Lost in space ~ Dylan & Riley

Fel nem fogtam, hogy tudott rávenni Theo erre a bulira. Persze én voltam a buzgómócsing, hogy meg akartam őt jobban ismerni és azt mondta, hogy ezt csak megmutatni tudja. Ezért mentem bele, semmi másért. Na meg jó volt végre kiereszteni a gőzt, ami a heten lévő órák miatt összegyülemlett. Szerencsére el tudtam cserélni a hétvégi járőrözésemet is, emiatt adódott meg az, hogy most Roxmortsban lehettem. Már beesteledett, de a buli csak akkor buli, ha az éj leple alatt zajlott, nem igaz? Theo után jutottam be a menő helyre, amiről fogalmam sem volt, hogy létezett. Felmerült bennem a kérdés, hogyan szerzett erről tudomást, de inkább nem kérdeztem meg. Erre az információra még nem állt készen a lelkem. Egy biztos volt: ha most valamelyik tanár vagy olyan személy meglátott, aki köphetett, nekem lőttek. Egyrészt prefektusként tilosban jártam; másrészt hamis személyivel jutottam be, mert hát nem voltam nagykorú. A tilosban járás viszont vonzott, főleg mert a cserediák társaságában lehettem. Talán nem az ő barátságát kéne kergetnem…
Bent elég hangos volt a zene és hatalmas tömeg is volt. Pillanatok alatt el is vesztettem Theo-t. Hajamba túrva, bosszúsan indultam meg a pulthoz. Ott minden bizonnyal biztonságosabb volt számomra. Nem sodorhattak el és átláthatóbb is volt a terep… valamennyire. Kértem magamnak egy italt, és azt iszogatva néztem is végig a tömegen. Senki ismerőst nem láttam. Ez jót jelentett, mert nem bukhattam le, hogy itt voltam. Utólag már kár is volt agyalnom azon, hogy milyen következményekkel járt, ha mégis kiderülne az igazság. Amit viszont kiszúrtam, hogy rajtam kívül mindenki idősebb volt. Ez frusztrációt váltott ki belőlem, ami az erőmet tekintve rosszat jelentett. Nem szabadott, hogy itt és most elszabaduljon, mert az senkinek nem lett volna jó. Inkább kértem még egy italt, az jobban ment és reménykedtem egy olyanban is, hogy nem gyújtok fel senkit se.

Olyan hirtelen jött az a mondat, hogy nem tudtam hova tenni. Ha a srác nem fogja meg a vállam, simán elengedtem volna az egészet a fülem mellett, mondván: biztosan nem nekem címezte a kérdését. De nem így volt. Egyébként se értettem, hogy miért tette fel a kérdést. Annyira egyértelmű jelekkel adtam mindenki tudtára, hogy elsőnek voltam itt, hogy annál már csak akkor lett volna könnyebb kitalálni, ha egy táblára írt szöveggel a nyakamban rohangásztam volna. Helyesbítek: álldogáltam volna a pultnál. Poharammal a kezemben fordultam az idegen felé. Szerencséje volt, hogy ijedtem meg annyira a megszólításától, hogy az látszódjon is. Elég ciki lett volna.
– Ahha. Ráadásul akivel jöttem, olyan szépen eltűnt a tömegben, hogy nem is látom sehol sem. –Ezt az információt lehet nem kellett volna megosztanom vele. Mi van akkor, ha most fog elrabolni? Ohh, lehet hogy az neki jobban fájna. Ahogy jobban szemügyre vettem a srácot, rögtön tudtam, hogy nem a sulinkba jár. Szinte mindenkit ismertem már látásból, és idősnek tűnt ahhoz, hogy végzős legyen. Szóval vagy a faluban lakott vagy csak lejött a buliba. Áhh, nem is érdekelt, legalább volt társaságom, még akkor is, ha ez csak néhány percig tart majd.
– Na és te? –Válaszából úgy is kiderült, hogy melyik spekulációm nyert majd igazságot. Örültem az idegen társaságának, mert kezdtem érezni, hogy idegességem alábbhagyott. Így is elveszett voltam természetesen, mert Theoval jöttem ide, csak ő eltűnt az éterben, de már volt beszélgetőpartnerem, ami nagyon is sokat segített rajtam. Úgy gondoltam, ezt meg kellett hálálnom neki és egy buliban ez hogy máshogy tehetné meg az ember, ha nem egy piával, nem igaz?
– Meghívhatlak valamire? –Lehúztam a második kis alkoholos italomat és ha a mellettem lévő srác választott egy italt, akkor azt is meg a sajátomat is kikértem. Ha nem, akkor csak magányos farkasként iszogattam, de elég hülyén néztem a másikra, ha nem kért semmit. Elvégre ki jön el bulizni anélkül, hogy inna? Na ugye, hogy senki.

Há! A srác is most volt itt elsőnek. Ez azt jelentette, hogy együtt veszítettük el a roxmortsi buli szüzességünket vagy mi a fenének mondják ezt a muglik. Ez már jobban tetszett, mert némi biztonságérzetet adott. Igaz, mondhatni mondhatott volna bármit. Az ellenkezőjét bizonyítani nem tudtam volna amúgy sem, ezért úgy is elhittem volna minden szavát. Ha átbaszott, majd felgyújtom. Jó nem, csak megpörkölőm vagy hasonló finomság.
– Egyedül? –Mintha számítana, hogy kivel jött ide. Most az én társaságomat élvezte, a partnere minden bizonyára tudott még várni néhány percet. Persze csak akkor, ha valaki mással érkezett ide. Nem is értettem magam, hogy miért kérdeztem rá. Talán azért, mert jó srácként nem akartam túlságosan is feltartani azzal, hogy életidegenként viselkedtem a buliban és ezzel lehúztam őt is. Partyarcabbnak látszott, mint én.
– Jajj, de kis vicces vagy. Bekented magad nevetgéllel, vagy mi? –Szar poén volt, de a vigyora miatt azt vettem le, hogy vevő volt a poénkodásra. – Tökre elmúltam 17 és simán kiszolgálnak alkohollal. Eddig se üdítőt ittam, nem vagyok én hülye. Akármennyire is fura nekem ez a hely, mégis csak egy buli, ahol nem lehet nem alkoholos italt inni. Szerintem itt amúgy sem lehet alkoholmenteset kapni, de egyezzünk meg abban, hogy az első kört te, a következőt meg én állom, nah? –Természetesen ez nem volt erőszak. Ha csak ő fizetett, az én pénztárcám volt tőle boldog. Na meg én, mert ingyen pia és bebaszhattam anélkül, hogy túl sok galleont költöttem volna el. Szép az élet vagy szép az élet? – Hmm… nem is tudom. A mostanit már unom. Tudod mit? Kérj valamit nekem, rád bízom a dolgot. –Valami azt súgta, hogy ebből nem származhat károm. Feltételeztem, hogy ő sokkal jobban benne volt a pia dolgokban, mint én. Eddig csak ráböktem valamire az itallapon, hogy azt kérem, és már kaptam is. Panaszkodni egyszer sem tettem, mert a szesz égette a torkomat rendesen és kicsit, mintha elkezdett volna hatni is. De fiatal volt még az éjszaka ahhoz, hogy már most részeg legyek.

Fintorogva húztam el a szám a pár láttán. Hát nem irigyeltem a másikat, de totál átéreztem a helyzetét. Rá is tapintott a lényegre, ahogy a félig kérdés félig kijelentés elhangzott az ajkai közül.
– Jah, olyasmi. De én nem látom azt, akivel jöttem… Pedig a vörös feje kitűnik mindenhonnan. –Utaltam Theo hajára, de addig jobb, még nem látom meg. Túlságosan is haragszom rá, amiért itt hagyott elveszett bárányként a buli kellős közepén. De elhatároztam, hogy jól érzem majd magam és a mellettem lévő srác minden bizonyára kapóra jön majd.
– Mert itt aztán mindenki nagykorú. Hagyjuk már, ezt te sem hiszed el. Az ember azt hinné, hogy a varázsvilágban hamarabb kiszúrják a hamis személyit, mint a mugliknál. A biztonságiak viszont ugyanolyan hülyék, mint ott. –Természetesen mugli partyban nem voltam, csupán hallottam az utcán, mikor Londonban sétáltunk anyával. Meg is jegyeztem neki, hogy milyen dolgokat művelnek és áldottam az életem, hogy varázslónak születtem. Csupán most bizonyosodott be az, hogy itt sem különbek a biztonságiak. Ez viszont nem az én bajom volt, majd az aurorok eljárnak az ügyükben, amiért hülyék voltak. Uhm, mondjuk akkor mi is pórul járunk… inkább ne jöjjenek.
A srác viszont vissza is tért, mire gondolataimból feleszméltem. Észre sem vettem, hogy elment piáért, de elfogadtam tőle és koccintás után le is húztam az egészet. Ez sokkal erősebb volt az eddigieknél. Arcomra ki is ütött a meglepettség és a fintor miatta. – Fuh, ez erősebb cucc. Ebből kell majd még, de gyere táncolniiiiiiiii. –Ha már buli volt, hát muszáj volt bulizni is, nem igaz? A pia amúgy is tette a hatását és oldotta a hangulatomat. Megragadtam a srác karját és húztam is egy olyan helyre, ahol lehetett is mozogni. Úgy is valami jó szám ment éppen, szóval csak átadtam magam a hangulatnak.

Megforgattam a szemeimet a kijelentésére. Pont nem érdekelt, hogy előkerül-e a másik vagy sem. A mostani társaságom sokkal érdekesebb volt és a kezdeti feszültségem is kezdett alábbhagyni. Ezt mondjuk betudtam a piának is. Már így is volt bennem és a srác is hozott egy erősebbet. Annak hatása ki is ült az arcomra, de megjegyzésére nem válaszoltam. Csak kiöltöttem a nyelvemet rá, aztán húztam is táncolni. Még hogy minek iszok, ha nem bírom? Hát honnan kellene megtudnom, hogy mennyit bírok, ameddig nem próbáltam ki és nem feszegettem a határaimat. Nem igaz?
A zene kikapcsolt, éltem a pillanatot. Már nem tudom, hogy időközben hány szám ment le, vagy hány felest toltam be, de már éreztem azt, hogy a talaj akkor is forgott, ha éppen mozdulatlan voltam. Azt hiszem, ezt mondták annak, hogy be vagy baszva. Kezdett túlságosan is melegem lenni, de vetkőzés helyett inkább utat kezdtem törni magamnak. Nehezen ment az arrébb tologatás, de csak-csak sikerült eljutnom a bejáratig. Az ideglenes partneremet magam mögött hagytam, de arra emlékeztem, hogy szóltam neki úticélomról. Kellett a friss levegő. Hittem, hogy az majd segít lehűteni felhevült énemet, de helyette inkább más történt. Ahogy kiléptem a szórakozóhely ajtaján és elbotorkáltam a fal mentén a sikátorba, kezdtem érezni valamit. Kellemes, hideg szellő simogatást kellett volna éreznem. Ehelyett a gyomrom tartalma úgy gondolta, hogy megviccel és ahelyett, hogy a helyén maradt volna, ugyanúgy tört utat felfele, mint én bent a szórakozó helyen. Telibe hánytam a falat, nem egyszer és nem is kétszer. A harmadik után már nagyon nem számoltam, csak arra próbáltam összpontosítani, hogy a cipőmet ne hányjam le és ne is lépjek bele a pia-kaja keverékbe. A falnak támaszkodtam, hogy ne essek össze. Pár perc pihenőt engedélyeztem magamnak. Aztán valahogy megindultam vissza a buli bejárata felé, de már nem engedtek be. Hiába mondtam, hogy csak egy haveromnak akartam szólni, hogy lelépek, nem hitték el. A személyit valahol elhagytam bent tánc közben, nem tudtam igazolni magam. Sóhajtva ültem hát le a bejárattal szembeni padra, ha addig nem jött ki Dy és vártam rá… rá, és nem Theora.