- Megyek előre - pillantok rájuk, mielőtt a kandallóba lépve felmarkolok egy adag port. Valójában nem egyeztünk meg a sorrendről, de azt gondolom, rangidősként feláldozható vagyok, ha esetleg elrontom és félremegy valami. Mondjuk, én. Mert annak ellenére, hogy nyilván utaztam már így, az összes létező közlekedési mód közül csakis ettől kapok enyhe gyomorideget, és mit mondjak, hiába küld felém Jamie egy félszeg "nem lesz baj, nyugi" mosolyt, addigra épp elnyelnek a zöld lángok.
Marhára szédülni kezdek, de próbálom kiválasztani a megfelelő kandallót a hálózaton, azt hiszem, nagyjából ugyanezt élhetik át a lottó sorsolásos golyók, mikor a számhúzó megpörgeti őket — — majd hirtelen, köhögve esem térdre, kezemmel tompítva az érkezést, bár érzek egy puha perzsaszőnyeget az ujjaim alatt. A hamu sűrűn gomolyog körülöttem, és nagyon remélem, hogy nem egy mugli család szombatjába navigáltam magamat. Na igen, észhez kapva tápászkodom fel, hogy leporoljam a ruhámat, úgy nagyjából, megrázom a hajamat, aztán mire elül a por, valamiért szinte biztos vagyok benne, hogy jó helyen járok. Nincsen Jessie-szag, vagy ilyesmi, csak amolyan női sugallat, és ez be is bizonyosodik, ahogy hangos pöffenéssel a hátam mögött, Flora is megszületik a kandalló mama gyerekeként. És a gombóc feloldódik a gyomromban. - Üdv a túlvilágon - lépek felé a kezemet nyújtva, hogy megkapaszkodjon benne, és hogy James-szel, aki remélhetőleg már rácsatlakozott a hálózatra, lehetőleg ne ütközzenek össze.
Vendég
Hétf. Ápr. 12, 2021 1:59 pm
A szünet az szünet. Mióta pedig ezidő nagyrészét a bátyámnál töltöm, könnyebben lógok el bárhova. Vagy ha elenged, az már nem is számít ellógásnak? Minden esetre azt tudja, hogy hol keressen, ha esetleg a Potter-Weasley-Yordmoon triumvirátus az elrablásomat tervezné. Úgyis leadja a drótot apámnak.. Az már más kérdés, hogy nem tökre nem érdekel a véleményük arról, hogy töltöm tavaszi szünetet. A tavalyi RBF-ek után egyébként is megérdemlek egy laza évet. Úgy érzem nem tisztem megfosztani a kandallótulajt az első út jogától - meg hát lássuk be, Rox nem is az a fajta, aki hagyja, hogy bárki beelőzze. Az már csak utólag fordul meg a fejemben, hogy azt akarta megúszni, hogy az anyja még egy pakkot a kezébe nyomjon, azért sietett el olyan gyorsan. De semmi baj, Rox, anyád az én kezembe is simán bele tud nyomni mindent, amit neked szán, úgyhogy gond egy szál se. James láthatja az arcomon, hogy egy kicsit meghökkenek, amiért hirtelen postást kell játszanom. Meg hát egyébként sem azt terveztem, hogy két csomaggal vágok neki az útnak. - Rendben Mrs. Weasley, átadom Roxnak... - biztosítom a felnőttet afelől, hogy nyugodtan rám bízhatja az egészet. Miért is most mondanék nemet, mikor egyébként is utálok csalódást okozni? - Ha elvesznék útközben, csak szólok, hogy nélkülem nem mehettek sehova! - adom ki a parancsot Jamesnek, aki akár tetszik, akár nem, ezzel persze azt is vállalta, hogy ő fog utolsóként csatlakozni hozzánk. A következő pillanatban a markomban tartott hopp por a kandallóban landol, engem pedig felemésztenek a zöld lángok és hát bebizonyosodik, hogy az egymás utáni utazások nincsenek rám jó hatással. Persze sokkal jobb, mintha zsupszkulcsot választottunk volna, de mindösszesen ennyi előnye van a dolognak. Hála a hátamon lévő csomagnak és a kezemben lévőnek, aminek a címzettje Rox, majdnem sikerül nem túl kecsesen a kandalló hamujába ülnöm, de még mielőtt ez megtörténne, egy ismerős kéz nyúl értem. Csak annak köszönhető, hogy Rox-ot nem rántom magammal, hogy jobban bírja a kiképzést, mint én. - Anyád küldi.. - nyomom Rox kezébe a csomagot és kilépek a kandallóból, mielőtt még James érkezése tessékelne ki onnan akaratomon kívül.
Vendég
Szer. Ápr. 21, 2021 12:33 am
Egy kis kikapcsolódásra mindig szükség van, ekkor jönnek a barátok és rokonok akiknek kipattan a fejéből egy ötlet és én azt természetesen támogatom, mert jól hangzik. Körülbelül a mostani alkalom is ilyen volt. A tegnap például még álmodni sem mertem volna arról, hogy Albus legkedvesebb barátjával Jesse Yordmoon-nal fogok valami fantasztikusan ötletelni és lehengerlően fogjuk tőle érezni magunkat. Vagy legalábbis ez a célunk. Természetesen a lányok sem maradhattak ki a jóból így az áldozatunk Rox és Flora. Na jó abba hagyom a poénkodást. Előre engedtem Rox-ot, nyilván ez az ő háza az ő szabályai alapon és érthető okokból kifolyólag Flora-t is előre engedtem. Hogyha valami baj történne velük, akkor arról tudjak és tehessek valamit, akármit. Ezért is mosolygok Rox-ra, talán egy kicsit bárgyún, de nem tudom, hogyan adjam a tudtára szavak nélkül, hogy minden rendben lesz. – Nyugalom Flora, nem hagynálak téged sem hátra. – igyekszem megnyugtatni őt, nem tudom mennyire sikerül őszintén. Amikor mindketten átmentek remélhetőleg sikeresen, akkor vettem csak a hátamra a túlélőtáskámat és hopp-port a markomba. Határozottan kimondom az úti célomat majd le dobom a kandallóba a port és nagy zöld lángnyalábok közepette el is tűnők a Weasley házból, hogy valahol máshol felbukkanhassak. Mondjuk pont Yordmoon-éknál. Talán tapasztaltabb utazónak nevezem magam, de a tény az, hogy sose sikerül kényelmesen megérkezni egy másik kandallóba – mindig sikeresen lefejelek egy téglát ami útban van és az irdatlan magasságomnak köszönhetően ez minden egyes alkalomkor megtörténik, ha Weasley nagymamámékhoz megyünk látogatóba és a legkönnyebb utat választjuk. – Mindig elfelejtem lehúzni a fejem. – mormogok magamban, majd a homlokomhoz kapva megpróbálok kikászálódni a kandallóból. – Jesse készen van már? – kíváncsiskodom miközben azon vagyok, hogy leporoljam egy kicsit magam. Remélhetőleg nem fog egy dudor keletkezni a homlokomra, elég érdekesen néznék ki, ezért is terelem gyorsan a témát, amint lehet. Miért ne tenném?
