Számomra a kezdetektől fogva meglepően újdonságnak bizonyult a tény, hogy az akadémián a Roxforttal ellentétben minden szervezett buli teljesen legálisan zajlott. Más, amikor olyan bulira hívnak meg, amiken nem minden legális, én kivételesen most a z átivott és áttáncolt alkalmakról beszélek, amikhez már annyira hozzászoktam az elmúlt öt évben. Elég korán hagytam magam belevinni a rosszba és hiába volt Fred rosszalló pillantása, most sem kellett több, mint egy hívó szó, hogy aztán ismét megváljak a laza szabadidőnadrágomtól, a tankönyveimtől, kicsit belőjem a hajam és átnézzek a lányokhoz teljes harci díszben. Abban semmi rossz nincs, ha hívom őket, nem? Más kérdés, hogy még egy ilyen kavalkád kellős közepén is kihívás, hogy Soniával el tudjunk vonulni. Ki a franc gondolta volna, hogy ennyire egymásra hangolódunk? Mármint eléggé fel tud fűteni és tök szar, hogy még Zoya előtt is kussolnunk kell erről. De ilyen az élet, nem? Mi jó tesók vagyunk, némi extrával, amiről senki nem tud. És ez addig van rendben, amíg mindketten jól érezzük így magunkat. Őszintén szólva eleinte annyira nem tetszett, de nem lehet belőle semmi rossz, nem? Túl azon, hogy Floval másodjára sem igazán működtek a dolgok és azzal a tudattal engedtem őt el, hogy nélkülem csak jobb lesz neki, én is sokkal felszabadultabbá váltam. - Mi van ma? - nyitok be a szobájukba, ahol mindketten bent tartózkodnak. Bár Zoya válaszát egyértelműen ismerem, ő nem fog eljönni. De azért vele is udvarias leszek és ugyanúgy elhívom. Ellenben az ikre elé már sokkal magabiztosabban állok be. - Sunny, milyen nap van ma? - nem egy nagy gondolkodós kérdést tettem fel, sőt, igazából rá is vághatná, hogy dorbézolás kezdődik meg hamarosan. Ellenben még tartom a napot is, amit nagy nehezen préselt ki magából. - Még mindig igennel válaszolhatsz mindenre nap van éjfélig, szóval mást nem is mondhatsz, jössz velem. - nem teszem hozzá, hogy szereztem füves cigit, mert ez annyira magától értetődő. Mostanában nem is szívom annyit, csak amikor ő is ott van, vagy rossz hangulat kap el. Fred már nem is foglalkozik vele, én pedig egyszer esküszöm leteszem, de az nem most jön el.
Vendég
Csüt. Júl. 15, 2021 8:05 pm
Dan & Sonia
Végre ágyban vagyok. A nővérem rosszalló pillantását nem tudom kiverni a fejemből, de legalább élvezhetem, hogy vízszintes helyzetbe kerül a testem és semmi mást nem kell csinálnom, csak levegőt venni. Persze a mosoly még mindig ott virít az arcomon, mert eszméletlen napot tudhatok magam mögött, de borzasztóan fáradt is vagyok. Valaki szólhatott volna előre, hogy ha "mondj igent mindenre" napot tartok, az fárasztóbb lesz, mint egész nap a könyvtárban ülni és anatómiát tanulni... Na mindegy, egy nagy alvás majd mindent megold. Legalábbis ezzel nyugtatom maga, míg valaki ránk nem töri az ajtót. Nem is kell felpillantanom, hogy megismerjem a hangjáról Dant. Zoya valószínűleg lekezelő pillantást vet rá és visszafordul csak a könyve felé, de ezzel még mindig jobban jár, mintha rövid úton bokán lenne rúgva vagy ilyesmi. - Megtanulhatnál kopogni és ne hívj így... - nézek fel rá morogva. Sunny.. Ez olyan, mint egy brit kutya neve. Nem tudom közölték-e már vele, hogy jó szar beceneveket tud kitalálni, de ha kell, szívesen magamra vállalom ezt a feladatot. - Szólj már rá, Zoya. Tőled legalább fél.. - forgatom meg a szemeimet, bár egyre nehezebb úgy tennem, mint aki nem élvezi a csipkelődéseket. Kész kihívás Zoya előtt is titkolózni és bár Dannel nagyon is jól megvagyunk, lelkileg megterhel, hogy a legjobb barátnőmnek nem árulhatom el, mi zajlik a háttérben. Merthogy ez csak ott zajlik, ahol senki nem látja. Nem mehetünk el randizni, nem fogja a kezem, nem is lehet ezt kapcsolatnak nevezni és mégis olyan vonzó, hogy minden alkalommal, mikor elhatározom, hogy nem engedek tovább a csábításnak, csak úgy eloszlanak a kételyeim és megadom magam a vágyaimnak. Nem könnyű, mikor olyan félreérthetetlen érzések kerítenek hatalmukba, amikor csak mellette vagyok. És néha, mikor olyan napjaim vannak, csak még rosszabb az egész. Túl sokszor gabalyodunk össze. - Kár volt elmondanom neked azt a listát... - nyűglődöm továbbra is. Semmi kedvem kimozdulni és egyik buli után vetődni a másikba. Még akkor sem, ha a sötét jótékony takarásában talán senkinek nem tűnne fel, ha nem egészen úgy simulnánk egymáshoz, mint ahogy azt "testvérektől" elvárnák. - Nem győztél meg.. - rázom meg a fejem. Ehhez azért többet kell produkálni ahhoz, hogy egyáltalán elgondolkozzam rajta, hogy feladom a jól megérdemelt pihenést egy buli kedvéért.
