Suzie & Naomi

Why am I here?

Suzie & Naomi

Lassan nyitom ki a szememet és nagyokat pislogok. Fáj a fejem, de ami még annál is jobban az a hasam. Reflexből nyomom rá a kezem, mintha attól jobb lenne, de semmi sem változik. Lehunyom a szemem, mélyen beszívom a levegőt és próbálok visszaemlékezni, hogy mi történhetett.
Futottam a parton, már nem volt több órám, így gondoltam jó lesz kicsit kiszellőztetni a fejem, ami igaz is volt. Visszaértem a kollégiumba, letusoltam, Poppynak még órája volt, így egyedül lehettem szerencsére a szobában, szóval még jógáztam is egyet, hogy kicsit rendbe tegyem a testem és a lelkem is. Aztán megjött Willows és elmentünk együtt vacsizni, ha már szobatársak lettünk. Ugyan közelébe sem ér a tudatlan csitriknek, akikkel a Roxfortban körül tudtam magam venni, de néha jobb mint a semmi. Ráadásul még mindig nem jött rá a titkaimra, pedig Tyler azért már látott egyszer amikor pánikrohamom volt. Még szerencse, hogy tudja tartani a száját.
Vacsi után szokás szerint azt mondtam, hogy dolgom van és a sportlétesítménybe mentem. Meg kellett szabadulnom mindattól, amit megettem, ehhez pedig olyan helyre volt szükségem, ahol nem hallhat és láthat senki. A sportlétesítményben nincs senki este, így nyugodtan vettem be magam az egyik mosdóba a női öltözőknél, hogy aztán lenyomjam az ujjamat a torkomon és jöjjön az ismerős keserű íz. Undorító. Undorító és én mégis ezt csinálom újra és újra, mert ez még mindig jobb annál, mintha kövér lennék, akkor apa csalódott lenne és nem okozhatok neki csalódást. Én vagyok az ő kis büszkesége, az egyetlen lánya és tökéletesnek kell lennem, nem lehet rajtam hiba. Rémlik, hogy még kijöttem onnan, de utána... Utána semmi, képszakadás és baromira fáj a gyomrom.
- Hogy kerültem ide? - kérdezem reflexből a lánytól, akit meglátok az ajtóban. - Ez... Ez a Szent Mungó? - érdeklődök még kicsit kétségbeesetten, bár sejtem a választ, remélem, hogy esetleg megcáfolja. Én nem lehetek itt, ezzel most biztos rosszat teszek apának. Erről fog csámcsogni mindenki és ő szégyellni fog engem... Alig kapok levegőt a gondolattól, hogy sikerült szégyent hoznom rá. Vajon bent volt itt egyáltalán? Vagy nem? És hol van Eric? A bátyámat akarom most rögtön!