A kviddics edzésen sikerült egy gurkót bekapnom, persze nem szó szerint, de az ütközést még ha nem is frontális volt, mégis megéreztem, nem csak én, hanem a seprűm is. Nem para, úgyis kapok másikat, megtehetjük, ám a vállam azért még fáj. Hiába vagyunk boszorkányok, mégsem gyógyítunk meg mindent, főleg mi sportolók nem. Igazából túlélem, csak most még kellemetlen, ahogy fáj a vállam, meg hát jó csúnya lesz, amit a hálótársaimon kívül más nem fog látni úgysem. A seprűmet ki is dobtam, mert menthetetlen lett, annyi baj legyen, néha előfordul az ilyen, amíg megjön az új, addig meg van kölcsön seprűm úgyis. Alig várom, hogy levegyem a sáros ruháimat és letusoljak, de előbb tisztát is kéne magamhoz venni. A klubhelyiségbe a csapattal megyek, jó hangulatban, nevetgélve, jól kijövök velük, bár nagy barátság nem fűz senkihez sem. A szobába belépve seprű nélkül csak Sephet találom, aki sajátosan köszönt, legalább előttem nem kell megjátszania magát, de szerintem még így is visszafogja az igazi énjét. - Szia! - üdvözlöm fáradtan és a komódomhoz sétálok, amire ledobom a kesztyűmet, majd egy zsákba belekotrok pár tiszta ruhát, miközben válaszolok a kérdésére. - Nem tervezik, sőt! Vacsora után mennek a bagolyházba, mert lesz valami csillagászati néznivaló vagy mi, hívtak minket is, de mondtam, hogy fáradt vagyok és kihagyom, de majd szólok neked, ne keressenek meg. Nos, úgy fest szóltam is. - Mosolyodok el a végén és a fiókját a komódnak a fenekemmel lököm vissza a helyére, de nem olyan erővel, hogy belezengjen a szoba, csak finoman. - Gyors lefürdök és tanulnom kéne nekem is, nagyon nem vágom az anyagot és nem szerezhetek rossz jegyet. - Sóhajtok egyet a mondat végén. Nincs semmi kedvem tanulni, a kviddicsből akarok majd megélni, egyre jobb vagyok benne, de sajnos nem elég jó még. Szóval marad a tanulás. Távozom is egy jó fertály órára, amíg lefürdök, majd visszaérve lehuppanok az ágyamra, egy pólóba és egy melegítőnadrágban. A vállam már elkezdett bekékülni, szép nagy foltban, szóval kilátszódik, miért is ne tenné, nem is én lennék, ha titokba tudnám tartani, mennyire béna vagyok. Mondjuk nem csak az én hibám, de mindegy, egy csapat vagyunk és nem fogok személyeskedni. - Ezt hogy a francba lehet megtanulni. - Morgolódok pár oldal csendes olvasás után, komolyan kikészít ez a tantárgy, nincs hozzá semmi érzékem, nem tudom Seph hogy képes mindent megtanulni és emellett megjátszani a butust.
A kviddics edzésen sikerült egy gurkót bekapnom, persze nem szó szerint, de az ütközést még ha nem is frontális volt, mégis megéreztem, nem csak én, hanem a seprűm is. Nem para, úgyis kapok másikat, megtehetjük, ám a vállam azért még fáj. Hiába vagyunk boszorkányok, mégsem gyógyítunk meg mindent, főleg mi sportolók nem. Igazából túlélem, csak most még kellemetlen, ahogy fáj a vállam, meg hát jó csúnya lesz, amit a hálótársaimon kívül más nem fog látni úgysem. A seprűmet ki is dobtam, mert menthetetlen lett, annyi baj legyen, néha előfordul az ilyen, amíg megjön az új, addig meg van kölcsön seprűm úgyis. Alig várom, hogy levegyem a sáros ruháimat és letusoljak, de előbb tisztát is kéne magamhoz venni. A klubhelyiségbe a csapattal megyek, jó hangulatban, nevetgélve, jól kijövök velük, bár nagy barátság nem fűz senkihez sem.
