Ki lehet a nagy Ő? ~ Alex & Riley

Szomb. Ápr. 10, 2021 10:48 pm

Én azt tökéletesen értettem, hogy a szobatársa vagyok Alexnek, de azt nem, hogy emiatt baglyot kellett játszanom. Persze nyilvánvaló volt, hogy a titkos hódolóknak pont ez jött kapóra. Még előttem is titok volt, hogy kitől kapott csomagot, mert az én baglyom hozta NEKEM! Csak hát az üzenet, ami mellette volt nem nekem szólt. Így aztán nem fenyegetett az a veszély sem, hogy elárulom az illető kilétét, aki most már engem is kezdett nagyon érdekelni. Sajnos a betűk formáiból nem jöttem rá, és a bagolyházban sem láttam senkit sem, aki esetleg feladhatta volna a kis csomagot, meg a levelet. Azt nem olvastam el, nem akartam belemászni ennyire Alex életébe. Inkább úgy döntöttem, hogy a csomag kézbesítését követően fogom majd kinyomozni az illet kilétét. Vagy a szobatárssal vagy nem, de mindenképpen megfejtem.
S ha már szóba jött Alex, öröm volt látni, hogy a szobánkban volt. Őt legalább nem kellett megkeresni és így mihamarabb átadhattam neki a kis csomagját. Abban az esetben sem lett volna gond, ha nincs jelen, mert este minden bizonnyal megkapta volna, de jobb hamarabb túlesni ezen.
– Szia Alex –nyújtottam át neki a csomagját, aztán vetettem is be rá magam az ágyamra, amint elvette azt. – Azt hiszem, hogy van egy titkos rajongód. Mondjuk nem értem, hogy miért nem tudta neked címezni egyenesen a csomagot, és miért kellett rajtam keresztül eljuttatnia hozzád, de van. –Sok lezáratlan kérdés volt most a fejemben, amikre szerettem volna választ kapni. Megvártam azért, hogy Alex kibontsa a csomagot, vagy valamit kezdett vele, aztán voltam olyan kedves és zúdítottam rá a dolgokat.
– Igazán kíváncsivá tett amúgy, hogy ki is lehet és miért nem meri felvállalni magát. Mondjuk akkor oda lenne a titkos hódoló jelző, de akkor is! Ez egyben izgi, meg bizarr dolog is. Segítsek kideríteni, hogy ki az illető? –Izgatott voltam, ez mi tagadás! Talán jobban is, mint aki maga kapta az ajándékot. Át is ültem szépen az ágyára, mert könnyebb volt úgy a kommunikáció. Na, nem mintha át kellett volna ordítani az egész szobát, elvégre az ágyaink szomszédosok voltak egymással, de azért így mégis kényelmesebb volt.

Alex && Riley

Vas. Ápr. 11, 2021 8:01 pm

Riley & Alex

Fejjel lefelé lógok az ágyamról. Mármint derékig az ágyon fekszem, leginkább a fejem lóg le, nem veszélyeztet az, hogy leessek. Nem is tudom, mire jó ez az egész, azt hiszem csak kínlódom. Kéne kezdenem magammal valamit, de semmihez nincs kedvem. Időm éppen lenne, csak most valahogy olyan motiválatlan vagyok. Hála az égnek megérkezik Riley, aki reményeim szerint hoz valami érdekes hírt, vagy legalább elszórakoztat egy kicsit.
- Csáó – nyomom fel magam hasizomból. Tiszta király, hogy nem vagyok olyan puding, mint amilyen lehetnék. Különben erősen valószínű, hogy pofára zúgnék, vagy legalábbis úgy kéne felkászálódnom, hogy az percekig tartanak. Hálát adok ilyenkor a kviddicsnek. – Mi ez? – nézek a kezembe nyomott csomagra, majd szemeim kezdenek kerekedni, ahogy valami titkos hódolóról beszél. Ugye nem…? – Mi az, hogy neked küldték? – Én esküszöm nem értek már semmit. De így tényleg. Ha ez attól jött akire gondolok, akkor végképp fel nem foghatom, hogy miért nem nekem küldte. Ha meg nem, akkor kitől jött? Ó édes Merlinre mi a fészkes fene van az életemmel?
Ujjaim fürgén tépik le a csomagolópapírt, kis dobozt tapintok aztán, amit felnyitva egy – még férfi szemmel is – igen szép karkötőt találok. Szó szerint tátva marad a szám, ahogy mutatom az ékszert a szobatársamnak. Szólni nem tudok, hagyom, hogy Riley beszéljen helyettem is. – Nem tudom akarom-e tudni egyáltalán, hogy kitől jött – sóhajtok fel. Most ha kiderül, hogy Giddytől jött, akkor a kapcsolatunk olyan irányt vesz, amivel nem biztos, hogy tudok majd mit kezdeni. Ha viszont egy lánytól kaptam, akkor szintén ugyanez a helyzet, mert most mit kezdjek egy tök idegen lány ajándékával? Nem jó ez se így, de úgy, se sehogy.

Szomb. Ápr. 17, 2021 7:12 pm

Fejjel lefele lógó szobatárs. Ha nem tudnám, hogy képes magát feltornázni onnan, még aggódtam is volna. Sportos volt, meg kellett hagyni. Kviddicsesként el is volt várható az izomzat, mert nem csak az ellenfél terelői, meg a gurkók leselkedtek a sarkokon, de ha az ember elől deszka-hátul léc figura kinézettel „büszkélkedett”, egy könnyed szellő is lelökhette a seprűről. A zuhanó játékos meg nem jó játékos, ezt mindenki is tudta, aki valamennyit konyított a játékhoz.
– A kibontást inkább meghagytam neked. Nem tisztem felbontani a csomagod. Azt meg nem tudom, hogy miért nekem jött és nem egyenesen neked. Annyit kért, hogy adjam oda. Gondolom így volt neki egyszerűbb megtartani a kilétét, mert ha személyesen adja oda nekem, biztos kiszedted volna belőlem az illetőt nevét. –Valahogy nehezemre esett volna hazudni Alexnek. Szobatársként és jó barátként nem tettem volna meg. Így meg tényleg biztos volt, hogy titok maradt az egész.
Alex szempillantás alatt megszabadította a dobozt a csomagolópapírtól. Amint előkerült az ékszert, ledöbbentem én is. Egy ilyen darabot nem lehetett olcsón beszerezni. Az illető tényleg rajongója lehetett a tátott szájú srácnak. Kuncogva nyúltam azért az álla alá, és csuktam be neki, mielőtt a légy leszállna a torkán. – Én viszont tudni akarom, hogy ki használt bagolynak. Kiszámlázom neki a csomagküldési díjat, ne szórakozz már! Legalább vehetek új zoknit… –Elhúztam a szám a végén. Megint eltűnt néhány pár, de fogalmam sincs, hogy hova és lassan nem marad váltóban. Az meg kellemetlen, mert a cipőim nem szerették a lábam és előszeretettel sebesítették ki. – Nézzük meg hogy mutat a csuklódon. –Kikaptam a kezéből az ékszert, de abban a pillanatban felizzott és az ágyra ejtettem. – Öhm… ennek így kell működnie? Nincs valami használati utasítás, vagy mi a szösz? –Lehet, hogy az én képességem nem szívlelte a láncot, de az is lehetett, hogy valami különleges bűbájjal volt ellátva és csak a tulajdonosa taperolhatta kedvére. Ez mondjuk logikusabb magyarázat volt.
– Kivel kavarsz te, akiről nem tudok, hmm?

Levél:

Alex && Riley

Pént. Ápr. 23, 2021 4:30 pm

Riley & Alex

Ez a nap akkor lehetne rosszabb, ha kiderülne hogy ez a cucc anyámtól jött. Mármint na, szeretem anyát, de nem lennék képes feldolgozni ha hirtelen csak úgy a semmiből ajándékokakt kezdene küldözgetni nekem. Pláne ilyesféléket, mint ami a dobozban lapul. Mert ez egy csodaszép darab, egy csodaszép és drága darab, amitől vér szökik az arcomba. Már csak a gondolattól zavarba jövök, hogy hogyan fogom én ezt meghálálni annak, akitől kaptam. Mert valamit illene viszont ajándékoznom, ez tény. Mondjuk nem lenne rossz, ha előtt sikerülne kiderítenem, hogy ki a rejtélyes hódolóm – már ha hívhatom így. Morcos pillantást vetek Rileyra, ahogy becsukja a szám, nem ez az én napom. Amúgy sosem szoktam morcosan nézni senkire, pláne nem a barátaimra, de amúgy is olyan nyomorultul éreztem magam, hát még ezután.
- Veszek neked három pár zoknit én, ha nem koslatsz a feladó után – ajánlom fel életem üzletét. Mindkettőnknek jó, neki lesz zoknija, nekem nyugtom. De persze ahogy ismerem ezzel nem sikerül lekenyereznem, szerintem a kíváncsiság nagyobb benne, mint a zoknik után való vágyakozás. Pedig biztos, hogy az említett ruhadarabokra is áhítozik, mert valamiért az összeset elhagyja. Nem is értem, hogy hogy csinálja, nincs macskánk, aki lopná, vagy megenné őket, vagy ilyesmi.
Már nyújtanám a csuklóm, hogy akkor tegye fel ő, ha ennyire kíváncsi, de úgy tűnik, mintha megégetné az ékszer. Mármint, na, megégetni nem igen fogja, elvégre olyan tűzálló vagy mi a szösz, de azért a meleget érzi ő is gondolom. Ezután kicsit félve nyúlok én is az ékszer felé, de engem nem bánt, hagyja, hogy feltegyem balkezemre. – Nem tudom, várj egy pillanatot. – Fejrefordítom a kis dobozkát, és hopp, kihull belőle egy levélke. Ezt miért nem láttam korábban… Érzem ahogy a forróság egyre inkább birtokba veszi az arcom, míg tekintetem végigfut a sorokon. Ez amolyan randicucc? Mégis ki küldene nekem ilyet? –Azért égetett meg, mert nem neked szánták. Csak nálam működik elvileg – sóhajtok fel szobatársamra nézve. Nem tetszik ez az egész nekem, nagyon nem, de mit tehetnék? Még csak vissza sem adhatom. Azt már nem részletesem Riley-nak, hogy hogyan működik, az hiányozna még. Így is cukkol, mi lenne akkor. –Nem kavarok senkivel, kikérem magamnak. – Nem, nem kavarok senkivel. Arra az éjszakára nem gondolunk Alex. Ami ott történt a toronyban, az ott is marad.

Hétf. Május 03, 2021 8:14 am

Még inkább nevetésre késztetett azzal az arccal, amit vágott. A morcosság nem állt jól a szobatársamnak, de ezt már nem mondtam meg neki. Így is volt elég baja azzal, hogy kitalálja, hogy kitől is jött neki ez a cucc. Vagyis bíztam abban, hogy ki akarta nyomozni. Az is lehetett, hogy engem sokkal jobban izgatott a dolog, mint őt és ezt hamarosan szavakkal is alátámasztotta a másik.
– Nyuuuuuh, ez nem éééééééér! –Duzzogva fűztem össze karjaimat a mellkasom előtt. Hogy lehetett képes ilyen üzletet ajánlani! Tudta nagyon jól, hogy kevés volt belőlük és a reakcióimból azt is, hogy ki akartam deríteni ki az illető. Erre tessék… gonosz üzletet ajánlott fel, mert választanom kellett, hogy melyik kellett nekem jobban. Jajj Alex, ezt még megbánod! – Legyen öt pár, és akkor megegyeztünk. –Akkor legalább minden napra jutott egy, ameddig el nem tűnnek azok is. Most már azt is jó lenne kitalálni, hogy merre leledzenek. Mert addig oké, hogy valaki elhagy egy vagy két párat belőlük, de hogy szinte az összeset? S még az újakat is, amiket kap, nem csak a régieket. Kezdtem azt hinni, hogy valaki megátkozta a szobánkat és zoknieltüntető varászlatot szórt rá. De akkor Alexének is el kellett volna szublimálnia mindig, nem? Lehet, hogy csak rám hatott az átok…
Mint ahogyan a karkötőnél. Ahogy láttam, a gazdáját nem bántotta. Én hülye gondolhattam volna erre. Ki az, aki csak úgy ajándékozna egy olyan ékszert valakinek, hogy ne védené meg a lopástól? Én is biztosan ugyanígy cselekedtem volna az illető helyében. Az viszont egyáltalán nem kerülte el a figyelmem, hogy a szobatársam arcszíne egyre jobban vörössé vált. Pofátlanság lenne kikapni a kezéből a levelet és elolvasni azt?
– Már féltem, hogy valami más van a háttérben. Ha meg nem kavarnál senkivel, nem néznél ki úgy, mint a chilipaprika. Te én értem, hogy zavarban vagy, meg minden, de csapnivaló pyromágus vagyok, nem hydromágus, hogy lehűtsem a kedélyeket. Azonban tudok ilyen vizes varázslatos cuccot, de nagyon szívesen nyomom a fejed a csap alá is. Úgy legalább az ágyadat nem éri bántódás! –Riley és az ő nagyszerű ötletei! Most mondjátok, hogy nem vagyok jó szobatárs és nem akartam neki segíteni. Hogy én ezért mit fogok kapni tőle…

Alex && Riley

Kedd Május 04, 2021 10:22 pm

Riley & Alex

- Dehogynem, ez nagyon is ér. – Mert ne turkáljon a magánéletemben, ha én nem akarom. Jó, igazából akarom, mert rajta és Alinán kívül nagyon senki nincs, akinek elmondhatnám, hogy mi a helyzet, bár arról a bizonyos témáról még vele se beszélhetek. Bár ha ez tényleg attól jött, akitől gondolom akkor elég nehéz lesz eltitkolnom a helyzetet, főleg ha rászokik, hogy Riley baglyával küldözget nekem flancos ajándékokat. Nekem ez nem kell… - Rendben, megegyeztünk! – Mit bánom én, hogy kettővel több vagy kevesebb zokni, a lényeg hogy ne szimatoljon és maradjon csendben. El kell intéznem ezt a helyzetet méghozzá gyorsan, és azt hiszem, ebben friss ajándékom lesz a leghasznosabb segítségem. Így legalább hamar megtalálhatom majd a rejtélyes hódolom és megmondhatom neki, hogy ez így nem fog működni. Mert tényleg nem, ez az egész kettőnk közt… egyszerűen csak nem és kész.
- Fogd be – préselem ki magamból morcosan. Ez itt nem az a pont, hogy kedvem legyen a poénkodáshoz. Persze, nem is kéne ilyen csúnyán viselkednem vele, mert igazából csak jó kedvre akar deríteni gondolom, meg hát amúgy is ilyen, nem tehet róla. Nem akar rosszat, sőt, én meg mégis úgy bánok vele, ahogy nem érdemli meg. – Sajnálom, nem akarom rajtad levezetni, csak ez az ügy… ez az egész… - fakadok ki végül sóhajtva bocsánatkérésem után. Ennyivel tartozom neki ez tény, ha már a részleteket sosem fogja megtudni. Vélhetően azért, mert nem lesznek további részletek, az eddigiekről pedig nem számolok be sem neki, sem senkinek. Legfeljebb Carolnak ha végre újra személyesen találkozunk, mert ez cseppet sem levéltéma. Merlinre, mennyire hiányzik a nővérem…

Szer. Május 26, 2021 6:56 pm

Egy cseppet sem volt igazságos, akármilyen szemszögből is néztük a dolgokat. Vitatkozni azonban már nem akartam vele erről a témáról. Belementem inkább abba, hogy lefizethet a zoknikkal. Mint egy rossz házimanót, akit felszabadít a ruhával. Csak én nem voltam manó, meg a szolgálja sem. A zoknik pedig kellettek, mert mint említettem, folyamatosan eltűntek… Bosszantó dolog volt, az biztos.
– Chh… –Csupán ennyi hagyta el az ajkaimat. Jobb kedvre akarja itt deríteni az ember Mr. Morcospofa Csilipaprikát, és elkussoltat. Jó, hát ha neki ez kell, én nem szólok hozzá többet. Még a bocsanátkérését meghallgattam ugyan, de azt már a saját ágyamon fekve tettem meg, háttal neki. Töretlen lelkesedés, segítő szándék, futárkodás!!! és ez itt a hála kérem szépen. Szomorú voltam szavai ellenére is, mert nem ilyen reakcióra számítottam tőle. Lehet, hogy kicsit túllőttem a célon, de ha egyszer spontán jött a dolog? Tehettem én róla? Ugye, hogy nem. A duzzogásom és haragomtól függetlenül, továbbra is azon kattogott az agyam, hogy ki lehetett Alex hódolója. S eddig én azt hogy nem vettem észre! Lehet, hogy tényleg nem is kavart senkivel, csak én próbáltam belemagyarázni az egész helyzetbe, az általam kreált tényeket. Mert olyan jó lenne boldognak látni, hogy már ezeket képzeltem. Az illető biztosan csodálója Alexnek, és az is benne lehetett a pakliban, hogy ismerjük az illetőt. Na, akkor még érdekesebb az egész. Ezek után biztos nyomozni fogok és senki nem állíthat meg. Nem Alex, még az alkunk sem! S milyen jó, hogy nem hallod a gondolataim…

Alex && Riley