lehetőségekkel. Ha aznap magamba roskadok, és faképnél hagyom a csapatot, akkor mára nyilván nem lennék itt. Még mindig bennem él Tatiana által tanultak javarésze, és azokat imaként mormolgatom magamban. Az előző meccshez képest történt pár módosítás, most az ellenfél karikáinál leszek javarészt. Ez pontosan azt jelenti, hogy hajtó posztra kerültem. A döntést nem bánom, mivel úgy vélem sokkal kevesebb stressz fog a vállamra nehezedni. Az örökösömnek persze nem vagyok rest sok szerencsét kívánni, na persze most mindenkire ráfér a szerencse. Nem lesz egyszerű dolgunk, a hóesés miatt, s láthatóan nem csak én aggódok. A látási viszonyok ilyenkor romlanak, s ha nem lenne a csapatunk agyafúrt, akkor még fázhatnánk is a seprűk tetején. Szerencsére a ,,Percalefacio’’ bűbájt segítségül hívva lépünk a pályára.
A meccs egy sípszóval kezdetét veszi. A hó függönyön áthatolva törünk előre. A karikáknak csak halovány körvonalai látszanak, de ahogy közelítünk élesedik a kép, ahogyan az esélyeink egy pontszerzésre. A passzaim sokkal pontosabbak, mint azelőtt, hogy a dumstrangos cserediák segített volna rajtam, így a kvaffot, máris magabiztosan adom tovább a megfelelő időpontban. Még nem érzem úgy, hogy rivaldafénybe kéne kerülnöm, ezért mindig másra bízom a dobást, s mivel a hölgyeké is az elsőbbség, hagyom hogy a két másik hajtó tesztelje Hugh tudását. Az ellenség őrzője nem tétlenkedik, két egymást követő támadásunkat is sikerül kivédenie, szerencsére Corner résen van, s követve az ellenfél példáját nem enged pontszerzést bejelenteni a szószátyár tudósítónak. Úgy néz ki az egyik zöld taláros seprűje találatot kap. Micsoda meccs. Fel kell eszméljek, amint újra nálunk a labda. Csatlakozok a többi hajtóhoz zárt vonalban. Margaret rálő, azonban a második dobásnak nem sikerül átbújnia azon a fránya karikán, nem úgy mint Melody másodikjának. A Hollóhát találatnak kétségtelen a sikere. Tíz ponttal gazdagodik a kék címer alatt lévő paletta. Újabb támadás következik, viszont most az ellenfél szerzi meg a labdát, s balsorsunkra sikerül egyenlíteniük. A védőnknek már volt sikere, ezért nem lehet a hibázásért, sem haragudni rá.  Én nagyon is megértő tudok lenni az utódom kapcsán…elég ha csak felidézem a legutóbbi meccsemet. Hiába, nem lehetek a múlt árnyékába, inkább bizonyítani szeretnék most, ezért mikor hozzám kerül a labda rádobok, igaz egy erősebb széllökés megzavar, ezért jóval a karikák mellett suhan el a kvaff.  

Team Slytherin

Tyler Roquetaillade | terelő

A mai meccsre úgy érzem az összes csapattagnak sikerült kellőképpen felhúznia magát, hogy jobban teljesítsünk az időjárás viszontagságai ellenére is. Leo olyan lelkesítőbeszédet adott a meccs előtt, hogy biztos vagyok benne, hogy életem végéig idézgetni fogom neki, de be is vált, mert habár vannak problémáink, ez a meccs sokkal erősebben indul, mint a múltkori. A hóesés szörnyű: alig látok magam körül bárkit is, a széllökések még néha engem is azzal fenyegetnek, hogy képtelen leszek megzabolázni a seprűmet, ezért is döntöttem úgy, már a játék elején, hogy az alaposan bebugyolált Regut igyekszem majd szemmel tartani, nehogy a végén még a szél kirepítse őt a pályáról. Szegénynek volt már elég kudarc élménye az előző meccs kapcsán, egy ilyen dolog nem hiányozna. Amíg a hajtóink dolgoznak azon, hogy próbáljanak újabb és újabb pontokat szerezni, addig én Regu mögött nem sokkal repülök, hogy ha kellene, akkor el tudjam kapni. Sajnos pontosan a kurva szar időjárás miatt, akármennyire is elszántan támad Jer és Maya, egyiküknek sem sikerült pontot szereznie, mire elégedetlenül morgok. Észreveszem nagy nehezen a hóesésben az egyik gurkót közeledni felém, amit már csak frusztráció levezetésként is jó erősen megütök: egyenesen az ellenfél csapatának az örzője felé, bízva abban, hogy ha sikerül Bonnie seprűjét alaposan megrongálni, akkor több előnyünk lehet arra, hogy a rohadt hó ellenére több pontot is tudjunk szerezni. Nem bánnám, ha Regunak sikerülne minél előbb elkapnia a cikeszt, ez az idő kikészít, hiába mindenféle védőbűbáj, meg egyéb, utálom a havat. Ez csak még jobban motivál arra, hogy a száz százalékosnál is jobban próbáljak meg teljesíteni.

Team Ravenclaw

Clyde M. Corner | terelő

Ha hamarabb észre venném Tyler támadását akkor talán időben oda érek, hogy elüssem a gurkót a testvérem elől Leo Lestrange testvére felé, de sajnos a próbálkozásom sikertelen. Ha lejár a meccs valószínűleg kapni fogok érte, hogy miért nem védtem meg a hátsóját olyan szépen, mint ahogy percekkel ezelőtt Astor is tette. Csak én sokkal ráérősebb vagyok és mindent szívesebben fogok a körülményekre amiben játszunk. Kész kifogás gyár vagyok, esküszöm. Még az a szerencse, hogy jól látszik melyik a Mardekárosok oldala és a mezük annyira kiüti a szemeimet, még véletlenül se sikerül egy Hollóhátas felé küldeni a gurkót, csak eltéríteni tőlük már sokkal nehezebb. Mi a fasz van a seprűmmel, hogy nem elég gyors? Az előző meccsen is elvolt a helyzet, eskü lecserélem a következőre.
Amíg én itt magamban zsörtölődök a sikertelen elhárításom miatt és közben azt figyelem, hogy a testvérem még bírja magát és nem vágta egyből földhöz magát a figyelmetlenségem és lassúságom miatt, addig a hajtó trió Margaret-tel az élen megpróbál a Mardekárosok karikái felé indulni. Melody a válla fölött továbbítja a kvaffot Peggy-nek, egy csodás „Reverse Pass”-t láthattak a többiek, iszonyat nehéz volt, Peggy épen csak elkapta a labdát és megcélozta a jobb oldali karikát. A bizonyítási vágy Maxwell-ben is él, látni lehet az arcán, hogy igyekszik oda tenni magát, míg mi terelők igyekszünk tenni valamit, de egyenlőre csak a levegőt csapkodjuk az ütőinkkel vaktában. De nem kell félteni egyikünket sem Astor-ral. Neki még van jövője a csapatban, nekem már annyira felesleges de tényleg… Siralmasan alakítok, ezt elismerem. Viszont szegény Maxwell sem jut oda, hogy elüsse a labdát, mert a Mardekár csapata körbe veszi őt és elcsórják tőle a labdát amikor eldobná magától.
Őszintén már nem is figyelek oda, hogy mennyi az állás, de az biztos, hogyha legközelebb az ütőm közelébe kerül a gurkó akkor… Akkor meglátjuk mi lesz.

Team Slytherin

Regulus P. Black | fogó

A Griffendél elleni meccsünk után nagyon elkenődtem. Csúnyán kikaptunk, a cikesz közelébe sem kerültem és ráadásul napokig fájt a gurkótalálat helye is. De Leonak és a csapat többi tagjának hála visszatért a kedvem a játékhoz és elszántabb voltam, mint életem első meccsén. Még a szörnyű időjárás sem tántoríthatott el, habár egy kicsit féltem tőle, hogy meg fogok fázni. Alaposan felöltöztem, a kviddicstalár alá két pulóvert is felvettem, a fejemre mardekárcímeres sapkát húztam és anya még azt is a lelkemre kötötte az utolsó levelében, hogy ha ítéletidőben játszunk, akkor tekerjek magamra meleg sálat - de ezt a kérést már nem teljesítettem, csak zavart volna a játékban, és így is nagyon nehéz volt mindent szemmel tartani, mikor folyton hunyorognom kellett a sűrűn szálló hópelyhek miatt.
A csapatunk jobban játszott, mint legutóbb, a terelőink és a hajtóink szépen összedolgoztak, Hugh pedig pontosabban védett, mint valaha. Mondjuk tőle én a hollóhátasok helyében tartottam volna, mert elég fura srác volt, és általában azt sem értettem miről beszél - bár lehet ez csak a birminghami akcentusa miatt volt és mert olyan szavakat használt, mint a "lecsihadni", ami fogalmam sincs mi lehet.
De úgy néz ki, Hugh Shelby szerencséje sem tarthatott örökké, ugyanis a Fontaine lány következő dobását nem sikerült kivédenie. Gyorsan lendült a jobboldali karika felé, de nem ért oda időben, a kvaff átrepült a kinyújtott karja felett. Cunningham szerencsére ezután mellédobott, a labda pedig újból a Mardekárhoz került. A hajtóink karvalyfej támadóalakzatban indultak meg a Hollóhát karikái felé, Thales Lestrange-el az élükön, aki megcélozta a kvaffal a jobboldali karikát.
Én eközben a hiába kutattam a cikesz után, egyelőre sehol sem láttam az aranyszínű villanást. Pedig milyen jó lett volna rövidre zárni ezt a meccset, a vadiúj kviddicskesztyűmben is átfagytak az ujjaim. Mi lesz, ha én érek oda elsőként a cikeszhez, de nem tudom majd megfogni, mert a seprűre fagy a kezem?

Team Ravenclaw

Bonifatius G. Corner | őrző

Bonifatius kissé bizonytalan még ebben az őrző posztban, ezt ő is érzi, talán emiatt sem sikerül kivédeni Thales Lestrange támadását. A seprűjét ért támadásért azonban egy kicsit mérges, de reménykedik abban, hogy a következőkben sikerül bebizonyítani, hogy mégis jó volt őt erre a posztra küldeni, addig is figyelheti, amint a barátnője, Maxwell és Margaret hajtóként remekel.
Első körben Margaret az aki megszerzi a kvaffot az egyik Lestrange-től aki elindulna felém támadni. A Woollongong Shimmy féle lerázást alkalmazzák a lányok, hogy nagy sebességükkel lerázzák a Lestrange-ket és Parkin-t, akik üldözőbe vették őket. Margaret amint Hugh karikáihoz ér be is célozza a bal oldali karikát, abban a reményben, hogy Shelby cigány-szerencséje valahol a béka segge alatt van.
Amint újra lehetőség van rá Melody is rádob a bal oldali karikára, abban reménykedve, hogy Shelby kétszer nem számít ugyanarra a karikára. Bár innentől már minden Shelby szerencséjén múlik. Lehet, hogy sikerül kivédenie, mindenesetre én ettől még büszke vagyok a hajtóinkra.

Team Slytherin

Maya Parkin | hajtó

Valahogy nem sikerül visszarázódnom a kis incidens után, amit szerencsésen megúsztam, elvégre a seprűm is eltörhetett volna, vagy valamelyik csontom is.  Jó, azért a csuklómban még érzem kicsit a becsapódás erejét, de ennek nem kellene befolyásolnia a játékomat. Amikor Shelby nem véd ki egy labdát Margarettől, akkor egy szitokszó hagyja el ajkaim és a seprűm nyelére csapok a kezemmel, ideje összeszednem magam és erre bíztatom Shelbyt is. Melody dobását utána ki is védi, én meg repülök, hogy bevigyek egy találatot, csak hát ez nem jön össze, mert kicscúszik a kezemből a  labda. Komolyan össze kellene szednem magam, nem szeretnék kikerülni a csapatból.

Team Ravenclaw

Melody S. Fawcett | hajtó

Először Margaret-nek asszisztálok, hogy eljuttassuk a kvaffot a Mardekár karikái felé, de az a komisz Lestrange van annyira szemfüles és felfuvalkodott is, hogy szépen elkapja a dobást amit Peggy felé küldök. Teljesen megértem, hogy képes elcsaklizni a kvaffot mindenféle gond nélkül, ha srác lennék én is ezt tenném.
– Visszaszerzem tőle a kvaffot! – jelentem ki határozottan Peggy-nek intézve a szavakat, bár őszintén nem tudom mennyire sikerül majd ezt véghez vinni. Épp átpasszolna valamelyik másik hajtónak, amikor az ő trükkjét vagy közbeavatkozásának a lemásolásával próbálkozom.
– Na erre nem számítottál, igaz Lestrange? – nem akartam vele különösképpen bájcsevegni, ezért gyorsan át is passzoltam a labdát Peggy-nek még mielőtt úgy gondolt volna, hogy elindul felém és visszaszerzi tőlem azt amit visszacsórtam tőle.
Előre halad a labdával, majd átpasszolja Maxwell-nek aki minden bátorságát és bizonyítási vágyát összeszedve megcélozza a bal oldali karikát. Shelby-nek esélye sincs arra, hogy kivédje így végre 10 pontot szerez a Hollóhát. Gondolom arra nem számított, hogy Maxwell majd ügyes lesz és pontot szerez a házának.
A pálya másik oldalán közben Clyde megpróbál kezdeni valamit magával és az egyik Mardekáros hajtó, azt hiszem Thales irányába küldeni a gurkót, de amilyen szerencséje van ezen a meccsen, a gurkó kikerüli őt az utolsó néhány méternél és irányt változtatva másfelé halad, amit már magam sem látok pontosan.

Team Slytherin

Jericho Z. Lestrange | hajtó

Természetesen már sikerült felhergelnem magam ezen a meccsen, maradjunk annyiban, hogy megelégeltem, hogy Fawcett, Fontaine és Cunninghan a Mardekár karikái körül legyeskednek és pontokat próbálnak szerezni. Az elsőt az imént sikerült megakadályoznom, de amikor Fawcett elkezdett pofázni mert egyszer az életben megszerezte tőlem azt a kurva kvaffot a pumpám csak egyre jobban felment. Majd én megmutatom, hogy dob karikára egy igazi profi hajtó! Vagy legalábbis én, amikor indulatos vagyok, mert felbasznak ilyesmivel. Meg is célzom a középső karikát amint sikerül Thales-el és Maya-val eljuttatni a karikáig. Úgy könnyű, hogy ők a pálya másik végén próbálják összeszedni magukat! De ettől függetlenül én kurvára büszke voltam, amikor gond nélkül sikerült megcélozni azt a karikát.
Ugyanilyen büszke voltam akkor is, amikor Maya kicselezte azt a bőbeszédű Fawcett-et és átpasszolta a kvaffot Thales-nek aki rácélzott a középső karikára, talán abban reménykedve, hogy Corner nem számít erre és talán nem védi ki a labdát. Rendesen nőt egy kicsit a májam, amikor azt vettem észre, hogy közben az idősebbik unokatestvérem is ügyeskedik – végre – és megcélozza Fontaine-t a karjánál gondolom. Úgy néz ki ebben a körben a Lestrange srácok remekeltek, vagy legalábbis megpróbáltunk azt hiszem. Szerintem mindhárman – igazából mindannyian – beleadtunk apait anyait, hogy megmutassuk Hollóhátéknak, hogy ne kezeljenek miket olyan félvállról, mert akkor könnyedén odacsapunk. Vagyis csak csapnánk, Leo tisztességes játékot akar és én ezt szerencséjére tiszteletben tartom.
– Ez remek volt! – csapom meg Thales hátát, amikor közelebb érek hozzá, függetlenül attól, hogy a labdája végül célt ért-e vagy sem.

Team Ravenclaw

Mason Briggs | Fogó

Hogy a mai napot egyáltalán nem arra tervezték, hogy kviddics meccset játszunk, azt abból tudtam, hogy két évre előre leszakadt az ég. Mintha Harper szemében némi irigy csillogást véltem volna felfedezni, amit nem értettem, hát én biztos nem akarnék magam helyett játszani. Bár érthető, imádta ezt a sportot én meg csak… itt ragadtam a csapatban. Szerettem őket, nincs ezzel gond, de számomra ez csak egy kis időtöltés volt a tanulás mellett.
Mi sem bizonyította ezt jobban, minthogy javarészt azzal voltam inkább elfoglalva, hogy a hatalmas hópelyhek között meglássam végre a cikeszt. A mardekár fogója Pollux unokája volt, szinte hallottam apám üvöltését a lelátóról, hogy ezt a meccset már csak ezért is meg kell nyernünk. Bárcsak egyszer elfelejtene eljönni, úgy se érdekli igazán, hogyan játszom, csak pampoghasson, vagy dicsekedhessen végre.
Ahogy előre hajolva igyekeztem utolérni a szemem sarkából felfedezett arany gömböcöt, két mardekáros hajtó suhant el mellettem a karikák felé. Bonnie még messze nem volt rutinos őrző, de tehetségesnek tűnt, és mindig igyekezett kihozni magából a legtöbbet, ez most azonban még sem bizonyult elegendőnek. Egymás után kétszer is pontot szerzett a mardekár, bár ez még nem tűnt behozhatatlan előnynek.
Aztán az erősen zúgó szél ellenére is lehetett hallani, milyen erősen ütötték meg a kvaffot, ami egyenesen Peggy felé repült. Idő se volt arra, hogy figyelmeztessük az érkező labdára, úgy tűnt, ezzel a sebességgel leviszi az egész karját is, ám Astor reflexei jobbnak bizonyultak, és egy erős ütéssel visszaküldte a kvaffot. Ez egy félelmetes sport, én mondom...

Team Slytherin

Tyler Roquetaillade | terelő

Az időjárás, ahogy telnek múlnak a percek, nem hogy jobb lenne, de mintha egyre rosszabb is lenne. Csak erre tudom fogni azt, hogy az erős kezdés után, most az elemek nem akarnak nekünk kedvezni. Az őrzőnket eltalálja a Brewer gyerek - ami miatt már alapból bosszút esküszök, biztos vagyok benne, hogy ha végre ki tudok majd szúrni egy gurkót a hóviharban, akkor ő lesz a célpontom - és a hajtóink bár kitartóan ostromolják az ellenfél karikáit, sajnos a kvaff egyszer sem ér célba, mintha maga az időjárás akarna minket megakadályozni az újabb pontok szerzésében, de még túl korai lenne feladni a reményt. Tovább repülök a többi játékos között, próbálva kiszúrni a gurkót, hogy bosszút állhassak Hughon, és közben azért nyitva tartom a szememet arra is, hogy ha valaki bajba kerülne - például Regu - akkor ott legyek, hogy ne essen baja. Már így is két tagunk sérült, nem engedhetünk meg többet.

Team Ravenclaw

Maxwell Cunningham | Hajtó

Edzettebb csapatokat is próbára tehet egy ilyen időjárás, s mint a csapat legtapasztalatlanabb tagja rám még nagyobb hatással van. Az elmém egy része szinte kétségbeesve küzdött, hogy szálljak le a seprűről. Száljak le, majd vonuljak egyből biztonságba, mind a vihar elől, mind a dühös szurkolók haragjától, ez lenne most a leglogikusabb döntés...talán, ám felidézve azt, hogy most mennyien megbíznak bennem, valahogy bátorság önti el a szívemet.
A bizonyítási vágyamhoz kétség sem fér. Mivel az előző meccsen, amúgy is botrányosan játszottam, itt az ideje, hogy hajtóként felhajtsak pár pontot a Hollóhátnak. A lányok ügyesen passzolgatva adják egymásnak a kvaffot, és amikor rajtam a sor, valami azt súgjak nekem eljött az én időm. Úgy teszek, mintha visszapanaszolnám a labdát, azonban az utolsó pillanatban ráhajítom a karikára. Még magam se tudom elhinni, miszerint a dobásom betalált.  Talán a szerencse, vagy egyszerűen az előző meccs él még a Mardekárosokban, hogyha rám gondolnak. Még Tatiana-t kutatják a szemeim, hiszen megérdemelne valami jelzést, ha már múltkor foglalkozott velem, azonban csak a hangját hallom. Úgy vagyok vele, majd a meccs után megkeresem, nem kéne sokáig egy helyben lebegni, mivel így a gurkók támadásának ki vagyok téve. A zöldek eléggé nagy erőbedobással ostromolják a mi térfelünket, kisvártatva meg is előznek minket. Most újra rajtunk a sor, hogy egyenlítsünk. Melody-nak adom a kvaffot, mikor az ellenfél hajtója vészesen közel ér hozzám. A karikákhoz érve üresen maradok, s ez az egyik csapattársam figyelmét nem kerüli el, a kvaffot nekem adja, és egy újabb találatot mérek a Mardekár karikáira. Szinte alig múlik el a sikerélmény, máris a gurkó repül az irányomba.

Team Slytherin

Aurelius L. Lestrange | terelő

Túl néhány necces körön, pár sikeres rádobáson és bravúros védésen azt kell, hogy mondjam, a csapatom nem leblokkolt a hó áztatta pályán, de sokkal motiváltabbnak látok mindenkit a legutóbbi mérkőzés óta. Mindenki extra energiát feccöl az egész játékra, amiért nagyon büszke vagyok rájuk és nem is győzöm őket biztatni, hogy csak így tovább!
Néhány jó kör után nem csoda, ha bepöccennek a hajtóinkra és betámadják őket, de ha én nem vagyok résen, akkor majd Tyler odateszi magát. Hú, ember, még az ütőt is hallottam megreccsenni, akkorát csaptál! Ha nem esne a hó, akkor megkockáztatnám, hogy a faanyag is megrogyott, szerencsére ennél keményebb üőink vannak, az pedig, aki ennek a gurkónak az útjába esik, mentse a bőrét.
Közben Shelby annyira nem remekel, mert későn csúszik bele a keze a kvaffba és ezzel egy találatot szereznek a hollósok, de még bőségesen a játék javában vagyunk, hogy emiatt bárki keseregjen. Nem maradtunk el, alul pedig még közel sem.
Aztán az én drága kisöcsém szerzi meg a kvaffot ésmalőrözik be a másik kapu elé, hogy megostromolja azt. Látom én az arcán, hogy kit keres a közönségben, mert már én is kiszúrtam Lynettet. Jót röhögve rajta ahogy elhalad mellettem, nem is leszek rest oda szúrni.
- Ne a meccs közben csajozz, te gyászhuszár!

Team Ravenclaw

Margaret Fontaine | Hajtó

Maxwell seprűjének "tollait" találta el a mardekár egy terelőjének jól vagy kevésbé jól irányzott gurkó támadása. Hála Merlinek, nem esett nagyobb baja a srácnak, mint hogy pördült párat. Jó, hogy nem szédült le a magasból és nem tört el a seprűje sem az támadás következtében.
- Jól vagy, Cunningham? - érdeklődök, mikor a közelébe repülök egy támadási kísérlet alkalmával. Egy ilyen találat, ha nem is a testet találta el, kizökkentene engem.
A védelmi vonalunkon újból áttört a zöld taláros hajtó hármas és Bonnie se tud mit tenni, mert Lestrange bedobja a labdát és tíz pontot szerez a csapatának. Bosszantó, hogy az ellenfél vezet és mi csak újra és újra csak felzárkózni próbálkozunk hozzájuk. Nem tudjuk átvenni a vezetést még egy tíz percre sem. Jobban össze kell dolgoznunk, hogy megfordítsuk az állást. Masont látom elsuhanni magam előtt pár méterre. Talán meglátta a cikeszt vagy éppen valami csellel próbálkozik a kis mardekáros fogó ellen, hogy beetesse a cikesszel kapcsolatban.
Nincs sokáig a kezemben a kvaft, mert már megint sikerül eladnom a labdát az ellenfél csapatának
Össze kellene szednem magam, de valahol máshol járok fejben. Csak egy gurkó se találjon el.

Team Slytherin

Thales S. Lestrange | hajtó

Csak szemet forgatok a bátyám megjegyzésére, már rég kiszúrtam volna @Lynette Weasley-t ha itt lenne. Bár legszívesebben visszaszólnék neki, most nem vagyok abban a helyzetben, hogy elkezdjek feleselni neki. Hajtó vagyok, az ő dolga az, hogy megnehezítse a másik csapat tagjainak a dolgát, az enyém az, hogy pontot szerezzek, ami az imént elég jól ment. Szóval elengedem a bátyám megjegyzését, amíg pontot szerzek addig ott csajozok ahol akarok! Előbb Maya-nak segítek eljuttatni a labdát a Hollóhát kapujáig, de a Fontaine lány megszerzi még mielőtt Maya-nak esélye lenne rádobni a karikákra.
– Semmi baj Maya. Legközelebb sikerülni fog, figyelj inkább Fontaine-re és Fawcett-re, Cunningham még szokja a posztját szerintem. Bár mondjuk tőle nagyobb esély van elcsaklizni a kvaffot. – egy kicsit elmélázok ugyan, de mielőtt a bátyám rám szólhatna, hogy hagyjam békén a csapattársaimat is.
– Nézd ki az egyik hajtót magadnak és tapadj rá. – csak ennyit tanácsolok neki. Azzal tovább megyek a dolgomra.
Maya-nak sikerül is megszereznie a kvaffot, bár mielőtt rádobhatna a karikákra, átpasszolja Jericho-nak aki rá is céloz a középsőre, reméljük neki több sikere lesz ebben a fordulóban.
Eközben a kis Black fiú nagy lendülettel a cikesz után ered, de mielőtt elérné az hirtelen más irányba megy és eltűnik a láthatárról.