◈◇ We are only as strong as we are united, as weak as we are divided. ◇◈
Jerryvel egyszerre léptünk be az új irodába, amit Potter parancsnok biztosított az Auguránvadász Projekt résztvevői számára. Tágas helyiség volt középen íróasztalokkal, a falak mentén pedig több fotellel és kanapéval, amelyek közül most szinte mindegyikben a Projekt szerencsés - vagy éppen szerencsétlen, nézőpont kérdése - résztvevői ültek, akik csakis ránk vártak, hogy végre beavassuk őket a részletekbe. Egyelőre nem tudtak semmit, csupán aláírták, hogy legjobb képességeikhez mérten, teljes titoktartás mellett fognak dolgozni egy szigorúan nem publikus akciócsoportban, vállalva a rendkívüli veszélyt és a megszámlálhatatlan óra plusz munkát, ami rájuk várt a következő hónapokban és talán években is. Hogy mit kaptak cserébe? Elismerést, vállveregetést, egy kevés veszélyességi pótlékot a fizetésükhöz és talán néhány csillogó kitüntetést, de azt is csak a színfalak mögött, hiszen a Projekt a külvilág számára nem is létezett. Megálltam az irodahelyiség közepén, nekidőlve az egyik, egyelőre gazdátlan íróasztalnak, amire ledobtam egy vaskos iratköteget. Több napnyi munkánk volt abban Prestonnal, hogy ezek a dokumentumok most itt várták frissen és készen a kiosztásukat. Napok óta csak aludni jártunk haza a Minisztériumból, azt is csak néhány órára, mert minél hamarabb be akartuk fejezni az előkészítési folyamatot, hogy utána nekiláthassunk a tényleges nyomozásnak. A legjobb aurorokat és aurortanoncokat válogattuk be a Projektbe, mi magunk kerestük meg azokat, akiket alkalmasnak ítéltünk a munkára. Egytől egyig mindenki a saját tanítványaink és a régi kollégáink közül kerültek ki - utóbbiakkal már olyan sokat dolgoztunk együtt, olyan összhangban, hogy az életünket is rájuk bíztuk volna tétovázás nélkül. A csoportnak bizalmi alapon kellett működnie, teljes egyetértésben, nem kockáztathattunk olyan aurorokkal, akiknek kételkedtünk a képességeiben. - Jó reggelt mindenkinek, kezdjünk is bele, mert egy perc vesztegetnivaló időnk sincsen - kezdtem bele azonnal a hosszúnak ígérkező monológomba, miközben rágyújtottam egy cigarettára és egy szálat a mellettem álló Jerrynek is átnyújtottam. - Akik ma reggel beléptek ebbe az irodába, azok úgy gondolom, hogy az Egyesült Királyság aurorjainak a krémjét képezik vagy pedig a brit aurorképzés legnagyobb reménységei. A ránk váró feladat pedig a legnagyobb szakértelmet igényli mindannyiunktól, sőt, megkockáztatom, hogy sokszor az sem lesz elég - tekintettem végig a szobában összegyűlt körülbelül húszfős társaságon. - Eddig senki sem kapott bővebb tájékoztatást az Auguránvadász Projekt részleteiről. Itt és most le kell szögeznem, hogy amit most hallani fognak, kollégák, annak eközött a négy fal között kell maradnia. A Projekt, mint ahogy arról már mindenkit tájákoztattunk, titkosított. A célja, az eredményei, de még a kódneve is. Nem beszélhetnek róla sem más auroroknak, sem a házastársuknak és élettársuknak, sem a gyerekeiknek és szüleiknek, ahogyan a barátaiknak sem. A Projekt tagjain kívül kizárólag Potter parancsnok úrnak és Granger főosztályvezető asszonynak tartoznak jelentési kötelezettséggel, de nekik is kizárólag akkor, ha igazolni tudják magukat az erre kitalált kóddal, erről természetesen mindenki tájékoztatást kap majd. Tartottam egy slukknyi szünetet, hogy addig is emészthessék a hallottakat. - Az Auguránvadász Projekt célja a Magic is Might nevű neo-halálfaló és neo-grindelwaldista alvilági szervezet felszámolása. A Magic is Might székhelye az egyesült államokbeli San Francisco, de okunk van azt feltételezni, hogy Amerikán kívül is erős gyökerekkel rendelkeznek és feltehetően a brit Mágiaügyi Minisztériumba is beépültek. A szervezet vezetője az egykori szökött halálfaló, Corban Yaxley, aki a második varázslóháború alatt a Varázsbűn-üldözési Főosztály vezetőjeként több emberiség elleni bűncselekményt és háborús búnt követett el, mint amennyit észben lehetne tartani. Yaxley megszökött a roxforti ostrom alatt, jelenleg Brandan Byrne álnéven tevékenykedik San Franciscóban. - Jerry felmordult mellettem, hogy kígyószopkodó samponreklám, ami miatt muszáj volt megállnom néhány másodpercre és minden önuralmamat bevetve rendezni a vonásaimat, hogy ne röhögjek fel hangosan. Az elmúlt napokban az egészségesnél biztosan többször fuldokoltunk Corban Yaxley fiatalkori, akkor talán divatos, de most biztosan borzalmas szőke hajkoronáján. - Az információ egy megbízható informátortól származik, aki kapcsolatba lépett a szervezettel és sikerült kicsempésznie az aurorok számára egy rettentő értékes dokumentumot. Yaxley, mielőtt elmenekült az országból, magával vitte a Varázsbűn-üldözési Főosztályról a legtöbb terhelő, írásos bizonyítékot, ezzel sok egykori halálfaló sikeresen elkerülte az Azkabant. Feltételezzük, hogy Yaxley-nél vannak a mugliszületésűek pereiről és kivégzéseiről készült jegyzőkönyvek, a mugliellenes törvénytervezetek, megszámlálhatatlan információ a háború alatt eltűnt személyekről és még rengeteg olyan dokumentum, ami önmagában is elegendő lenne több tucat egykori halálfaló elítéléséhez. Az informátorunk pedig ezek közül egy dossziét kimenekített és eljuttatott hozzánk, nem mást, mint az 1997 októberében tárgyalásra beidézett mugliszületésűek teljes listáját, ami összevetve az időszakban eltűnt személyek neveivel, tökéletes egyezést mutat. A dokumentum kétségkívül eredeti, Preston nyomozóval mi magunk ellenőriztük. A pálcámat a magam mellé helyezett iratkupacra szegeztem, majd egyetlen intéssel kétfelé reptettem őket, Cameron Castillo és Devon Selwyn kezébe. - Castillo, Selwyn, ezeket osszátok ki. - Mindenkinek jutott egy gondosan összeállított mappa, ami tartalmazta az összes információt Corban Yaxley-ről, a Magic is Mightról és annak ismert tagjairól, a Projekt kódnyelvéhez megalkotott segítséget, beleértve a kódneveket is. - A kézhez kapott mappában minden lényeges információt összegyűjtöttünk a Projekt résztvevői számára. Természetesen, ez a dosszié nem kerülhet ki ebből az irodából, most átnézheti mindenki, de ezek az iratok nem mehetnek ki innen, úgyhogy alaposan memorizálja mindenki. Megtalálható közöttük Corban Yaxley egykori körözési plakátja és az utolsó fotók róla, ezek sajnos több mint húszévesek, a friss képek beszerzése jelenleg is folyamatban van, ahogy a Byrne-család összes többi tagjáról is, éppen ebben a pillanatban is információt gyűjt az elsőszámú informátorunk. A Magic is Might tevékenységéről jelenleg hiányosak az ismereteink. Úgy feltételezzük, hogy a szervezet hatalmas pénzösszegeket mozgat az egész világon, a pénzalapjukat az illegális varázstárgy-és műkincskereskedelemből befolyó összeg teszi ki. A MACUSA tehetetlen velük szemben, tökéletesen tisztára mossák a pénzt és valószínűleg olyan mértékben jelen vannak az amerikai politikai elitben, hogy lehetetlen lenne sarokba szorítani őket. A szervezet elsődleges célja a Varázstitok-védelmi Alaptörvény megszüntetése Európában és az Egyesült Államokban is, szerintem mindenki sejti ebben a szobában, hogy ezt nem egy népszavazással szeretnék megvalósítani. Jerry ezúttal is morgott valami kedveset, mire inkább szívtam egy mélyet a cigarettámból, a röhögést egyszerű köhögésnek álcázva. - Jelenleg az információgyűjtés fázisában járunk. A feladata mindenkinek az ismereteink bővítése saját informátorok felkutatása, nyomozás és a meglévő bizonyítékok tanulmányozása révén. Kivéve természetesen a nyomozói végzettséggel nem rendelkező gyakornokainkat, de természetesen ők sem maradnak adminisztrációs munka nélkül. - Mégsem küldhettünk terepre aurortanoncokat, különösen nem egy ilyen projektben. - És most jöhetnek a kérdések, észrevételek, minden óhaj-sóhaj, faszomtudja.
Jerry Preston, Cameron Castillo, William Byrne and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Good heart.
Bad temper.
Vendég
Hétf. Júl. 05, 2021 5:45 pm
Az egyik fotelben terpeszkedem éppen, kihasználva, hogy senki nem ülhet így le mellém, és habár a fotel vagy ötször akkorának tűnik, mint amekkora én vagyok benne, nekem ez pont így felel meg, mert teljes mértékben el tudok feküdni benne, mintha csak egy kanapé lenne. A várakozásnak a percei számomra mindig is kissé idegörlőek, ugyanis utálom. Nem szeretek tétlenül ücsörögni sehol, és semmikor, ezért a mostani helyzet is eléggé megviselő számomra, habár igyekszem normális emberi lényként viselkedni és nem fel-alá járkálni, mint egy veszett kutya. Vagy mint egy törpegolymók, ahogy Holden előszeretettel szokott nevezni. Viszont ennek ellenére sem tudom megállni, hogy teljesen mozdulatlan maradjak, akármennyire is érzem azt, hogy a következő bejelentés komoly lesz: a pálcámat fáradhatatlanul forgatom az ujjaim között, hogy ezzel is lefoglaljam magam valamennyire. Kivételesen nem beszélgetek senkivel, nem zaklatok senkit hülye kérdésekkel, csak várom, hogy mikor fog végre kinyílni az a nyomorult ajtó. Amint ez megtörténik, és a két férfi belép, egyből eltűnik a pálcám a kezemből, én pedig az eddigi félig fekvő helyzetemből felülök, hogy az összes figyelmemet rájuk és a mondandójukra tudjam fókuszálni. Csendben, némiképp feszülten hallgatom Holden szavait. Tudtam arról, hogy ez egy nagyszabású projekt lesz, ahogy azzal is tisztában voltam, amikor belevágtam ebbe az egészbe, hogy minden valószínűség szerint még több időt fogok eltölteni a munkával. Viszont pont ezt akartam. Mindent megtennék azért, hogy lefoglaljam a gondolataimat, hogy ne kelljen a múltamra gondolnom. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy belevágjak-e, vagy sem, amikor felmerült a dolog, és habár semmilyen részletet nem ismertem az egésszel kapcsolatban, biztosan állíthatom, hogy egy pillanatig sem bántam meg, hogy így döntöttem.
Szeretem a kihívásokat, ez pedig kihívás. Tisztában vagyok azzal, hogy Holden szavait sosem érdemes félvállról venni, főleg akkor nem, ha a munkáról van szó, ez pedig csak még jobban erősödik bennem, amikor végre kiderül, hogy miről is szól a projekt pontosan. Ez bizony érdekes lesz. Az izgatottság, az hogy végre valóban tehetek majd valamit pedig csak egyre erősödik, ahogy több és több részletre derül fény. Amint a dokumentumok kiosztásra kerülnek, úgy veszem át, mint a szomjazó egy pohár hideg vizet és egyből el is kezdem átlapozgatni a kapott anyagot. Az elém táruló képre önkéntelenül is felhorkantok, de igyekszem minél előbb újra professzionálisnak tűnni: nem hiányzik, hogy lebecsüljenek se a korom, se a termetem miatt, hiszen alaposan megdolgoztam azért, hogy itt legyek. Ezért hamar sikerül is viszonylag memorizálnom az előttem lévő információkat. Akármennyire is tereli el a figyelmem Yaxley borzalmas fizimiskája. -Mennyire kapunk szabad kezet a nyomozásban? - Érdeklődöm, amint engedélyt adnak rá. Ki más is lenne, ha nem én, aki először kérdez valamit, annyira tipikus… -Használhatunk olyan módszereket az információszerzésre, ami alapvetően nem lenne megengedett, vagy feltétlenül követnünk kell a minisztériumi szabályokat? - Teszek fel egy újabb kérdést, miközben újra átlapozom a dokumentumot. Ha ugyanis az utóbbi állna fenn, az alaposan megnehezítené a dolgomat. Ezekkel a bűnözőkkel csak úgy lehet bánni, ha az ő fejükkel gondolkozik az ember, akkor pedig kénytelen lesz megszegni egy-két szabályt a közös jó érdekében. Én legalábbis mindenképpen hajlandó vagyok rá, akármennyire is tisztelem a szabályokat… egy pontig. - A dokumentumban nem láttam feltételezett számot, hogy esetleg mekkora lehet ez a szervezet, de… ha jól sejtem ez világméretű dolog és nem csak Amerikában, vagy itt, Nagy-Britanniában jelent fenyegetést. Mások is belekezdtek hasonló projektbe, a világ más részein? - Érdeklődöm ezt már csak puszta kíváncsiságból. Sosem árt tudni, hogy mennyien dolgoznak azon, hogy ezt az egészet meg lehessen állítani.
Szinte az utolsó pillanatban sikerül csak befutnom az Augurán-projekttel kapcsolatos eligazításhoz kijelölt irodába, mivel az értesítést erről kicsit késve kapom meg a titkárnőmtől. Még azt sem tudom, hogy Potter vagy Granger küldte a rövidke levelet, vagy esetleg valaki más az ő megbízásukra, de nem is számít. Azt hiszem, épp itt volt az ideje, hogy találkozzak az üggyel foglalkozó varázslókkal és boszorkányokkal, hiszen pár hete már belevetettem magam a munkába, megkezdtem a beépülést, viszont még mindig akad néhány dolog ezzel kapcsolatban, ami nem tiszta számomra.
Belépve az irodába azonnal magamon érzek néhány kíváncsi pillantást, ezért egyelőre nincs is kedvem beljebb sétálni, vagy helyet foglalni, inkább megállapodok az ajtó közelében a fal mellett. Biztos van, akik számára nem jelent újdonságot, hogy itt vagyok, néhányan viszont nem értik, mit keres itt egy Malfoy, egy ex-halálfaló, a mágiaügyi miniszer egyik tanácsosa, aki ráadásul csupán alig két hónapja, hogy megözvegyült? Bár kétségtelenül megvannak a magam kiváló indokai, hogy részt vegyek ebben a nyomozásban, néha még nekem is szokatlan ez az egész szituáció, és időnként még én is megkérdezem magamtól, hogy mi a fenéért is akarom magamat belekeverni ebbe a zűrbe?
Miután a projekt vezetői is megérkeznek, és belekezdenek a tájékoztatásunkba, magam is keresek egy üres, kényelmesnek tűnő - de közel sem az – fotelt, és helyet foglalva hallgatom őket végig. Corban Yaxley neve és személye nem újdonság számomra, amennyire fel tudom eleveníteni a huszonhárom-négy évvel ezelőtti eseményeket, néhányszor találkoztam is vele, amikor Voldemort székhelye az otthonunkban volt. De azzal eddig nem voltam tisztában, hogy ő a mozgalom jelenlegi feje, és hogy Amerikában bujkál. Bár mindez annyira nem is meglepő.
- Nekem is volna egy kérdésem: nyilvánvalóan nem aurorként, hanem informátorként veszek részt a projektben, éppen ezért a jövőben nem volna túl okos dolog, ha gyakran mutatkoznék a parancsnokság területén, és rendszeresen társalognék aurorokkal. Van vagy lesz arra megfelelő kijelölt helyszín, esetleg valamilyen kommunikációs mód, hogy biztonságosan tudjak információkat átadni? - Érthető módon ez az eligazítás most kivételes eset, de akár a homlokomra is írhatnám, hogy áruló vagyok, és besétálhatnék úgy az ellenség fészkébe, élő céltáblaként, ha nem vagyok elég elővigyázatos, és túl sokat lógok aurorok társaságában. De egészen biztos vagyok benne, hogy a projekt vezetői ezzel is tisztában vannak, és kigondolták már a legmegfelelőbb megoldást erre a kérdésre.
- Még csak néhány hete, hogy beépültem, és eddig kizárólag Potterrel, illetve... Mármint a parancsnokukkal és az osztályvezetővel kommunikáltam, de ha jól gondolom, a jövőben lesz egy összekötőm... - Mondjuk ez így inkább lett kijelentés, mint kérdés, de a lényeg, hogy egyelőre sötétben tapogatózom azzal kapcsolatban, hogy hogyan fog ez működni. Van máris egy-két új információm, amire az elmúlt hetekben sikerült fényt derítenem, de értelemszerűen nem rohanhatok minden új hírrel a parancsnokságra, több okból sem. Szűrnöm kell, mi az, ami fontos, és mi az, amivel csak magamra vonnám a figyelmet, és lebuktatnám magamat, mielőtt még valóban közel kerülnék a tűzhöz, és valódi, hasznos infókat szállíthatnék.
Everyone && Draco
Jerry Preston, Holden Briggs and Cameron Castillo varázslatosnak találta
Amikor maga Jerry Preston keresett fel és kért ki az egyik tanóráról már tudtam, hogy komoly indokkal teszi mindezt, a kérését pedig egyértelműen nem utasítottam vissza. Nem zavarnak a plusz órák, ahogy az se, hogyha a nyaram is munkával telik majd. Terhelhető vagyok, ezt már jól tudták és úgy érzem, hogy végre bizonyítottam. Ha pedig most jól szerepelek, akkor talán lesz esélyem Holdennél is és idővel bekerülni majd hozzá, egyenesen a kommandóba. A figyelmemet pedig nagyon szívesen elvonom apámról, csak rá ne jöjjön arra, hogy mibe keveredtem... Mivel ez az egész szupertitkos, így csak itt, a kijelölt irodában találkoztam Devonnal és nem kicsit örültem neki, hogy Ő is bekerült a csapatba. Jelen pillanatban mellette ülök az egyik fotelben, de nem beszélgetünk, inkább megfigyelek, körbehordozom a tekintetem a bent lévőkön, amikor pedig megérkezik a parancsnok és Preston, rögtön kihúzom kicsit magam és feléjük pillantok. Egyre izgatottabb vagyok, hogy vajon mi ez az egész és mit rejtenek a vaskos mappák. Amikor Holden beszélni kezd minden szem felé szegeződik, a megszokott cigarettával pedig senkit se lep meg. Jóleső az, amit mond, tudom, hogy kiérdemeltem azt, hogy itt legyek, hiába az ellentét, mely most a parancsnok és közöttem van, ezek szerint mérlegelt vagy pusztán Preston gondolta úgy, hogy megfelelő leszek majd. Nem okozok csalódást, bizonyítanom kell! Egyértelmű, hogy senkinek se beszélhetünk arról, ami most itt elhangzik, viszont még jobban meglep, hogy itt vagyok, amikor meghallom a célunkat. Azt hittem, hogy megvan rólam a negatív véleményük, mégis bevettek, bizalmat szavaztak, amit nem játszhatok el. Megfeszülök, de minden egyes szóra figyelek. Corban Yaxley... ez a név szerintem mindannyiunk számára ismerősen cseng. Ezek szerint titokban szervezkedik, és a célja nos... olyasmi, amivel régen egyet tudtam volna érteni, de mára már megváltoztam. Vagy legalábbis elkezdődött egyfajta változás, melyek a régi hitemet megingatták. De nem csak az enyémet. Akaratlanul pillantok Draco Malfoy felé, de csak egyetlen pillanatra, mert Ő is itt van és számára még nagyobb bizalmat kellett szavazniuk, mint az én számomra. Jól tudjuk, hogy mit tett, és őszintén szólva én nem bíznék benne. De nincs beleszólásom a dologba. Preston közbeszólásán most nem tudok mosolyogni, a gondolataim túlságosan is cikáznak, de amint az informátorra kerül a szó, ismét iszom minden szavukat. Vajon ki lehet az és hogyan sikerült neki mindez? Veszélyes tettet hajtott végre, mégis az aurorok számára kincset érő bizonyítékokat szerzett meg. Néhány dosszié kerül a kezembe, így rögtön mozdulok, fogok rájuk, majd kelek fel, amikor meghallom a parancsnok utasításait. Kiosztom a fél csapatnak az én részemet, de Draco Malfoyhoz érve röviden a szemeibe nézek, egyértelműen utalva rá, hogy nem bízok benne. Ő is bizonyára furcsálhatja, hogy mit keresek itt, de jobb, ha szó nélkül marad mindez. A kiosztás után visszaülök a helyemre, majd felnyitom a kapott mappát, amit lassan lapozgatni kezdek. Tömény információk vannak benne, így lassan olvasom végig és már most tudom, hogy sok időt fogok ebben az irodában tölteni a jövőben, mivel logikusan nem vihetjük ki innen az anyagokat. A varázstárgy-kereskedelemnél viszont felpillantok Holdenre, mert egyértelműen apám jut eszembe. Vajon neki van bármi köze a Magic is Might-hoz? Naív lennék, ha nem gondolkodnék el ezen. Az eligazítás első fele nemsokára véget ér, én pedig hallhatom, hogy sokakkal ellentétben nekünk Devonnal nem lesz éles feladatunk. Számítottam rá, de valahol el kell kezdeni. A kérdéseket viszont meghagyom az auroroknak. Chrsysa felé tekintek, amikor felszólal és el is mosolyodom némileg a kérdésein. Remélem, hogy olyan választ kap majd, aminek örülne, mert egyetértek vele, ilyen emberek ellen nem lehet legális eszközökkel fellépni, ha győzni akarunk. A következő kérdése is logikus, de Malfoy szavai... Annyira szívesen feltenném neki a kérdéseimet, de jól tudom, hogy jobb lenne most nem megszólalnom és bármilyen nehezemre is esik, képes vagyok megálni, hogy szó nélkül hagyjam a jelenlétét, inkább amikor úgy látom, hogy nincs több kérdés az aurorok körében, én is felszólalok. - Apám révén úgy érzem, hogy hasznosabb lennék, ha nekem is engednék az információszerzést. Tudom, hogy még csak gyakornok vagyok, de jól értek a varásztárgyakhoz és a Castillo család már évtizedek óta ezekkel kereskedik. - talán kicsit célzok is rá, hogy apám gyanús lehet. Veszélyes lenne kutakodnom pont nála, jól tudom, de... talán megérné. Itt mindenki ismer, hozzáférnek az aktámhoz, nincs okom most csendben maradni és sunyulni, megpróbálni titkolózni.
Jerry Preston, Holden Briggs and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Vendég
Szomb. Júl. 24, 2021 10:14 am
Auguránvadászok
Azt hiszem, megtisztelve kellene éreznem magam azért, amiért ma itt lehetek, mégis pusztán ürességet érzek a mellkasomban. Elvégre, azért tanulok és dolgozok keményen, hogy egy napon a legjobb aurorok közé tartozhassak, ha nem a legjobbá válhassak. A fotelben egyenes háttal üldögélve szemlélem a társaimat, akiket szintén ide rendeltek, azonban Cameron-on és Devonon kívül nem ismerek mást. Talán az egyetlen személy, akit felismerhetek – bár őt sem a kiemelkedő munkája, hanem inkább a híre miatt −, az az ajtóban felbukkanó férfi, Draco Malfoy. Nem tudom mire vélni a jelenlétét, de nem az én feladatom ítélkezni bárki felett, így nem teszek megjegyzéseket. Csupán akkor mutatkozik némi érdeklődés az arcomon, amikor a kommandósok parancsnoka és a főnyomozó párosa felbukkan, és felvázolják a szituációt. A köszönésre aprót biccentek, de nem nyitom szóra a számat. Így is kezdek feszengeni a körülöttem lévő emberek számától. Korábban eltöprengtem azon, hogy mégis mi okból hívtak össze bennünket, mégis, ahogy kibontakozik előttünk az egész, hirtelen elképzelhetetlennek tűnik. Mármint az, hogy másodéves hallgatóként egy ilyen projekt részese lehessek. Egy halk köszönöm után elveszem a felém nyújtott dokumentumot, és lassan lapozgatni kezdem. Ráerősen, mindent átolvasva, mindent memorizálva. Fél füllel hallgatom, ahogy az egyik nő szinte egyből kérdésekkel bombázza a parancsnokot, amint felhatalmazást kap rá, bár bevallom Mr Malfoy szavai és jelenléte sokkal érdekesebbnek tűnik, így egy pillanatra felemelem a fejemet, hogy láthassam is őt beszéd közben. Cameron is szóra nyitja a száját, miszerint más területen lenne hasznosabb. Egy röpke pillanatra én is eltöprengek, hogy miben lehetnék a segítségükre, de szerintem, akik beválasztottak ide pontosan tudják az erősségeimet, amik az információszerzés fázisában nem értek túlságosan is sokat. Így hátradőlök a fotelben, folytatom a memorizálást, miközben hallgatom, ahogy sorra szólalnak fel az emberek, és kapnak választ a kérdéseikre.
Nem repestem a boldogságtól, hogy nekem kell majd válaszolnom a hülyébbnél hülyébb kérdésekre, amiket kapni fogok, de elfogadtam. Holden kevesebb káromkodással, könnyebben emészthető módon adott elő mindent, amit eddig sikerült megtudnunk, hála a nőnek, akit hónapokig kefélt és még most is kefélni akarta, csak könnyebb volt inkább szidni. Sebaj, biztosan menstruál, majd túllesz rajta, ha az a szőke ciklon feldarabolja, ahogy azt kell. Mindenesetre nem szóltam bele, ha ők tolni akarják a kis brazil szappanoperájukat, amit fater néz az öregek otthonában, egészségükre legyen. Nem szóltam sokszor közbe, akkor is csak az orrom alatt morogtam néhány keresetlen szót Yaxleyre, amik nem hiszem, hogy nagy sikert arattak, de kurvára nem is érdekelt. A véleményem volt, és szabadon kinyilváníthattam. Aki pedig vissza mer pofázni, felgyújtom a faszba. - Amennyire csak lehet -válaszoltam Holden kedvenc mikroaurorjának első, azonnali kérdésére. -Azt tesznek meg mindannyian az információkért, amit csak akarnak, de ez az áramlás egyirányú legyen: ide be bármi jöhet, kifelé viszont egyetlen kurva szó sem juthat, még otthon a bagolynak, macskának, patkánynak, papucsállatkának sem beszélhetnek semmiről. Gondoltunk rá, hogy letetetjük mindannyiukkal a Megszeghetetlen Esküt, de Grangernek nem tetszett az ötlet. Mindenesetre a szabad kezet megkapják, csak mi idebent tudjuk, milyen forrásból származnak. A minisztériumi szabályok is fontosak, határozottan örülnék neki, ha betartanák őket… feltéve, hogy van, aki látja. Ha nem kell félni a lebukástól, a faszomat érdekli, hogyan sajtolják ki a Zsebpiszok köz cigányaiból a lényeget, de nem kell a belső ellenőrzés is a nyakunkra. -A következő kérdésére nem válaszoltam azonnal, csak beleszívtam a cigarettámba és lassan kifújtam a füstöt. -Ha van is ilyen projekt, arról jelenleg nem tudunk és a nyomozás első szakaszaiban maradjon is így. Hogy a későbbiekben ez változik-e vagy sem, azt a tököm se tudja. Miután megválaszoltam Andersen kérdéseit, Malfoy felé fordítottam a fejem. Kevésbé tűnt egy irritáló takonyzabálónak, mint amilyen az apja is volt, ennek ellenére jelenleg nem tartottam túl megbízhatónak. Informátornak állt, ezt egyelőre elfogadtam, de csak akkor fogom becsülni benne, ha tényleg a mi oldalunkon marad és nem derül ki, hogy sajnálatos módon puszta kézzel végezhetem ki, amiért elárulta ezt a csapatot. Igazán kellemetlen lenne. - Kurva jó kérdés. Informátoroknál ez egyéni megbeszélés alapján lesz, érdemes személyre szabni, hogy az önök is és a csapat aurorjai is biztonságban legyenek. Az összeköttetés váltakozó lesz, hogy ne egyetlen ember kezében legyen minden, mert egyébként is kurva feltűnő, ha valaki adott időközönként ugyanazzal az emberrel találkozik. Ezen még némileg át kell rágnunk magunkat Briggs parancsnokkal, de azt előre megmondhatom, hogy minden informátor és a családjaik is teljes biztonságban lesznek a nyomozás során. -Ennél többet egyelőre nem mondhattam, nem is tudtam volna. Valóban volt még mit megbeszélnünk Holdennel és tényleg szándékunkban állt személyre szabni az informátorokkal való kommunikációt. Ismertem Yaxleyt, jobban mint akartam és biztos voltam benne, hogy azonnal végezne az embereinkkel, ezért nagyon komolyan védeni kellett a díszes kis picsájukat. És persze, hát persze, hogy valakinek többet kell vállalnia annál, amit egyelőre a nyakába akasztottunk. Morogtam egy sort, de végül úgy döntöttem, Castillot is válaszra méltatom. - A jövőben talán beszélhetünk róla, egyelőre mindenki maradjon a seggén és végezze azt a munkát, amit kapott. Ha minden jól megy, ez is szóba jöhet, de nem kell már a legelején, hogy mindenkinek ezerfelé áll a feje és Yaxley pálcája köt ki a torkában, mert nem tud kellően odafigyelni. -Ezzel lezártnak is tekintettem. Azt pedig, hogy a későbbiekben szó lehet az informátorkodásról, teljesen komolyan gondoltam. Legfeljebb, ha Holden meggyőz, hogy mégis vegyük fel már most informátornak a kölyköt, módosíthatok ezen a kijelentésemen. Vetettem egy pillantást Brightmore-ra is, de néma csendben ült és figyelt, ahogy a többiek is. Remek, már a faszom tele van a teadélutánozással. - Fasza. Akkor egy utolsó és nagyon fontos információként elmondom mindenkinek, és csak egyszer mondom el, mert nem egy csorda tehénnel vagyok egy teremben, hogy az, aki kilép, teljes emléktörlésen fog átesni. Profi amneziátorokkal dolgozunk együtt sokszor, ezt pedig kurvára ki is fogjuk használni, ha valaki összefosná a csipkés bugyiját. Úgyhogy aki lépni szeretne, az ezzel is számoljon, persze nem kell aggódni, anyucit és az első ágyba húgyozást nem fogják elfelejteni, csak azt, ami ehhez a projekthez köti magukat. Akkor megvolnánk? Szuper. Oszoljanak a faszba, majd értesítünk mindenkit a fejleményekről.
Holden Briggs, Cameron Castillo and Draco Malfoy varázslatosnak találta
◈◇ We are only as strong as we are united, as weak as we are divided. ◇◈
Bár a mai eligazításnak a célja, ahogy a neve is utalt rá, elsősorban a tájékoztatás volt, azonban én presztízskérdésként is tekintettem rá. A kiválasztott aurorok között ott ültek az én tanítványaim is, akik a fiatal koruk miatt most bizonyíthattak először - és rajtuk keresztül én is, hogy jó munkát végeztem velük. Nyilvánvalóan nem egyedül, hiszen több remek kolléga tanította őket, de sokukkal külön is foglalkoztam, a kötelező órákon túlmutatóan. Főleg persze Jerry véleménye - elismerése? - érdekelt, még ha ezt soha nem is mondtam volna ki hangosan, végképp nem előtte. De azt akartam, hogy lássa, az én tanítványaim is megállták a helyüket aurorként, ami részben az ő érdeme is volt, hiszen a saját tudásom nagy része tőle származott. Egyik újoncban sem kellett csalódnom. Természetesen Chrysa kérdezett először, a törpegolymók termetével alig látszott ki a többiek közül, mégis határozottan szegezte neki a kérdéseit Prestonnak. A kifejezetten okos és jogos kérdéseit, de engem ez cseppet sem lepett meg, hisz ismertem őt, ostobaság sosem hagyta el a száját. - Ha magadra szabadítod a Belső Ellenőrzést, előbb fogom letépni azt az okos fejedet, mint hogy ők egy kurva szót is válthatnának veled - egészítettem ki Jerry válaszát, bár az arcomról nehezen tudtam eltüntetni egy szarul leplezett mosolyt. Mondtam én Jerrynek, hogy Törpegolymók tökös kiscsaj. Malfoy megjegyzése és kérdése teljesen racionális volt, az ellenszenvem iránta már kevésbé. Leküzdeni viszont nem tudtam és nem is akartam, ahogy azt is nagyon jól tudtam, hogy Preston bizalma sem hiánytalan Lucius Malfoy fia iránt. Felmentették őket a háború után, nem örültem neki, de elfogadtam, hiszen maga Potter állította, hogy segítettek neki. Ettől viszont nem váltak hősökké a szememben és közel sem voltam biztos Draco Malfoy jószándékában az ügyünkkel kapcsolatban. Azonban amilyen kockázatos volt beválasztani az informátorok közé, éppen annyira volt hasznos is, mi pedig Jerryvel vállaltuk az esetleges veszélyt. Mégis ki tudott volna közelebb kerülni a tűzhöz egy neo-halálfaló szervezetben, mint egy Malfoy? - Néhány napon belül tájékoztatni fogjuk a részletekről, Mr. Malfoy - bólintottam Jerry szavaira. - És ahogy Preston nyomozó is említette, minden informátorunk biztonságáért kezeskedünk, beleértve a családtagjaik védelmét is. Ezt, az információátadás módjával együtt, majd négy, pontosabban hatszemközt egyeztetjük mindenkivel. Bármennyire is utáltam az aranyvérűeket, attól még Malfoy édesapa volt. Kockázatot vállalt, nekünk pedig kutya kötelességünk volt ezt meghálálni annyival, hogy megesküdtünk a fia védelmére, amennyiben beütne a szar. Nem lepett meg, hogy Castillo már megint túl akarta vállalni magát. Szinte már láttam magam előtt, ahogy a megbeszélés után Preston a lehető leggúnyosabb röhögéssel közli velem, hogy szereztem egy Mini-Holdent a csapatnak. Én pedig már előre felkúrtam magam az összehasonlításon, még akkor is, ha jogos volt. Ennyi idősen én is pontosan így viselkedtem volna, ha beválogatnak egy ilyen projektbe, nem tudtam volna megülni a seggemen, több munkát akartam volna vállalni. - Castillo, ha holtan szeretnélek látni, akkor majd a puszta két kezemmel tekerem ki a nyakad, nem pedig odalöklek munka címszóval egy halom kibaszott neo-halálfaló közé információt gyűjteni. Maradj nyugton a bársonyos aranyvérű seggeden, érthető voltam? - Ha Imperius átokkal kényszerítenek, akkor sem mondtam volna ki, de tulajdonképpen büszke voltam Cameronra. Nem volt egy fostos hülyegyerek, és nekünk pontosan ilyen emberek kellettek még az adminisztrációs munkára is. Megöletni viszont nem akartam. Mi feleltünk Prestonnal minden résztvevő auror és informátor testi épségéért, ez pedig mindkettőnk számára fontosabb volt a világon mindennél. Jerry szofisztikált szókincsén túl ezt is eltanultam tőle annak idején: ha te vezetsz másokat, akkor a projekt sikerénél egyetlen fontosabb dolog létezik, ez pedig az, hogy senkit nem hagyunk hátra és első az embereid megóvása. Brightmore szokás szerint nem szólalt meg, ez valószínűleg senkit sem lepett meg, nem is azért választottuk be a gyakornokok közé, hogy legyen, aki vicceket mesél a társaságnak a szarabb napokon. Tudtam, hogy figyel és ennyi éppen elég volt. - De ha van még kérdés, természetesen válaszolunk rá - egészítettem ki Jerry "oszoljanak a faszba" felszólítását, habár én is szívesen szabadultam volna az irodából az elmúlt napok végigdolgozott éjszakái után.
Cameron Castillo and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Ez a megbeszélés, a létszámot tekintve mondhatni kicsit bensőségesebbre sikeredik, mint amire eredetileg számítottam. Ami nem okvetlenül baj. Kezdetnek ez épp elég, talán biztonságosabb is így, könnyebb kiigazodni rajta, kik is állnak mögöttem, kik fedezik a hátam, és fordítva. Bár egyesek arckifejezését elnézve tőlem inkább a hátba szúrást várják. Az azonban már enyhén nevetséges, ahogy Nathan Castillo fia meresztgeti rám a szemét. Éppen ő. Bármelyik másik jelenlevőtől kevésbé tűnnének érthetetlennek, már-már humorosnak ezek a bizalmatlan, megvető pillantások. Mikor átadja nekem a szétosztásra szánt dossziék egyikét, majdnem megkérdezem tőle, hogy “Mégis mi nem tetszik?”, de végül nem teszem, mert még a végén a teremben tartózkodó összes aurortól megkapnám a választ, hogy kinek mi nem tetszik velem kapcsolatban, és a legkevésbé sem hiányzik semmiféle balhé. De azért a megemelt szemöldököm és a tekintetem valószínűleg így is elég beszédes, és kiolvashatja belőle a kérdést. Az apját ismerve nem gondolom, hogy az ő jelenléte sokkal helyénvalóbb lenne a projektben, mint az enyém. Persze mindkettőnk előtt adott a lehetőség, hogy bizonyítsunk, hogy nem azok vagyunk, akiknek talán hisznek bennünket.
Átlapozom a kapott aktát, amíg a nyomozás vezetői ismertetik a tudnivalókat, és megválaszolják a kérdéseket. Egyikükről sem tudok sokat. Holden Briggs-t eddig csak úgy ismertem, mint a miniszter öccsét a Varázsbűn-üldözési Főosztályról. A bátyjával minden nap együtt dolgozom, és hallottam ezt-azt róla, meg a munkájáról... remélem, többnyire igazak. Preston viszont tudtommal már akkor auror volt, amikor én még a Roxfort padjait koptattam, úgyhogy remélem, ő is valóban érti a dolgát. Mert most nem csak a saját életemet kell rájuk bíznom, hanem a fiamét is. Azt azért némileg megnyugtató hallani, hogy ezzel ők is tisztában vannak. Csak mert az én kérdéseimre egyelőre semmi konkrét választ nem kaptam, de tudomásul veszem egy bólintással, hogy ezekre majd kitérnek még velem külön, személyesen is. Ami azt illeti, valóban nyugodtabb lennék, ha tudnám, hogy van valami konkrétabb tervük is arra, hogy Scorpiust biztonságba helyezzék abban az esetben, ha valami balul sülne el.
Van abban valami egészen szórakoztató, ahogy a Castillo gyereket kiosztják a túlbuzgó viselkedése miatt, és akaratlanul is megeresztek egy kisebb féloldalast mosolyt az orrom alatt. Bár be kell vallanom, kicsit emlékeztet magamra. Alapvetően a történetünk egészen más, más oldalon álltam, mégis nem voltam sokkal fiatalabb, mint ő most, amikor halálfalónak álltam, és égtem a vágytól, hogy tehessek valamit, kapjak valamilyen feladatot, amivel bizonyíthatok a magam és a családom nevében is. Ma már bezzeg...! A hátam közepére sem kívánom ezt az egészet, hogy újra belemerüljek ezekbe a zűrös ügyekbe. Egészen más fajta érzések vezérelnek, amelyek miatt mégis itt vagyok.
Azért sajnálom, hogy még nem vagyok auror, csak egy tanonc, így egyértelmű, hogy rám nem várnak olyan feladatok, mint például Chrysha-ra, de határozottan szimpatikus a csaj a kérdéseivel, nem úgy, mint Draco Malfoy, akinek ittléte teljesen érthetetlen a számomra. Ő, mint kém? Komolyan hisznek neki? Veszélyes lehet, az egész projekt és akár a mi életünk is az Ő kezében van valamilyen szinten, de hallgatok erről, így marad a szemmel-verés és láthatóan Ő se rajong értem. Amikor rám kerül a sor, én is kérdezek, bár a válaszra számítottam, így halkan sóhajtok Preston válaszára, de aztán biccentek. Akkor majd a jövőben. De Holdennek is van hozzáfűznivalója természetesen, én pedig komolyan bírom most már a stílusát, így akaratlanul elmosolyodom, hiába komoly a téma. - Igen, uram! - mintha némi féltést éreznék a hangjában, de meglehet, hogy ezt csak bebeszélem magamnak, elvégre nem kedvel. Fura lenne, ha kedvelne. A kettőnk kapcsolata eléggé változékony, de igenis bizonyítani fogok neki és hiába gyűlöli az aranyvérűeket, nem vagyok olyan, mint az átlag, ezt pedig be fogja ismerni, teszek róla. Preston további szavai logikusak, bár hiába a profi amneziátorok, mindenki képes saját magának nyomokat hagyni, amikből később rájöhet arra, mi történt, ahogy az információ is rossz kezekbe áramolhat, de persze mindenre nem lehet felkészülni. Most kussolok, úgyis azt várják el tőlem jelenleg, így körbepillantok ismét, megnézve, hogy ki miként fogadja a dolgokat, és ha távozhatunk, akkor nos én is így teszek, a mappát pedig természetesen itt hagyom. Malfoyal nem most fogok beszélgetni úgy sejtem, de eljön még az az idő is, inkább maradok Devon társaságában, úgy sejtem, hogy mostantól ismét rengeteg időt töltünk majd együtt, akár az akadémiai első évünkben. Nem is bánom, hogy így lesz. Brightmoret viszont túl mélyen még nem ismerem, de ezen is ideje lesz változtatni, most már együtt dolgozunk, Ő is okkal került be az auguránvadász projektbe, nem csak egy sima szaktárs, aki kibukhat, benne is látnak potenciált. És hmm, Chrysha... amilyen aranyos, annyira tűnik veszélyesnek. Őt is el fogom még kapni. Ha távozhatunk, akkor így teszek, ellenben, ha vannak még kérdések, akkor maradok a fenekemen addig, ki tudja milyen hasznos információk kerülnek még szóba. Apám közben akaratlanul is az eszembe jut, biztosra veszem, hogy köze van a szervezethez, Ő viszont nem tudhat erről a projektről. Hogy fogom elrejteni előle? És vajon képes leszek ellene cselekedni? Közeleg a választás ideje, nem lehetek most már sokáig mindkét oldalon.
Holden Briggs and Draco Malfoy varázslatosnak találta
Az egyik fotelben terpeszkedem éppen, kihasználva, hogy senki nem ülhet így le mellém, és habár a fotel vagy ötször akkorának tűnik, mint amekkora én vagyok benne, nekem ez pont így felel meg, mert teljes mértékben el tudok feküdni benne, mintha csak egy kanapé lenne. A várakozásnak a percei számomra mindig is kissé idegörlőek, ugyanis utálom. Nem szeretek tétlenül ücsörögni sehol, és semmikor, ezért a mostani helyzet is eléggé megviselő számomra, habár igyekszem normális emberi lényként viselkedni és nem fel-alá járkálni, mint egy veszett kutya. Vagy mint egy törpegolymók, ahogy Holden előszeretettel szokott nevezni. Viszont ennek ellenére sem tudom megállni, hogy teljesen mozdulatlan maradjak, akármennyire is érzem azt, hogy a következő bejelentés komoly lesz: a pálcámat fáradhatatlanul forgatom az ujjaim között, hogy ezzel is lefoglaljam magam valamennyire. Kivételesen nem beszélgetek senkivel, nem zaklatok senkit hülye kérdésekkel, csak várom, hogy mikor fog végre kinyílni az a nyomorult ajtó. Amint ez megtörténik, és a két férfi belép, egyből eltűnik a pálcám a kezemből, én pedig az eddigi félig fekvő helyzetemből felülök, hogy az összes figyelmemet rájuk és a mondandójukra tudjam fókuszálni. Csendben, némiképp feszülten hallgatom Holden szavait. Tudtam arról, hogy ez egy nagyszabású projekt lesz, ahogy azzal is tisztában voltam, amikor belevágtam ebbe az egészbe, hogy minden valószínűség szerint még több időt fogok eltölteni a munkával. Viszont pont ezt akartam. Mindent megtennék azért, hogy lefoglaljam a gondolataimat, hogy ne kelljen a múltamra gondolnom. Nem kellett sokat gondolkoznom azon, hogy belevágjak-e, vagy sem, amikor felmerült a dolog, és habár semmilyen részletet nem ismertem az egésszel kapcsolatban, biztosan állíthatom, hogy egy pillanatig sem bántam meg, hogy így döntöttem. 
Amikor maga Jerry Preston keresett fel és kért ki az egyik tanóráról már tudtam, hogy komoly indokkal teszi mindezt, a kérését pedig egyértelműen nem utasítottam vissza. Nem zavarnak a plusz órák, ahogy az se, hogyha a nyaram is munkával telik majd. Terhelhető vagyok, ezt már jól tudták és úgy érzem, hogy végre bizonyítottam. Ha pedig most jól szerepelek, akkor talán lesz esélyem Holdennél is és idővel bekerülni majd hozzá, egyenesen a kommandóba. A figyelmemet pedig nagyon szívesen elvonom apámról, csak rá ne jöjjön arra, hogy mibe keveredtem...
Azt hiszem, megtisztelve kellene éreznem magam azért, amiért ma itt lehetek, mégis pusztán ürességet érzek a mellkasomban. Elvégre, azért tanulok és dolgozok keményen, hogy egy napon a legjobb aurorok közé tartozhassak, ha nem a legjobbá válhassak.
