Septimus & Scorpius

Szeretek tanítási órák után könyvet ragadni, olvasni, vagy épp csak nem venni figyelembe a körülöttem levő világot. De ma pont nem így alakult a nap már korán reggeltől. Először is, egy füles bagoly ébresztett a hálószobám ablakában ücsörögve, - le is szarta a párkányt a kis dög - szájában egy vörös borítékkal, amiről nincs varázsló, aki ne tudná micsoda. Egy rivalló. Átvettem a kéretlen levelet és úgy, ahogy volt, lecsaptam az éjjeliszekrényem tetejére. Tudom kitől jött, várhatott még, ugyanis a feladó esetében, ha azonnal kinyitom, akkor is egy rakás szar lesz a tartalma.
Letudtam az óráimat, amelyeken kénytelen voltam többnyire jó képet vágni a lehetetlenül szerencsétlen varázsló és boszorkány nebulók próbálkozásaihoz. Általában egy darabig tűröm az ügyetlenséget, még olykor szórakoztat is, ha felrobbantanak ezt-azt, magukat vagy a társukat, de egy idő után kicsúszik a számon ez meg az, általában nem túl kedvesen. Kedd van, különösen utálom a keddeket, így ahogy az órákat letudtam, többre se vágytam egy hatalmas sajtos szendvicsnél és nyugalomnál. De a legifjabb Malfoy kérésére végül nem tudtam nemet mondani. Szarul nézett ki a gyerek, meghalt az anyja, az apja egy csőgörény. Annyira még én se vagyok szemét, hogy ne segítsek elterelni a figyelmét ezekről a dolgokról. Okos, tehetséges gyerek, bár kissé túlságosan is jószívű a mardekárhoz.
Most épp a szendvicsem maradékát tüntetem el és kész vagyok kinyitni a rivallót, amit magammal hoztam a szobámból, hogy letudjam az egészet, mielőtt Scorpius megérkezne. Mindig pontos, így egy perccel sem akarom tovább húzni a boríték kinyitását. A családi zűrjeim csak rám tartoznak.
Kipattintom a pecsét nyomatot, a boríték életre kell, és egyenesen az arcomba reppen, hogy teli torokból, az apám öblös, krákogó hangján ordítozni kezdjen velem. Egy pillanatra újra taknyos kis kölyöknek érzem magam.
- Septimus! - kezd bele. - Egy dolog, hogy annyira sem veszed a fáradtságot, hogy képviseld magad a családi vacsorákon...
Mintha akarná, hogy ott legyek. Most minek kell szenteskedni?
- De hogy olyan arcátlan módon távolságot tartottál a temetésen, kinyilvánítva a véleményed a tulajdon családodról, az vérlázító!
Áh, témánál vagyunk. Képtelen vagyok nem vigyorogni. Ilyenkor roppantul sajnálom, hogy a rivalló helyén nem az apám vöröslő, dagadt képe van. Draco feleségének temetésén apámék nyájaskodásától hányni támadt kedvem. Másra sem volt jó az összejövetel, mint egymás seggnyalásának. A kölyökre meg senki oda sem figyelt. Egyedül azt sajnáltam, hogy Raven-nel így semmiképp nem tudtam találkozni, a húgom az egyetlen családtagom, aki közel áll hozzám úgy is, hogy erről ő maga nem tud semmit.
- Nem vagy méltó a tiszta véredhez, a Warrington névhez! Az otthonunkban nem látunk szívesen, ezt jegyezd meg jól.
A boríték szét tépi magát, összepiszkolva a padlómat a darabkáival.
Keserűen felnevetek. Fogalmam sincs mire volt jó ez a levél. Olyat nem tudott mondani, amit már ne tudtam volna.
Berugdosom a levél maradványait egy szekrény alá és szinte rögtön megjelenik Scorpius.
-Estét'! - szólok a fiúhoz és beljebb terelgetem. Beleegyeztem néhány plusz órába, neki jó elterelés az anyjáról, nekem meg a csinos, de bosszantó mugliismeret professzorról. Nyavajás Cseresznyevirág.
- Jó-jó, szívesen - hessegetem el. - Nem kell hálálkodni, meg ezerszer megköszönni, lássunk hozzá! - csapom össze a két tenyeremet.
- Lássuk csak. Százfűlé főzet? Nem, nem. Smaragdzld bájital? Nem, túlon túl erős. Veritaserum? Unalmas. Egy kis vicces Felejtés főzet? Áh nem vagyok túl vicces kedvemben - dörzsölöm meg a borostámat. - Áh, meg van! Eufória Elixírrel kezdünk. Fogj egy üstöt és halljam mire van szükség ennek a bájitalnak az elkészítéséhez!

Sose voltam egy kedves figura, sem akkor amikor diákként idejártam, sem akkor, amikor végül tanárként kezdtem el itt dolgozni. A kollégáimnak és néhány diáknak is meg van a maga véleménye rólam, de mint sok minden mással, ezzel sem foglalkozom. Jó vagyok abban, amit tanítok, nem is jó, hanem az egyik legjobb. Aki pedig tanulni akar, az tud is tőlem tanulni ezt-azt. Az, hogy vannak zűrjeim, senkinek sem új, sem az, hogy a szabályok nem tartoznak a kedvenc dolgaim közé. Ezért még mindig halványan meglep, hogy zavarba tud jönni a Malfoy kölyök, amikor elhessentem az újabb köszönet rohamát, amit már nem is tudom hanyadjára hallom tőle. Még mindig az a véleményem és tartom is magam hozzá, hogy ez a gyerek sokkalta inkább hollóhátas, mint mardekáros. Vág az esze, mint a borotva, amit ugyan a mostani jegyei nem túlon-túl prezentálnak, de ez betudható a problémáinak. Csak azért egyeztem bele a tanórákon kívüli külön órákba, mert...magams em tudom igazán. Megsajnáltam? Talán. Magamat láttam benne egy kicsit? Ez sem kizárt. Ez a gyerek jóval több, mint, aki én voltam akkortájt, amikor ennyi idős voltam, mégsincs túl nagy különbség a hátterünket illetően. Ő sem képes a családjába beilleszkedni, de ahogy én már ezt nem is próbálom, rajta úgy látom, ezt a lehetőséget még nem vette el. Talán ezért vállaltam el az órákat, hogy távol tartsam attól a lehetőségtől, amit mélyen fontolgat, hogy megfelel a Malfoy névnek, annak a névnek, aminek van oylan mocskos múltja, mint a Warringtonnak.
Szeretek spontán lenni, a tanterv, a sok-sok tervezés nem az én asztalom. Ha azt mondom ma ezt csináljuk, de még korán sem ez lenne terítéken, akkor is az lesz, amit kigondoltam, ennyi.
Így hát természetesen semmi ötlettel nem készültem az első külön órára. Majd adja magát a helyzet.
- Gondolom a kis Potter gyerekkel, mi? - vigyorodom el. - Szép kis páros vagytok - legyintek. Az életnek vannak fura játékai. Két nagy ellenség gyerekei barátok lesznek. Igazán jó vicc író a sors.
Elkezdek agyalni, mit is kellene kezdetnek megtanítanom neki. Nem vagyok benne biztos, hogy szüksége is van ezekre az órákra, a tudását tekintve nem valószínű. Viszont a valóságból való menekülére igazán kiváló.
Mikor végre döntök, úgy érzem jó a választás.
- Kiváló - csettintek.
Megvárom, míg kihoz egy üstöt, aztán folytatom.
- Egyelőre szeretném hallani tőled a főzet hatásait, mellékhatásait, utána pedig segítek a megfelelő arányok kikisérletezésében.
A borsmentát kevesen tudják, hivatalosan sehol nem szerepel, mint hozzávaló. De aki igazán elmerül a bájitaltan rejtelmeiben, az elég hamar rájön, hogy a borsmenta az egyik legfontosabb az összes hozzábaló közül.
A kérdése váratlanul ér.
- Igen, egyszer - vallom be. Azt már nem teszem hozzá, hogy ez mikor is történt, vagy mi okozta, hogy ehhez folyamodtam. Hazudhatnék, hogy szerettem kisérletezni, de nem akarok a kölyöknek hazudni, viszont az igazságot, amiért így tettem, azt pedig nem kötném az orrára.
- Ha sikerül a főzet, kipróbáljuk. - mondom majd mgnézem a pergamenre írt jegyzetét. Bólogatva olvasom fel magamban.
- Tehát borsmenta. Hol olvastál róla? Illetve tudod-e ennek az egyszerű kis összetevőnek a jótékony hatásait?
Feszegetem a határait, de élvezem, ha a válasz olyan, ami kedvemrevaló. Elég volt mára a sok sötét kölyökből, akik a fától sem látják az erdőt csak a pálcáikkal való hadonászásra képesek, mert az mennyire király dolog már. Ha igazán varázslókká, boszorkányokká akarnak válni, tudniuk kellene a bájitalok fontosságáról is. De ezeknek a suhancoknak lehetetlen megtanítani bármit is.

Úgy fest nekem a dolog, hogy az ifjú Potter és a Malfoy gyerek nem estek olyan messze a fájuktól. A szüleik is szerettek tilosban járni, főleg Potter. Egyáltalán nem is lep meg, hogy Scorpius már találkozott a százfűlé főzettel. Amelyik gyereknek van egy kis sütnivalója, az már nyilván kipróbált olyasmit, amit az iskola szabályzata tilt. Hajdanán én is hasonlóan szerettem tilosban mászkálni, az öreg Argus Frics legnagyobb örömére, aki, ha rajta kapott, végig cibálhatott a folyosókon, a szeszélyes lépcsőkön, egyenesen a házam fejéhez vagy magához az igazgatóhoz. Nem faggatom Malfoyt a részletekről, hogy miért is főztek tiltott bájitalt a kis haverjával és, hogy erre mikor is került sor, csak nyugtázom a tényt. Lehet, hogy ez a baráti páros eleve halálra van itélve a családjuk viszonya okán, de attól még szerencsés a srác, amiért van, aki mellette áll a nehezebb, sötétebb időkben is, még ha úgy gondolom, ez nem fog sokáig így maradni. Egyszer mindenki felnő, és a felnőtt élet jóval nehezebb, mint egy iskola falain belül megküzdeni a napi nehézségekkel.
Örömmel nyugtázom, hogy nem ismeretlne neki a Eufória elíxir és szépen fel is tudja sorolni a hozzávalókat. A borsmentánál pedig még büszkeséget is érzek, amiért nem nekem kellett vele kiegészítenem a listát.
- A hatóideje változó, lelkiállapottól, embertől, személyiségtől függ, de főleg a lelkiállapottól. Egy mély lelki fájdalom esetén rövidebb hatása van, talán nem is olyan erős, mint elvárható lenne, de máskülönben néhány órára tehető a hatása.
Nem egy veszélyes bájital, nem tiltott, de ettől még nem különösebben a tananyag része. Ettől persze csak még nkább helyesnek vélem, hogy megtanítsam neki az elkészítésétnek módját. Átadni a tudást valakinek, aki szomjazik rá, olyan érzés, mintha tennék egy csipetnyi jó dolgot anélkül, hogy azzal magamat adnám fel.
Tudom mire gondol, amikor megkérdezi, eltehet-e a főzetből későbbre is magának. Nem fogok részvétet nyílvánítani vagy megnyugtatni a kölyköt affelől, hogy az érzés idővel majd könnyebb lesz. Ez mind hatalmas baromság. De hazudni sem kívánok neki.
- Ez a főzet nem gyógyír a sebekre, Scorpius. Ideig-óráig megnyugvást nyújt, de ez is csak hamis nyugalom. - elfordulok tőle. - A tiéd az egész főzet, ha eltudod készíteni. - felelm végül a dolog lezárásaképpen. Nem fogom eltiltani tőle azt a szeletnyi békét, amit a bájital kínálhat, de kötelességemnek éreztem figyelmeztetni rá, hogy ez nem az a megoldás, amit keres. Magának kell helyretennie a gyászt a lelkében, ez pedig főzet ide vagy oda, csak rajta múlik.
- A Potterek nem a tanulásról és a tudás szomjukról híresek - mosolyodom el. De kétségtelen, hogy a családjuk kibővült pár igen tehetséges boszorkánnyal is az évek során, így azért szert tettek erre-arra.
- Mindenképp hasznos, ha utána nézel olyasféle bájitallok, varázsigéknek, amik nem a tananyag részei. Az életben soha nem lehet tudni, mikor lesz szükséged olyan tudásra, amire az iskola falain belül nem akarják, hogy tudj.
Cigaretta után vágyakozom, de elhessegetem az érzést és próbálok kimondottan arra koncentrálni, amiért itt vagyunk. Vagyis, hogy tanítsak valamit ennek a fiúnak.
- Így van, nagyon hatásos gyógynövény és nem utolsó sorban remek fűszernövényként is. Sok bájital esetében csökkenti a mellékhatások erősségét közben serkenti azoknak a jótákony hatását, de... - itt hatásszünetet tartok. - túlzásba sem szabad esni a mennyiségben, mert akkor pont ellenkező hatást érünk el vele.
Elgondolkodom.
- Ez sok mindentől függ. Először is attól, hogy csak kipróbálni vagy hasznáni kívánod. Ha csak felakarod pörgetni magad vele, elég hamar érezni fogod a hatását, néhány csepp és kicsit fényesebben látod tőle a világot magad körül. Ha azonban küzdesz valamivel, talán néhány cseppnél egy kicsivel többre van szükség, hogy jobban érezd magad tőle. De ez olyan, mint a drog, minél többet használod, annál többre vágysz belőle, tehát csak okosan.
Ismét csak egy figyelmeztetés. Okos gyerek ez a Scorpius, de a gyász bárki elméjét képes elfelhőzni.
- Nos akkor, keressük meg a hozzávalókat és tanulmányozzuk át a főzet elkészítésének leírását.
Előkapok egy poros, dohos könyvet a polcról és szinte ráhajítom az asztalra, amíg a fiú előkaparja a kamrából a szükséges hozzávalókat.
- Vigyázz, az egyik üvegben csípős folyondár van, bele ne nyúlj! - kiáltok be neki a kamrába miközben felcsapom a könyvet az elixír oldalán. A lapok sárgák, pettyesek és néhol már szakadtak. Apró kis jegyzetek, firkálmányok tarkítják a széleket. Egy olyan varázsló jegyzeteivel van tele, aki szerény véleményem szerint a legnagyobb bájitaltan szakértő volt, akit hátán hordott ez a bolygó.

Ha megkérdezné bárki a Roxfort tanári karát, mind azt felené, hogy egyáltalán nem vagyok tanárnak való. És ezzel lássuk be, még én magam is egyet kell, hogy értsek. De a bájitaltan pont az, amit kevés varázsló értékel és még kevesebben tudnak elmélyedni benne. Engem mindig is jobban érdekelt, mint a pálca suhintgatása és jó is vagyok abban, amit csinálok. Lehet, hogy egy pillanatig sem érdekel egyetlen egy diák sorsa sem, hogy vajon levizsgáznak-e a tantárgyamból vagy sem, de még az igazgató is egyetértett abban, hogy erre a feladatra nálam alkalmasabb, hozzáértőbb személyt nem tud keríteni. Nincs benne szenvedély aziránt, hogy tovább adjam a tudásom és ezt kamatoztathassák a gyerekek, de értm amit csinálok és sokszor ez több, mint elég. Ha elég szemfülesek így is el lesik azt, amire szükségük van. Persze nem mondom, néhány diák kivételes tehetség és még én is odafigyelek rájuk. Ilyen Scorpius is, okos, van benne tudásszomj és látom benne azt a gyereket, aki én voltam, aki útelágazás előtt állt és ökésre lett volna szüksége. Csak én nem kaptam meg azt a lökést, ez persze nem jelenti azt, hogy ő sem kaphatja meg. Ha visszautasítom a kérését, alighanem hibát követtem volna el vele.
Látom rajta, hogy érdekli minden apró információ morzsa, amit megosztok vele a bájitallal kapcsolatban. Tudom, hogy ez legfőképp azért érdekli, hogy saját agán tudjon vele segíteni és nem pont azért, mert annyira érdekelné a bájital.
Lelkesen köszöni meg, hogy neki adom az egész fiolányi bájitalt. Lehet nem túl bölcs dolog, de ha nem a saját kárán tanulja meg, hogy vannak dolgok, amiken saját magunkon kívül nem tudunks egíteni, akkor soha nem jön rá. Inkább tanulja meg így, mint hogy más használja ki a gyászát. Egy kis Eufória elíxir egyébként sem ártalmas.
- Azért, ha lehetséges ne reklámozd a külön órákat és azt sem, hogy saját használatra engedélyeztem bájital fogyasztást.
Csak figyelmeztetem, nem a magam érdekében, mert az én rovásomon már akad bőven, de a tanárok ezért nem csupán engem, de őt is elővennék. És azt hiszem a problémái mellé nem hiányzik még egy elzárás vagy esetleges bűntető munka.
- Egy szóval sem bántottam Albus-t, Scorpius - fedem meg egy kicsit azzal a "tanáros" hanglejtéssel, amit nem szeretek használni. - Nálam senki sem tudja jobban, hogy a fiú sosem az apja tükörképe.
Elfordulok tőle és ezúttal már nem tartom vissza a dohányzás utáni vágyamat és az ablakhoz állva rágyújtok. Az első slukk után máris nyugodtabbnak érzem magam és a kedélyállapotom is javul. Az apám rivallója után valahogy folyton olyan irányba terelődik a beszélgetés Scorpius-szal, hogy véletlenül se tudjam kiverni a fejemből az öreget. Pedig nem véletlen, hogy olyan munkát vállaltam, ami egy egész tanév kötelezettséggel szolgál és olyan messze van a Warrington villától, amennyire az csak lehetséges. Mégis, mindig kísért az öregem árnyéka.
Szerencsére visszaterelődik a téma a bájitalhoz.
- Nem mindenki olyan szorgos. Még én is lusta gyerek voltam annak idején, bár azt hiszem még időben észbe kaptam - mosolyodom el. - Sokaknak csak az a fontos, hogy letegyék a vizsgákat eredményesen, de a világban senki sem a vizsgaeredményeidet fogja számon kérni rajtad - nézek a fiúra jelentőségteljesen.
Talán nem uralkodik a világ felett a sötét nagyúr, talán most ingatag béke honol a varázsvilág felett, de mint minden, ami egy mérlegen billeg, könnyen borulhat a rossz irányba. Láthattunk már pusztulást, bármikor megtörténhet újra. Az pedig, aki használja a tudását, túlélheti.
A poros könyveket, az öreg jegyzetekkel végig lapozom a bájitalig, amit elfogunk készíteni. Amint Scorpius megérkezik a hozzávalókkal neki is látunk. Az utasítások egyszerűek, könnyen követhetőek.
- Légy nagyon pontos, elég csak egy aprócska késhegynyi tévedés és felrobban az egész.
Mint minden bájital, ez is roppant érzékeny. Nem szabad elhibázni az arányokat.
- A borsmentát nem felejtsd el, az ürömmel pedig csak csínján, ha sokat teszünk bele megkeseríti a bájitalt.
Lassan rogyogni kezd a bájitalunk. Amint fő, szép lassan elpárolog a nagy része és körülbelül egy-két fiolányi adag marad, amiből pár csepp is elég egy-egy alkalommal.
- Ha használod, ne felejtsd el, semmiképp se hajtsd le az egészet egyszerre!
Nézem, ahogy az utolsó hozzávaló, az üröm is belekerül.
- Igen, meg kell várni, amíg kihűl. Utána beletöltjük a fiolákba és ami marad, azt pedig kipróbáljuk. A többit vidd magaddal és csak akkor, de tényleg csak is akkor próbáld ki, amikor egyedül vagy, elöntenek a sötét gondolatok és úgy érzed az öröm minden cseppjét kifacsarták belőled. Máskülönben kissé a fellegek felett fogod érezni magad és lehetséges, hogy bolondot csinálsz magadból mások előtt - vigyorodom el. Volt szerencsém olyanokhoz, akik sem a mennyiséget nem tudták, sem az alkalmat mikor is használják. Még hónapokkal később is jót nevettek az esetén.
- Azt hiszem kész. Szagold meg. Mihez tudnád hasonlítani az illatát, hm?

A figyelmeztetés nkább csak jó tanács a részemről a srácnak. Nem akar nyílván büntetőmunkát vagy szülőnek szánt baglyot arról, hogy a kicsi fiú bájitalokat fogyaszt tanórákon kívül. Vannak szabályok, sőt, leginkább csak azok vannak. Ne menj ide, ne olvasd el azt, ne kóstold meg, takarodó és a többi. Természetesen én sem ma jöttem le a falvédőről, Albus azután két perccel már értesülni fog a bájitalról, ahogy Scorpius kiteszi innen a lábát. Ők ketten olyanok, mint a sziámi ikrek, össze vannak nőve. Épp ezért meg sem említem, hogy talán ez sem túl bölcs döntés a fiú részéről. Ha ő bízik a Potter gyerekben, akkor az az ő dolga. Csupán csak kötelességből figyelmeztetem, hogy ne híresztelje sem a külön órákat, sem azt, hogy az elkézült elixírt megtarthatja.
A pillanatnyi keserűség, ami megrohan az apám miatt, igazán nem túl profi hozzáállás. Egy professzor legyen mindig annyira rejtélyes, amennyire csak lehet, különben a kis kotnyeles kölykök már másnap a dolgairól fognak fecsegni.
A legutóbb, még a tanévnyitó ünnepség során, amikor hoszú évek után először találkoztam ismét Cseresznyevirággal és sikerült minden figyelmet magunkra fordítanunk, akkor is hallgathattam még pár napig a folyosón, ahogy a gyerekek kombinálnak. Mondjuk ez leginkább szórakoztatot, mint sem idegesített. Leginkább azért, mert a kedves mugliismeret professzorasszony zavarban volt tőle, ez pedig már gyerekkorunkban is roppantul szórakoztatott.
- Dicséretes a bájitaltan iránti szenvedélyed. Engem a te korodban pont ennyire, ha nem jobban érdekeltek a különböző eszenciák, tiltott bájitalok és nem egyet ki is próbáltam, még ha nem is lett volna szabad - somolygok és elnyomom a csikket az ablakpárkányon és visszamegyek a fiúhoz. - De azért ne felejts el élni sem, kikapcsolni. Most vagy abban a korban, amikor át kell hágnod a szabályokat - küldök egy cinkos vigyort Scorpius felé. Én nem olyan professzor vagyok, mint az a sok 100 éves, begyöpösödött, rendszerető partvis seprű. Nem csupán nem illek közéjük, de nem is szeretnék. A kölyköknek nem csak szigorra, de szabadságra is szüksége van. Én még emlékszem a roxforti éveimre és a legjobb emlékeim mind-mind valami tilosban járáshoz kapcsolódik.
Elkezdjük az elixír készítését. Scorpus nagy gonddal, pontosan méri ki az arányokat, nekem csupán figyelnem kell, semmi más dolgom nem akad. Néhol egy jó tanács, egy apró megjegyzés, de máskülönben csak állok mellette. Jól éreztem én, hogy nem oktatásra, csupán figyelemelterelésre van szüksége.
- Fejben lehet, hogy így van és tényleg tudod mire vállalkozol, de ha elérnek a mélypontok nem biztos, hogy helyesen döntesz - veregetem meg a vállát. - Lehet jobb is, ha a kis barátod is tud róla, ésszerű gyereknek tűnik, kicsit talán forrófejű, de figyelmes.
Nem vagyok túlságosan odáig a roxforti diákokért, nem édesgetem őket, de nem is zárkózom el tőlük. Pont annyira engedem közel magamhoz őket, hogy tudjam milyenek. Egy-két kölyök azonban, mint a Potter fiú és Scorpius, kitűnik a sokaságból, ha mással nem is, a származásuk így is nagy figyelmet szentel nekik, nehéz nem odafigyelni rájuk.
- Csípős? És mit gondolsz, melyik hozzávaló okozza ezt a csípős melléket?
Ha már itt vagyunk tanuljunk is valamit. Lehet csak elterelésnek kérte a külön órákat, de ettől még tanulhat ezt-azt, aminek később hasznát veszi.
- A mentol az valóban a borsmenta. Ügyes. - dícsérem meg. - De az édeskés illat az nem a borsmentától van, de majdnem.
Felvonom az egyik szemöldököm és kiváncsian várom tőle az újabb ötletet.
A bájital közben elkészül, fiólákba öntjük miután eléggé meghűlt ahhoz, hogy ne roppantsa el az üvegeket és fogyaszthatóvá váljon.
- Mielőtt megkóstoljuk, olvastál valamit az ízével kapcsolatban?
Megfogom a merítő kanalat, amellyel kavargattuk a főzetet és egy kortyot izok belőle. A hatása természetesenlassan érződik. Ugyan számtalan gondolat nyomaszt, leginkább idegesít, de ettől függően semmi szükségem nincsen elixírre ahhoz, hogy jobban érezzem magam. Ettől függően azonban lassanként érzem azt az emelkedett hangulatot, amit a főzet idéz elő. Mintha az apám csak egy légypiszok lenne a szélvédőn, elhessenthető probléma.
- Nosza, ess neki - biccentek azt üstben lévő maradék felé.

Ugyan melyik kölyök ne feszegetné a határokat a rengeteg szabály és komoly házirend gyűrűjében? Nekem is meg volt a magam sleppje, akikkel mindenben benne voltunk, aminek csak balhé szaga volt. Rengetegszer kerültem elzárásra, millió baglyot küldtek a szüleimnek - akik persze tajtékoztak a dühtől - és annyi büntető munkán vettem részt, hogy az már megszámlálhatatlan. Ezek közül persze a kedvencem a vén Frics-csel való éjjeli őrködés. Az a kvibli teljesen hibbant volt és rá volt állva az éjjeli mászkálókra.
- Százfűlé főzetet már másodévesen, kiváncsi voltam mennyire hitelesen tudom előadni az egyik professzoromat a saját óráján, amíg is őt bezártam a mosdóba az óra végeztéig a pálcája nélkül - mosolyodom el az emlékre. - De kipróbáltam kisebb átkokat is, belógtam a Tiltott rengetegbe, ilyesmi. Természetesen mindegyik után elkaptak, de akkor is megérte - vigyorgok úgy, mint egy kiskamasz, aki újabb csínyre készül, ámbár már a harmincat is betöltöttem. De még így is az egyik legfiatalabb professzor vagyok az iskola ódón várfalai között a sok 100 éves vén kecske között.
- Bíztatlak? Dehogy is - somolygok. - Csupán felvetettem, hogy hamar elszaladnak az évek és ha szórakozni akarsz, akkor itt és most van itt az ideje.
Biztos vagyok benne, hogy a jó tanuló, példás diák mögött rejlik egy felszabadulni vágyó kamasz kölyök, akit eddig is kordában tartottak az elvárások mind otthonról, mind az iskola részéről.
Természetesen eszemben sincs valami kis pokolfajzatot faragni a fiatal Malfoy gyerekből. Tetszik a bájitaltan iránti lelkesedése és hogy vannak ambíciói tizenéves létére.
Miközbn a bájitalt készítjük szóba kerül Albus is ismét. A megjegyzésére elvigyorodom. Igen, vettem észre, hogy kettejük közül a hidegvérű, racionálisan gondolkodó egyértelműen Scorpius. De pont ezért fogja a Potter fiú hamar észrevenni, ha baj van Scorpius-szal.
- Nem aggódom - jegyzem meg. Igaz valószínűleg ő pont fordítva értette, de nem javítom ki. A gyász, a fájdalom sokszor pont elveszi az embertől a racionalitását, amire ilyenkor szüksége lenne, hisz mibe tudna kapaszkodni olyankor, ha az érzései labilisak? A józan eszébe, semmi másba.
- Pontosan! A babok. - biccentek elismerően. - Jók az érzékeid. A bájitaltanhoz nem csak tudás szükséges, amit bárki megszerezhet, de érzék is kell, anélkül szinte mit sem ér az egész.
A következő mondatát elengedem a fülem mellett. Valóban egy kicsit együttesen is hatnak a hozzávalók, de a babok után, ami telitalálat volt, ezt a következtetést már figyelembe se veszem.
Azon veszem észre magam, hogy lelkesít ennek a gyereknek a tanítása. Élvezem a bájital elkészítését, pedig már ezerszer meg egyszer volt hozzá szerencsém, most mégis pont olyan lelkesítő, mintha előzör készíteném. Nyilván hozzátesz az érzéshez az, hogy a tanítványom belead mindent, hogy tökéleteset alkosson.
Megkóstolom a bájitalt és a várt hatás nem sokára érkezik is.
- Az íze? Mondd meg te - mosolygok rá. - Csak bátran, kóstolj bele.
Az íze valójában a mézsörhöz hasonlít, legalábbis nekem. De úgy tudom, mindenki máshoz hasonlítja. Lehet ez a bájital sajátossága.
- Valószínűleg - biccentek. - Függőséget okozó zsibbadtság, amire mindenki vágyik, ha túl van terhelve érzelmileg.

Gyerekes csínytevések, néha már-már túlontúl nagy hülyeségek, mégis a fiatal korom legszebb évei, ha azokban találni bármi szépet is. Lehetett volna jobb, tehettem volna azért, hogy az iskolás éveim végén ne úgy éljem meg a dolgokat, mint valami aprócska fejezetet, ami jelentéktelen volt. De elszúrtam dolgokat, leginkább a hozzáállásommal és ezzel veszítettem el a lányt is, aki akkoriban talán kihúzhatott volna a gödör aljából, ha ezt én időben belátom. És, hogy miért bíztatom mégis a srácot arra, hogy kövessen el meggondolatlanságokat? Mert idővel leggalább lesz mit belátnia, megbánnia vagy tanulnia belőle. Az még mindig jobb, mint nem élni egy fikarcnyit sem. - Szemtelen kölyök - vigyorgok. - Látom kapisgálod a dolgokat, de esélyed sem lenne - kacsintok.
Majdnem sikerül megnevettetnie és örömmel látom, hogy ha csak egy fél pillanatig is, de nem sótlan, savanyú az ábrázata. Lehet azt hiszi, hogy bájitalra van szüksége, ahhoz, hogy jobban érezze magát az anyja halálát követően, de ez nem igaz. Arra van szüksége, hogy kilépjen a komfortznájából, mint az imént is. A pedáns Malfoy fiú soha nem mondaná azt a professzorának, hogy bezárná egy szekrénybe. Ez a srác valaki más, aki talán rendbe tudja tenni a fejében és a szívében keletkezett káoszt.
Ízlelgeti a bájitalt, de ahelyett, hogy a kérdésemre azonnali rossz választ adna, bölcsen elhalasztja.
- Rendben. Várni fogom a válaszod - biccentek.
Már azt hiszem a hálálkodási részen régen túl vagyunk, de ismét belekezd. Ezúttal nem szakítom félbe, de kényelmetlenül érint. Valahogy sosem kezeltem az ilyesmit jól, na nem mintha túl sokban lett volna részem. Ezen felül nincs miért.
- Véletlen egybeesés csupán - motyogom. - A tudásodhoz megfelelőt akartam és hirtelen ez jutott eszembe.
Persze ez nem igaz, ezt ő is jól tudja, de remélem ezeket a köröket ezzel végleg lefutjuk. Nem vagyok sem irgalmas szamaritánus, sem jó ember. Egyszer egy lány epésem elmondta a véleményét rólam és basszus,akkor még ugyan nem értettem vele egyet, de már már minden szavára azt kell mondanom, a vesémbe látott. Keserűen felsóhajtok és elhessentem Candice fiatalkori emlékét. Sosem fogom kiverni a fejemből a csalódottságot, amit a szemeiben láttam. Amiben jelenleg csupán gyűlöletet látok akárhányszor összefutunk a suli falain belül.
- Rosszul gondolod - fordulok el és kibámulok a sötét éjszakába forduló égboltra. - Elmentem, mert úgy éreztem ott a helyem. A családomnak ehhez semmi köze - fordulok vissza hozzá. - Nem vártam, hogy oda gyere, és én sem akartam beszélni veled, de ott akartam lenni.
Nos sosem voltam a szavak embere, de remélem érti mit akarok mondani neki. Az apám tirádája természetesen a fejemben van most is, harminc vagyok, ezer éve annak, hogy kiszakadtam a családomból, de még a mai napig örömmel akasztom ki az öregemet azzal, hogy soha nem az elvárásai szerint cselekszem és ezt a jó szokásom megakarom tartani. Ott voltak ők is, de én távolabb tőlük. Nem akartam, hogy a nevemmel együtt összemossanak vele és a Malfoyok nevével, azzal a borzalmas sötét időszakkal, amiben apám is és a fiú családja is a rossz oldalon állt.