What if I was made for you and you were made for me - Poppy & Elayna & Ty
Vendég
Kedd Május 25, 2021 11:05 pm
What if I was made for you and you were made for me
Az idő néha rohamléptekben halad, néha pedig úgy, mintha egy örökkévalóságig tartana egy perc. Én az utóbbit élem meg minden egyes alkalommal, amikor nem lehetek együtt Poppyval, viszont pont az ellenkezője, amikor igen. Akárhogy is legyen, az idő telik, lassan vége ennek az iszonyatosan hosszúnak ható tanévnek, és így az esküvő is vészesen közeledik, amit most már egyáltalán nem bánok. Sőt. Várom már, hogy kimondjuk egymásnak az igent, még akkor is, ha ez az egész eleinte csak kényszerházasságnak indult. Valószínűleg én biztos nem siettetném ennyire az esküvőt, ahogy Poppy sem, de talán… talán később is ugyanúgy túlestünk volna rajta, ha egyáltalán így egymásra találtunk volna, ha nem úgy történnek a dolgok, ahogy. A mai hétvégét is tehát, akármennyire is szerettem volna csak Poppyra koncentrálni, kénytelenek voltunk beleásni magunkat jobban az esküvőszervezésbe. Általában ezt a részt Poppyra szoktam hagyni, de már elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor engem sem hagyhatnak ki a szervezésből, ezért is beszéltünk meg egy időpontot a Laurea hotel éttermében Elaynával, hogy hárman is átbeszéljük az eddig felmerülő dolgokat. Poppyval együtt hoppanálok a hotel éttermének bejáratához, és a hoppanálás után sem nagyon szeretném elengedni a kezét, de mivel nem akarok túl szentimentálisnak tűnni ezért mégis így teszek. - Hát itt vagyunk. - Mondom ezt egy kis mosollyal, habár én teljesen bizonytalan vagyok az egésszel kapcsolatban. Várom és nem várom az esküvőt, ideges vagyok miatta, mert még mindig tartok attól, hogy nem én vagyok az az ember, akit Poppy megérdemel. Ráadásul az egész szervezés dolog sem az én asztalom.
- Mire számítsak? - Kérdezem meg a lánytól, miközben kinyitom neki az ajtót, majd mivel csak nem tudom megállni, újra megfogom a kezét, csak hogy jelezzem mindenki felé, hogy ő az enyém még akkor is, ha nem feltétlenül érdemlem meg. - Mert ha olyan kérdések lesznek, hogy fehér és fehér között válasszak, akkor nagyon nem leszek jó tanácsadó. - Szögezem le, de amikor a lefoglalt asztalhoz odaérünk egyből kihúzom neki a széket. Ha helyet foglal, adok egy apró puszit az arcára, mielőtt én is leülnék mellé. - Amíg várunk Elaynára, kérsz valamit inni? Nekem tuti szükségem lesz valami alkoholra. Még ha nem is töményre. De talán bor? - Kérdezem, miközben az asztal alatt újra megtalálom a kezét és összefonom az ujjainkat. Jó, jó, én is tudom, hogy szörnyen viselkedek, de hát tehetek én róla? Olyan ritkán látom!
Nehéz nem arra gondolni, hogy mennyi mindent kell még elintézni a nagy napig, de két segítő nőszemély is van mellettem. Az anyám és a leendő anyósom nem mindenben értenek egyet, de az utóbbi hónapokban tökélyre fejlesztették annak a művészetét, hogy tudnak pillanatok alatt kiakasztani a monumentális elképzeléseikkel. Nem könnyű velük és nem könnyű egyik nagy múltú családból beházasodni a másikba, márpedig én éppen arra készülök, úgyhogy a legkevésbé sem engedhetem meg azt, hogy az idegeimen táncoljanak csak azért, mert azt hiszik, hogy sokkal jobban meg tudnak szervezni egy esküvőt, mint én magam. Nos, ebben talán igazuk van és sok huzavona ellenére egy dolgot mégis jól csináltak, méghozzá azt, hogy a feladatra felkértek egy esküvőszervezőt. A család nőtagjai nem először találkoznak Elaynával, a rugalmas akadémiai óráim miatt pedig nekem is volt már szerencsém beszélni vele, de egy pont után nem hagyhatom, hogy elszaladjon velük a ló, így kénytelen voltam a sarkamra állni. Ők ragaszkodnak az esküvőhöz, én meg ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk. Bár Tyler eddig vajmi kevés szerepet vállalt ebben, úgyhogy épp itt az ideje, hogy belekóstoljon. Egyelőre olyan nehezítő tényezők nélkül, mint az örömanyák. - Egy kicsit korán jöttünk.. - állapítom meg, hiszen körülnézve sem az előtérben, sem az étteremben nem sikerül megpillantanom a nőt, aki megvalósítja életünk legszebb napját. - Valószínűleg Elayna is befut nemsokára. Izgulsz? - pillantok felé. Nem kerüli el a figyelmemet, hogy a kezemet nem engedte el. Bár a súlyos gyűrű az ujjamon önmagában is elég jelentőségteljesen hivatott közölni mindenkivel, hogy hozzá tartozom, mégis jól esik tőle ez a fajta szenvedély. Mostanában úgyis elég keveset tapasztalom. - Ne aggódj, azt a kört már lefutottam az anyáddal, meg a sajátommal. Kiegyeztünk abban, hogy elefántcsontszín, arany és kék lesz a dekoráció. Ha bárki kérdezi, ebben nem alkuszunk meg.. - figyelmeztetem jó előre. Ismeri őket, így könnyedén leszűrheti ennyiből, hogy melyik színt választottam én és melyiket erőltették ránk. Sajnos már a meghívónkon is látszott, hogy ezt nem ússzuk meg anélkül, hogy az arany dominálna. De visszafogtam őket, amennyire a lehetőségeim engedték. Helyet foglalok a kihúzott széken, de még mielőtt Ty is leülne, visszahúzom magamhoz egy rendes csókra. Nem bonyolódom bele túlságosan, kettőnk közül ugyanis még mindig én vagyok az, akit zavar, ha nyilvánosan csinálunk bármit, ami csak ránk tartozna, de sokkal engedékenyebb vagyok már, így egy-egy csók már nincs nagy hatással az ingerküszöbömre. Szerencsére nem távolodik el tőlem, hanem közvetlenül mellettem foglalja el ő is a helyét, így semmi okunk arra, hogy eleresszük egymást. Egyébként is olyan rövid időt töltünk ismét együtt. Tényleg hiányzik. De ha belegondolok, hogy már nem tart soká és hamarosan a felesége leszek, mindig felderül az arcom. - Oké, talán egy kis bor nem árt. De felhívom a figyelmedet rá, hogy elég sok mindent kellene ma kóstolni is, úgyhogy csak óvatosan az italozással. Bár lefogadom, hogy már most tudod milyen italokat szeretnél felkínálni a vendégeknek.. - forgatom meg a szemeimet. Ha valamihez, hát az alkoholhoz elég jól értett. Egész eddig nem éreztem ezt hasznos tulajdonságnak, de talán most megtapasztaljuk annak a pozitív oldalát is, hogy Leoval rendszeresen leisszák magukat.
Nehéz nem arra gondolni, hogy mennyi mindent kell még elintézni a nagy napig, de két segítő nőszemély is van mellettem. Az anyám és a leendő anyósom nem mindenben értenek egyet, de az utóbbi hónapokban tökélyre fejlesztették annak a művészetét, hogy tudnak pillanatok alatt kiakasztani a monumentális elképzeléseikkel. Nem könnyű velük és nem könnyű egyik nagy múltú családból beházasodni a másikba, márpedig én éppen arra készülök, úgyhogy a legkevésbé sem engedhetem meg azt, hogy az idegeimen táncoljanak csak azért, mert azt hiszik, hogy sokkal jobban meg tudnak szervezni egy esküvőt, mint én magam. Nos, ebben talán igazuk van és sok huzavona ellenére egy dolgot mégis jól csináltak, méghozzá azt, hogy a feladatra felkértek egy esküvőszervezőt. A család nőtagjai nem először találkoznak Elaynával, a rugalmas akadémiai óráim miatt pedig nekem is volt már szerencsém beszélni vele, de egy pont után nem hagyhatom, hogy elszaladjon velük a ló, így kénytelen voltam a sarkamra állni. Ők ragaszkodnak az esküvőhöz, én meg ahhoz, hogy olyan legyen, amilyennek mi szeretnénk. Bár Tyler eddig vajmi kevés szerepet vállalt ebben, úgyhogy épp itt az ideje, hogy belekóstoljon. Egyelőre olyan nehezítő tényezők nélkül, mint az örömanyák.
