Tudtam, hogy viszonylag hamar el fog jönni ennek is az ideje, de az egész nap olyan volt a számomra, mintha csak egy álmot éltem volna meg, és mintha az egészet csak kívülről szemléltem volna. Lehet, hogy az is rátett erre, hogy annyi alkoholt ittam, hogy jobb nem is számolni, de attól függetlenül is szürreálisnak tűnik számomra az, hogy legénybúcsúm volt és hamarosan házasodni fogok. Mármint… nyilván tudtam, hogy ez a jövőmben elkerülhetetlen, de azt tényleg soha nem gondoltam volna, hogy a végén boldog leszek. Igazán boldog. A szobám - ami beillik egy lakosztálynak is, igen, el vagyok kényeztetve -, már viszonylag csendes, az estét először egy kis bemelegítő italozással kezdtük, majd nyakunkba vettük az Abszol-utat, és természetesen nem úsztam meg az ilyenkor szokásos feladatokat sem, aminek csak az lett a következménye, hogy még több alkohol csúszott le a torkomon. Mostanra, már teljesen illuminált állapotban vagyok, forog körülöttem a szoba, a többiek Leon kívül már mind leléptek, vagy hazamásztak. Így is rengeteg üveg árulkodik az elfogyasztott szesz mennyiségről, én pedig eljutottam arra a pontra, hogy nem tudok felkelni a kanapéról, és csak csendben próbálom összeszedni magam. Ennek ellenére is, a vigyor az arcomról teljes mértékben letörölhetetlen, túl boldog vagyok a közeledő esküvő miatt, és ezt nem is tudnám letagadni. Azt is alig várom már, hogy Poppyval minél több időt eltölthessek, mert szörnyen hiányzik ebben az évben.
- Hé… ugye nem aludtál el? - Böködöm meg Leot, aki a másik kanapét foglalta be. Nem tudom, hogy milyen hosszú ideje fetrengünk csendben, de még nem akarom, hogy az estének vége legyen, ennek pedig a szenvedő alanya ki más lenne, ha nem a legjobb barátom és egyben a tanúm? - Én még nem akarok aludni. Beszélgessünk. - Vetem fel az ötletet, boldogan csillogó szemekkel, és már energikusan ülnék is fel. Hamar rájövök, hogy ez egy szörnyen rossz ötlet volt. - Ugh… - Nyögök fel önkéntelenül is, mert erre még jobban összemosódik a körülöttem lévő tér, és jó pár pillanat kell ahhoz, mire össze tudom szedni magam annyira, hogy újra rá tudjak fókuszálni Leo arcára. - Kéne valamit enni, hogy felszívja a piát. - Jegyzem meg csak úgy mellékesen, de még nem tudom rávenni magam arra, hogy magunkhoz rendeljünk egy manót ezzel a kéréssel. - Egyébként meg gondoltad volna, hogy ez lesz? Mármint… hogy ennyire boldog leszek, hogy végül Poppyt kell feleségül vennem. - Jelenik meg újra az a bárgyú mosoly az arcomon. Nem tudom, hogy ez mit jelent, de néha ijesztő, hogy mennyire kötődök a menyasszonyomhoz. Soha nem gondoltam volna, hogy ez lesz, de a világért sem változtatnék rajta.
