Can I have some questions?

Willow & Nico

Can I have some questions?

Igazából egész hasznos, ha az ember keresztanyja egyben a tanára is, kiváltképp ha pont arra a tantárgyra specializálódott tanár, ami az ember fiát a leginkább érdekli. Nem kell annyit magyarázkodni, hogy miért is akarok én különórákra járni sötétvarázslatok kivédéséből, mikor egyébként kiemelkedő teljesítményt nyújtok az órákon, és pusztán önszorgalomból már jóval a többiek előtt járok a tananyag elsajátításában. Willow tudja, mi történt apámmal, tudja, hogy magamat okolom, és gondolom azért ment bele, hogy "korrepetáljon" a szabadidőnkben, mert úgy érzi, hogy ha ha megértem az átkokat és az ellenátkokat, akkor könnyebben túlteszem magam a dolgon. Gondolom... Bár sosem kérdeztem rá. Mondjuk nem is mondtam el neki, hogy valójában miért akarok mindent tudni, azokat a dolgokat is, amik egyébként nincsenek is a tananyagban. És hát ezeket nem is tőle kérdezem, inkább magam járok utána a könyvtárban.
Gondolataimba merülten haladtam végig a kastély folyosóin a szobája felé, táskámban az esetlegesen szükséges könyvekkel, és ahogy megérkeztem az ajtaja elé, egy határozott mozdulattal bekopogtam. Jólnevelt gyerek lévén megvártam, míg bentről bebocsájtást nyerek, majd lenyomtam a kilincset és beléptem.
- Helló. - köszöntem egy mély levegővételt követően. Furcsa ez a szitu nekem, mindig is az volt, hogy az órákon, a többiek mellett nekem is magáznom kellett őt, mikor viszont négyszemközt voltunk átváltottunk tegező viszonyra. Alapvetően nehezen kezelem az emberi kapcsolatokat, nem még ha ennyire kettősek is, szóval ilyenkor igyekeztem semlegesen beszélni, és mellőzni a kifejezett megszólításokat. Egyébként is feleslegesnek tartottam megszólítani valakit, ha csak ketten tartózkodtunk egy légtérben. Nyilvnvaló kihez beszél az ember ilyenkor, kivéve, ha valaki komplett bolond és magában többet beszél, mint másokhoz... Na ennyire azért nem vagyok fura!
- Remélem nem késtem... - tekintetemmel egy órát, vagy bármilyen időmérő eszközt kerestem, hogy választ találjak kérdésemre. Fogalmam sem volt mennyi az idő, csak azt tudtam hogy kábé úgy indultam el a Mardekár klubhelységéből, hogy a megbeszélt időpontra ideérjek. Egyrészt én sem szerettem megvárakoztatni senkit - nem mintha olyan sok ember várna rám amúgy bármikor -, másrészt szerintem egyik tanár sem szereti a későket.
Ami azt illeti az utóbbi időben több minden is felmerült bennem, amik nem feltétlenül kapcsolódnak szervesen a varázslás gyakorlásához, és amikkel nem igazán tudom, kihez kellene fordulnom, de nem akartam ajtóstul rontani a házba és megbombázni Willow-t kérdésekkel. Szóval a táskámat letettem az egyik szék lábához a földre, majd igyekeztem mosolyt varázsolni az arcomra, és a tarkómat dörzsölve felé fordultam.
- Szóóóóóval... Van valami konkrét terv mára, hogy mivel fogunk foglalkozni? - kérdeztem a tőlem telhető legangyalibb mosolyommal a képemen.