csak egy újabb unalmas hétvége - az erdő szélén - Josephinico
Vendég
Vas. Május 16, 2021 10:32 pm
Barátok bűbájokkal avada kedavra, bitch
- ...és azt hitte, nem fogok elfutni - mesélése közepette a szemeit forgatja. Az elmúlt héten összefutott egy prefektussal, mikor ő csak nem tudott aludni és sétálni akart egyet a kastélyban. Josie felháborodottsága keveredik a büszkeséggel. Nagyjából öt másodperc alatt sikerült elfutnia úgy, hogy bottal üthették a nyomát. Mivel Jericho prefektus, így általa ismer olyan egérutakat is, amiket sokan még a felsőbbévesek közül sem. Na, pont egy ilyenen lépett meg, elkerülve ezzel a hétvégi serlegpucolást. - Hm? - egy zacskót, és egy dobozt tart a fiú felé. Hümmögésével arra kíváncsi, kér-e az édességből, vagy a cigiből. Tizenöt éves, a táskájában leginkább üdítőt, kaját, és persze olyan dohányt cipel, amiről azt sem tudja, milyen. Van, megharagszanak érte a szülei, kiakadnak tőle a tanárok, hát nem is kell ennél többet tudnia róla. Bármelyikből szívesen ad, Josie egyelőre azonban csak a cigarettából tol egy szálat a szájába, és úgy gyújtja meg, mintha évek óta profin űzné a hobbit. Valójában csak utánozza, amit az idősebbektől látott. Még köhécsel is tőle, na, hát ennyire jártas a dohányzásban. Fenekét leteszi egy nagyobb kőre, sapkáját szabad kezével a homlokába húzza. Megszokás. Igaz, hogy már vagy egy hónapja semmi szükség sapkára, Josie fejére viszont mintha ránőtt volna. - Megrajzolsz engem? - kíváncsiskodik kicsit Nico holmijára pillantva. Van benne némi féltékenység, amiért mindig a nővére szerepelt a fotókon, és a bemutatókon, de valószínűleg még egy sima rajzhoz sem tudna normálisan beállni.
Bevallom, nem igazán figyeltem oda a teljes sztorira, csak a végére vonom fel egy picit a szemöldökömet, de fel sem nézve a füzetemből szólalok meg. - Persze, hogy azt hitte... Elvégre a legtöbben nem szoktak csak úgy elfutni a prefektusok elől. - Mondjuk az tény, hogy Josie-t nem tudnám a legtöbbek közé sorolni, ezt az is mutatja, hogy azon kevesek közé tartozik, akinek a társasága nem zavar magam mellett. - De egyáltalán miért arra mászkálsz éjjel, ahol prefektusok járnak? A pasid igazán megsúghatná, ki merre járőrözik... - Persze arra is rákérdezhetnék, mi a frásznak megy ki egyáltalán éjjel, de az tök feleslges lenne. Mért ne menne? Inkább, mint lessen ki a fejéből az ágyban fekve, mint a jókislányok, és számolgassa a baglyokat, vagy a frász tudja miket. Ceruzám a papíron serceg, és egy pillanatra összefont szemöldökkel nézek fel, de egelőre nem az előttem álló lányra, hanem a válla felett kissé távolabb. Felemelem bal hüvelykujjam, és egyik szememet becsukom, hogy lemérjem az arányokat, majd éppen visszafordulnék a rajzomhoz, mikor kizökkent. - Oh... Kösz - biccentek egyet, miközben belenyúlok a zacskóba, és kihúzok egy hosszú kukac-szerű valamit, és kérdő tekintettel szemlélem meg. - Remélem nem kezdek tőle mozdonyként tülköli... - pillantok fel rá, majd az egyik végét a számba veszem, és rágcsálni kezdem. Hogy lehet valami egyszerre ennyire rágós, és ennyire édes? A cigisdobozt egészen addig ignorálom, amíg köhécselni nem kezd tőle, majd kissé gúnyosan felhorkantok. - Minek szívod azt a szart, ha megfulladsz tőle? - nézek vissza rá komoly arckifejezéssel és a számból kilógó kukaccal. - Remélem a csikket nem itt fogod azért eldobni. Nem tesz jót nekik... - bökök fejemmel a tisztás másik végében ácsorgó thesztrálokra, még akkor is ha tudom, hogy ő nem látja őket. Attól még ott vannak, és nem szeretnék a területükre szemetelni. Ahogy leül az egyik mellettem levő kőre és felteszi a kérdését megáll a kezemben a ceruza egy pillanatra, majd újra ránézek, enyhén zavarodott tekintettel. - Öhm... Lerajzolhatlak, ha szeretnéd... De embert még nem rajzoltam, ami azt illeti...- válaszolom halkan, majd beszívom a kukac végét a számba, és tovább rágcsálom. - De kérek még egy ilyen izét - nyelem le az utolsó falatot.
Bevallom, nem igazán figyeltem oda a teljes sztorira, csak a végére vonom fel egy picit a szemöldökömet, de fel sem nézve a füzetemből szólalok meg. 
