Közeledik a karácsony, az otthonomban pedig ismét felfordulás van. Nem tudom, hogy minek kell évről évre megrendezni ezt a báli estet, idén igazán kihagyhattuk volna, de tudom, ebbe nekem aligha van bármi beleszólásom. Viszont nézzük a jó oldalát, apám is normálisabb és anyám is sokkal élettel telibb. Végtére is, már ezért megéri, bár ezt ki nem mondanám. A késő délután - a bál kezdete - piszkosul lassan jön el, de eljön, én pedig kénytelen vagyok kicsípni magam e jeles alkalomra. Hiába karácsony, a fekete öltöny, ing nyakkendő és méregdrága bőrcipő nem változik. Ez áll jól, ebben érzem jól magam. A hajam is belövöm, hogy normálisan álljon, majd mivel megkapom a megtisztelő feladatot, hogy fogadjam a vendégeket, így a kúria bejáratához sétálok, elszívok egy cigit teljes kényelemben, mielőtt még bárki megérkezne, majd utána megkezdődik az álszent viselkedés. Mindenkit illően köszöntök, mert úri kölyök vagyok ám, de kezdem úgy érezni, hogy sose lesz vége. Pedig ez az egész hajcihő még csak most kezdődött. Nem sűrűn iszom, de ma egy whisky szerintem remek társaságom lesz, így miután mindenkihez szóltam pár szép szót, bevonulok és megkeresem az italomat. Töltök is a pohárba rendesen, kerül bele jég is, majd lazán ladobom magam az egyik fotelbe a nappaliban, ahonnan nyílik az a nagyobb méretű terem, hol a bál zajlik. Bár még korán van, nem igazán táncolnak. Vagyis, ahogy nézem - mert pont rálátok ám a fotelról a helyre -, páran már most nem bírnak magukkal, táncoslábú népség... csak engem kíméljenek. Nagy sóhajt hallatok, kicsit meglötyögtetem az italt, majd kortyolok belőle ismét, miközben maradok a távoli megfigyelő, amíg lehet. Nekem is kell majd jópofiznom, mint a legfiatalabb Castillonak ez is kötelességem, de nem mindenkivel teszem ezt szívesen. Apám sötét ügyletei is szóba fognak kerülni, de addig még sok idő van, sejtem, hogy hajnalra tartogatja mindezt, addig pedig úgy tehetünk, mintha valóban ez egy tök átlagos és normális alkalom lenne.
Természetesen nem háttal ülök a nagyteremnek, ahol a rendezvény zajlik, így látom, amikor az ismerős lány közeledik felém. Belekortyolok az italomba, finoman felmérem Őt, megfigyelve csinos ruháját és megállapítom magamban, hogy bizony egyre nőiesebb. Telnek az évek... Persephone azon kevesek közé tartozik, akit kedvelek, így nem bánom, hogy besétál hozzám, sőt, még egy kisebb mosoly is megjelenik arcomon, ahogy köszöntöm Őt. - Szia kicsi lány! - fel azért nem kelek, hogy így tisztelegjek neki, ez felesleges lenne és tudom, hogy Ő se várja el. Kettőnk közül mondjuk szerintem Ő az, aki jobban élvezi ezeket az eseményeket, bár valami oka csak volt annak, hogy ide "menekült". - Természetesen, örülök a társaságodnak... sokakéval ellentétben. - emelem fel jobb kezem, melyben a whiskys pohár pihen. Kissé meglöttyen, miközben a nagyterem felé mutatok vele, majd visszanézek a lányra és a kezében lévő ital láttán csak megcsóválom a fejem. - Kezdeti lázadás? - én is megkóstoltam az alkoholt az Ő korábban, sőt, szerintem egy-két évvel már korábban is, de van egy olyan sejtésem, hogy Persephone-nak se ez az első itala, maximum a mai estén. - Őszintén? A hátam közepére se kívántam, de a szüleim ragaszkodnak hozzá... minden egyes évben. - sóhajtok fel drámaian, mintha valóban olyan hatalmas probléma lenne kibírni egy napot, majd a táncolók felé tekintek. - Szerencsémre még nem. Na és Téged megtáncoltatott már valaki? - teszem fel a nagy kérdést, majd a következő szavaira elhúzom a számat és inkább lehajtom a maradék whiskymet, melyet ez után egy laza mozdulattal az asztalra helyezek. Természetesen az alátétre, nehogy az üvegasztalon folt keletkezzen. - Akkor nagyon úgy néz ki, hogy Téged kell táncba hívnalak. Szigorúan csak azért, hogy kihasználjalak és megússzam a vénségeket. - kelek fel, de az ajkamon játszó mosoly egyértelműen arról árulkodik, hogy nem fog ez annyira nehezemre esni ám és nem feltétlen csak a nyanyák miatt teszem. Elé lépek, bal kezemet hátam mögé helyezem, jobbomat pedig felé nyújtom, miközben elegánsan némileg előrébb hajolok, de fejem felszegem, szemeim pedig a lányét fürkészik. - Persephone Amira Lestrange, felkérhetem egy táncra? - tudok táncolni, ezekben a körökben kötelező elsajátítani a tánc művészetét, így nem kell az miatt aggodalmaskodnia, hogy botlábú lennék, de szerintem ezzel tisztában van. Régen táncoltunk már együtt, talán két éve is volt már... Akkor sokkal inkább kislány volt még, mint most. Különös, de akarom ezt a táncot.
Bár itt az aranyvérűek prémje gyűlt össze, mégis megválogatnám azt, hogy kivel kezdek társalgásba és Persephone is hasonlít hozzám, jól tudom. Mégis, a szükség nagy úr és mindketten képesek vagyunk a tökéletes elvegyülésre, felhúzva álcánkat és kedvesnek mutatkozva bárkivel beszélgetésbe elegyedni. De némi pihenő kijár, akár csak a valóban kellemes társaság, mely most megadatik nekünk. - Bölcs gondolat, ugyanígy vélekedek. Alkoholos befolyás alatt olyasmit is mondhatnánk vagy éppen tehetnénk, amit egyéb esetben nem. Jobb ésszel fogyasztani. - biccentek aprót, bár magamban némileg meglepődöm, hogy mindezt egy 15 éves lány mondta nekem. Mintha érettebb lenne a koránál... Nem teljesen így emlékszem rá, de felkeltette az érdeklődésemet, hogy vajon mennyit változott. Mennyire nőtt fel... A választ hamar meglelem, mert ahogy a mai báli estről is kifejti a véleményét bebizonyítja, hogy tökéletes beszélgetőtárs bármely felnőtt számára. Nem kislány már, hiába az ártatlan, szende külső, sokkal több van benne, mint azt hinnék. Kedvelem. - Ez az Akadémián is tapasztalható. Régen jobb idők jártak. Gyűlölöm ezt, hogy nekünk kellene meghúznunk magunkat, akiknek tiszta a vérük, míg mások keverednek a muglikkal és a sárvérűekkel. - a szavakat nem köpöm ki úgy, ahogy jönnének, visszafogom magam, de tisztán érezhető az elfolytott szenvedély, mely megvetésről árulkodik mostani társadalmunk iránt. De jól látja, a szüleim okkal tartják meg évről évre ezt a rendezvényt, amellyel nos... - Becsapják magukat. Minden megváltozott! - egy pillanatra mintha félrepillantanék, de némi idő után rátérünk a táncra. - Inkább úgy fogalmaznék, hogy szeretem megválogatni a partnereimet. - nem utálom a táncot, de ritkán lelem kedvem benne. Persephone válaszára csak biccentek, de nem térek ki a politikára, most nem, inkább meghozom magamban a döntést, hogy Ő lesz az, akivel ma este táncra perdülök, mert biztosra veszem, hogy nem utasítana vissza. De azért megadom a módját a felkérésnek, mely biztosra veszem, hogy kedvére lesz. A keze pedig az enyémbe is kerül, így gyengéden ráfogok, majd kihúzom magam és lágyan felhúzom magam mellé. Igaza van, tényleg nőtt. - Alig várom, hogy megmutasd, miként tudsz táncolni! - kacsintok rá játékosan és egészen kedvet kaptam hozzá. Finoman mellé lépek, kezét pedig könyökhajlatomhoz vezetem, majd fogok rá puhán kézfejére, így jelezve, hogy karoljon belém, had kísérhessem a táncparkettre. Tudok ilyen is lenni, csak nagyon kevesen tudják, Ő előtte viszont nem kell ezt titkolnom, ahogy mások előtt sem, mert akik itt vannak, azok mind számítanak. A táncolók közé érve eleresztem, majd szembefordulok vele, finoman fejet hajtok, majd közel lépek hozzá, jobb kezembe veszem balját, majd másik kezem lágyan derekára fog, így vonom picit magamhoz, de egyáltalán nem tolakodóan vagy túl közvetlenül, majd amint érzékelem, hogy Seph is készen áll, finoman vezetni kezdem. Eleinte csak egyszerűbb mozdulatokat téve meg vele, kitapasztalva, hogy mennyire tud táncolni, miként érez rá a zenére, de aztán elmosolyodom és közelebb hajolok füléhez. - Ideje felpörgetni ezt az estét! - eltávolodom, majd perdítem ezt a szépséges Lestrange-t a kezeim között, de követem gyors lépteimmel, majd vonom magamhoz és vezetem tovább, mutatva meg, hogy bár nem szeretek, de valóban tudok táncolni. A partneren sok minden múlik, a nyanyák pedig irigykedhetnek.
Az alkohollal kapcsolatban egyetértünk, amit örömmel hallok. Finoman elmosolyodom, miközben Seph arcát figyelem, majd részemről továbblépek a témán. Inkább nem hozom szóba az akadémiai bulikat, melyek közül páron azért magam is részt vettem, de soha se ittam többet a kelleténél. Mint megbeszéltük, csak negatív oldala lenne, a pozitív pár óránál nem tartana tovább, ezért pedig nem éri mindaz, ami a következmény lehetne. A jelenlegi helyzet viszont az aranyvérűeknél egyáltalán nem kedvező, minden megváltozott, negatív diszkrimináció ér minket azért, akik vagyunk, pedig nélkülünk aligha maradhatott volna fent a fajtánk. A tiszta vér fontos, mégis rendkívül ritka már. - Úgy van! - ha összefogunk és nem húzzuk meg magunkat, még nagyra törhetünk, még lehet minden olyan, mint régen. De ez idő, jól tudom magam is, mégis egy a cél, nem véletlen hát, hogy ilyen összejöveteleket rendezünk a mai napig. Szükségesek, akkor is, ha nem feltétlen kedvelem őket. - Nagyon jól látod a dolgokat, fiatal korod ellenére Seph. - nem lenézem, inkább bóknak szánom, de majd eldől, hogy miként ér célt. Rövid érintésére viszont csak elmosolyodom, néhány másodpercig mélyen a szemeibe nézek, szavak nélkül kommunikálva vele, hogy gondolataink nagyon is hasonlítanak, de aztán felkelek, ideje táncolni és megmutatni magunkat. Ez a kötelességünk, mi vagyunk az új generáció, nem maradhatunk örökre ebben a szobában. - Igen, határozottan azt! - Persephone egy igazi Lestrange, méghozzá olyan eszmékkel, amelyekkel tökéletesen tudok azonosulni. Nála jobb partnerem aligha lehetne ezen az estén. A táncparkettre kísérem, miközben tovább beszélgetünk, úgy téve, mintha nem érzékelnénk, miként szegeződnek ránk a bent lévő szempárak. - Hmm, valahogy kétlem így lenne, de ha mégis, akkor nos... vállalom a felelősséget! - utolsó szavaimat kicsit közelebb hajolva, pimasz mosollyal ajkamon mondom neki, majd a parkett közepére érve fordítom szembe magammal. Ideje a táncnak! A mosoly és huncut csillogás a lány szemeiben egyértelműen feltűnik, alig várom, hogy megtapasztaljam vajon mennyit fejlődött. Nem hiszem, hogy csalódást okozna. Tartásom magabiztos és határozott, miközben vezetem Seph-at, de egyben könnyed és szinte légies is. Átadom magam a zenének, odafigyelek a partneremre és fokozatosan ismerkedem a tudásával, mely határozottan megmutatja, hogy tud táncolni. Nincs tehát ok aggodalomra, az elegáns cipőmet se fogja összetaposni, ha meg nem sértem és ez nem áll szándékomban. Kis idő után döntök úgy, hogy nem maradunk az árnyékban a többi táncos között, megmutathatjuk mindenkinek, hogy kell valójában táncolni. Beleegyezik, mire mosolyogva biccentek, így az alap táncmozdulatokba belecsempészek némi pörgést-forgást, követve folyamatosan a lányt, nem eresztve, nem okozva magam se csalódást. Szégyen lenne. Seph jól érzi, próbálok trükközni is, tesztelgetve Őt, de némi idő után halkan felkacagok magam is, mert rettentően élvezem, így húzom magamhoz némileg. - Remekül táncolsz... - búgom halkan fülébe, de aztán hirtelen eresztem távolabb, majd nyúlok utána, jöhet egy újabb pörgés, majd másik irányba, aztán vissza hozzám. A tánctér kezd nagyobbá válni körülöttünk, néhányan fel is hagynak a saját táncukkal, hogy minket figyeljenek, amikor pedig a szám véget ér, tökéletes lezárást adok, némileg el is döntve a végén a lányt. Páran tapsolnak a végén, én felhúzom Seph-et, majd mosolyogva hajolok meg ismét felé, lágy csókot adva kézfejére, amit időközben ajkamhoz húzok. - Köszönöm a táncot, nagyon élveztem! - nézek szemeibe, de még nem eresztem. - Mit szeretnél? Még egy italt vagy még egy táncot? - döntöm meg némileg a fejem, egyelőre nem adva át Őt másnak. - De ki is mehetünk levegőzni... - ez is egy lehetőség. Válasszon, most Ő választ.
Persephone sokkal érettebbé vált a koránál, ezt pedig lehetetlen nem észrevenni. Még csak 15 éves, de gondolkodásmódja és viselkedése sokkal többé varázsolja. Jó érzés a társaságában lenni, határozottan és bár két évvel ezelőtt se bántam, amikor a lábamra lépve táncikáltunk, most mégis kiélvezném vele az egyenrangú táncot is. - Igen, ez egy remek taktika. Mesélsz a terveidről, hogy mi mindent akarsz a háttérben cselekedni? Hátha tudnék segíteni... - bár már nem a Roxfortba járok, az Akadémián attól még a segítségére lehetek vagy akárhol máshol. Kíváncsi vagyok, hogy mik a hosszú távú tervei és arra is, hogy eddig mi mindent vitt célba. Ez után térhetünk rá arra a bizonyos táncra, a felkérés tehát elhangzik, Ő pedig nem utasít el. Sértő is lenne, meg egyébként sincs semmi oka rá, hogy úgy cselekedjen. A bátorságra csak elmosolyodom, de nem felelek semmit, hagyom, hogy a tettek beszéljenek a szavak helyett. Eleinte igaz tesztelgetem, de aztán már csak élvezem a táncot, megmutatva itt mindenkinek, hogy miként is táncol egy Lestrange és egy Castillo. - Köszönöm! - örülök, hogy kölcsönösen élvezzük a közös táncot, akár csak egymás társaságát, de a zeneszám lassan véget ér, így egy döntés, majd egy kézcsókot követően megköszönöm a táncot. Seph dönt, hogy miként szeretné folytatni ezt az estét. - Igen, szerintem is. - mégis még kivárok, de akár csak a lány, úgy én is érzékelem, hogy közelednek néhányan felénk. Nem sok kedvem van most a társasághoz, se pedig ahhoz, hogy másokat táncra hívjak, de Seph előbb cselekszik, én pedig veszem a lapot, így felzárkózom mellé szinte azonnal. - Igen, határozottan eldőlt! - kacagok fel menet közben halkan, hogy csak a lány hallhassa. Nem csak Ő érezte régen ilyen jól magát, én is hasonlóan érzek. Az erkély előtt lévő hatalmas ajtók nyitva vannak, így kényelmesen ki tudunk sétálni a nagy méretű teraszra, ahol egészen a korláthoz vezetem a lányt. - Rendben, később folytatjuk! - menet közben eleresztem Seph-et, de csak azért, hogy felvegyek két pezsgőspoharat. A korláthoz érve nyújtom át az egyiket a lánynak, majd a másikat már koccintásra is emelem. - Mire igyunk? - mi legyen a nagy alkalom? Ha megvan, akkor szemeibe néve koccintom össze poharamat az övével, majd iszom pár kortyot a hűvös italból, utána pedig kitekintek a távolba. - Gyerekként szerettem itt élni... de akkor minden könnyebb volt. - csak halkan jegyzem ezt meg, nem pillantva most a lány felé. Minden változott, az életem pedig egyre inkább kicsúszik a kezeim közül.
Érdekelnének Persephone tervei, ezért kérdezek bele jobban a dolgaiba, és bár érzékelem a habozást, ez egyfajta tesztnek is elmehet. Vajon mennyire bízik bennem? Kíváncsian fürkészem arcát, nem sürgetem, amikor pedig beszélni kezd megkapom a választ a ki nem mondott kérdésre: élvezhetem a bizalmát. Érdeklődve hallgatom, amit mond és őszintén szólva meglep, hogy ennyire felnőtt és ilyen agyafúrtan cselekszik, hogy még névleges vezetőt is választott magának, így ha lebuknának se hozzá lesz visszavezethető első körben minden. Persze idővel kiderülhet az igazság, de... egyáltalán nem biztos, hogy belebukik. - Ez igazán okos ötletnek tűnik, csak figyelj oda arra a névleges vezetőre, nehogy idővel föléd akarjon kerülni és gond legyen belőle. Tudod... sokakban nem lehet megbízni, még akkor se, hogyha azt feltételeznéd róla, hogy soha nem árulna el. - legyen tehát résen, mert bemárthatja, ha nem is most, akár egy vagy két év múlva is. A pénzügyi vonalra viszont már szélesen rámosolygok, nocsak-nocsak, tényleg rendkívül okosan gondolkodik. Ez tetszik! - Tényleg megváltoztál Seph, nem gondoltam volna, hogy az a kicsi lány ennyi mindent véghezvihet. És a politikai életbe hogyan szeretnél a későbbiekbe belefolyni? Erre is van már most konkrét terved vagy még gondolkodsz rajta? - elvégre csak 15 éves. Nem akarom lenézni, félreértés ne essék, de ezek komoly döntések, melyeket lehet, hogy most megalapoz, de nem kapkodhat el. A komolyabb témák után a tánc mellett döntünk, egyébként is elvárnák tőlünk, hogy megmutassuk magunkat és meglepően kellemes lesz. A lány jól táncol, nem esik nehezemre megtáncoltatni, de egyetértünk abban, hogy máshoz most nincs kedvünk, így amikor a veszély közeleg, idejét látjuk lelépni. A teraszon kényelmesebb lesz. Bár fiatalkorú, nem fog megártani neki ennyi pezsgő, ha pedig mégis, majd kijózanítom, de nem aggódok feleslegesen. Kiderült, hogy nem olyan kislány már, mint amilyennek látszik. - Hmm, legyen, az estére! - a drága poharak összekoccannak, majd mosolyogva kortyolok bele ez után az aranyló folyadékba. Finom, félédes, de kellemes. Elmerengenem viszont nem lenne szabad, túl sebezhetővé válok, pedig nem így tervezem, így megfeszül a testem, amikor megérzem a kis kezemet magam körül. Lepillantok a lányra, majd halkan szusszanva ölelem át egyik karommal, a pezsgőt pedig az erkélynél lévő kőből készült korlátra teszem. - Kössz, de ne aggódj, nem szorulok bíztatásra. - nem engedem át a pajzsomon, nem láthatja az igazságot, még akkor se, hogyha sejti, hogy valami nincs rendben. Ennyire nem engedem közel, veszélyes lenne és egyébként se szeretek sebezhetőnek tűnni. - De tetszett azért ez a bíztató beszéd, de ismersz, nem kell félteni. - kacsintok rá, majd játékosan simítok bele a hajába, aztán eleresztem. Igazából hazugak a szavaim, nagyon is sok félnivalóm van, főleg itthon, idővel pedig a parancsnokságon, mert amit elvár tőlem apám, az akár az életembe is kerülhet. Ha meg nem is ölnének, az Azkabanban tárt karokkal fogadnának. Nem akarok oda jutni. - Senki élete se egyszerű, mindenkiében akadnak nehézségek, állomások, de ahogy mondod, mi alakítjuk a sorsunkat és mi tehetünk azért, hogy jobb legyen. - ezzel részemről lezártam a témát. Nem fogom beavatni, szerintem erre már rájött Ő is, de ha nem, akkor nyíltan is kimondom majd. - Na és mondd csak, van már udvarlód? - pillantok felé mosolyogva, átterelve rá a témát és bár nem sok közöm lenne hozzá, elkezdett nőiesedni, biztos észrevették már és egyébként is tini, érdeklődő... Számítok arra, hogy most Ő fog más témába kezdeni, de aztán ki tudja... Inkább iszom még egy kicsit a kellemesen hűvös pezsgőből, jól esik, jobban, mint szokott.
Jól esik a bizalma, hogy elárulja nekem mindazt, amit sokaknak biztosan nem, de meg is lep az információkkal. Sokat változott, szinte felnőtt, bár azért még van hová érnie. Bízom benne, hogy okosan folytatja majd a megkezdett dolgait és nem bukik bele. - Hmm, ezek alapján, amit leírtál talán valóban megfelelő és bízhatsz benne, de azért sose árt résen lenni. - biccentek, mert jó választásnak tűnik, ígéretesnek, de az emberek változnak, főleg, ahogy idősebbek lesznek. De ezt Seph is tudja, saját magán is tapasztalja bizonyára. - Így a legjobb, bár ostobának nem feltétlen kellene mutatnod magad, mégis csak egy Lestrange vagy. - a neve miatt szégyennek tűnik számomra ez a viselkedés. Az, hogy a párjának tűnik a kivülállók számára viszont ténylegesen jó ötlet, de van még finomítani a dolgokon. - Mágiaügyi Miniszter? Nagyratörő tervek! - nem becsülöm le, de még soknak érzem, ez tény. Jól mondja, hosszú az út odáig, de sose baj, ha az ember komolyan tervez, a céljainkat csak küzdés árán érhetjük el. Na de ideje megtáncoltatnom a lányt, mely után egy kellemes pezsgőt is elfogyasztunk az erkélyen. Élvezem a friss levegőt és a nyugalmat, hogy most nem vagyunk annyira szem előtt. Egyre kevésbé kedvelem az ilyen alkalmakat. Azt viszont nem hagyom, hogy Seph túl sokat lásson meg a bennem lévő örvényekből. Nem vagyok gyenge és elég kellemetlen lenne, ha egy 15 éves lánynak kellene engem megnyugtatnia. Tudom-tudom, nem gyermek már, de valahol mégis csak az. - Köszönöm, jól esik ezt hallani! - biccentek felé mosolyogva, majd eleresztem és témát váltok, méghozzá olyasmire, amire láthatóan nem számít, így halkan felkacagok, ahogy arcát nézem, mert nocsak, félrenyelt! - Nem, és szerencsére meg se fulladtál, de ha kell, még hátba veregethetlek. - vigyorgok rá pimaszul, mert bár számítottam ilyesmire, azt hittem nem lepem meg. De ezek szerint még képes vagyok rá, helyes! - Ezek költői kérdések, úgy sejtem nem vársz rájuk választ. - pislogok felé teljesen ártatlan ábrázattal, majd hallgatom tovább, de aztán az a pír… Hmm, mindent elárul. Felé fordulok teljes testemmel és kezemmel lágyan simítok végig arcán. - Egészen jól áll a piros is, mondták már? - igen, tovább piszkálom, de csak játékosan, még a határokon belül maradva. - Nyugi, nem kell nekem semmiről se beszámolnod, a te dolgod. - nem szívom tovább a vérét, de azért éreztetem, hogy lebukott ám, csak hogy tudja. - Azért ne válj jégkirálynővé, hidd el, nem feltétlen lenne jó döntés. - apró tanács, majd eldönti megfogadja-e.
Közeledik a karácsony, az otthonomban pedig ismét felfordulás van. Nem tudom, hogy minek kell évről évre megrendezni ezt a báli estet, idén igazán kihagyhattuk volna, de tudom, ebbe nekem aligha van bármi beleszólásom. Viszont nézzük a jó oldalát, apám is normálisabb és anyám is sokkal élettel telibb. Végtére is, már ezért megéri, bár ezt ki nem mondanám.
