Thaddeus & Cameron

Őszintén sajnálom, hogy a legutolsó négyszemközt folytatott beszélgetésem Briggs parancsnokkal olyan rémesen végződött, pedig jól indult, megvolt a lehetőségem, de... elbaltáztam. Az alkoholra foghatnám, sokáig így is tettem, de az igazság az, hogy őszinte voltam, ahogy Ő is az volt én velem, most pedig kérdéses a jövőm, hogy ezek után mennyire lesz esélyem bekerülni a csapatába. Hiába van addig még pár évem, ha már most elbukom, felesleges tovább hajtanom, azt pedig apám soha se bocsájtaná meg. Félek, hogy mi lesz a következménye annak, ha csalódást okozok neki, a nyári szünet pedig közeleg, amikor haza kell mennem hozzá néhány hónapra. Nem vágyom rá... nagyon nem vágyom. Mindenesetre most nem akarok ezen rágódni, mert az óra végén beszélni akarok Selwyn professzorral, méghozzá a szakdolgozatommal kapcsolatban. Holden Briggsnek is Ő volt a konzulense, Őt ajánlotta, így biztosra veszem, hogy tökéletes választás lenne. Morrisonnál tuti jobb... de rá inkább nem is akarok gondolni.
Az előadás végén kényelmes tempóban pakolászok össze, mert a célom az, hogy az utolsók között érjek oda a katedrához, mert amiről beszélni akarok a professzorral, az másra nem tartozik. Bízom benne, hogy tud rám szánni némi időt, de ha nem, akkor talán megbeszélhetnénk egy időpontot, amikor ráér.
Nem tudom, hogy mennyire ismer, hogy tud-e róla, hogy a tavalyi évben a fia szobatársa voltam, de az biztosan feltűnt neki, hogy kitűnő tanuló vagyok és az SVK szak mellett az aurorképzőt is egyszerre végzem, ez pedig talán elegendő ahhoz, hogy elvállaljon. Ha kell, akkor szóba hozom az aurorparancsnok nevét is, bár amennyire pipa most rám, azt a legvégére hagynám. Na de némi idő után odaérek az asztalához, majd türelmesen megállok előtte, várva, hogy felém pillantson.
- Professzor úr, feltarthatnám pár percre? - ha a válasz negatív, akkor nem erőlködöm, akkor megpróbálok időpontot egyeztetni vele, ellenben, ha pozitív, akkor folytatom...
- Mivel nemsokára vége az évnek, ezért elgondolkodtam a szakdolgozatom témáján és az elátkozott tárgyak mellett döntöttem. Úgy tudom, hogy Ön nagyon jól ért az átokkutatáshoz, így szeretném megkérni, hogy segítsen és legyen a konzulensem. - a családom varázstárgyakkal foglalkozik és nem egy átkozott tárgy került már a birtokunkban, így számomra kézenfekvő ez a választás, mely mellett természetesen egyéb átkok is érdekelnének. Még túl tág ez a kérdéskör, én is jól tudom, nem véletlenül van szükségem konzulensre. Meglehet, hogy túl hamar letámadtam, de úgy sejtem, hogy jobban fogja ezt értékelni, mintha hebegnék-habognék és húznám feleslegesen az idejét.

Az óra érzetre számomra hosszúnak hat, de ez csak természetes, mivel már várom a végét. No nem azért, mert unalmas lenne a téma, amivel Selwyn professzor készült mára, sokkal inkább azért, mert akarok tőle valamit. Nem aktívkodom kimondottan, figyelek, jegyzetelek, ennyi pont elegendő, amikor pedig letelik az idő és mindenki szedelőzködni kezd, magam is így teszek, az utolsók között pedig az asztalához érek.
- Legközelebb ígérem úgy lesz! - biccentek aprót megjegyzését hallva, de mivel a válasz pozitív volt kérdésemre, így nem húzom az időt, bevezetem, hogy miért maradtam még itt és hamar rátérek a lényegre. Lehetetlen lenne nem észrevenni a férfi arcmimikájának megváltozását, de nem hoz vele zavarba, nem akadok meg, így hamarosan hallhatja hát, hogy pontosan mit szeretnék tőle. A válasza viszont pozitívan érint, nem kapok azonnali elutasítást, sőt, jelzi is, hogy akad helye, ha megfelelek a feltételeknek, amik hallatán apró mosoly jelenik meg arcomon.
- Ez csak természetes, uram! - mivel szót kapok és teljes mértékben rám figyel, így picit megköszörülöm a torkom, majd mesélni kezdek.
- Nem tudom, hogy mennyire egyedi az elképzelésem, de olyan témára gondoltam, ami közel áll hozzám, mégis manapság kevesen foglalkoznak vele. A családom varázstárgyak beszerzésével és eladásával foglalkozik, így apámnak hála már nem egy elátkozott tárgyat vizsgálhattam meg. Több régi darabot is beszerzett már az évtizedek alatt, ezért fontosnak látta, hogy ne csak a jelenleg használt nyelveket ismerjem, hanem a holt nyelveket is. - elvégre én vagyok a család egyetlen örököse, én veszem majd át a jövőben ezt a bizniszt, így nem okozhat gondot számomra például egy latin szöveg lefordítása.
- Az ókori görögöknél gyakoriak voltak az elátkozott tárgyak és átoktáblák, ahogy a sírokra is különféle átkozott szövegeket írtak, hogy ne törjék fel őket. Szeretném a szakdolgozatomat erre a témakörre felépíteni. Jó vagyok ógörögből és latinból is, így párhuzamot vonnék az ókori római szokásokkal és az ott található régi, akár elveszett tárgyakkal. Tudom, hogy kevés ilyen lelet van jelenleg a birtokunkban, ami több kutatómunkát igényel, mintha egy jelenkori témát választanék, de én nem bánnám. Mit gondol? - úgy érzem, hogy kezdetben ennyi információ talán elég lesz a professzor számára, hogy eldöntse, segít-e nekem és elvállal-e. Ez természetesen számára is adna némi plusz munkát és fogalmam sincs arról, hogy mennyire jó például a holt nyelvekből. Lehet, hogy semennyire és akkor egyértelműen még nehezebbé válik majd a feladatom, de segíthet hozzáférnem néhány ritka, akár elzárt könyvhöz vagy olyan helyekre is bejuttathat, amelyek a segítségemre lehetnek. Bízom benne, hogy a témaválasztásom felkelti majd az érdeklődését, úgy sejtem, hogy ez nem éppen gyakori mostanság és van benne bőven kihívás. Unalmasnak biztosan nem mondható.