We know nothing...

Kevés menedék helyem van. Sajnos nem mindenhol tudok egyedül lenni, nem mindenhol tudok úgy gondolkodni, és pihenni a szobámon kívül, ahol nem érezném, hogy szó szerint a falnak is füle van. Két ilyen hely van a saját szobámon kívül: az üvegház, és a könyvtár. Nagyon szeretek olvasni, odáig vagyok a varázsvilág történelméért, és a mesékért. Ahogy ide kerültem anno, ez volt az első hely ahol befészkeltem magam, és csak olvastam. A Roxforti könyvtárat is nagyon szerettem, de itt mindenhez hozzá férek. Nagyapám csak azért nincs itt, mert mindent kiolvasott már ami itt van, illetve saját privát gyűjteménye van, amit a dolgozó szobájában őrizget. Persze nem mondom, hogy Griffendéles vérem nem engedte meg, hogy ne csórjak ki egy két könyvet. Életemben épp ekkor először láttam meg valódi arcát, mikor lebuktam. Azóta még a dolgozója közelébe se merek menni. Nem vagyok ijedős fajta, csak rájöttem amíg nincs ott olyan, ami nem éri meg nem kockáztatok olyan beszélgetést még egyszer. Még az emlékbe is beleborzongok. Bár voltam vagy 13 éves, de akkor is. Borzasztó ijesztő tudd lenni az öreg. Hétvége van, semmi dolgom nem akad barátok hiányában, és a kis akciómhoz sincs kedvem. Rossz idő van, szakad kint az eső, dörög az ég, így úgy gondoltam olvasok egy kicsit. Legalább a fránya eljegyzésemről, és a vőlegényemről is elterelődik végre a figyelmem. Viszont, amint beérek érzem, hogy kivételesen nem vagyok egyedül. Kicsit meg is torpanok, és meggondolom magam... de, azért nem kéne hogy az otthonomban is megrémítsenek nem igaz ? Arról nem is beszélve, hogy kíváncsi vagyok ki lehet idebent. Mikor egy szőke hajzuhatagot pillantok meg a könyvek között, azon nyomban elkezd lüktetni egy ér a homlokomon. Francba a kíváncsiságommal, ez nem érte meg. Meg is lát...  
- Csak nem másra számítottál? - kérdezem epésen, majd kissé meglepődők a kérdésére. - Hát ... itt lakom, szóóóóval héba-hóba megfordulok itt. - nem szeretek vele beszélgetni, ami azt illeti csak feldühít. Borzasztóan magasan hordja az orrát, az egyik oka annak ő, hogy nem szeretek felsőbb körökben mozogni. Felszínes, gunyoros, és mindig is lenézet engem.  
- Szerintem tőlem lenne jogos a kérdés, hogy te mit keresel itt... - remélem, nagyon remélem egy futó látogatás csupán. Még az hiányozna nekem, hogy tartalmasabb időt töltsön itt, mert az biztos, hogy anyámékhoz haza megyek... Bár vajon engedné? Kissé megrémülök a gondolatra. Mostanában úgy érzem rövid pórázon vagyok tartva, mindig megkérdezi hol jártam, mit csináltam. Beszélgettem e már tartósabban az esküvőről Jerome-al. Ami azt illeti ezt a kérdést pont tegnap kaptam meg. A következő beszólására viszont, már haragosan állok meg előtte, a kezeimet is összekulcsolom magam előtt, mintha ezzel ijesztőbb lennék. Persze Alyson is magasabb nálam, mint általában mindenki, még is próbálom kihúzni magam.  
- Érdekes felvetés, ugyanis az iskolában még nem azzal csúfoltál, hogy könyvmoly vagyok, mert mindig volt nálam könyv? Úgy látszik az agyad is kezd kihagyni, az aranyvér biztos felszökik és nyomja össze. - vigyorgok rá, és legszívesebben pacsit adnék magamnak, ilyen zseniális vissza vágást. - Egyébként meg mit keresel ? Szótárat? - ugyanis Ő volt az mindig is aki valóban lenézett azért, és csúfolt mert szerettem olvasni. Nála max a kötelezők miatt lehetett látni tankönyvet, és azt is elképzelem, hogy volt egy csicska barátja aki még azt is elolvasta helyette. Mondjuk be kell hogy valljam jól esik ez a szó párbaj, még lehet az se zavarna, ha hajtépés, vagy átok szórás lesz a vége.. valamiért ma még az is jól esne... mi lett belőlem...

Mély levegőt kell vennem, erre aztán igazán nincs kedvem, sem hangulatom. Legszívesebben nem tudom miért nem is teszem meg, de sarkon fordulnék, és nemes egyszerűséggel távoznék. De tény, hogy egyszerűen sokkolt a látvány miszerint Alysont a könyvtárban látom. Kicsit rossz érzésem kerekedett nem e rosszban sántikál. Lehet ezért nem mentem el, és viselem el a sértegetéseit.
- Hűha, ez aztán nagyon nagy beszólás volt, de igazán... a lelkembe hatoltál... - mondom megjátszott sértődéssel, és "cseppet sem" szarkasztikusan, miközben a mellkasra emelem megjátszottan a kezemet. - De tényleg, azért többre számítottam egy aranyvérűtől. - forgatom a szemeim. Nem igazán akarok ebbe belemenni, és a megfelelő távolságot megtartván, kicsit azért közelebb megyek, mert nem véletlenül jöttem be, akartam valamit... ami ki is ment a fejemből, gratulálok Freya sok eszed van. Ez a lány mindig feltud akaratlanul húzni, pedig ezt évek óta csináljuk, és azért ennyi idő után megtanultam kezelni. Hála Merlinnek, elég nagy a kúria, és simán eltudjuk úgy kerülni egymást, akár napokig még csak nem is látjuk egymást. Inkább mondanám már kastélynak amúgy a helyet.  
- Plebs, te mióta használsz ilyen szavakat? Vagy azért vagy itt, hogy végre hátha tudsz beszélni egy férfiúval? - kérdezem vidáman, bár azt hiszem őt is eljegyeztették, szegény flótás, remélem annyi esze van mint neki, és akkor nem fog szenvedni. Én ismerem ezt a szót, hisz félvér vagyok, gyerekkoromat muglik között töltöttem, édesanyám is ekként él, így sokszor vagyok , vagyis mostanság nem vagyok otthon, de  nem hagyom hátra a mugli életemet, sőt imádom a mugli dolgokat. Ez az egy kis titkom van.  
Miközben szó csatázunk egyre közelebb léptem, így már látom hogy nem mesekönyv van nála, szótár vagy valami gyerekeknek való képes mesekönyv. Egy régi darab, a gerincét tekintve történelmi könyv. Az pláne minek neki? Lehet belerejtett valamit, valami üzenetet? Hm,... Nem akarom kihívni magam ellen a sorsot, de kíváncsi vagyok miben sántikál, végre lenne ellene valamim, és lehet, de csak lehet leszállna rólam.
A következő oltását, sértegetését, megalázását, csak karba tett kézzel hallgatom végig, még a szemöldököm se rebben meg, mikor végig hallgatom.
- Befejezted ? - kérdezem teljesen hidegvérrel. Egyetlen egy dolgot nem türök, ha a szüleimet veszik a szájukra. A félvéreket általában nem szokták a sznobok se sértegetni, csak ha nagy személyes problémájuk van az illetővel. A hatalmas nagy kinézést mugli szülötteknek tartogatják, én csakis tőle kapom ezt, meg volt a Roxfortba egy-két undok mardekáros, de azok mellett csak elmentem. Ezt tudni kell kezelni, elengedni a fülünk mellett, nem vagyok az a forró fejű, de ha kell pálcát rántok hogy helyre rázzam a másikat. - Maradjunk annyiban szerintem, hogy ezt bóknak vettem. - mondom fásultan. - És hiába keresed, nem írtak olyat könyvet, hogyan alázzuk a másikat, bár szerintem ezt neked kéne megírni, te vagy profi benne. - jegyzem meg epésen. De az tuti, hogy van tűrés határom, és egy olyat is mond, kap egy szép kis átkot, és nem érdekel, hogy nagyapa leüvölti a fejemet. Még is mit csinálhat? Hozzád egy olyanhoz akit ki nem állhatok? Oh az pipa.
Mikor ezen túl vagyok, ő maga mutatja meg a könyvet, ami nála van, amin meglepődök. Mágiatörténet, jól sejtettem. És nagyapának viszi, ami lehetséges, mert szereti olvasgatni, főleg a nagy emberek történetét, gondolom abból merít ötleteket kis gonosz fortéjaihoz. Majd nyugtázom egy bólintással. A következő kérdése meglep, és érzem pír önti el az arcomat. Tisztában vagyok helyzetemmel, de azt mindig nem szoktam meg, hogy ha más említi meg, hogy valószínűleg nem sokára feleség leszek.  
- A koszos könyvet menedékék. - válaszolom, szinte már kedvesen, én nem szoktam még a vérigalázásom után se utálkozóan beszélni a másikkal. - Nekem lazítás ide jönni, és őszintén nincs kedvem azzal az esküvővel foglalkozni. De ezt tőled is kérdezhetném, vagy rosszul hallottam, hogy téged is oda ígértek? - nem lett bejelentve az ő eljegyzése se, csak kósza beszélgetésként, mintha hallottam volna mikor nagyapám vendégeket fogadott. Nem igazán szoktam ilyenkor részt venni ezekbe, nagyapa külön meghív minket, ha úgy véli abba a körbe, épp szükség van ránk. Zúg a fejem a gondolatoktól, azért jöttem ide, hogy kikapcsolja, de kicsit megbántam, nem a növényekhez bújtam...