Homo Homini Lupus

Este hat óra felé jár az idő, az Abszol úton sok bolt már a záráshoz készülődik. Az árusok egy része már pakolja befelé az aznap el nem kelt portékáit, lelkesen beszélgetnek az esti programokról, az aznapi bevételről és arról, hogy milyen is volt a forgalom. Átlagos témának tetszenek ezek, olyan mindennaposnak, egy hosszú munkanap végén.
Ti ennek ellenére mégis itt vagytok még, hiszen akadnak üzletek, amelyek hétig, nyolcig is nyitva tartanak gondolva a dolgozó varázslóra és boszorkányra, arról nem beszélve, hogy egyeseket, hiába nem árusok, a munka szólít ide. Ilyen volt többek között Holden Briggs, Marcus Diggory, Clarissa Wilkinson. Sokaknak hiába ért véget most a nap, nektek valójában éppen csak nemrég kezdődik, ugyanis felső utasításra együtt kell járőröznötök. Az esetleg támadásoktól félve a vezetés - sokkal inkább maga Hermione Granger - úgy vélte, hogy az adott helyzetben jobb, ha Közbiztonságért felelős aurorok és a Varázsbűn-üldözési kommandó együtt dolgoznak és próbálják megóvni és tájékoztatni a lakosságot.
Éppen az Abszol út egy egy kisebb utcájában jártok, amikor megálltok egy bolt előtt. Első ránézésre semmi különleges nincs benne, tisztességes kis vállalkozásnak látszik, kirakata tele van érdekesnek és értékesnek tűnő tárgyakkal, ám mivel egyikőtök sincs különösebben otthon ebben a témában, így erről nem tudtok szakszerű véleményt alkotni. Abban azonban egyetértetek, hogy a boltba mindenképpen betértek, ha mást nem azért, hogy figyelmeztessétek a pult mögött álló idős férfit. Noha az sem kizárt, hogy ő maga tud valamit a történtekről, hiszen a boltja potenciális célpont lehet.
Belépve egy régimódi csengő hangját halljátok, ez jelez, hogy beléptetek; körül nézve pedig felfedezhetitek, hogy nem vagytok egyedül. Iason N. Winters is a boltban tartózkodik, noha háttal áll nektek, az arcát nem látjátok és éppen egy különleges tárgyat vesz szemügyre. Te már egy ideje itt vagy, tulajdonképpen célirányosan jöttél, hiszen ismered a boltot és magát a boltost is, nem egyszer szereztél már tőle különlegességeket, tulajdonképpen most is ezért vagy itt. Ő maga hívott, ugyanis azt állította, hogy szerzett egy igazán rendkívüli tárgyat, egy tálat - sokkal inkább poháralátétet -, ami állítólag az első vérfarkas csontjaiból készült. Éppen ezt vetted szemügyre, amikor az aurorok beléptek.
Ha ez azonban nem lenne elég, nem sokkal a rendfenntartók után ismét megcsendül a kis harang és egy újabb férfi csatlakozik hozzátok. Farmert és kék, kapucnis pulcsit visel, nyaka köré pedig sálat tekert. Ugyan kapucnija a fejére van húzva, de látjátok az arcát, fiatalnak tűnik, egy egyszerű suhancnak, aki egy szűkszavú köszönés után maga is a portékákat kezdi szemlélni.
A bolt nem volt túl nagy, így ennyi ember már-már kisebb tömegnek számított. Mégis, minden normálisnak tetszik egészen addig, míg hirtelen üvegcsörömpölésre, nem lesztek figyelmesek. Hangos, hangosabb, mintha valaki lelökött volna valamit, az aggasztó azonban nem ez, hanem a vakító, fojtogató füst, ami egyszeriben, szinte a semmiből lepi el a teret. Hiába kapjátok az arcotok elé a kezetek, vagy takarjátok el bármivel, már mindegy, tagjaitok nehéznek, magatokat kissé tompának érezhetitek. Egyedül a korábban betért fiú marad mozgékony, tisztán láthatjátok, amint Iason mellé ugrik, magához veszi az általa korábban nézett tárgyat - akár letetted akár fogtad korábban - majd már szaladt is ki az üzletből, a betört ablakon keresztül, onnan is felkapva még pár ereklyét. Iason, te aki a legközelebb voltál hozzá megpróbálhatod használni a Melicio varázslatot, ha így teszel (nem kötelező, a karakter szabadon megválaszthatja mit tesz), akkor nem a támadót, hanem a bolt előtt gyanútlan álló Henry Dearbornt találtad el.

Természetesen ez az akció nem marad észrevétlen, felfigyel rá az utca népe is, közöttük az akkor és arra járó Dominic Scamander és Henry Dearborn is, akik maguk nem láttak más, mint azt, hogy kitört egy ütlet kirakata - noha sem az üveg, sem annak szilánkjai nincsenek sehol -, majd füst gomolygott ki, majd kisvártatva valaki ki is ugrott. Az, hogy a támadó után mentek, vagy a boltban lévőknek próbáltok meg segíteni csak rajtatok áll. Amennyiben Iason használta a Melicio varázslatot Henry dolgát az nehezítheti, bár teljesen meg nem vakította, mindössze csak homályosan látja az alakokat, mintha szemüvegre lenne szüksége.
Észreveszi a támadást a szomszédos bolt tulajdonosa Eddie Harvey is, és az éppen, akkor a nála tartózkodó Gilbert Ollivander is. Ti, bent nem érzékelnek mást, csak egy apró rezgést, melynek hatására pár főzet a földre hullik, ahogy azonban kiléptek az utcára látjátok a káoszt és a támadó is elszalad, előttetek. Mi több, egy pillanatra meg is torpan. Szemei hatalmasra tágulnak, gyorsan biccent egyet Eddienek, majd már ott sincs. Eddie, te - amellett, hogy minden bizonnyal még nem érted, hogy mi történik - meglepve nézel a fiú után, hiszen ismered. Pár évvel korábban, nem sokkal az után, hogy megharapták pár hónapig veled és a falkáddal élt. Rendes fiúnak ismerted, aki keményen dolgozott és próbálta elfogadni a vele történteket.
Ezt a kis közjátékot, azonban az utcán állók is láthatták - akár maguk az aurorok is, ha közben kijutottak a boltból.

Az egyetlen, aki kicsit messzebb van a történtektől, éppen csak a füstöt látja és a tömeget, mégis szerencsétlen módon a részesévé válik a történteknek az maga Hermione Granger . A pálcádat veszed elő, amikor valaki neked megy. Kemény az ütközés, nem számítasz rá, így elesel, ahogy az a szerencsétlen is, aki neked ment. Gyorsabban szedi össze magát mint te, mire észbe kapsz, egy “Bocsánat” elrebegése után felkap két dolgot a földről - holott több közönséges, nem túl értékes ereklye is körbevesz titeket - és már ott sincs. Talán meglepnek a történtek, de már edzett vagy, egy háborús hős, tudod mit kell tenni, azonban amikor  pálcádért nyúlsz, meglepve veszed észre, hogy az nem a tiéd, másikat azonban nem látsz. Nem kell különösebben okosnak lenned ahhoz, hogy rágyere mi történt. Most pedig két választásod van, vagy az után mész, aki neked ment és még pont láttad, hogy befordult a mögötted lévő zsákutcába, vagy segítséget kérhetsz a távolban feltűnő ismerős alaktól - Holden Briggstől - és a vele lévő két számodra tökéletesen ismeretlen aurortól, akikről csak az egyenruhájuk miatt tudod megmondani, hogy azok.



A Zsebpiszok közben ennél nyugodtabb körülmények uralkodnak - egyelőre. A Borgin & Burkes előtti utca csendes, csak néha téved arra egy-egy söpredéknek tűnő alak. Priscilla Burke és Archibald Jameson Burke nem életetek napjának vége felé jártok. A forgalmatok igen kevésnek mondható, csak pár vevő járt bent, ezeknek pedig csak egy elenyésző része vásárolt is valamit.
Nem sokkal hat óra után egy férfi lép be a boltotok ajtaján. Ruhája kicsit szakadt, arca koszos, első pillantásra középkorúnak tűnik, unott kifejezéssel pillant rátok, a köszönésre sem pazarolja az idejét, mindösszesen csak biccent. Talán felvonjátok a szemöldökötöket a kinézete láttán, azonban a legfurcsább és legkülönfélébb emberekkel üzleteltek világszerte, így valójában már semmi sem lep meg titeket. Az új vásárlótokon semmi furcsát nem láttok, pontosan úgy viselkedik, mint bárki, aki betér a boltba. Megnézi a kirakott árutokat, majd a pulthoz lép, tekintetét pedig az ott álló Priscillára szegezi.
- Jó napot kisasszony - köszön, hangja mély, ismeretlen. Most teljesen megbizonyosodhatsz róla, hogy még sosem találkoztatok. - Egy különleges, ritka és páratlan tárgy felől érdeklődnék, a kapcsolattartómtól úgy hallottam, hogy a legutóbbi beszerzőkörútjuk folyamán önökhöz került. Egy vérfarkas koponyáról lenne szó, azt mondják az első farkasé volt - hajol kicsit előrébb, halkítva a hangján, mintha bárki is hallgatózhatna itt. - Onnan lehet megismerni, hogy van az oldalán egy különleges jel, leginkább egy keresztre hasonlít, ezt az az átok hagyta rajta, amivel végeztek vele.
A helyzet az, hogy a fickó jól értesült, valóban van nálatok egy koponya, amire igaz ez a leírás, bár ti kicsit mást tudtok róla. Nektek azt mondták, hogy ez egy egyszerű farkas megbűvölt  koponyája, amely a tulajdonosának segít megőrizni a józan eszét teliholdkor a főzet alkalmazása nélkül is. Olcsó darab volt, valójában csak ezért vettéttek meg, mondhatni próba-szerencse alapon, hogyha is átvertek titeket, akkor sem vesztetek sokat - az más kérdés ez esetben mennyire lennétek bosszúszomjasok. Most azonban felmerülhet benned a kérdés, hogy esetleg értékesebb, mint eddig gondoltátok.
Archibald, te nem vagy aktív résztvevője a beszélgetésnek, csak távolabbról, kissé oldalról, figyeled - és hallgatod - az eseményeket, így tisztán láthatod, amint a férfi kabátjának a zsebébe nyúl, majd valamit kihúzni készül onnan. Nem akarsz rosszra gondolni, mégsem tudod félretenni a gyanakvásod, főleg akkor, amikor meglátod a bájitalos üvegcsét a kezében. Ha elég gyors vagy és valóban veszélyesnek ítéled a helyzetet, akkor még azelőtt elkaphatod a kezét, hogy kihúzná onnan a fiolát. Esetleg jelezhetsz az ikertestvérednek és ketten is tehettek valamit.
Pont ebben a pillanatban nyílik ki megint a bolt ajtaja és két ismeretlen fiatal lép be rajta, Devon Selwyn és Cameron Castillo képében, akik elé a reakciódtól függetlenül igen érdekes kép is tárulhat. A fiúk pedig eldönthetik, hogy örülnek-e vagy elborzadnak attól, hogy mibe csöppentek, hiszen nem erről volt szó.
Ti nem - teljesen - azért vagytok itt, mert valami rosszban sántikáltok. Egy egyszerű órai feladatot teljesítetek, melynek az lenne a lényege, hogy betekintést nyerjetek egy auror munkájába, megtudjátok milyen a járőrözés. A mellétek kirendelt - leendő - kolléga azonban jó pár órával korábban otthagyott titeket, mondván: sem kedve, se ereje veletek foglalkozni, legyetek el pár órát, aztán írjatok róla egy jelentést, beadandót vagy bármit, amit bárnak tőletek. Ti pedig így is tetettek, hiszen kell a tárgy, ahhoz pedig valamit el kell adni. Az viszont, hogy ebben a szerencsétlen időpontban a Borgin & Burkes-be keveredtetek már  Cameron hibája, akinek a családja maga is ereklyékkel foglalkozik, így az édesapja megkérdte, hogy ha van egy kis szabadideje keresse fel a Burke testvéreket és adjon át nekik egy fontos üzenetet, borítékba zárva, lepecsételve. Te pedig úgy gondoltad, hogy ha már így is ide kényszerített ez a gyakorlati feladat, összekötöd a kellemest a hasznossal.
Lehet, ez nem volt egy túl jó ötlet.



A Roxfort falai között minden nyugodt. A diákok élik az egyszerű hétköznapjaikat. Ha a vezetőség ne adj isten értesült is bármiféle támadási szándékról, veletek ilyesmit biztosan nem közöltek, majdnem úgy telik számotokra ez a kedd is, mint bármelyik másik az iskola falai között. Az egyetlen különbséget az jelenti, hog hat, fél hét magasságában mindannyiótoknak jelenése van a könyvtárban egy iskolai feladat miatt. Hogy hogyan kerültetek bele ebbe a különös, több évfolyamot összefogó projektbe, az mindenkinél más. Van, aki maga jelentkezett, van aki szorgalmi feladatnak kívánja csinálni, mások úgy gondolhatják, hogy jóljöhet az akadémiai felvételihez és akadhat olyan is, aki a jegyének feljebb tornázására kívánja használni, de még ha az indok más a cél közös. Egy iskolatörténeti előadást kell készítenetek - majd prezentálnotok azt egy ünnepség keretein belül a többi diáknak és magas rangú, minisztériumi dolgozóknak - egy általatok választott perspektívából. Már több találkozótok is volt, ezek alatt nagy nehezen és hosszas viták árán sikerült megegyeznetek, hogy az alapítóktól és a hagyatékukról írtok, tulajdonképpen már csak a munka felosztása van hátra, erre készültük most, azonban ahogy megérkeztek a könyvtárba a szokásos találkozó helyetekre meg kell lepődnötök.
Az asztal tele van mindenféle papírral, középen pedig egy régi térkép és egy újabb térkép van kiterítve. Ha alaposan szemügyre veszitek, akkor megállapíthatjátok, hogy az iskolát ábrázolja mind a kettő. A régebbi, a rajta lévő dátum alapján 1463-ban készült, amíg újabb mindössze pár éves lehet csak. Ha pedig a könyvekre terelődik a figyelmetek, észrevehetitek, hogy azok egytől-egyig ereklyékről szólnak. Az asztalfőn pedig a kis csoportotok vezetője, az irreálisan lelkesnek tűnő Eleanor Prewett ül. Ha kérdeztek is tőle - hiszen a kikészített dokumentumok nem illenek a megbeszélt témához, a legkevésbé sem -, csak mosolyogva rázza a fejét, hogy előbb érkezzen meg mindenki. Ehhez pedig határozottan tartja is magát. Amikor az utolsó csapattag is befut, akkor pattan fel, aprókat tapsolva, hogy ezzel kérje a figyelmetek.
- Szóval - köszörüli meg a torkát -, tudom, hogy már megbeszéltünk mindent és nem is szeretném újra kezdeni, de ezt hallgassátok, meg nézzétek, meg minden - kezdi lelkesen, hadarva, éppen csak értitek a szavait. - A minap hallottam egy beszélgetést, persze nem kihallgattam, csak hallottam. Mindegy. A lényeg, hogy arról volt szó, hogy elvileg valamikor régen, nagyon régen elrejtettek itt a Roxfortban valami különlegeset. Valami vérfarkasosat… talán, ezt nem értettem tisztán, de az biztos, hogy különlegeset. Ezért gondoltam kicsit körülnézek. A könyvekben nem találtam semmit, semmi használhatót, de nézzétek csak meg a térképeket - int előre, majd vár egy kicsit.
A papírok fölé hajolva elsőre nem láttok semmit, minden ugyanolyannak tűnhet, tüzetesebb keresgélés után azonban a szemfülesebbek észrevehetnek egyetlen egy apró eltérést a két papíros között. Az alagsori tervrajzon egy plusz folyosót figyelhettek meg, amely egy idő után háromfelé ágazik el. Ez csak a régi térképen szerepel, az újon már csak a rövid kis folyosó van feltüntetve, elágazások nélkül.
- Itt biztosan van valami. Talán nem az, amiről hallottam, de valami érdekes. Biztosan nem véletlen nincs már rajta az új rajzokon - folytatja, amikor már biztos benne, hogy mindenki megnézte azt, amit meg kellett -,én meg arra gondoltam, hogy mi lenne, ha megnéznék mi van ott és inkább erről írnánk, mint az alapítókról. Az olyan lerágott csont - suhan át egy elégedetlen fintor csinos, porcelán szerű arcán. - Szóval, velem jöttök? - néz végig rajtatok, arcán tisztán láthatjátok az elhatározást, hogy ő márpedig bizonyosan menni fog. Kérdés, hogy benne vagytok-e egy feltehetőleg szabályszegéssel járó kalandban, vagy inkább kihátráltok.

Amit Eleanor-ról tudhattok:

A diákokkal ellentétben Rodney Lestrange és Orion Sorensen napja már nem telik annyira átlagosan. Bárhol is vagytok egy ismerős, szénfekete - talán kissé kettyós - bagoly talál meg titeket egy legkevésbé sem személyre szóló és rettentően szűkszavú levéllel.
Jelenjetek meg Eunice Drucilla Bagman irodájában azonnal, bármi dolgotok is akadna az ráér, ennyi áll benne. Talán - sőt biztosan - nem sok kedvetek van találkozni a tanfelügyelővel, azonban nincs választásotok, azonnal az irodája felé indultok, még ha nem is értitek, hogy miért. Ha végig gondoljátok, rá kell jöjjetek, hogy semmi olyat nem tettetek, ami miatt látni kívánhatna titeket.
Pont ugyanakkor értek oda. Talán elmerenghettek azon, hogy közösen megszöktök, mintha sosem kaptatok volna behívót üzenetet, de erre esélyetek sincs. Kisvártatva kicsapódik az iroda ajtaja, éppen csak nem trafál telibe titeket, ti pedig magával a tanfelügyelővel néztek farkasszemet. Mintha Orionra pillantva enyhe zavar suhanna át az arcán, de ezt csak a másodperc tört részéig vélitek látni. Mire pislogtok ismét visszatér kedélyes mosolya, majd int nektek, hogy lépjetek beljebb, arra azonban nem veszi már a fáradságot, hogy hellyel is kínáljon titeket.
Amint ezt megteszitek, észrevehetitek, hogy nincs egyedül. Két hölgy társaságában ül, akik akár ismerősek is lehetnek a számotokra, amit azonban bizonyosan leolvashattok az arcukról, hogy már egy ideje “élvezhetik” Eunice társaságát. Ez pedig valóban így van, ugyanis Cassiopeia Black és Joyce Rose Mallory legalább már egy órája az irodában ülnek, de úgy érezhetik, mintha az örökkévalóság lenne. Nem mintha ezt önszántukból tennék, főleg szolgálati időben, ennyire nem mazochisták. Parancsot teljesítenek, őket maga Harry Potter küldte ide, hogy segítsék a tanfelügyelőt a Roxfort biztonsági intézkedéseinek felülvizsgálatában, esetleg újak bevezetésében. Ugyan nem lett kimondva, de érezhetően azért rátok esett a választás, mert magatok is érdekeltek vagytok ebben, hiszen közeli rokonaitok is tanulnak illetve dolgoznak a falak között.

// Titeket, négyeteket arra kérlek, hogy csak akkor írjatok posztot, ha Börti jóvoltából  Eunice Drucilla Bagman hozzászólása beérkezett a játékba.//

A határidő 2021.05.07. 14. péntek 23:59, a következő mesélés pedig az ezt követő hétvégén érkezik. Aki eddig nem ír, az ebből a körből kimarad. (Kivétel, ha valaki jelez, hogy csak később tud írni, akkor természetesen megvárjuk.) Ha valaki három egymást követő kört kihagy, az kimesélésre kerül.
Ahogy írtam a jelentkezésnél is nincs szükség hosszúposztokra, elég ha 300-500 szóban reagáltok.
Bármi kérdés lenne írjátok meg azt @Bogar bárd-ra, valamint nyugodtan kommunikáljatok egymással is, ha esetleg az lenne a kérdés, hogy kinek miként és hogyan reagál a karaktere az adott szituációra.
Jó szórakozást  

Az aurori járőrözés egyáltalán nem mondható az egyik kedvenc elfoglaltságomnak, főleg nem akkor, ha azt egy olyan aurorral együtt kell elvégezni, aki magasról tesz a munkájára és rövid idő után lazán magunkra hagy, hogy oldjuk meg mi a feladatunkat. Azaz pontosabban csak sétálgassunk, aztán írjuk meg a beadandókat a képzeletbeli tapasztalatainkról. Na kössz öreg! Elég vén a figura, szerintem már csak pár éve van a nyugdíjig, addig pedig békésen és nyugodtan meghúzná magát. Csak szemet forgattam, amikor távozott, de ha már itt vagyunk!
- Dev, ugorjunk be a Borgin & Burkes-ba. Apám megkért, hogy adjak át egy levelet. Csak egy perc az egész! - meg járőrözésnek minősül az is. Ha nincs kedve hozzá Devnek, akkor majd kint megvár, nem kötelező program ugyebár, de nekem nincs kedvem a héten visszajönni csak apám miatt, mert Ő nem képes saját maga elhozni a levelet. Dev jól tudja mostanra, hogy mit dolgozik a családom, hiszen egy évig szobatársak voltunk az Akadémián és furcsa vagy nem, de nem utálom, hiába volt Hugrabugos, khm. Ettől tekintsünk el.
Célirányosan haladok az említett üzlet felé, majd kezem a kilincsre téved, benyitok, a kis csengő pedig jelzi, hogy új vendégek érkeztek a boltba. De ami elénk tárul... megköszörülöm a torkomat.
- Üdv! Van valami probléma? - kezeimet lazán fekete kabátom zsebeibe süllyesztek, de igazság szerint kivárok, miközben felmérem a helyzetet. Egy nem túl bizalomgerjesztő pasas, az egyik Burkes pálcát fog rá és láthatóan okkal, míg a pult mögött a tüneményes nőszemély, aki valami koponyát mutogathatott, ahogy nézem. Nem tudom, hogy mennyire kellene ebbe beleszólnunk, őszintén szólva én nem féltem a tesókat, de mégis csak aurornak tanulunk, szóval, talán az első kérdés kezdetben elég lesz. Devre sandítok, ha Ő is bejött idő közben, de jobb kezem lecsúszik testem mellé, közel a pálcámhoz. Úgy a biztos. A levél pedig egyelőre tökéletes helyen van a kabátom belső zsebében.

Lemondó sóhajjal kötöttem a két levelet egy-egy bagoly lábára. Az egyikük készséges madár volt, a másik megállás nélkül mocorgott és meglehetősen ostobán huhogott. Ebben az iskolában még a postabaglyok sem kompetensek? Sürgősen ellenőrzés alá fogom vetni őket is. Ez a gondolat némiképp visszahozta a jókedvemet, bár a hangulatom messze nem volt rózsás. Potter, merő arroganciáról árulkodva nem maga érkezett átvizsgálni a Roxfort biztonsági bűbájait, hanem két csitrit küldött maga helyett. Volt már ezeknek egyáltalán aurorvizsgájuk? Egyenesen ordított róluk a kezdők amatőrsége, a flegmaságról nem is beszélve, amellyel kivágták elém a jelvényüket, mikor külön felszólítottam őket annak bemutatására. Kénytelen voltam beletörődni, hogy nem holmi imposztorok, Potter tényleg őket küldte.
Kedvesen, anyai gyengédséggel avattam be őket a saját elképzeléseimbe az iskola védelmi rendszerének gyengeségeiről. Nyilván naprakész voltam a témát illetően, hosszasan beszélgettem róla az igazgató asszonnyal, a témának mondhatni a szakértőjévé váltam. Éppen beavattam őket az iskola főkapuira szórt zárbűbájok működési mechanizmusába - bár nem egészen értettem, hogyan lehetne javítani rajtuk, de ezt a hiányosságot remekül lepleztem -, amikor végre betoppant az irodába Lestrange és... Sorensen. Utóbbit eszem ágában sem volt idehívatni, egy elsősről több kompetenciát feltételeztem, mint erről a léhűtőről, de legyen, megfelelt ő is Wilkinson helyett.
- Maga meg hogy néz ki, Rodney? - mutattam a férfire anélkül, hogy egyáltalán ránéztem volna. Anélkül is tudtam, hogy polgárpukkasztóan öltözött fel. Mindig ezt művelték Averyvel, provokáltak. Szánt szándékkal. - Mindegy, most már nincs ideje átöltözni. Jöjjenek, hatalmas ez a kastély és még rengeteg dolgunk van!
Összecsaptam a tenyeremet, majd felnyaláboltam az asztalomra kiterített térképet és céltudatos léptekkel megindultam az iskola folyosóin.
- Nézzék el, hogy csak egy kirúgott exkollégájukat és Sorensen professzort tudtam idehívni, rendkívül felhígult a tanári kar - súgtam oda a két aurornak, természetesen olyan hangerővel, hogy a két férfi is hallja. - Vagy már ismerik egymást? Maguk, aranyvérűek szegről-végről mind rokonok, nem igaz, Ms Black?
Ms Mallory felé csak küldtem egy szolidáris mosolyt, amiért neki is el kellett viselnie ezt a beltenyésztett, hozzá nem értő társaságot. Szegény kislány!
- Hol óhajtják kezdeni a védővarázslatok ellenőrzését?

Hogy miért is jelentkezett erre az egészre? Először nagyon jó ötletnek tűnt, hiszen egyébként is szeretné jobban megismerni a varázsvilágot, ez pedig egy nagyon érdekes lehetőség. Ráadásul ezzel egy kicsit az ő neve is bekerül a köztudatba. Szerencsére a vezetékneve nem örvend közutálatnak, annak ellenére, hogy abból a családból származik, akik Harry Pottert terrorizálták.
Eldöntötte hát, hogy saját hírnevet szerez magának, de legalábbis egy kis megbecsülést. Mindig benne volt az az aggodalom, hogy ő csak egy távol rokona a Pottereknek, sokkal gyengébb varázsló, amit egyrészt próbált kompenzálni, másrészt pedig szégyellősebbé tette, mint egyébként lett volna.
Az egyik legfiatalabbként adta fejét erre az egészre, remélve, hogy a nagyokkal közösen tud dolgozni, azonban úgy alakult, hogy még ő is tanul ezzel a folyamattal, nem hozzátesz. Az elején még sokat kérdezett, azonban később jobbnak látta hallgatni és megcsinálni a jegyzetelést, amit rábíztak. Először kigúnyolták a színes tintái miatt, de ebből nem engedett. Ugyan ki olvassa? A minisztérium? Naugye… akkor legyen jó ránézni. Az meg egyszerűen nem igaz, hogy kiégeti a szemüket, csak kifogás. Azt pedig ő sem gyártott soha a feladatokra, pedig még csak 13.
Lesütött szemmel firkálgat a pergamenre, amire fel akarta jegyezni az új infókat magának. Napocska, szívecske kísatírozva. Száját féloldalasan elhúzva pillant fel a morgolódókra. Halk sóhajjal veszi tudomásul, hogy megint a vita szelét érzi. Pillantása visszasiklik lefelé, nem akarja, hogy belé is belekössenek, mert épp elkapják a tekintetét.
Megint lepattogott a körömlakkja a mutatóujjáról. Miért mindig onnan jön le elsőre?
A különleges kifejezésre ismét felkapja a fejét. Izgalmas lenne kalandokba keveredni, pont úgy, mint a nagy varázslók.
- És mi van, ha tényleg meg kellett találnunk? – Szólal meg óvatosan. Lehetséges, hogy csak tesztelték őket, hogy képesek-e megtalálni? Esetleg becsületesek-e annyira, hogy elmondják a tanároknak. Nagyon sok mindent tudnak ilyenkor tesztelni a felnőttek.
- Legalább nézzünk be picit! – Kérleli ártatlanul mosolyogva, azonban íriszeiben félelem is csillag. Mi van, ha nem fog menni? Valaki megmenti őket?

Az őszintét megvallva még nem teljesen éreztem magam itteninek, de attól még igyekeztem. Keveset beszéltem, de amikor igen akkor egy egész kisregényt elmondtam és azután jó darabig semmi. A vicc kedvéért, ma a közbiztonságért felelősök együtt dolgoztak a varázsbűn-üldözési kommandóval. Kipihentem magam, így a ma esti őrjárat nem okozhatott nagy gondot, leszámítva, hogy nekem Clarissa mellett akit már kezdtem megszokni magával Holden Briggs-sel volt dolgom. Elnézést Briggs parancsnokkal. Igyekeztem nem elmosolyodni amikor kikérte magának a megnevezést. Úgy néz ki ma elég karót nyelt, jobb lesz nem felbőszíteni és tenni még egy jól megrakott lapáttal, az amúgy is savanyú kedvére, ki tudja mi lesz a vége. Nekem meg őszintén nincs kedvem hallgatni az esetleges műhisztijét, amiért ilyen meg olyan elcseszettek vagyunk, de főleg az aki kitalálta, hogy velünk ossza őt be egy csapatba. Lényegében nekem édes mindegy volt, hogy ki kerül mellénk vagy mi ki mellé kerülünk, nézőpont kérdése. Csak a munka sikeres elvégzése számított, bár addig úgy érzem, még sok van. Mindenesetre igyekeztem moderálni magam, mint mondtam jobbnak láttam, hogyha nem töröm meg a csendet és csak néha szólalok meg, egy-egy észrevétel során. Legszívesebben halkan odasuttogtam volna Clarissa-nak, hogy nyugodjon meg, mert nagyon látszik rajta, hogy izgul, de volt egy olyan érzésem, hogyha szólnék neki, az csak még rosszabb lenne.
Inkább követtem Briggs parancsnokot és Clarissa-t miután mind eldöntöttük, hogy benézünk a boltba Clarissa előre ment, utána pedig Briggs majd pedig legvégül én. Már tartózkodott itt egy férfi, akinek nem láttam az arcát, de úgy tűnt nagy beleéléssel szemlél valamit. Én megálltam Briggs bal oldalán, míg Clarissa nézelődött. Néha én is elpillantottam, a tárgyakat figyeltem, amik biztosan különlegesek lehettek, csak én nem értettem igazán hozzájuk. Ami az egyiknek szemét az a másiknak ugyebár kincs. Minden bizonnyal valaki örökségének a része volt egyszer némelyik darab, de…
A csengő egy újabb személy érkezését jelezte, akire őszintén nem is nagyon figyeltem, de kellett volna. Miért mondom ezt? Ami pillanatokkal később történt az egyszerre fojtogató és könnyeztető hatással bírt, nem beszélve az előtte történt csörömpölésről, igen azt hiszem így tudnám ezt nevezni most. Az ablaktörés és a maró füstfelhő jelezte, hogy valamit iszonyat elrontottunk, de még helyre hozhatjuk.
Briggs után mentem én is, bár lehetőség szerint kikerülve az éppen hápogó ismeretlen férfit, amiért a parancsnok hozta a formáját. Nem kérhettem bocsánatot a nevében, nem segíthettem az illetőn, sem pedig a boltoson. Hívott a kötelesség.
– A nyomában vagyunk! – szó szerint értve is, bár egy kicsit lehetetlennek tűnt így kábán, de ugye ez cseppet sem számított. Hogy mi történt éppen körülöttünk, az most eltörpült, normális esetben segítenék, de első a kötelesség.
– El fogjuk kapni! – legalábbis ezt reméltem, fő az optimizmus, bár nem csak a szám járt, hanem a lábam is.