GRIFFENDÉL - MARDEKÁR REAGOK

Elvigyorodtam Madden megszólalásán. Tudtam jól, hogy hiányoztam neki a nyári szünet alatt, máskülönben nem pattogott volna ennyire. Azonban a következő szavai után úgy lendítettem a kezemet, ahogy a terelők szokták az ütőjüket, csak azért, hogy barkón baszhassam.
A továbbiakat nem kommentáltam, hiszen Madden eléggé beleélte magát, így csak kicsit később ragadtam magamhoz a szót.
− Tehát, Potter iménti találat szerzése után, ahogy elnézem a griffendéles lelátón hullámzik a tömeg. Komolyan elgondolkozok azon, hogy mindjárt csatlakozok hozzájuk, hiszen nagy bulinak tűnik! – húztam közelebb magamhoz a mikrofont, miközben a másik kezemmel megemeltem az asztalon lévő üveget, hogy töltsek magamnak egy kis innivalót.
− Nem tudom mi történik ma a Mardekár háza táján, remélem, hogy sikerül összeszedniük magukat, hiszen nagyon tűnik, hogy nincsenek összhangban. Tyler ismét elvéti a gurkót, pedig mindannyian emlékszünk, hogy tavaly milyen bravúros megmozdulásai voltak a fiúnak. De semmi gond, hiszen, ez még csak az év első meccse, és… Madden, hogy rohadnál meg, hogy nem bírsz nyugodton maradni, most miattad elázott az asztal! – ripakodtam rá, amikor véletlenül meglökhette az asztalt, és még magamat is leborítottam vízzel. Mogorva pillantást vetettem rá, aztán a tekintetemet, ismét az ég felé fordítottam.
− Ahogy elnézem, valami komoly történhetett korábban Lestrange és Longbottom között, mert a griffendéles fiú olyan erővel üti el a gurkót, hogy remélem, senk… − folytattam a kommentálást, és abban a pillanatban még nem láttam, hogy pontosan kit is célzott be, csupán akkor, amikor Leo Lestrange megpróbálta megvédeni a csapattársát.
− LONGBOTTOM! Az imént mondtam el, hogyha kezet emelsz arra a gyerekre, akkor a talpammal fogom újrarendezni a gerincedet! Ezen mi nem volt érthető?! Ez elég aljas húzás volt az oroszlánok részéről, s bár Leo, mint az egyik legidősebb csapattag és kapitány azonnal a kis Regulus segítségére sietett, de sajnos a gurkó eltalálta a fiatal mardekárost, akit lehetőleg nem kellene azonnal az idei első meccse után a gyengélkedőre küldeni! – A hangom olyan magasságokba emelkedett a dühtől, hogy szerintem a közelemben lévő összes üveget darabokra törtem volna. Ez azért eléggé felháborító volt.
− Eközben Olivia továbbra is remekel. Nem tudom, hogy mi történt vele, Rose-zal és Potterrel, de csak úgy bombázzák az ellenfél karikáit, mint a városi galambok a King’s Crosson lévő utasokat! Ez a trió nem semmi a mai napon! Az első két dobást Hugh Shelby beengedi, viszont a harmadik támadásnál olyan lélekjelenlétről tesz tanúbizonyságot, ami azt mutatja ebben a fiúban akad bőven potenciál! – hajoltam közelebb a mikrofonomhoz, miközben próbálom felszárítani a kiöntött vizet, és neheztelő pillantást vetettem a kommentátor társamra.
− Ahogy elnézem, szerelem van a levegőben, vagy csak éppen Olivia sportszerűségének lehetünk szemtanúi, amikor odarepül Leóhoz. Kár, hogy nem halljuk miről is beszélnek éppen, de reméljük, ezek után a mardekáros fiúnak sikerül kicsit összeszednie a csapatát, hiszen még mindig megvan az esélyük a győzelemre.
− Eközben Jericho Lestrange öleli magához a kvaffot, és némi cselezgetés után úgy összezavarja a Griffendél játékosait, hogy esélyt szerez a pontszerzésre, de… Mekkora kihagyott ziccer! Ez a labda kérem szépen olyannyira pályát tévesztett, mint egy túl sok Lángnyelv Whiskeyt bevedelő kínai gömblángsárkány! De ne tessék aggódni érte, hiszen Imani hiába célozta meg őt, nem sikerült eltalálni a gurkót, talán ő itókázott egyet azzal a sárkánnyal… − magyaráztam továbbra is lelkesen, majd Judasra sandítottam. – Mi mikor akarunk amúgy lemenni Roxmortsba, Mads? Ez a kommentátori meló épp olyan megterhelő, mint neked az órákon való koncentráció.
Igazából hazudtam. Pontosan olyan tehetséges voltam abban, hogy szórakoztassam a közönséget, mint Madden, bár talán nekem kicsit kevésbé volt irritáló a lényem, és nem akart szarrá verni a fél iskola.
− Eközben Olivia úgy vonzza magához a kvaffot, mint egy mágnes. A lány elég elszántan küzd ma, ha esetleg nyer a Griffendél, akkor őt is a vállán cipelheti majd fel a klubhelyiségbe a csapat.
A mikrofonnal a kezemben pattantam fel a helyemről, és a napfénytől a szemeimet eltakarva próbáltam kivenni, hogy mi zajlott odafent.
− Úgy tűnik, Regulus jobban lehet, hiszen csatlakozik a cikesz iránti küzdelembe, azonban ezúttal sem szerzi meg egyik csapat sem. Az állás 90-50 a Griffendél javára. Azt hiszem, ideje előkapnod az oroszlános sapkát, Madden, amit a Lovegood-októl szereztünk!

- Most képzeljétek el, hogy mi lesz akkor, ha Flora Travers még ENNÉL IS ÜGYESEBBEN fog védeni? Ránéz a kvaffra és kidurran? A Mardekár csapata egyetlen szempillantásból elszégyelli magát, összepakolnak és hazamennek? - találgatok. - Vagy a meccsel is kéne foglalkoznom, mi? Jó, na. Szóval Leeland éppen egy akkora gólt ver a Mardekárnak, mint amekkora szemöldököm van. - még el is nevetném magam, amikor elkomorodik a tekintetem látva, hogy Lestrange éppen mit művel. - Na idefigyelj Leonard Lestrange. Ha még egyszer támadást lendítesz Flora Travers ellen, ne legyen Judas Peter Madden a nevem, ha nem teszek olyat a hátaddal és a gitárommal, ami nyomdafestéket nem fog tűrni. HÁT HAGYD BÉKÉN AZ ŐRZŐNKET! - csapok az asztalra, majd megpróbálom megakadályozni egyébként az újabb kancsó víz kiborulását. Ezért inkább az egészet odatolom Tatiana elé, de véletlen ráborul. Rezignáltan folytatom tudva azt, hogy ezt biztos nem úszom meg ennyivel. - Kedves közönség! Mielőtt a kissé hirtelen haragú kommentátortársam, a nagy Viktor Krum egyetlen leánya, kinek apja megszámlálhatatlan kviddicskupát nyert, s ahogy látom nemzésben sem volt sikertelenebb - megölne engem, elmondom Nektek és Önöknek kedves professzorok, hogy a meccs ezen része jobb lenne inkább altatónak. Komolyan mondom, hát találjátok már el a karikákat, Merlin rágja rojtosra az alsóneműtöket. Nézzük sorban: Sem Lestrange, sem Granger-Weasley nem talál. Persze Potter előtte karikára dob, de Shelby úgy néz ki nem akar úgy járni, mint én bájitaltanból, szóval kivédi. - kicsit emelkedik a hangom, ahogy emelkednek az izgalmak is. - De hát ha minden így működne! Hát csak kérni kell? Szóval Longbottom Thales Lestrange felé küld egy gurkót, ha jól látom ezt a technikát a tavalyelőtti kviddics bajnokok ligájáról leshette el - a mugliknál így hívják - de Tyler - ha megbocsájtotok, nem franciázok - VISSZAÜTI AZT! És ELTALÁLJA A HAJTÓNKAT? ROQUETAIL... ROQTELIA.. ROQTOL... NA IZÉ SZÓVAL, ez egy alávaló, ám de szabályos mozdulat volt a Mardekártól! Meg is zavarodtunk, ahogy látom, mert Travers elvéti ezúttal a kvaffot, így közelebb ereszkedik a Mardekár, de oda se neki, jól játszanak a pirosak, a zöldekkel ellentétben. A fogók pedig menjenek el szemműtétre, mert Merlinre mondom, hogy előbb Morgan professzor állandóan forgó szemei mellett láttam azt az arany micsodát! - fel is applikálom magamra az oroszlános sapit. - Hé Krum! Tetszik? Tessék, itt van neked is egy! - odanyújtom neki. Még hogy pártatlan kommentálás, mi?

− JUDAS PETER MADDEN! – rivalltam rá Judasra, amikor már kezdtem unni a dumáját, és kommentátori jogomnál fogva ennek hangot is adtam: − Ha még egy szót szólsz Flora Traversről, akkor a seprűmre esküszöm, hogy olyan memóriamódosító átkot szórok rád, hogy még a saját ikertestvéredet sem fogod felismerni!
Szerintem nem én voltam az egyetlen, aki az elmúlt időszakban megszámlálhatatlanul sokszor hallotta a gusztustalan nyáladzását szegény lánnyal kapcsolatban, viszont abban biztos voltam, hogy én voltam az a kivételezett, aki nagyjából minden nap hallott valami ábrándozást Floráról. Ez pedig egy idő után kezdett unalmas lenni. Ráadásul, a hangulatomon az sem segített, hogy leöntött, így szikrákat szóró tekintettel pillantottam rá. Remélem, rendelkezett már a temetése körülményeiről, mert ha így folytatja, akkor nem sok időt jósoltam neki.
− Hiába fényezed apámat Madden, ha még egyszer hasonlítgatni mersz hozzá, vagy még több baromságot összehordasz róla, akkor a nyári szünetben gondoskodom arról, hogy szemtől-szemben beszélgess el vele, de hidd el Mads, annak rohadtul nem fogsz örülni! – fenyegetőztem egy sort,és tudhatta, hogy bizony a meccs után alaposan meg fogom ruházni emiatt. Ehelyett azonban jelen pillanatban csak előhúztam a varázspálcámat, hogy megszárítkozzak. Ezek után megköszörültem a torkomat, és miután végre helyre tettem Maddent, magamhoz húztam a mikrofonomat.
− Tehát Maya Parkin becélozza a karikát, és úgy tűnik, hogy egy jó dobásnak nézünk elébe, de… Nem! A labda végül pályát téveszt, és a lány nem találja el a karikákat. Semmi gond Maya, majd legközelebb sikeresebb leszel! – biztattam egy kicsit a mardekárosokat is, hiszen elég volt, ha Madden volt teljes mértékben pártatlan.
− A Mardekár azonban nem adja fel egykönnyen! Akármilyen rosszul is áll a szénájuk, igen dicséretre méltó, hogy próbálják behozni a lemaradásukat! A kvaff csak röpköd a hajtóik között, a griffendélesek csupán a fejüket kapkodják. A labda végül Jericho kezei közül repül ki, és bizony ez TÍZ PONT A MARDEKÁRNAK! Gyönyörű dobás volt a kígyók részéről!  − Úgy gondoltam, egy kicsit rájuk fért már, hogy dicsérjem őket, és nem tudtam eldönteni pontosan mitől, de csak-csak erőre kaptak a mardekárosok. Én egyáltalán nem bántam, mert így sokkal izgalmasabb mérkőzésnek lehettünk tanúi.
− Ezután pedig Olivia Leeland dob rá a jobb oldali karikára. Elég egyedinek tűnik a trükkje, azonban Hugh Shelby-n ezúttal nem sikerült kifognia! Shelby hatalmasat véd, és bár hajítaná is a kvaffot a csapattársainak Potter azonban megszerzi előlük a labdát, és ismét célbaveszi a Mardekár karikáit! – folytattam a kommentálást, miközben az asztal alatt Judast kezdtem rugdosni, mert rohadjon meg a hülyeségei meg a balfaszsága miatt. Igazán jobban is odafigyelhetett volna.
− A Griffendél ismét pontot szerez, a lepattanó labdát pedig Granger-Weasley ragadja magához, azonban Hugh pontosan úgy repült rá a kvaffra, mint a galambok a földre szórt morzsákra! Rose sikertelen dobása után Longbottom figyelő tekintete pedig a Mardekár őrzőjére tévedt. Csodálatos passzot kap Imanitól, aki bár az egyéni akcióval nem tudott még érvényesülni a meccs során, de remekül összedolgozik Franklinnel! Neki köszönhetően ez a passzolt gurkó célba talált! Még pedig, ha jól látom, akkor pontosan Hugh kezét találta el! Kellemetlen fordulat a Mardekárnak, hiszen egy őrző sérült kézzel pont olyan haszontalan, mint Madden agy nélkül! – harsogtam a mikrofonba, és bár Judas itt ült mellettem, nyugodt szívvel oltogattam, mert ő is tudta, kettőnk közül én voltam az erősebb.
− Longbottom akciója közben a Mardekár hajtói sem restek, a Lestrange-ek passzolgatják egymást között a labdát, aztán Jericho ismét útnak indítja a kvaffot, de ezúttal a karikáknak a közelébe sem ment! Ha szeretnéd Lestrange, akkor neked is adhatok külön órákat, mert a technikádon lenne mit csiszolni! – És ezt most mindenféle negatív felhang nélkül ajánlottam fel. Bárkinek szívesen segítettem volna, aki kikérte volna a véleményemet és a tanácsomat, de hát nem sokan merték ezt megtenni.
− Csodálatos vagy benne Madden! – sandítottam közben Judasra vigyorogva, majd a fejemet rázva az asztal alól előhúztam egy kígyós sapkát is, és én azt húztam a fejembe. Ami már csak azért is poén volt, mert ha meghúztad a farkát, akkor sziszegni kezdett.
− Valakinek a másik csapatnak is drukkolnia kell, Mads! – tettem még hozzá, aztán kicsit odébb húzódtam, amikor szereztek nekünk még egy kancsó vizet, és lerakták azt az asztalra.
− Imani pedig ismét egy gurkótámadással próbálkozik, miközben a fogók ismét vadul kergetni kezdik az aranylabdát, de ahogy Imani ütése, úgy a fogók próbálkozása is sikertelen! Az állás tehát 110-70 a pirosak javára! – löktem vissza Madden elé a mikrofont, miközben megragadtam a kancsót, és telibe öntöttem őt hideg vízzel.