Wich one of us do you think will be thriving? - Caelum & Chrysa

Kezdem alaposan megkérdőjelezni az életben eddig hozott döntéseimet. Mennyire normális vajon az, hogy most már akkor is a Zsebpiszok-közben vagyok, ha senki nem kért rá? Ráadásul teljesen magamtól! Mintha nem lenne elég, hogy rendszeresen járok ide a munkám miatt, neeem, nekem akkor is ide kell jönnöm, ha senki sem kért erre. Egyértelműen nem én vagyok a hibás, hanem az a felettébb érdekes akta, ami egészen véletlenül a kezembe akadt. Tudom, hogy továbbra sem kellene magánakciókba kezdenem, de amikor épp nincs mit csinálni, és arra vagyunk kárhoztatva, hogy a szörnyen unalmas papírmunka halom alatt szakadjunk meg, az ember lánya önkéntelenül is szeretne valami izgalmat behozni az életébe. Hát ezért vagyok itt, ebben a lepukkant kocsmában, körülöttem olyan alakokkal, akiknek bármelyikét simán be tudnám vinni a parancsnokságra, ha érdekelne az egész. De jelenleg sokkal jobban lefoglal az a rejtélyes kis jegyzet, ami nem tudok kiverni a fejemből. Holden meg fog ölni.

Sóhajtva húzom le az előttem lévő, jobb napokat látott pohárban lévő lángnyelv-whiskyt, majd egyből kérek is egy újabb kört. Kivételesen senki nem kéri el a személyimet, senki sem néz rám gyanakodva, hogy miért iszok tömény alkoholt, mikor úgy nézek ki, mint egy tizennégy éves, ez pedig kifejezetten előnynek számít. Így is kitűnök egy kicsit a tömegből, akármennyire is szeretném kerülni a figyelmet. Amint megkapom az újabb pohár alkoholt, fél szemmel újra a kocsmában lévőket kezdem megfigyelni, de egyik se tudja felkelteni annyira az érdeklődésemet, hogy megmozduljak a helyemről. Tudom, hogy lehetséges, hogy semmi nem fog ma történni, de éreztem, hogy meg kell próbálnom megkeresni azt a valakit akiről a jegyzet szólt. Ha a kíváncsiság fájna… Már épp kezdeném az újabb adag whiskyt eltüntetni, amikor újra nyílik az ajtó, és valamiért a belépő alak arra késztet, hogy mocorogni kezdjek a széken. Nem túl feltűnően figyelem őt, de ha netalántán úgy döntene, hogy ő is a pulthoz jön kérni magának valami italt, akkor nem sokáig habozok abban, hogy közelebb üljek hozzá. Sohasem voltam szívbajos, ez most sem igaz rám.
- Te mivel szereted mérgezni magad? - Kérdezem meg tőle, mintha csak egy sima egyszerű beszélgetést akarnék kezdeményezni vele. De ez koránt sincs így. Meg akarom tudni, hogy miért  is olyan furcsa az az akta.

Meguntam mára mindent, ám feladatokkal vagyok ellátva, így előbb teljesíteni kellene őket...
Ám vannak kitérőim, melyeket használatba is veszek elég sűrűn. Most sincs másképp. Nem felejtem el a munkám, jelenleg azon is épp ténykedem, így két legyet ütök egy csapásra. Jobb mint kerülgetni a forró kását.
Találkám lesz a „lyuk”ban. Akitől az infót kapom az ott tölti majdnem a mindennapjait. Bár már megkaptam a hírt, hogy érdekes lesz vele a beszélgetés, nem aggódom. Megoldom, vagy így vagy úgy. Általában erőszakkal mindent meg lehet oldani. Most sem lesz másképp. Kapucnis pulóverrel szelem a métereket, pálcám a helyén pihen, bár kétes a hely és az idő, bármikor készen állok arra hogy megvédjem magam. Nem ismernek erre. Max ha kép alapján beazonosíthatnak, de remélhetőleg Auror nélküli lesz a hely. Nem úgy mint múltkor. Cassiopeia. Már a neve is haragra gerjeszt, hát még a hangja. Meg az, hogy előbb lett belőle Auror, mint belőlem. Bár én már rég más utat járok, külön tőle, így ezerszeresen könnyebb minden téren az életem. Hazudnék magamnak? Nem. Belépek a „lyuk” nyekergő ajtaján, pár szem rám ragad, ám hamar tova szállnak dolgukra. Körbe pillantok l, majd megindulok a pulthoz, ahol helyet foglalok, nem is szentelek figyelmet a társaságra.
- Egy bitang erős dupla lángnyelvet. - durrantom oda a pultosnak, akinek iziben járnak már a kezei, hogy minél előbb végezzen és elém tegye. Csak akkor tűnik fel a csaj, mikor mellém helyezi le magát és kérdést tesz fel. Már most idegesítő ez a hely, ráadásul nem vagyok itt 2 perce sem. De válaszra sem méltatom, rá sem nézek, lekapom magamról a kapucnit és hátra fordítom a fejem, hogy az illetőt keressem. Nem látok senki fia borját, aki hasonlítana a leírtakhoz. Nem lenne itt? Ha várok egy keveset, talán felbukkan. Mondták, hogy nehéz eset lesz. Kíváncsi vagyok. A pultos elém tolja a kért piát, megragadom a poharat és lehúzom a felét legalább egy szuszra. Kemény. Méreg. Ettől sem leszek jobban, talán semmi sem fog majd használni, hogy az ikertestvérem kitöröljem magamból. Az elmémből leginkább.
- Mit akarsz törpe!? - apró figyelmeztetés a hangomban a mellém telepedő lány irányába. Nem nézek rá, nem érdekel miért van itt. Az érdekel hogy mit akar tőlem. Most. A törpe megnevezés pedig a méretére értettem. Már mikor beléptem, láttam rajta hogy nincs 160 cm sem. Nem ide való. Ahogy én sem. De senki sem tudja a múltam, a jelenem, a jövőm.



Zene

Nem igazán örül a társaságomnak, de ez egyáltalán nem meglepő. Egy ilyen helyre csak úgy nem járnak az emberek: vagy valamilyen dolguk van, amit egyszerűbb pár ital fölött elintézni, vagy egyszerűen csak a szokásos alkohol adagjukat jönnek elfogyasztani. Az illető, aki mellé elhelyeztem magam egyértelműen az előbbinek tűnik, hiába kért méreg erős lángnyelv-whiskyt magának. Az, ahogyan nézelődik a helyen, egyből elárulja számomra, hogy keres valakit. Így pedig még nagyobb esélye van annak, hogy nem tévedek, és valami itt tényleg bűzlik. A haragos felcsattanását és a ledegradáló jelzőt ezért nem is veszem magamra. Megszoktam már, és amúgy sem tud eltántorítani a céljaimtól, csak azért, mert egy bunkó fasz. Sok ilyennel találkoztam már, és igazából egyáltalán nem nehéz őket kezelni, egyszerűen csak figyelmen kívül kell hagyni a sértéseiket.
- Ó, én? Igazán semmit. - Pislogok rá teljesen ártatlanná véve a figurát, de csak egy egészen rövid pillanatra, mert utána egyből elkomolyodik a pillantásom és a talárom alatt önkéntelenül is rászorítok a pálcámra, folyamatosan készenlétben állva arra, hogy ha védekeznem, vagy támadnom kellene.

- Egészen egyszerű oka van annak, amiért idejöttem hozzád, és nem is fog sokáig tartani. Látom, más dolgod van és igazán nem szeretnélek fenntartani a fontos… ügyletedben. - Villantok egy nem túl vidám mosolyt és még intek is a szabad kezemmel a mocskos környezetre a hátunk mögött.
- Úgy hallottam, hogy tőled lehet információkat szerezni. Ez igaz? Vajon megbízhatóak az információid? - Gondolkodom hangosan. Eszemben sincs elárulni azt, hogy auror vagyok, azzal csak megnehezíteném a saját dolgomat. Sokkal egyszerűbb, ha úgy teszek, mintha én is csak egy olyan vevő lennék, aki meg akarja venni az információkat, amiket megszerzett. Egyébként pedig ez sosem rossz taktika: így talán esély is van arra, hogy kiderítsek pár dolgot, és a személyről is sok mindent elárul az, hogy hogyan reagál egy ilyen ajánlatra. Ha elfogadja, akkor az csak több lehetőség arra, hogy kiderítsem, hogy pontosan mi is annyira furcsa abban az aktában… ha viszont nem, akkor más módot kell találnom erre. Viszont bízom magamban és tudom, hogy addig úgysem megyek el innen, amíg valamit ki nem derítek erről a férfiról.

A lány nem hogy lekopni nem akar, de még tovább marad a közelemben, mely már magában idegesítő. Már maga az is idegesít, hogy mellettem veszi a levegőt. Nem ismerem, bőven elég az egyetlen kérdése, mely az idegeimre ment alapból.
Belekortyolok az italomba. Én marha azt hittem megúszoma az egész napot mindennemű mustra nélkül, erre neh! A leány komolyra vette a figurát. Már a tekintete is komoly lett, hát még a szavak, melyek közölték a szájából. Kicsit rászorítok a korsóra, a kérdés már magában fájó, ám az hogy egy ilyen alak kérdez, na az még jobban fáj.  
- Az attól függ, hogy ki kérdezi... - túl egyszerű lenne egy igent mondani, ráadásul nem is úgy mennek a dolgok, mint ahogy azt ő elképzelte. Ráadásul honnan tudná hogy engem keres, nem tudja ki vagyok. Vagy....?
- Lehet hogy rossz embert találtál meg információszerzésre, nem? - pillantok  rá kérdően, cseppet sem bántóan, hangom úszik a gúnytól ugyanis. Nem mindegy azért, hogy milyen információt akár, kiről és kitől. Meg hogy miért és minek! Nem kap akárki válaszokat, lehet fogom magam és lelépek. Még ez is benne van a lapban. Egy újabb korty, majd felé fordítom fejem is, hogy végig nézem ezt a kis libát. Jár az agyam, hogy egy ilyen kis huszonéves, bár a kinézete alapján akár tizenéves is lehetne, minek van itt, mit akar, pont tőlem, mikor soha nem láttam még itt. Bűzlik ... de kifogom deríteni pillanatokon belül, hogy ki is ő!


Zene