Corban Yaxley előkerült. Egyszerre éreztem haragot, amiért eszembe juttatták, hogy az egykori mentorom miket művelt és hogyan árult el mindent, amire felesküdtünk, ugyanakkor mérhetetlen akaraterő tört elő belőlem, mint nagyon régen nem. Tenni akartam ellene, el kellett kapnom azt a szarházit, hogy mindent megtudjak tőle, amire eddig nem derült fény. Ott voltam abban a pusztításban, amit Voldemort és a csürhéje okoztak, köztük ezzel a fasszal, és mindent megtettem volna azért, hogy ott rohadjanak meg az Azkabanban, ahová valóak, dementorokkal a seggükben. Szóval megszületett az Auguránvadász Projekt, hála nekem és Holden Briggs mániájának, hogy megtalálja az anyja gyilkosát. Márpedig az eddigi információink alapján, amit ez a csutkapöcs a szar kém exétől szedett, hogy még inkább hasonlítson a műsore egy ZS kategóriás színdarabra, minden Yaxleynál volt. Minden jegyzőkönyv, hivatalos papír, törvénytervezetek, minden, amivel az összes halálfalót el tudjuk ítélni, aki eddig megúszta a bebörtönzést. Ehhez viszont kellett egy csapat, egy titkos csapat, ahová csak azok kerülhetnek be, akikre teljes mértékben számíthatunk és nem fog mindent elbaszni, amit csak lát. Így kerültek a képbe az én tanítványaim és Holdené közül is néhány. Többek között Cameron Castillot, akit ugyan szidott éppen mint a bokrot, de úgy vettem le, hogy tehetséges és határozott kölyök, aki szeretné sokra vinni az aurori pályán. Én is találkoztam vele azon a szájbakúrt csapatépítőn, ami Potter semmirekellő fejéből pattant ki, egy hatalmas buzgómócsingnak tűnt, de éppen ilyenekre volt szükségünk. Feltéve, hogy nem bassza fel az agyamat, mert állandóan láb alatt van, de az sem akkora probléma, majd megnevelem, ahogy a többit is. Senki nem mert ellentmondani, amikor becsörtettem az aznapi kiképzésre. Megpróbálhatták volna, természetesen, csak megnézném, mennyi sikerük lenne. Kurvára semennyi. - Castillo! -Megálltam a kiképzőtiszt mellett, egy kurva szó sem hagyhatta el a száját, mert nem engedtem neki. -Szedd össze a holmidat, velem jössz. -A kiképző ellenkezni próbált, de közöltem vele, hogy ha az utamba áll, lenyomom a torkán a kurva pálcáját és bele is töröm. Milyen balfaszok nevelik már az újakat, siralmas...
Holden Briggs and Cameron Castillo varázslatosnak találta
Mostanában határozottan nem vagyok túl jó állapotban. Sok minden történt és ezek az események elég erősen kihatással vannak rám, mégse engedhetem meg magamnak, hogy ez a teljesítményemen is látszódjon. Igyekszem inkább a tanulásra koncentrálni és jelenleg a párbaj gyakorlására, nem pedig arra, hogy mindjárt itt a nyár, nekem pedig haza kell térnem és apám szeme előtt lennem több hónapon át. Természetesen az aurori gyakornokságom néha kimozdít majd onnan, de nem maradok már a koleszben... a lakást pedig kétlem, hogy engedélyezné. Egyelőre nem érzi úgy, hogy kiérdemelném és nem tudna úgy szemmel tartani, ahogy azt most megteheti. Megkaptam a "méltó bűntetésem" az aurori csapatépítőn történtekért, mert természetesen látta a hibámat, hogy Holden Briggsel megromlott az a viszony, amit elkezdtem már felépíteni, ez pedig számára nehezen megbocsájtható. De tűrök, ahogy egész életemben tűrtem. Segítség nélkül vajmi kevés esélyem van ellene, az okklumenciám pedig még túl gyenge. Most viszont tényleg a jelenre koncentrálok, mert nem hibázhatok ezen a kiképzésen. Még csak az elején vagyunk, párokba rendeződtünk, úgy gyakoroljuk a különféle támadó és védő varázslatokat és csak akkor pillantok félre, amikor meglátom a kiképző mellé érkező férfit. De nem csak én állok meg, többen is így tesznek, mert Jerry Preston jelenléte egyértelműen feltűnő és ezernyi kérdésre ad okot a diákok fejében. Amikor viszont a nevem hangzik el eleinte meglepetten pislogok párat, majd a gyakorlótársamra nézek és végül szó nélkül indulok meg Preston felé. - Igen uram? - elé érve teszem fel a kérdést, hogy mégis mit akar tőlem. A csapatépítőn pár szót váltottam csak vele, de a hírneve természetesen megelőzi. A kiképző láthatóan nem értékeli, hogy el akarnak kérni, mégse mer egyetlen további szót se szólni, pedig hosszú lett volna még ez a mai nap, a párbaj után jöttek volna a fizikai gyakorlatok, ezért is vagyok jelenleg melegítőben és ezért akad nálam törölköző és sporttáska is, amik felé azonnal intek pálcámmal és már repülnek is a kezembe. Megtörlöm picit homlokomat, majd a törölköző mehet a táskába, én pedig készen állok ahhoz, hogy csatlakozzak Prestonhoz, lelépve az óráról. A tanárra rá se nézek, csak követem az aurort kifelé, ha megindulna. - Miben segíthetek?- csak ennyit kérdezek teljesen ártatlan képpel, mert most elvileg nem követtem el semmit se. Vagy mégis? Franc se tudja már. A táskám a vállamra kapom, majd felhúzom a melegítőfelsőm cipzárját is, hiszen mozgás nélkül már nincs olyan meleg. Amúgy öltözetem teljesen fekete, még a rajtam lévő póló is ilyen színű. Nem vagyok túl vidám, egyébként se jellemeznek a világos színek, de most így érzem magam komfortosan. Vajon Holden miatt keresett fel engem? Preston ki szokott kérni bárkit is az órákról? Agyam már kattog, tévképzeteket gyárt, le kell állítanom és nem túlgondolni az eseményeket. Hamarosan úgyis megtudom, hogy miért élvezhetem a férfi társaságát.
Ez a nyomorult kiképző egy pillanat alatt képes volt felkúrni, ami amúgy soha nem volt egy nehéz feladat, de azért ennyire ritkán ment könnyen. Az ilyen alkalmakhoz mindig egy végtelenül ostoba, tehetségtelen és rusnya pofájú auror kellett, ez a kolléga pedig a megszólalása után egyértelműen megfelelt mindegyik kritériumnak. De a szavaimra bekussolt, bár láttam az arcán a felháborodást, hogy hogy merészeltem ezt megtenni vele, de azt azért szívesen megnézem, ahogy panaszt is tesz miatta. Akkor tényleg a torkában köt ki a kurva pálcára, de lehet, még a combcsontja is, ha rajtam múlik. Az már sokkal jobban tetszett, hogy Castillo nem habozott annyit, mint általában a kis taknyosok, amikor meghallják tőlem a nevüket. Túlságosan fostak tőlem, mintha amúgy nyomorultakat ennék ebédre. Nem volt szokásom, ellenben a legnagyobb balfaszokkal söpörtettem már napsugarakat a betonról. Ott is álltak egész nap. - Süket vagy? Azt mondtam, velem jössz. -Nem itt akartam megbeszélni a részleteket, mert semmi köze nem volt hozzá a többi fülnek, hogy én mit akarok tőle. Ez a csőcselék amúgy is csak álmodozhatott róla, hogy egy olyan fontos projektnek lesz a része, amilyet most mi vezettünk Holden Briggsel. Castillo meg majd örülhet, mint majom a farkának, mintha ez a munka bárhol is megjelenne a hivatalos aktájában. Talán öt-tíz év múlva, amikor már régen vége a projektnek és nyilvánossá válhat a résztvevők listája. De addig még kiáradhat párszor a Temze. Türelmetlenül, de megvártam azt a pár másodpercet, amíg elpakolt mindent, aztán intettem neki, hogy jöjjön utánam. A kérdésére nem is válaszoltam és nem is nyitottam szóra a számat, csak akkor, amikor elég messzire kerültünk az előző társaságtól. Én még hallottam a hangokat, ahogy újra munkához láttak, de hozzájuk már egész biztosan nem fog eljutni egy egyszerű beszélgetés hangja. - Fényesre nyalhatod Briggs parancsnok seggét, amiért felhozta a te nevedet is, kölyök. Csak miatta lehetsz most itt, és ezt soha ne felejtsd el, mert ő sem egy megbocsátó típus, én pedig még kevésbé vagyok az. -Rágyújtottam egy cigire - ismét. De azt hiszem, ezen ő sem lepődött meg, amint egy kiesett a számból, szinte azonnal követte egy másik is. -A részleteket nem itt fogjuk megbeszélni, mert még a kurva fűszálak is hallgatóznak, de egy kibaszott fontos munka része lehetsz, ami az ambícióidat tekintve elég nagy előny. Amint beérünk az irodába, mindent elmondok, de ha fostos vagy, akkor még ma szólnod kell, mert menet közben nincsen kiszállás. Remélem, érthető voltam.
Jerry Preston megjelenésére egyáltalán nem számítottam, így rendesen kizökkent, de amint kimondja nevem már megyek is, egy pillanatig se habozva. Agyam viszont zakatol, hogy vajon mit akarhat tőlem és csak bízni merek benne, hogy nem követtem el egy újabb hibát, mert apám azt már végképp nem bocsájtaná meg. Főleg, hogy maga Preston jött el hozzám. Elé érve hangzik el a kérdés, de nem azért, mert süket lennék, de tudom, hogy csak el kell engednem szavait, így inkább összekapom a holmimat, majd követem, ahogy kéri. Nem fogok visszabeszélni, sokra nem mennék vele, ezt mindketten jól tudjuk és azt is, hogy van elég a rovásomon. Holden biztos, hogy említette neki a kis nézeteltérésünket. Az alkohol baromira rossz hatással volt rám, a francba, hogy annyi sört ittam. Többé nem teszem. Na de kiérve a folyosóra felteszem a nagy kérdést, de választ nem kapok, csak haladunk tovább és tovább, majd amikor Preston úgy érzi, hogy megfelelő távolságban vagyunk és senki se hall minket végre megáll, de nos... a nyitásra azért feljebb szalad a szemöldököm. Nem, határozottan nem csípem ezt a stílust, de kénytelen vagyok elviselni ugyebár. Amit viszont mond, az már érdekes. Holden az én nevemet mondta? Méghozzá pozitívan? De vajon miért? Azt hittem gyűlöl a múltkori után, hogy inkább azon lesz, hogy megakadályozza, valaha is auror váljon belőlem. Kezdek izgatott lenni, hogy vajon mi ez az egész. - Értem. Miről van szó? - a lényegre térnék, mert a kíváncsiság nagy úr, a cigaretta jelenléte pedig már megszokott. Briggsnél is az. De nem kapok most további instrukciókat, nincsenek válaszok, muszáj kibírnom, amíg a Minisztériumba érünk ezek szerint, mert gondolom egy ottani irodára céloz a férfi. - Teljesen érthető volt, uram és nem kell aggódnia, nem vagyok félős! Menjünk akkor az irodájába? - mert akkor hoppanálok természetesen. Az Ő irodájában bár még nem jártam, jól tudom, hogy merre van. Az elmúlt két év során sok időt töltöttem a képzésem miatt a Minisztrériumba, de ha máshova akarna menni, akkor úgy sejtem még most mondani fogja avagy visz Ő magával. Itt vagyok, ennél egyértelműbben jelezni se tudnám, hogy mehetünk. Nem teszek fel felesleges kérdéseket, Prestont még nem ismerem túl jól, de úgy sejtem nem érdekelné, bármit is mondok, legalábbis egyelőre.
Nem értettem, Holden miért akarta ennyire ezt a kölyköt. Nem ismertem, még nem rázódtam vissza az angliai életbe és nem is csatlakoztam be a fiatalok képzésébe. De ha Holdennek igaza van és tényleg olyan ígéretes Castillo is, amilyennek ő gondolja, talán jelzem Potternek, hogy szívesen kinevelnék még egy elit szintű aurortársaságot. Annál lejjebb úgysem vagyok hajlandó adni. Most is úgy döntöttem, hogy megbízom Holden ítélőképességében - aurorokhoz legalább jobban értett, mint a nőkhöz, látva, hogy a mostani átbaszta mint szart a palánkon. - Nem, nem az én irodámban. Kaptunk egy sajátot a főosztályvezetőtől, lehet körbenyalogatni Granger talpát is. A legegyszerűbb, ha a parancsnokság ajtajában találkozunk és onnan megmutatom, merre van az irodánk. Nem vártam meg a válaszát, csak ránéztem, hogy figyelt-e és megértette-e, amit mondtam neki, aztán el is hoppanáltam. A minisztériumban persze azonnal megjelentek a takarító szolgálat emberei, amint megláttak, hogy könyörögjenek, dobjam el a cigarettát. Sosem hagyták ezek a seggfejek, hogy befejezzem, amit elkezdtem, tipikus… Ezúttal azonban fontosabb dolgom is volt annál, hogy velük szócsatázzak, amíg el nem fogy a kezemből a cigaretta, hogy aztán nagy kegyesen engedjek a kérésüknek és az amúgy is leégett véget már tényleg beledobjam a szemetes zsákjukba. Úgyhogy most rögtön az utolsó lépéssel kezdtem, morogva egy sort a fél hadseregnek elég maradékért, ami rajta maradt, aztán ott is hagytam őket. Ahogy azt ígértem, az aurorparancsnokság ajtaja előtt találkoztam Castilloval, aki addigra már ott várt. Nem meglepő, őt biztosan nem tartották fel a takarítók, hogy ne füstölje tele az egész minisztériumot… - Remek, kövess -intettem neki és elvezettem a külön irodáig, amit csak ezért a projektért alakítottak ki nekünk ilyen tágasra. Az egyik falat hatalmas parafa tábla borított, rajta már néhány kép és félmondatos jegyzet kitűzve. Az irodában akadt még jónéhány íróasztal székekkel, én pedig a saját magamnak kijelölt asztal tetejére ültem most fel. -Kezdjük a legfontosabb részével. Amennyiben úgy döntesz, hogy mégsem vállalod, vár rád egy amneziátor, aki elintézi, hogy erre az egészre ne emlékezz. Teljes titoktartást igényel a projekt, ugyanis a legfőbb célpontunk nem más, mint Corban kibaszott Yaxley, aki samponreklámba is elmehetne a szőke fürtjeivel… Felteszem, tudod, ki az a Corban Yaxley, de azt más kérdés, hogy pontosan mennyit tudsz róla.
Erre az egészre baromira kis esély volt, hogy maga Jerry Preston jelenik majd meg személyesen, hogy kikérjen az egyik órámról. Izgatott vagyok és rengeteg kérdésem van hirtelen, de most igyekszem nem túlbuzgónak tűnni, mint Holdennél, hanem visszafogni magam, röviden és tömören felelni, már amennyire ez megy. De úgy érzem egész jól haladok. - Rendben van! - tehát van egy iroda, amit egy projekt miatt kaptak az aurorok. De vajon miről lehet szó benne? A kérdéseimre úgyis meg fogom tudni a választ, efelől nincsenek bennem kétségek, szóval csak figyelem a mellettem elhoppanáló férfit, majd nem várok én se tovább, azonnal követem. Még csak az hiányozna, hogy várnia kelljen rám. A parancsnokság bejáratához érve viszont még sehol sincs, így magamban kattogok tovább, egészen addig, amíg meg nem látom közeledő alakját. Biccentek, követem hát, mellette hagyva magam mögött a különböző folyosókat és embereket, a csendesség most mégse zavar. Az irodához érve azért megnézem magamnak, hogy pontosan hova sétáltunk, mivel kikapcsoltam némileg menet közben, de aztán már be is sétálok, ahogy Preston kinyitja az ajtót, majd behúzom azt magam után. A helyiség tágas és ahogy nézem, egy táblára már van felírva több fontos információ is. Az aurorra pillantok, de aztán a parafatábla elé sétálok. Ha ideáig elhozott, gondolom megnézhetem, hogy mi van rajta. Ami azonnal szemet szúr, az Corban Yaxley neve, majd szépen lassan halad tovább a tekintetem, de időközben megszólal a férfi, így felé kapom a fejem. Arra csak ismét biccentek, hogyha nem akarok csatlakozni a projekthez, akkor elbúcsúzhatok ezektől az emlékeimtől. Felfogtam, akár csak a titoktartást, a név pedig most már nem ismeretlen, de mégis elmosolyodom némileg a samponreklámos szövegen. - Halálfaló volt még a Sötét Nagyúr idejében, aki visszatért mellé, amikor ismét megerősödött. Sokakat megölt, a mugliellenességét és az aranyvér iránti mániáját pedig elég erősen hangoztatta. Úgy tudom, hogy soha nem kapták el, mert nyoma veszett, de ezek szerint most rátaláltak. - és itt ismét visszapillantok a tábla irányába. Én is aranyvérű vagyok és tisztában vagyok vele, hogy ezt Preston is nagyon jól tudja. Az én családom is az elit közé tartozik és bár nem vagyok oda a muglikért, ezt kezdem levetkőzni, bizonyos személyek hatására. - Tehát eljött az ideje, hogy elkapják! - összegzem. Ezért lennék itt? Elég erős ellenfélről beszélünk, őszintén meglep, hogy engem is be akarnak venni a projektbe, de ez egy rendkívül fontos dolog, ha itt bizonyítok, akkor biztos helyem lesz az aurorok között.
Mostanában határozottan nem vagyok túl jó állapotban. Sok minden történt és ezek az események elég erősen kihatással vannak rám, mégse engedhetem meg magamnak, hogy ez a teljesítményemen is látszódjon. Igyekszem inkább a tanulásra koncentrálni és jelenleg a párbaj gyakorlására, nem pedig arra, hogy mindjárt itt a nyár, nekem pedig haza kell térnem és apám szeme előtt lennem több hónapon át. Természetesen az aurori gyakornokságom néha kimozdít majd onnan, de nem maradok már a koleszben... a lakást pedig kétlem, hogy engedélyezné. Egyelőre nem érzi úgy, hogy kiérdemelném és nem tudna úgy szemmel tartani, ahogy azt most megteheti.
