A szemközti falon valami fénylett. Ezt figyeltem, miközben lehúztam egy újabb adag sört. Egészen tűrhetően készítették el az angolok, bár nagyon hiányzott az otthoni cerveza, ahogyan a kedvenc kocsmárosom is. De ilyen az, ha valaki elköltözik otthonról, és ezt nálam jobban senki sem tudja. Néha megbánom, hogy eljöttem Spanyolországból, de vannak pillanatok, amik feledtetik velem ezt a szomorú érzést. Legtöbbször az alkohol segít ebben. Azok után, amennyi mindenen átmentem, nem is csodálkoznék, ha rámsütnék az alkoholista bélyeget. -Girls just wanna have fun. -énekeltem halkan, senkit nem akartam megzavarni a békés iszogatásban, hiába volt elmondható az, hogy viszonylag tömött volt a kicsi kocsma. Talán ezért nem vettem észre őt, az életem jelenlegi értemét, az életem megkeserítőjét. Dúdolgatva iszogattam tovább a sörömet, belemerülve a saját gondolataimba. Talán írok erről a magányos érzésről egy dalt. Egy lány ül magányosan a kocsmában és próbálja visszatartani a könnyeit, mert összetörték a szívét, szerelmi bánata van. Igen, ez határozottan jó dalszöveg lesz, pláne, ha el tudom érni, hogy valaki felénekelje. Aztán ha olyan jól sikerül, talán még fel is tetováltatom a vállamra. Dios mío, nagyon részeg vagyok ezekhez. -Hombre, innom kéne még egy cervezát. -motyogtam, majd a pult felé támolyogtam. Nagyon nem kéne ennyit innom, de nem volt mára jobb elfoglaltságom. A kutyám úgyis jól elvan otthon, még irigylem is őt azért, hogy otthon van. Talán haza kéne mennem és a fejemre húzni a takarót vagy olvasni egy könyvet. Esetleg tényleg megírni azt a dalt, amire az előbb gondoltam. De ehelyett arra figyeltem fel, hogy már egy új korsó sört fogok a kezemben és lecsúszik a torkomon az első hideg korty. Nem, ez határozottan jobb, mint otthon feküdni. De természetesen, la vida es dura, éppen ezért nem lehetett ma sem egy nyugodt estém, mert arra figyeltem fel, hogy valaki hozzáért a vállamhoz. Nehezen fókuszáltam és felfogtam, hogy kihez tartoznak azok a gyönyörű göndör fürtök. Mierda, Javier! -Joder, lo siento hombre. -lesütöttem a szemem. Hát ezért volt bűntudatom, amiért a kocsmát választottam ma este. -Totalmente elfelejtettem, hogy ma este találkoznunk kéne. No te enfades comigo, kérlek Javier. -hogyan is felejthettem el ezt az embert? Összefacsarodott a szívem. Biztosan keresett és nem talált, vagy várt rám és nem mentem el. De akkor honnan tudta, hogy itt vagyok? Claro, itt találkoztunk először, mind a ketten sört ittunk és valami különös oknál fogva összemelegedtünk. -Most már girls don’t wanna have fun. -motyogtam és felnéztem rá. Talán egy cseppet idegesnek tűnt, de csak egy cseppet. Én meg szédültem a sok alkoholtól. Ez nem lesz jó kombó, úgy érzem. Talán nem kéne bíznom a megérzéseimben.
Vendég
Kedd Május 04, 2021 10:19 pm
sami x dylan
szeret, nem szeret, szappanopera
Megbeszéltem a nőmmel, hogy találkozunk ma éjjel. Szigorúan véve nem a nőm, inkább csak amolyan jó barátok vagyunk, akik néha szexelnek. Mindkettőnknek kényelmes ez így, mert nem kell állandóan új szerető után koslatni, de emellé mindig számíthatunk egymásra a rossz időszakokban is, mint barátok. Nem is tudom, létezik-e erre a fajta kapcsolatra jó szó, talán a barátság extrákkal lehet a legtalálóbb, és mégsem, mert ez annál több és szorosabb szerintem. Sose köteleződnék el mellette, de hát nem tudom. Szóval a probléma annyi, hogy nincs itt, és nem tudom hol van. Vagyis van egy erős sejtésem, hogy a kocsmában ül, ahová megbeszéltük, hogy nem megy fel, hanem feljön hozzám. De persze nem jött, szóval kénytelen vagyok most én levágódni hozzá. Nem sok kedvem van hozzá, mert ehhez fel kell öltöznöm, meg még a fésűt is a hajamnak kéne eresztenem, de ezzel már igazán nem foglalkozom. Elég, hogy normális ruhát húzok magamra, hogy emberek közé mehessek. Mármint szép látvány a félpucér testem is, de ezért nem képzelek magamról többet, mint ami vagyok. És igen, ahogy belépek meg is ismerem, ott ül a pultnál, és szinte teljesen biztos, hogy dög részeg. Mert ha iszik akkor sokat és mérték nélkül, ismerem már ennyire. Odalépek hozzá, megfogom a vállát és halkan, lágyan, kedvesen a fülébe suttogok. – Édes egyetlen Samirám, mi a faszt keresel itt? – Finoman meglököm, mielőtt leülnék mellé. Sajnálkozó szavaira csak ingatom a fejem, kicsit bosszúsan, kicsit bosszúsan, kicsit megbocsátóan. Nem igazán haragszom rá amúgy, de azért érezze, hogy nincs ínyemre ha átbasznak. – Legalább hívj meg egyre, ha már itt vagyunk – mondom, hogy ezzel mondhatni jól kiengesztelhet.
