What is this?// Gina & Lulu

A kastélytól kicsit távolabb sétálgatok. Kezemben apám új levele, de szokatlan dolog érkezett hozzám. Nem a szokásos jegyzeteket, füzeteket kaptam, amikben az újabb feljegyzések találhatók. Hanem valamit, ami annál könnyebb. Egy levél volt mellé téve, rajta apám ikonikus címere. Kicsit aggódva nyitottam fel a borítékot. Féltem, hogy valami baj történhetett, hogy szokatlan csomagot szállíttat nekem baglyával. A levélben atyám változatlan kézírása látható, benne a szöveg, miszerint segít nekem felfedezni a Roxfort állatvilágát. Egy megbűvölt hárfa, ami a kisebb, ártalmatlanabb teremtményeket csalogatja magához. El is magyarázza, hogy a legtöbb élőlény nincs felfedezve az iskola környékén a bizalmatlanságuk miatt és a lakhelyük miatt. A Tiltott Rengetegbe senki sem szokta betenni a lábát, így a legtöbb dolog rejtve maradt vele kapcsolatban. De mivel nem akarja, hogy drága egy szem kislánya bajba keveredjen így állítása szerint elég az erdő szélén letelepednem.
A borítékból előveszem a kottát, amin a szólam van leírva. Ismerem ezt a művet anyám tanította még anno. De...még sosem játszottam hárfán.
Óráim után vagyok így sóhajtva az erdő felé veszem irányomat. A szabályzat csak azt tiltja, hogy bemerészkedjünk oda, így elvileg nem lesz baj, ha csak megközelítem és ott ténykedek.
Egy szimpatikus helyen megállok és táskámból elővéve kedvenc plédemet leterítem és ráülök. Kicsomagolom a hárfát és a kottát magam elé helyezem. Behunyom a szemem és finoman végig húzom ujjam a húrokon. A szelíd, kellemes hangok az ég felé szálnak és a körülöttem lévő teret a gyengéd szólamok töltik be. Érzem bőrömön a szél kellemes érintését, de süvítése nem zavarja meg a hangszer énekét. Engedve a kísértésnek, mintha egy láthatatlan zsinór mozgatná ujjaim és csak bábként eljátszom a hárfa békés akaratát.
Kinyitva szemem egy aprócska madár ül az aranyozott fán. Engem néz. Alakja hasonlít egy cinegéhez, de színe fekete akár a hollóé. Kíváncsian néz rám én meg csak játszóm ezzel a közelben tartva az apró teremtményt.

From: Lulu

Csak remélni tudom, hogy a zene a madárkán kívül nem vonz ide senki mást. Nincs kedvem dadogva kimagyarázni magam mit is keresek itt egy eddig nem ismert madárral az ölemben. Időnként a madárra lesek, aki szemmel láthatóan élvezi a kis játékomat. Gyanítom, hogy több élőlényt is ide tudnék csalogatni, ha nem lennék olyan messze a fáktól. Na meg ott vannak az éjszakai állatok is.
Hogy őszinte legyek én gondoltam rá, hogy megbűvölt hangszerekkel lehetne befolyásolni az állatokat. Elvégre a muglik furulyával kígyót tudnak bűvölni. Csak nem akartam a zeneszakkör hangszerein elvégezni. A végén még rosszul sül el valami. Ezért is adok hálát apámnak, hogy gondolt rám és elküldte ezt nekem. Bár lenne hozzá pár kérdésem ezek után. Elvégre sosem mondtam neki, hogy kiakarom próbálni ezt a technikát. Vagy ennyire jól ismerne? Hiába... le se tagadhatnám, hogy az ő lánya vagyok. Na meg persze anyámból is ragadt meg valamim. Ha ő nem lenne nem boldogulnék ennyire az eszközzel.
Kezdem elhinni, hogy nem fognak rám találni, mikor egy aprócska zörejt meghallok. Hirtelen abba marad a játékom és a madár is elrepül. A zaj irányába nézek és megpillantom a szőke lányt, kezében füzettel és ceruzával.
- K-Ki vagy? - kérdezem kicsit bátortalanul. Remélem nem a diákönkormányzattól van. Tudtommal ők szigorúak és minden szabályt betartatnak. Ha az akkor vége a hibátlan Roxfort-i eredményeimnek. Pedig már láttam magam előtt, hogy leteszem az iskolát és apámat követve én is varázslények tanulmányozásával fogok foglalkozni. Esetleg pár könyvet kiadok, de úgy látszik ennek lőttek.
De...ha jól veszem ki a Rengetegből lépett elő. Tehát megszegte az iskola szabályait. Akkor lehet még sem veszett az ügy. De mit jegyzetelhetett? Talán a kis madárka felkeltette az érdeklődését? Ki tudja... Nem vagyok az a személy, aki kitud igazodni másokon.
Lerakom a hárfát és őt nézem míg választ nem kapok.

From: Lulu

Igazán meglep, hogy szóra tudtam késztetni a hangszert. Nem igazán játszottam semmin csak anyám régi zongoráján. Igaz akkor inkább csak lemásoltam a mozdulatait, míg végül az alapokat meg nem tanította nekem. De egy kis idő múlva rájöttem nem nekem találták ki a zenét és maradtam a rajzolásnál.
A gubbasztó lányra tekintek és megvallva őszintén igen bizarr ahogy bámul engem. Se beszéd, se semmi csak néz, mintha egy szellem lennék. Kezdtem már feladni mikor végre megmozdult. Mindegy szó nélkül jött felém és az ölembe dobja a füzetét. Lenézve a félkész madár rajzott pillantom meg.
- Pedig igen. Csak egy megbűvölt hangszer kell hozzá és a megfelelő zene. - mondom neki. Én is ezt csak azért tudom, mert apám levelében elmagyarázta a használatot és a miérteket.
Ránézve a lányra megint bámulni kezd. Igen ijesztő és egyben idegesítő, hogy a lelkembe bámul szinte arra késztet, hogy kifussak a világból.
- Mert ez a Rengetegből jött. Sok olyan lény él benne, amit senki sem fedezett fel eddig... Lucy, de mindenki csak Lulu-nak hív. - mutatkozom be én is. Fogalmam sincs meddig akar még bámulni, de lassan ideje lenne megtörni ezt valahogy.
Mielőtt bármit tehettem volna a nálam fiatalabb Gina eldől és engem is meglök ezzel. Szemem sarkából megpillantom a kicsi thesztrált ahogy a lány táskájába gabalyodott. Elmosolyodom és csak figyelem, ahogy megpróbál kijutni a fogságból.
Gina, felém dobja a táskáját, amit el is kapok. Mosolyogva nézem az immáron szabad csikót, aki játékosan szalad el az őt üldöző lány elől.
Lenézve ölembe gondoltam megkönnyítem a Gina dolgát és befejezem a rajzot. Szerencsére pontosan emlékszem a kismadár minden részére. Aprócska test, gyönyörű fekete toll, és pupillája körül egy piros csík. Olyan, mint egy igazi dísz madár. Személyiségéről annyit biztosan eltudok mondani, hogy igen félénk és bizalmatlan. Azt viszont, hogy éjszakai állat e vagy világosban lehet e őket megtalálni azt nem tudom. Ha a fészke a közelben van és megzavartam álmát akkor ezek szerint az éjjeli jószágokat is ide tudnám csalni.

From: Lulu

Csak nézem, ahogy eljátszik a csikóval és elkezdem befejezni a rajzát. Tudom, hogy illetlenség, de hát ha ez segít neki valamit. Ha már őt is érdeklik az új lények akkor, miért ne segítenék neki? Pár apám ezzel másképp vélekedne. Szerinte, ha segítek valakinek csak elbitorolja a munkámat és learatja a babérokat. Én nem szeretek a középpontban lenni így engem nem is zavarna.
Grafittal fejezem be az apróbb részleteket. Sokszor a részletekben bújik meg a lényeg és abból olyan dolgokat is megláthatunk, amit észre sem vennénk. Szerencsére alaposan megnéztem a kis madárkát.
Néha-néha felpillantok Gina-ra és a csikóra. Végig nézem ahogy enni kap a thesztrál és elbattyog.
- Én most próbáltam először. Nem gondoltam volna, hogy sikerrel járok. - mondom neki. Drága apám...nem tudnád közölni velem a terveidet, mielőtt minden félét küldesz nekem? Eléggé idegesítő és nyomasztó, hogy csak úgy a semmiből küldesz nekem egy hárfát. Mintha nem bíznál bennem. És ez elszomorít. De lehet, hogy csak a lustaság miatt, vagy csak a fákat védte. Ki tudja.
Ahogy Gina elveszi a füzetét én a Rengeteg felé nézek. Vajon mit csinálhatott ott? Ha ezt a tanárok megtudják akkor ki is csaphatnák ezért. Vagy rosszabbik esetben meghal. Nem csak óriás pókok és veszélyes növények vannak. Több is rejtőzik a fák között, mint hinnénk. És ezt a kicsike is alá támasztotta. Lehet sokkalta több veszélyes lény bujdosik a sötétség mélyén, mint hisszük és csak arra várnak, hogy lecsapjanak ránk.
Ahogy Gina a véleményemet kikérte a lapra tekintek és húzom a számat.
- Hm... nem is tudom a feje inkább a Parus-okéhoz hasonlít. De én sem vagyok teljesen biztos benne. - mondom el véleményem. Ebben a csöppségben nem láttok semmi olyasmit, ami miatt csak egy nembe lehetne sorolni. Lehet ez is teszi különlegessé. Na meg persze az életstílusa is. Nem minden napi, hogy egy veszélyes helyen, területen egy szelíd és ártalmatlan lény bújjon meg a lombok között. Talán nem is olyan ártalmatlan?

From: Lulu

Ismerve a Roxfort történetét és az alapítók személyiségét, követelményeit én Gina-t inkább a Hugrabug házba tettem volna. Nem azért mert selejtnek tartom ahogy azt a házat szokás. Nem. Szimplán csak azért , mert a személyiségéhez jobban illene. A hűség jellemző a házra, de ha az eszét és az tudás iránti szenvedélyét nézem az állatok irányából akkor a Hollóhát is szóba jöhet. Persze nem én vagyok a teszlegsüveg és nem is akarok az lenni csak érdekes belegondolni mások személyiségébe és elgondolkodni mi is illene hozzájuk jobban.
Elmondom véleményem neki, miszerint a madárka nem csak egy nembe lehetne sorolni. Feje és teste egyes részei eltérőek és nem jellemzik egymást. Nem vagyok benne biztos, hogy azért, mert valamennyire varázslénynek számít és haszna is van ismerni az apróságot, vagy csak a szokatlan környezet váltotta ki és a számára kedvezőbb fejlődésen ment keresztül.
- Rendben. - egyezek bele és felkapva a hárfát újra elkezdem megszólaltatni. Ismét belepi környezetet a hárfám szelíd, bájos hangja. Nem telik sok időbe és az általunk látott szárnyas ismét a hárfára szál és élvezi zenémet.
Tulajdon képen nem is bánom, ha netán Gina belerángat a rosszba. Nem, mintha leakarnám rontani az eredményeimet, de apám biztosan örülne, hogy lógok valakivel és nem csak búslakodok a sarokban. Szerinte egy-két szabályszegés és tilosba kijárás az éjszaka közepén még belefér. Szerinte most vagyok fiatal most kell kiélnem magam, vagy bánni fogom az egészet.

From: Lulu

To: Gina

Sosem esett nehezemre megbízni másokban, vagy segíteni. Mindig is ilyen voltam. Bezárkózó, könyvmoly, aki szívesen segít másoknak és olykor szívességet is tesz nekik. Nem is csoda, hogy könnyű célpont voltam szinte mindenki számára. De nem tudott érdekelni.
Kicsit meg is lepett, hogy Gina szóba állt velem. Engem még az évfolyamtársaim is elkerülnek. Mondjuk nem is adom meg nekik a lehetőséget, hogy közel kerüljenek hozzám, mert mindig elsomfordálok.
Kérésére visszaveszem hárfámat és a húrokat megszólaltatom. Kíváncsi vagyok miket lehetne még ide vonzani ezzel. Talán, majd holnap este felé megpróbálom. Minden esetre most inkább a kis madárral foglalkozom, aki ismét helyet foglalt a hangszeren. Ránézve farkas szemet nézek vele és egy kicsit oldalra is dönti fejét és érdeklődve pillant rám. Aranyos megkel hagyni. Vajon társas lény, vagy egyedül élő és csak a párzás erejéig keres magának párt? Ki kéne hagyni egy napot és végig követni egy rutinját. Talán a madárért még meg is tenném.
Gina név javaslatára elmosolyodom. Melody...tetszik a név. Vajon mi vagyunk az elsők, akik felfedezik ezt a fajt, vagy már megelőzött minket valaki? Kitudja az idő, majd választ ad a kérdéseinkre.

From: Lulu

To: Gina

Izgatottá tesz a gondolat, hogy itt egy új élőlény, amit egyedül sikerült megtalálnom. Végre egy kicsit is közelebb kerültem az álmomhoz. Végre kaptam egy lehetőséget, hogy apám nyomdokaiba lépjek és beválthassam ígéretét. Vajon tartja szavát és elvisz egy utazására? Vagy csak pár magyarázattal leráz és elmegy Dodo-val? Nem tudom. Apám egy ravasz és furfangos ember. Mikor kisebb voltam és kibontakozott volna a gyerekek "mindent akarok" időszaka, ő csak pár kedves szóval képes volt megváltoztatni gondolkodásomat és idő előtt leszoktatni erről.
Gyengéden pengetem a húrokat ezzel segítve Gina-t, hogy alapos vázlatot készítsen róla. Nem bánom, hogy ő itt van. Igazából megkönnyíti a dolgom. Míg én itt tartom a madarat addig ő tud ténykedni. Bár az is igaz eléggé fárasztó ujjaimnak ez a pengetés. Szinte most csinálom először így érthet, hogy ennyire nehezemre esik szinten tartani huzamosabb ideig a zenét.
Mikor Gina közli velem, hogy most itt hagy egy kis időre ránézek. Úgy tűnik megint kettesben maradok a szárnyassal. De legalább tényleg nem tart olyan sokáig az a pár perc és Gina jön is vissza. Meglátom azt a pár dolgot, amit hozott és kíváncsian nézek. Vajon melyiket fogja választani a csöppség? Van egy olyan sejtésem, hogy a szőlőt. A madarak többsége szereti a gyümölcsöket és táplálék kiegészítőként használni szokták.
- És ezt, hogy szeretnéd kivitelezni? - kérdezem tőle az ötlete után. Tudom áldozatokkal jár minden új felfedezés, de a tanulmányaimat sem szeretném lerontani e miatt.

From: Lulu

To: Gina

Különös. Amilyen félénk szoktam lenni most egészen bátornak gondolom magam. Eddig megmozdulni sem mertem, ha valaki hozzám szólt, vagy nekem jött. Most meg szóra is nyitom a számat. Ez a madár műve lenne? Vagy csak az ismeretlen utáni hajsza következménye? Nem tudom... De apám szavai jutnak szembe. " Egyedül az oroszlán is elbukik." Tudom, hogy értette. Ha egyedül dolgozom, hamar beletörik a bicskám. De én nem tudok csapatban dolgozni. Sosem volt az erősségem. Nem tudom, hogy kéne másokkal bánnom és ez a baj.
A lány szavain elgondolkodom. Valóban, mi magunk nem tudjuk a nap huszonnégy órájában szemmel tartani. Apám újságában találtam egy cikket egy új mugli módszerről. De mi is volt az?
- Ha jól emlékszem akkor a muglik kifejlesztettek egy olyan eszközt, ami kameraként funkciónál és akkora, mint egy gomb. Mi lenne, ha azt a madárra tennénk? - vetem fel az ötletet. Ha megtudjuk oldani, hogy úgy tegyük rá, hogy nem sértsük meg a madarat, akkor egy tablet segítségével szemmel tudjuk tartani és tanulmányozni. De hogy szerzünk be egy ilyet? Kérjem meg apámat, hogy vegyen nekem és postázza el? Nem akarom, hogy azt higgye, hogy követelőzöm, vagy bajt akarok keverni. Tanácstalan vagyok... nem tudom mit kéne tennem.
Ahogy belemerülök gondolataimba, ujjaim úgy lazulnak el, megállnak és a zene abba marad. A hangulatos, békés hangokat felváltja a csend és nyomasztó magány. Párat pislogok és észbe kapok. Nem kéne így elbambulnom. Újra megpendítem a húrokat, de most nem azok a szólamok jönnek, amiket eddig játszottam. Valamivel másabb elgondolkodtatóak.

From: Lulu

To: Gina

Néha igazán meglep mennyi mindent tud Gina. Nem néz ki olyan lánynak, akit ilyenek érdekelnek. De a látszat néha csal. Rögtön az első mondata után szólni akartam, de nem vagyok illetlen végig hallgatom. Bár magamat ismerve a végére csak pislogni fogok, hogy milyen mélyre ásta magát a témában. Talán tényleg egy madár lexikon és inkább félnem kéne tőle. Azok akik maguktól segítség nélkül ilyen mélyen képesek beszélni az adott témáról azok ijesztőek és furfangosak. Tökéletes recept a 3. világháborúhoz.
- Hát... hogy őszinte legyek... - kezdek bele, amint vége a monológjának. - Az apám varázslény kutató. Ilyenekkel is foglalkozik...megígérte, hogy elvisz egy utazására, ha találok egy új fajt itt a Roxfort-ban. Azért adta a hárfát, hogy segítsen. És...anyagilag sem állunk rosszul...
Sosem szerettem, ha azért barátkoznak velem, mert az apám befolyásos. Arról nem is beszélve, hogy a családfám mugli leszármazottai többsége kutatók voltak. Az egyikük fent is maradt, aki fizikai kémiával foglalkozott. Tudtommal a gimnáziumokban tanulnak róla és az ő elvét használják még most is.
Ilyenkor mondom azt, hogy érdemes volt kicsit kutatni a családfám után. Anyám ága már nem érdekes ennyire. Mondhatni egy átlagos befolyásos mugli család sarja.
A kérdés már csak az, apám hajlandó e pénzzel beszállni a dologba. Sosem kértem tőle ekkora pénzt, sőt szinte sosem kértem tőle semmi, ha nem volt muszáj. De, ha nemet mond kénytelen leszek meggyőzni őt. Ha kell dolgozok, vagy hitelt veszek fel, hogy visszafizessem, de most, hogy itt a lehetőség...nem akarom elszalasztani. ÉS szerintem Gina is örülne, ha lenne esélyünk egy új felfedezést tenni.
Az az érzésem, hogy most tőlem fog függeni meddig jutunk. Nem akarok csalódást okozni sem apámnak, se Gina-nak, se magamnak. Így mindent megfogok tenni, hogy megkapjuk a pénzt és a kütyüt. HA már változni akarok, akkor most itt az idő. És talán még jót is teszek vele. Legalábbis Gina-nak biztosan.

From: Lulu