Mássz fel és pörögj - Lucy & Archie

Hosszas filozofálásokat követően jutottam arra a döntésre, hogy ezt az ügyet nem osztom meg a húgommal. Elég gondja van most nélkülem is, különben meg mi rossz történetne akkor, ha valakik megpróbálnak kelepcébe csalni? Két nap múlva telihold, némileg egyszerűbb a dolgom, ha az erőmet a sokszorosának érzem. Nem is akarok ilyen fölösleges dolgokkal foglalkozni, amikor az jobban leköt, hogy kitől kaphattam a levelet. Csak én lehetek továbbá olyan hibbant, hogy eljövök egy találkára a Bacchusba, ahol fogalmam sincs, hogy kivel fogok találkozni. A levelet nem, hogy megmutatni tudtam volna Priscillának, vagy akár elolvashattam volna újra. A helyzet az, hogy még az sem tiszta, mit szeretne tőlem. De eddig az egyetlen biztos pont, hogy a hely nyilvános és abból nagy baj nem lehet, ha nem csinálok semmi baromságot - ritkán tudom visszafogni magam.
De hogy az a kurva eső is most szeretne szarrá áztatni, abból már nem engedek. Könnyű megoldani varázslattal, de azért lássuk be, nyirkos, mocskos odakint minden és ezek után esküszöm szemet gyönyörködtető belépni ebbe a kuplerájba. Ismerem a helyet, hogy ne ismerném, sokan szerveznek ide megbeszéléseket, mert azt hiszik, hogy kevésbé feltűnő. Pedig kurvára az. Biccentek a pultosnak és csak az egyik szabad asztalhoz ülök. Azt nem mondta az illető, hogy mi alapján fog megtalálni, csak hogy jöjjek ide. Nem baj, engem az sem zavar, ha körbetáncolnak minket miközben ügyes-bajos dolgainkat intézzük. Mit is? A szokásos italt kihozzák jéggel, így csak felveszem az asztalról, szemügyre veszem mennyire üres még az a rúd, aztán figyelni kezdem az embereket. Nem, nem a táncosokat, hanem az embereket. Nem szórakozni jöttem ide - vagy mégis? -, hanem találkozni valakivel. És ennyiből bármi, ismétlem bármi gyanús lehet. Még azok a kurvák is, akik a rúdon pörögnek. Belekortyolok az italba és eldöntöm, hogy várok mondjuk egy órát. Aztán ha nem jön meg, akkor sajnálattal tudomásul veheti, hogy utána már más elfoglaltságom lesz itt.

Általában nem szoktam bedőlni mindenféle jött-ment üzenetnek, hisz ha valakik, hát akkor mi kellő óvatossággal kezeltük az ilyeneket. Az üzletek miatt, a kapcsolataink miatt és a tulajdon saját boltunk miatt megalapozott volt mindig is a gyanúnk arra, hogy esetleg csőbe húzhatnak. De részben ez a hely nem volt illegális, hogy rajtaütésszerűen és persze jó látványosan letartóztassanak, másrészt valóban kóválygott körülöttem egy auror, hogy tudjam, nem ez lesz a módja annak, hogy csak úgy betoppanjon értem és elvigyen a meglepetés erejével. Egyszerűen ahhoz egy ilyen lehetőség túl nyilvánvaló lett volna, másrészt pedig én legyek bármennyire is hirtelen döntések meghozója, ennyire nem voltam ostoba. Priscilla hiába félelmetesen profi hozzám képest, én sem engedhetem meg magamnak, hogy hibázzak. Az üzletet, a családot és a személyes szabadságom bukni nem akkora buli, főleg a legutóbbi eset óta, hogy megpróbáltam Afrikából átcsempészni egy jóslatszakértőt, aztán pár napra a mugli börtönben találtam magam, mert mint kiderült a muglik nagy erőkkel keresték a nőt. Sajnálatos eset.
Nagyobbat kortyolok az italomból meglepettségemben, amikor a nő oda toppan az asztalomhoz és megszólít. Nem számítok rá, hogy műsort is kapok, márpedig figyelve az arcát helybéli lány lesz. Lassan akár kényelmesen hátra is dőlhetek és most már súlyos várakozási időt felszámolva kellene fogadnom a levél tulajdonosát. Megvárattat, ejnye. Én pedig ebben a lebujban kell, hogy pocsékoljam a drága időm, amit mással is eltölthetnék. Azért elégedetten simítok végig a combján, ahogy közelebb lép és belecsókolgat a nyakamba. Nem vagyok szívbajos, szemérmes meg főleg nem. Épp csak belenézek a szemeibe, ahogy a combja belső részén húzom végig a kezem, majd elveszem a levelet is tőle, hogy elolvassam, miközben eszem ágában sincs őt eltolni. Valaki ezért biztos busásan megfizette, ha már így vonaglik. De nekem tetszik, stílusos. Mindazonáltal zavar, hogy ez a valaki ismerheti az ízlésem, hogy ide rendezett egy feltűnő találkozót. Elhessegetem a letartóztatást utolsó vacsora címen, ahogy a sorokat olvasom. Valaki verset szánt nekem, célzatosat, ami az előzőhöz hasonlóan ég el. Már csalódottan grimaszolnék, amikor a műsor elkezdődik és igazából egyértelművé válik a számomra, miféle találkozóra is invitáltak. Nem sok mindenkivel hancúroztam erdőben, mert azért nekem is vannak igényeim, olyan emlékem pedig csak egy van, amire azóta is szívesen gondolok vissza. De miért keresne meg itt Angliában, miért így és miért most. De a feltűnés tényleg rá vall, mert már akkor is szeretett mély nyomot hagyni az ember elméjében. Hagyva a kis ribit, hogy végezze a dolgát körbenézek immár ismerős arc után kuttava, amikor a tánctéren találkozik a tekintetünk. Ez aztán a műsor és ezt most személyesen a sajátomnak is érzem, így némileg hanyagolva a társaságom, előre hajolok és csak őt figyelem. Nem zavar, hogy szórakoztatnak, ha ketten csak annál jobb. De a figyelmem most maximálisan az övé, mielőtt még szem elől tűnik, mint a levelei. Azért nem hagy hidegen egyik sem, sőt! De láttam már sok mindent és tudok uralkodni magamon. Várom, hogy megérkezzen, hogy aztán a másik nőcskét elhessegetve felkeljek és hellyel kínáljam. Nem rejtem véka alá, hogy mennyire tetszett a kis produkciója a szervezésével együtt. De nem felejthetem el, hogy mindezért cserébe szeretne valamit és kétlem, hogy ez egy újabb vadászházi légyottban merülne ki. Tudhatná, sok mimdenben körítés nélkül is benne lennék, mert egyszer már alaposan lenyűgözött.
- Észveszejtő voltál. - intek is a fel és le szaladgáló pincérek felé, hogy hozhatnának még egy pohárral az italomból, valamint őt is meginterjúvolhatnák mit is kér. Biztosan megszomjazott a produkciója után.
- Sejthettem volna, hogy te állsz az egész mögött, de annyira abszurdnak tűnt, hogy erre jársz. - hisz a legutóbb is én intéztem a dolgaimat odakint, amikor többek közt megszellőztettem az üzletünket is neki. Nem titok mivel foglalkozunk, az már annál inkább, milyen mélységekig. Nem hiszem, hogy egy jól nevelt, csokornyakkendős pingvinnek könyvelt el a történtek után, pedig bizony alaposan ki voltam öltözve a társasághoz, amikor találkoztunk.
- Valami azt súgja, szeretnél valamit tőlem és azt nem simogatások árán szeretnéd. -belekortyolok a kiérkező italomba, miközben egy kicsit közelebb hajolok a füléhez. Csak hogy tisztázzuk, nem terelte el kellően semmi a figyelmem a helyzet eredeti megalakulásáról, ha esetleg ez lett volna a terve, csalódást kell okoznom neki.

Lenyűgöző ez a megszervezés, a műsorral és a táncával az élen. Kár lenne leplezni is, hogy pont erre és pont így nem számítottam, sok másra ellenben igen. Ha minden egyes megbeszélés így végződne, örömmel vállalnám el egytől egyig, mi több, még Priscilla helyett is örömmel mennék. De tudom, hogy nem vár engem ilyen igényes és meleg fogadtatás, de ha kendőzetlenebbül akarnék fogalmazni, akkor azt is mondhatnám, hogy ennyire buja. Sosem rejtem véka alá a véleményem, tisztában vagyok azzal, hogy egy férfit, köztük engem is mivel lehet lenyűgözni és biztosra veszem, hogy Lucy is tudja. Nem is tudom eldönteni, hogy áldás vagy átok az, ha a másikat valamennyire kiismerjük, de ne gondolja azt, hogy olyan könnyen adom magam. Ennél azért jobban le kell nyűgözzön, már nem a páratlan műsorral, hanem a személyiségével.
Én azonban csak akkor kezdek el szemtelenül hanyagul tapsolni, amikor közelebb ér. A ribinek már nyoma sincs, így úriember leszek és hellyel kínálom őt. Nem szöszmötölök az itallal sem sokáig, mert ezek egyébként mind csupa jelentéktelen dolgok, én pedig most nem gesztusokra szeretném elpocsékolni a figyelmem. Sokkal jobban érdekel, hogy minek az érdekében rittyentett ide nekem ekkora műsort. Kötve hiszem, hogy csak úgy beugrana ide táncolni, ha nem céljai lennének vele.
- Ugyan, mintha tegnap lett volna. - a mosolya rám is ragad, mondták már, hogy az olasz nők üdítőek? Mert ha el is felejtettem volna, akkor most biztosan eszembe jut, hogy a legutóbb sem kellett sok idő ahhoz, hogy teljesen rá hangolódjak. A hirtelen közvetlen gesztusra és a csókra ezek után már ha egy kissé még meglepetten, de számítok és nem leszek rest viszonozni. Épp, hogy, rajtam pedig meglátszik a mosolyom ellenére, hogy a többet is szívesen fogadtam volna. Nem leszek telhetetlen. Inkább a kedvére teszek a felszolgálássa, kérjen bármit, az én vendégem innentől fogva. Ebből az egyből márpedig nem engedek.
- Hagyd meg nekem az illúziót. - él is leülök mellette és egy percig sem érzem magam frusztráltnak, ahogy elhelyezkedik. Nem rejtem véka alá a testbeszédemmel, hogy mennyire tetszik, amit látok. Nem is azt mondanám, hogy nem változott, hanem azt, hogy valósággal virul.
- Különben pedig miért ne juthatott volna eszembe az erdő és a vadászház? - tabuk márpedig úgy döntöttem, nem lesznek ez alatt a beszélgetés alatt. Nem felejtem el azt az egészen aprócska tényt, hogy még mindig én vagyok nyerő pozícióban. Nem tudom mit szeretne, de nem is kapkodja el. Nekem annál jobb, legalább hosszasan élvezhetem a társaságát.
- Remekül. Jobb időben igazából nem is érkezhettél volna. - a legutóbbi összeveszésünk óta legalábbis parkolópályára tettem a rendetlen énem és igyekszem visszanyerni a húgom bizalmát. Nincs bizalom, nincs ügylet, az időm pedig momentán tengernyi. Nem beszélek arról, hogy most kanosszát járok a pénzügyek miatt, a stiklik miatt és az elherdált bájitalok miatt. Ellenben illő visszakérdeznem.
- Te viszont azt mondtad, annyira nem rajongsz a zord és ködös helyekért, most mégis itt vagy. - tudom, tudom, csupa klisé. De ki vágyna egy esőáztatta országra, még akkor is, ha egyre többször teljesen más itt az idő. Megvárom, amíg kiérkezik az itala, az enyémbe csakis akkor kortyolok bele, miután egy picit megemelem felé. Akkor igyunk rá, a találkozás örömére, bármire.
- Nem? Neked mindig céljaid vannak, Luciana. - direkt ejtem ki a teljes nevét, miközben jómagam is hamiskásan elmosolyodok. Mikor minek vehetjük, céloknak, terveknek, véletleneknek. Az ő esetében sosem gondolhatom azt, hogy véletlenek csak úgy adódnak. Nem kellett ahhoz túlságosan kiismernem, hogy rájöjjek, elég céltudatos nő. És ez lássuk be tetszik, egy nő legyen csak eltökélt.
- Figyelmes választás. - meg kell hagyni, hogy ha tényleg ő fizette nekem, akkor minőségi munkát végzett. Nem olyat, amivel mellé lehet lőni, hanem olyat, amit nehéz figyelmen kívül hagyni. Én azonban nem olyan fából lettem faragva, aki hanyatt esik egy nőcskétől egy olyan helyen, amit úgy ismer majdnem, mint a saját tenyerét. De megmozgatta a fantáziám, meg kell hagyni.
- Úgy ismersz, mint aki türelmetlen? - fölösleges a kérdés, mert a válasz egyértelmű. Kap is érte egy pofátlan mosolyt és ebből könnyen leszűrheti, hogy felveszem a játéka ritmusát.
- Az üzlet virágzik, dolgom pedig mostanában nem sok akadt. Mondhatjuk azt is, hogy tartok egy kis szünetet. De mint mondtad, ne legyek türelmetlen. Hogy tetszik a város? Átutazóban vagy, esetleg hosszadalmasabb ügyeidet intézed? - ez az érdeklődés már csak egy ilyen játék, egyszer adok, egyszer kapok.

Csak egy kicsit kellett volna jobban megtornáztatnom az elmém, hogy eszembe jusson, kivel is fogok találkozni. Utólag belegondolva már teljesen egyértelmű és kézzelfogható volt minden olyan jel, amire csak egy pillanatig gondoltam, majd alaposan elhessegettem, hogy ugyan, esélytelen, hogy így legyen. Hát így lett, már csak az volt kérdéses a számomra, hogy mit akart. Valamit az üzlettel kapcsolatban, valami csecsebecsét, amivel bőségesen szolgálhattunk, esetleg engem, vagy mindent együtt. Annyira sok tényezőssé vált a találgatásom, miközben mindegyik tetszett igazából, hogy nem tudtam volna én magam eldönteni. De abban biztos voltam, hogy előbb vagy utóbb úgyis választ kapok rá. Ha Lucyból indultam ki, akkor inkább utóbb, ha ennyire szeretett a meglepetések embere lenni, akkor bizony az sem volt kérdéses, hogy a helyzet felvázolásával sem sietett. Általában nem csaltak a megérzéseim, lehettek azok akármennyire jók vagy rosszak. Én most itt az a személy voltam, aki a műsort élvezte ameddig lehetett, hogy aztán a társaságába burkolózva kifaggassam érkezésének okát.
Tetszett a könnyed flörtölése és az, hogy nem adta olyan könnyen magát. Sokszor untam az olyan nőket, akik két szóra simulékonnyá váltak, csak hogy megkaparintsanak engem. Ó ha tudták volna, hogy én kaparintottam meg őket és ez sohasem volt fordítva. Ha valakivel nem akartam kezdeni, akkor nem kezdtem. Elég sok lehetőséget taszított elém az élet és nem voltam rest ezzel visszaélni.
- Egy alkalom nem több annál, mint amennyit a pillanat hevében beletöltünk. De a helyszín és a körülmények nem igazán ismétlődtek csak úgy, ezt be kell látnod. Nem srűn utazok arra, főleg nem egy erdő kellős közepére, hogy éjszakát és alkalmakat töltsek el ott. Én ennél sokkal kényelmesebb ember vagyok. - gondolhatta bárhogy ezt a kijelentésemet, nem hiszem, hogy bármit változtatott a rólam megítélt képpel kaolatban. Sosem rejtettem véka alá, hogy szerettem élni, ez alól csak az átszenvedett éjszakák számítottak kivételnek, amiről pedig gondoskodtam, hogy ne tudódjon ki. Kevesen tudtak a kórságról, jobbára csak a testvérem és az a füves bazáros Eddie.
Inkább érdeklődtem a szándékairól. A szándékok mindig fontosak voltak, mit akart, kihez fűzte érdek, ami pedig égetően fontos kérdéssé vált sokszor, hogy ez az ügy mennyire volt fontos neki. Mert ha csak felületesen érintette, azokhoz úgy is viszonyultam, ellenben ha valakinek valami tényleg fontos volt, egyszerűbb volt megkérni az árát, mert a lelkét is eladta volna érte.
- Ez most pontosan úgy hangzott, mintha valaki ide rendelt volna. Nem tévedek? - a megérzéseim általában jók voltak, ha Priscilla volt az, aki jobban kkoperált ezzel, én is szimatot fogtam sokszor. Ez pedig csak érdekesebbé tette a helyzetünket. Ha itt kellett lennie, az egy behatárolt időt jelentett, lehetett egy nap de akár hónapok is. Mégis tett róla, hogy egy komplett műsort állítson össze az én kedvemért. Ha tippelni akartam volna, akkor azt mondom, hogy akkor kezdte szervezni, amikor a levelet kaptam. De könnyen lehetett, hogy még előtte.
- Időt fecsérelni drága dolog, néha azért érdemes feláldozni valami nemes célért. - részletkérdés volt az, hogy miért tettük ezt, de egyértelmű választ mégsem óhajtottam adni még neki sem. Tetszett a műsor, tetszett a választása, egyszerűen minden annyira tökéletes volt, hogy már nem is lehetne jobban az, mint amikor elhúzták a mézesmadzagot szegény áldozat előtt. Csak én nem áldozat voltam, soha enm voltam az. Szórakoztatott, hogy ennyire magabiztos.
- Épp elég mélyen ahhoz, hogy ismét megtisztelj a személyeddel. - álltam a tekintetét és szándékos volt a kétértelmű célzás. Nem ismertem azonban valóban annál jobban őt, mint amennyit engedett láttatni magából és amit utólag levontam. Eddig nem bizonyult rossz iránynak, még ha tudtam is, hogy igazából a felszínt kapargattam.
- De valóban akad, mindazonáltal nem tartózkodom mindig itt, az üzletünkben tudsz érdeklődni felőlem és üzenetet is hagyni, ha úgy van. - Priscilla az esetek nagy zömében tartotta a frontot odabent és ha én épp úton voltam, bármikor kereshettek általa. Nem ragaszkodtam a bagolypostához, egyszerűen túl veszélyesnek ítéltem meg bármilyen helyzetben.
- Akkor nem bírhattad sokáig a hideget, ha csak egy évig. Mardekár? - de kíváncsian pillantottam rá, mert ha akart, úgyis megcáfolt ebben. Ha pedig úgy gondolta jónak, akkor hagyta, hogy ezt gondoljam. Az ő kezébe adtam a lehetőséget, hogy döntsön, én örömmel ismertem meg őt jobban is, mint amennyire ismertem eddig.
Sokkal lazább vizekre evezni azonban nem volt rest, de nem is zavart. Kényelmesen hátradőlve kortyolgattam az italom apránként, hogy minden egyes szavára figyeljek. Nekem ez így roppantul kényelmes volt, jó társaság, jó hely, igazából első pillanattól kezdve nem feszengtünk, pedig sok esetben az volt a tapasztalatom a viszont látott személyektől, hogy valamiért elzárkóztak. Nos Luciana alaposan rácáfolt és ez tetszett.
- Olaszországba én is szívesen mennék. Néhány röpke utam lesz, akadt némi beszereznivaló, de a liciteken is gyakorta veszek részt. Egy jó kis mágikus tárgy minden pénzt megér, ha nagyon ritka és értékes.