Semmit nem gyűlöltem annyira, mint amikor hátráltattak. Nem kedveltem a csapatmunkát, nem fektettem másokba bizalmat, csak kivételes esetekben és ha tehettem, minden oldalról bebiztosítottam magamat. De teljes biztonság nem létezett, egy egészen jelentéktelen ember is kereszte húzhatta a számításaimat. Ezt a jelentéktelen figurát történetesen Bobby Kirbynek hívták és egy nála is semmitmondóbb választókerületben szerzett mandátumot még anank idején a mi színeinkben, valószínűleg még azok sem emlékeztek a nevére, akik rá szavaztak. Puhány, hörcsögképű, unalmas ember volt, tulajdonképpen azt sem tudtam ki a fene ő, amíg nem emlékeztetett rá egy incidens. Levelet kaptam a Fletcher lánytól, aki figyelmeztetett rá, hogy a Prófétában készülnek lehozni egy cikket, névtelen informátornak köszönhetően, amelyben fényt derítenek rá, hogy Kirby valami egészen gusztustalan ügybe keveredett holmi vásárolt vérfarkassal. Bizarr az egész, de még inkább aggasztó, olyan botrány, amit még csírájában el kell fojtani, mielőtt rámennek a kínkeservesen feltornázott népszerűségszázalékaink. Astrid Fletcher leírt nekem mindent, amit az anonim forrástól megtudott a Próféta szerkesztősége: áruba bocsátott vérfarkasok, perverzek, akik megveszik őket és egy Robert Rose nevű beteg pasas Cambridge-ben, aki mindezért felelős. Nem az a társaság, akivel a szombat esti óráimat tölteni akartam, de nem volt más választásom, ha ki akartam mosdatni azt a nyomorult Kirbyt, mielőtt még minket is magával ránt. Hogy ne maradjon írásos bizonyíték, egy bizalmasomat küldtem el Mr. Rose-hoz, hogy beszéljen meg vele a nevemben találkozót szombaton este nyolcra, az Egérlyuk nevű kocsmába a Zsebpiszok közben. Méltóságon alulinak éreztem mind a feladatot, mind a helyet, mind Rose társaságát, de nem mertem másra bízni az ügyet. Mint már említettem, szerettem minden oldalról bevédeni magam, senkiben nem bíztam meg annyira, hogy egy ilyen kínos munkát a nyakába varrjak. Kivéve a feleségemet, de Fionát semmi pénzért nem engedtem volna ilyen alakok közelébe. Percre pontosan érkeztem az Egérlyuk elé, a patyolat tiszta, drága öltönyömben úgy kilógtam a mocskos összképből, mintha legalább egy Salvador Dalí festményből kilépett különös jószág hoppanált volna a Zsebpiszok közbe. Rágyújtottam egy cigarettára és belöktem a kocsma ajtaját, ahonnan abban a másodpercben olcsó dohány füstje - közel sem olyan, mint amit én szívtam - és tömény alkoholszag tódult ki. Essünk túl rajta. Ha Kirby nem bassza el ennyire, most a vérfarkas-strici helyett otthon is lehettem volna a feleségemmel, valószínűleg éppen közösen vacsoráztunk volna. Kirby ezt még nagyon meg fogja bánni. A küszöböt átlépve azonnal az előre megbeszélt asztal felé indultam. Csak remélni mertem, hogy Mr. Rose nem késik. Vagy egyáltalán eljön. Utóbbiban kevésbé kételkedtem, neki is érdeke volt, hogy pár nap múlva ne rúgják rá az aurorok az ajtót és hurcolják magukkal a cseppet sem legális vállalkozása miatt. Ha volt egy kis esze, akkor nagyon sietett találkozni velem. Kölcsönösen szükségünk volt egymásra - neki az én kapcsolataimra, nekem az ő személyére. Nem akartam sokat kérni tőle, csak egy meggyőző hazugságot.
Vendég
Csüt. Dec. 05, 2019 5:25 pm
To: Levin
Nem szoktam kimozdulni otthonról. Sőt! Havonta egyszer teszem ki a lábam csak mikor a készletek kezdenek kifogyni. Akkor megcsinálom a havi bevásárlást és ez nem csak a kajára értendő. Alapanyagokat is beszerzek, ha kell. Elvégre hobbi szinten mással is foglalkozok, mint a farkasok idomítása. Terveztem, hogy a napokban letudom a bevásárlást és Nana-t is magammal viszem. De kaptam egy levelet, ami miatt rákényszerültem, hogy otthon hagyjam drága lakótársamat. Egy bizonyos férfi találkozni akart velem a városban...hogy miért nem volt neki jó a birtokom nem tudom. De legyen ahogy ő akarja, legalább kimászok a kapun kívülre. Már eléggé korán oda értem a megbeszélt helyre. Nem is lógok ki a sorból, szinte el vegyülök teljesen. A pultoshoz vettem az irányt és beszélgetni kezdtem vele. Majd időről időre egy-egy érmecske csusszan ki zsebemből, hogy a pultos elé gördülhessen. Szeretek informálódni. Nem maradok le semmiről, ami esetleg engem is érinthet. Nem sajnálom az időmet és sokáig elbeszélgetek vele, mintha a barátja lennék, vagy valami. Nem sokkal később megszólal az ajtó és felé pillantva meglátom a levelező társamat. Eléggé kitűnik az öltönyben, így nem félek szem elől téveszteni pár percre míg elköszönök a pultostól. Kérdés nélkül huppanok le mellé és nézek rá. Szerintem tudja kivagyok és nem fog feleslegesen rákérdezni én vagyok e, vagy sem. Bár tény néha megfordul a fejemben, hogy adósaimat küldöm magam helyett, a veszély elkerülése érdekében. De én nem vagyok ilyen ember. A veszély és a halál nem rémiszt meg. Nana épsége az, amivel a falra lehet kergetni. Vigyázok arra a lányra és igen dűbe tudok gurulni, ha valaki kezet mer rá emelni. Én ezt sosem tettem meg. Mindig türelmes és gondoskodó voltam felé. Az ő betanításán sem emeltem á kezet. Meg se fordult a fejemben. - Szóval? Mi az a fontos dolog, amiért a városba rángatsz szombat este? - térek a tárgyra. Szerintem neki sincs idege ahhoz, hogy velem gyakorolja a formális dolgokat. Illedelmes vagyok általában, de most nincs hozzá hangulatom. Túl akarok lenni ezen az egészen és haza menni.
