Izgatottan járkálok fel-alá anya szobája előtt és biztos vagyok benne, hogy legalább hatszázszor döntöttem úgy, hogy hagyom az egészet a francba, de érzem, hogy szükségem van a tanácsára, még akkor is, ha az előttem álló beszélgetés igen csak kínos lesz, és most még enyhén is fogalmaztam. Az ilyen dolgokról sosem egyszerű a szülőkkel beszélni, és habár alapvetően inkább apához állok közelebb, de még csak a gondolatától is kiráz a hideg, hogy vele diskuráljak erről. Mély levegőt veszek, majd az idegességemet leküzdve végre ráveszem magam arra, hogy bekopogjak. Amint megkapom az engedélyt a belépésre, kissé bizonytalanul lépek be az ajtón. - Szia anya. - Köszönök neki egy halvány mosollyal. - Ráérsz most? Tudunk beszélni? - Kérdezem bizonytalanul. - Ha nem jó most, visszajöhetek máskor. - Ajánlom fel egyből, szinte reménykedve abban, hogy a válasz az lesz, hogy máskor valóban jobb lenne. Sajnos van egy erős gyanúm azzal kapcsolatban, hogy nem lesz ekkora szerencsém.
Ha a sejtéseim beigazolódnak és anya még inkább beinvitál, kénytelen-kelletlen leülök az egyik fotelbe, de kell még pár pillanat mire össze tudom szedni magam annyira, hogy újra megszólaljak. - Szerettem volna beszélni veled pár fontos dologról. - Kezdek bele végre, zavartan játszva a saját ujjaimmal beszéd közben. - Nem tudom, hogy kezdjem el. - Nevetek kínosan. Újra mély levegőt veszek, hogy lenyugtassam a táncoló idegzetemet, hogy végre rávegyem magam arra, hogy ki mondjam, amit ki kell mondanom. Hiszen anyáról van szó! Ő biztos megérti, legalábbis nagyon remélem. - Öhm... szóval az a helyzet, hogy... szerelmes vagyok. - Vallom be egyre inkább elvörösödve. - Ezt pedig viszonozza is az illető. Sőt, igazából már egy ideje együtt vagyunk, de valahogy sosem jött fel a téma, vagy nem volt alkalmas rá az idő, hogy megemlítsem. - Mesélek kicsit részletesebben, de nem túl részletesen. - Khm... izé... szóval ő idősebb nálam. - Bököm ki egyre zavartabban, ahogy közeledek a kínosabb téma felé. - ... és ugyan még nem került igazán szóba, az, hogy... hogy... lefeküdjünk egymással és még nem is érzem úgy, hogy készen állnék rá, de szeretném, ha nem érezném magam kellemetlenül, ha felmerülne a téma közöttünk. - Szinte suttogássá halkul a hangom a végére. - Azt gondoltam, hogy... beszélhetnénk erről. Hogy... mit kell tennem ahhoz, hogy megakadályozzam a baleseteket. Jelen pillanatban elég kevés információm és tudásom van erről az egészről. Nyilván hallottam már ezt-azt, de ne tudom miben hihetek és miben nem. - Már nagyon vörös a fejem és igyekszem elrejteni az arcomat a hajam mögé. Ez annyira kínos! Miért gondoltam azt, hogy ez egy jó ötlet?!
Sóhajtva dőlök hátra az irodai székemben, és lerakom a szemüvegem az asztalra. Hát igen, megértem azt a kort is, amikor már a szemem nem a régi. Nagymamának érzem magam, pedig most aztán igazán nem kellene. Vagy talán az nem kellene, ami a testemben történik tudtomon, és akaratomon kívül. Még az utolsó percig reménykedem benne, hogy ez csak egy kis gyomorrontás, hiába ott a többi utaló jel...azt hiszem, magamnak a legnehezebb bevallanom a ballépést és annak következményét. Míg elgondolkodom ezen, kopogtatnak az ajtón. Összerezzenek, és megigazítom a hajam, a talárom - mintha látszana valami abból, mi a helyzet -, valamint az asztalon heverő pergameneket. Néhány perccel korábban még a dokumentációval foglalkoztam, amit később majd el is kell, hogy raktározzak, most viszont megkönnyebbülve állok fel az asztaltól. Semmi kedvem ezzel foglalkozni. - Szabad - szólok ki, s kíváncsian várom, ki dugja be a fejét az ajtón. Mikor meglátom a szőke tincseket, és a kis babaarcot, elmosolyodom. - Gyere Kincsem, egyáltalán nem jöttél rosszkor. Rátok mindig van időm - még akkor is, ha a szavaiból azt érzem ki, hogy ő inkább sarkon fordulna azon nyomban. Ezzel viszont már kíváncsivá tesz, és én magam csukom be mögötte az ajtót. - Csokit? - igen, ezt kérdezem ahelyett, hogy mi a baj. Mert úgyis elmondja, miért jött, ha már kényelembe helyezte magát. Ha kér a dugifiókból valamit, akkor azzal együtt lépek mellé, hogy elfoglaljam a szemben álló fotelt. Az én gyomromnak nem tenne jót az édes, ezért néhány szem mogyorót kezdek rágcsálni. - Ahogy könnyebb - ha már Goldie ilyen izgatott, én igyekszem nyugodtnak tűnni, még akkor is, ha ez egyáltalán nincs így. Oldalra döntöm a fejem. Valamiért úgy érzem, most le kell tennem a három szem mogyorót, amit még tartogatok, és milyen szerencse. Biztosan félrenyeltem volna, ha ezt a mondatot akkor hallom meg, amikor tele a szám. Egy kicsit megdöbbenek, de fel is nevetek. Hisz ez valami egészen új, és valami egészen jó. - Édesem, hát ez csodálatos - mosolyom őszinte...mondjuk addig, míg rá nem tér a lényegre. A LÉNYEGRE. A szex rossz. Nem szabad. Apáca leszel. Toronyba záratlak. Tinianya leszel. A kistestvéred annyi idős lesz, mint a gyereked. Ezek, és ehhez hasonló gondolatok futnak végig a fejemben nagyjából fél perc leforgása alatt. - Megleptél - sűrűn pislogva igyekszem összeszedni a gondolataimat. - De örülök, hogy hozzám jöttél vele. Tudod kicsim, a szerelem megélése csodálatos dolog. Érezni fogod, mikor jön el az ideje - ahogy azt a szavaiból kivettem, ezt ő is tudja, de a megerősítés azért kell, nem igaz? - Ha ez a bizonyos fiú is odafigyel rád, akkor az első alkalom sem lesz rossz. De kicsit kellemetlen lehet. Az a lényeg, kicsikém, hogy ne görcsölj rá. Én épp annyira zavarban vagyok ettől a beszélgetéstől, mint a lányom. Köztünk ez nem esett meg édesanyámmal, de az első alkalom szerencsére így sem volt egy katasztrófa. - A legfontosabb a védekezés. Csodálatos anyuka leszel...de még ne siessük el... Bármikor úgy gondolod, hogy itt az ideje, adok a bájitalból.
Goldie && Anya
Vendég
Szomb. Ápr. 10, 2021 7:31 am
Hannah & Goldie
Most is, minden egyes pillanatban azt érzem, hogy legszívesebben hátat fordítanék az egésznek és inkább megoldanám magamtól, de az nem én lennék. Felelősségteljes vagyok, tisztában kell lennem a lehetőségeimmel, nem akarok semmilyen “véletlen balesetet”, már így is elég bonyodalmas a családi helyzetünk, még csak az hiányozna, hogy én is rá tegyek erre egy lapáttal. Utólag igenis jó ötlet volt anyához fordulni ezzel kapcsolatban, még akkor is, ha az egész téma elképzelhetetlenül kellemetlen, de végül is… javasasszony. Ő biztos napi szinten találkozik az ilyesfajta kérdésekkel nem? Jó nyilván nem a saját lánya támadja le ilyenekkel, de akkor is, benne tudom, hogy bízhatok és szakszerű tanácsokkal fog ellátni. Sokkal jobban járok, mintha különböző pletykákra és fecsegésre alapoznám azt a kevéske tudásom, ami már van az egésszel kapcsolatban. A csoki felajánlására egyből rábólintok: legalább ezzel is fogom tudni húzni az időt, ugyanis, amíg tele a szám udvariatlanság lenne belekezdeni a beszédbe, nem igaz? Viszonylag sokáig rágódom a kis darab csokoládén mire végül ráveszem magam a nagy beszélgetésre és habár továbbra is irtó kínos, valamilyen szinten megkönnyebbüléssel tölt el, hogy tudok erről anyával beszélni. - Én is megleptem magamat. - Motyogom válaszképp a szavaira, még mindig erőteljesen a hajam mögé rejtőzve. Azt hiszem, ha most a szemeibe kellene néznem, biztos, hogy itt halnék meg helyben a zavartól. Van egyáltalán ilyen halál? Hogy valaki meghal, azért, mert annyira zavarban van? Mondjuk amilyen gyorsan ver a szívem nem is tűnik annyira elképzelhetetlennek a dolog.
- Ő… ő olyan. Azt hiszem. Kicsit türelmetlen, de eddig mindig leállt, amikor kellemetlenül éreztem magam. - Vallom be továbbra is rejtőzködve. Nem feltétlenül akarok túlságosan belemenni a részletekbe, ezért azt sem fogom megemlíteni neki, hogy mi mindent csináltunk már, amit igazából nem feltétlenül szerettem volna, de olyan szépen kért, hogy… hogy nem tudtam neki nemet mondani. A konkrét szexig viszont még sosem jutottunk el, és tényleg nem tervezem a közeljövőben, mert arra abszolút nem állok készen, a többi dolog is… inkább ijesztő, mint kellemes, de valószínűleg mindenki így van ezzel az elején nem? Majd később megszokják… nem? - Hogy ne görcsöljek rá, mikor ő tapasztalt én meg… én meg nem? - Kérdezem kicsit kétségbeesetten. - Én is… gondoltam, hogy az a legfontosabb. Meg… ugye az teljesen lehetetlen, hogy valaki teherbe essen attól, hogy… hogy izé… - Lángol a fejem. Nem tudom, hogy a következő mondatot képes leszek-e kimondani, de muszáj megnyugtatást hallanom tőle, különben biztos bele fogok őrülni ebbe az egészbe. - Amikor öhm… amikor… lenyeli… az ember… - Nem kell tudnia, hogy ez már megtörtént. Nem, még csak az kéne! Akkor is elég megalázó volt, és abszolút nem élveztem, de Ő úgy tűnt élvezte, úgyhogy annak elégnek kell lennie… ugye? - Szóval, elég csak bájitalt innom és az megvéd a terhesség ellen? Rendszeresen kell innom, mint a mugliknál például a gyógyszereket bevenni, vagy ez máshogy működik? - Éled fel a téma iránt egy kicsit a kíváncsiságom, inkább szakmailag. Ez segít kicsit oldani a mérhetetlen zavaromat.
Furcsa az, amikor az ember egyik pillanatban még a saját dolgain aggódik, és a legnehezebbnek a jelenlegi helyzetét gondolja, aztán megjelenik a gyereke, és rájön, sokkal nagyobb problémái is akadnak. Amikor még picik, és gondtalanul játszanak, az a legnagyobb bajuk, hogy elesnek, megütik magukat, vagy éppenséggel vacsorára nem csokit kapnak. Aztán felnőnek, és ilyen dolgokkal keresik meg az anyjukat, mint a szex. Nem volt rá felkészülve. Váratlanul érte, mégis boldog miatta, hogy őt kérdezi, és nem a folyosón szerzett tudásból próbál valamit összerakni a fejében. Vajon Neville mit fog ehhez szólni? Elmondja egyáltalán neki? Frankie vajon megkereste őt ilyesmivel? Miért ezen gondolkodik, miközben a saját lánya itt ül vele szemben és a szavaiban bízik? - Ne hagyd, hogy erőszakos legyen, jó? - jogosan aggódik a gyerekéért, és a fiúval ellentétben benne megbízik. Nem is tehetne mást igazság szerint, hisz leginkább a saját kárán tanul. Azért reméli a türelmetlenség nem olyan mértékű, hogy abból bármi sérülése legyen...akár fizikailag, akár érzelmileg. - Tudom, nehéz ezt elképzelni, de csak az ösztöneidre kell hallgatnod. Érezni fogod, mikor jön el az ideje, ahogy azt is, mi jó neki, és mi jó neked. Nem kell szégyenlősködni, ha érzed, hogy bízol benne és szereted, akkor baj nem lesz. Kicsit kellemetlen lehet az első alkalom...kommunikáljatok. Legalább már tudni fogja, mit hova kell rakni - még ő maga is meglepődik a kijelentésén, olyan könnyedén csúszik ki a száján. Ez van, ha az ember a barátnőivel már sokat beszélt a témáról, és belejön a dumába. - Szóval nem szégyen az, ha elmondod, mi esik jól, és mi kevésbé - tér vissza arra, amivel sok nőnek és főleg lánynak van problémája, amikor egy kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülnek. A kommunikációnál még a védekezés lehet talán fontosabb. Mondjuk erről pont neki nem kellene papolnia, tekintve a jelenlegi állapotát és a háttérsztorit, de Hannah legalább már felnevelt két gyereket anélkül, hogy tinimami lett volna. Goldie még túl fiatal, és el kell érnie a céljait. Nem hitte, hogy zavarba tudja hozni a témával, amíg még csak megpróbálja kinyögni, szemöldökét felvonva figyel, próbálja kitalálni, mire gondol, aztán leplezetlenül elképed. A mai fiatalság már túltesz rajtuk...bőven. Az apjával még ennyire nem voltak újítók, hogy úgy mondjam. - Ööö - habozni kényszerül egy pillanatig, aztán megrázza a fejét. - Nem, ne aggódj. És ha más testrészbe jut, akkor sem - igyekszik előre megválaszolni a következő kellemetlen kérdést. Igen, tették már fel azt a kérdést is. Megörül, amikor a téma a bájitalra terelődik, és a pironkodás helyett feléled a gyerek kíváncsisága. - Több változata is van, a legbiztonságosabb a havi adagos. Én a reggeli gyümölcslébe szoktam cseppenteni belőle. Nem érzed ki az ízét, és nem is olyan drasztikus, mint az alkalom előtti. Abból egy fiolányit kell meginni. A te döntésed. Viszont a fiú is védekezhet, nem a legjobb a mugliktól átvett gumióvszer, de az megvéd a fertőzésektől is - széttárja a karjait, hisz a lehetőségek tárháza egyébként bőséges, már csak el kell döntenie, ő mit szeretne. - Szeretnél olvasgatni a témákról? Vannak erre prospektusaim - mutat beszéd közben az asztalára, és fel is áll, hogy a fiókból összeválogassa az összes lehetéségeset, érintve a biológia részeket, és az érzelmieket egyaránt. - Szabad tudni, ki ez a bizonyos fiú? - pillant fel a haja mögül. Érdekli, hát persze, de ha nem akar válaszolni, azt is megérti.
Goldie && Anya
Vendég
Csüt. Május 13, 2021 6:17 pm
Hannah & Goldie
Lassan, de biztosan a zavarom kezd kevésbé akadályozni, és egyre bátrabban tudok beszélni anyával ezekről a dolgokról, amit határozottan jónak találok. Megbeszélhettem volna valamelyik barátnőmmel is a témát, de sose lehetek biztos abban, hogy jó információkat adnak: főleg mivel az a kevéske barátnőm is aki van, nem feltétlenül nyílt a témával kapcsolatban, vagy pedig ugyanennyire tapasztalatlanok, mint én. Különben sem árt, ha ezt az egészet egy felnőttel beszélem meg, és érzem, hogy jó döntést hoztam, amikor anyához fordultam. - Nem… nem erőszakos, egyáltalán. - Rázom meg a fejem egyből a feltételezésre. - Csak egy kicsit türelmetlen. - Egy pillanatig a padlót fürkészem, mert tényleg eszem ágában sincs beavatni a részletekbe, az már valóban sok lenne. - De ez nem olyasmi, amit ne tudnék kezelni. - Mondom szinte saját magamat is meggyőzve ezzel. - Bízom benne. De erről nekem nehéz beszélni, mindig tartok egy kicsit attól, hogy valami butaságot mondok, és kinevet, vagy kínos lesz, vagy ilyesmi. - Vallom be megint egy kicsit zavartan. - De majd megpróbálok bátrabb lenni. - Határozom el magam.
Szeretem Őt, ezért meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg én nem akarnék vele bármit is csinálni. Annyi a biztos, hogy le kell küzdenem a félénkségemet és még több dolgot kipróbálni, talán lesznek majd olyanok is, amit élvezni fogok. Sosem tudhatom, amíg ki nem próbáltam. - Jó… az jó… - Fújom ki a levegőt egy kicsit megkönnyebbülten. - Sejtettem, hogy ez lesz a válasz, de jobb biztosra menni. - Mondom egy egészen kicsi mosollyal. Amint a védekezés kerül a szóba, egyből megfeledkezem a zavaromról, és kezd előtörni belőlem az ilyenkor szokásos kíváncsiságom. - A havi adagos elég jónak hangzik. Figyelni kell arra, hogy mikor iszom meg, vagy az igazából mindegy? Meg tudom magamnak csinálni? Mennyire bonyolult? - Záporoznak a kérdéseim anya felé, most már teljesen felbátorodva hogy úgymond “szakmai” téma került terítékre. - Igen, a prospektusok jók lennének. - Bólintok rá egyből a kérdésére, és már alig várom, hogy a kezembe foghassam és átlapozhassam azokat. - Öhm… - Jövök kicsit zavarba megint a kérdésétől, de végül is, nincs miért titkolnom előle a szerelmem kilétét. Előbb-utóbb amúgy is rájönne. - Astor. Astor Brewer. Hollóhátas, hatodikos, prefektus és terelő. - Összegzem enyhén szólva is büszkén. Még mindig hihetetlen számomra, hogy neki, pont én kellek.
Amikor megtudta, hogy lánya született, arra gondolt, ha nagyobb lesz, majd jó barátnők lesznek. Közös titkokkal, mély beszélgetésekkel és pizsamabulikkal, és átsegíti őt minden nehézségen. Ehhez képest Goldie inkább az apjával töltötte az időt, Hannah pedig Frankie-vel kviddicsezett a kertben. Nyilván nem ez az első ilyen bensőséges beszélgetésük, mégis most érzi igazán, mennyire jó a kapcsolat anya és lánya között. Bármennyire is kényelmetlen a téma, igazán boldog tőle, hogy hozzá fordul segítségért. - Szívem, ha tényleg szeret, akkor megérti és maximum együtt nevettek majd rajta. Bízz benne, hogy meg fog érteni, egy kapcsolatnak ez a lényege. Mi is voltunk bizonytalanok apáddal - biztatóan mosolyodik el. Minden kamasz életében van az a pont, amikor fogalma sincs róla, mit csinál.
Ahhoz képest, ahogy ennek a beszélgetésnek nekiálltak, magabiztos válaszokkal áll elő a lányának, és reméli, hogy ő is egyre kevésbé érzi kellemetlennek, hogy a saját anyjával ell ezt megbeszélnie. Amellett, hogy átadja a tudását, fontosnak tartja azt is, hogy megvédje a lányát. Ha az érzelmi csalódástól és az első együttlét kellemetlenségétől nem is tudja megvédeni, legalább a nem kívánt terhességtől igen. Hisz bármennyire is szerelemből foganna egy gyermek, az nem feltétlenül jelenti azt is, hogy várják. - Idővel megtaníthatlak rá, de egyelőre ne kísérletezzünk vele - neveti el magát őszintén Goldie lelkesedését látva. - Ha a reggelinél megiszod, az a legjobb. Utána egy napot kell várni a hatására, és nem lesz gond. Nem tudja felidézni, mikor itta meg utoljára a főzetét, pedig meg mert volna esküdni rá, hogy nem hagyta abba. Igaz, azon a bizonyos estén eszébe sem jutott ilyesmi, elvonta a figyelmét valami más... - Vezethetsz saját naptárt róla. Csak hogy ne felejtsd el, mikor jár le a harminc nap - miközben az asztalhoz megy a prospektusokért, már fejben ott tart, hogy milyen csinos kis naptárral lepje meg a szőkeséget, amiben vezetheti ezt a komoly dátumot. Visszalépve a kezébe adja azt a tíz-tizenöt prospektust, és elvesz egy csokit az asztalról. - Az a fiú nem olyan...tudod? Mindenki kedvence - kíváncsian vonja fel a szemöldökét. Bár nincs képben a gyerekek magánéletével, azért ő is a kastélyban él és lát, valamint hall ezt-azt. Nem örülne túlzottan, ha egy szoknyapecér lenne a kislánya első fiúja...
Goldie && Anya
Vendég
Szomb. Júl. 03, 2021 3:12 am
Hannah & Goldie
Habár mindig is inkább apás voltam, tisztában vagyok azzal, hogy anyára is bármikor, bármilyen helyzetben számíthatok, akármi is legyen. Lehet, hogy nem vagyok tipikusan az a lány, aki szeret például vásárolni, vagy a sminkeket, vagy a szokásos lányos programokat: én mindig is inkább olyan voltam, aki szívesebben kúszik-mászik a sárban, ha arra van szükség, és nem is igazán igénylem más emberek társaságát, sosem voltam az az igazán szociális ember, mint például Frankie. De ezt a témát egész egyszerűen képtelen lennék apával megbeszélni. Ismerem őt, ugyanannyira zavarba jönne, ha nem jobban, mint én, és az egész beszélgetésből egy nagy katyvasz lenne és a végén csak még jobban össze lennék zavarodva. Imádom apát, tényleg, de ez egy olyan dolog, amit az ember lánya az anyukájával beszél át, ha eljön az ideje. Márpedig én érzem, hogy már egy ideje eljött, csak eddig képtelen voltam összeszedni a bátorságomat. - Megérti. - Mondom teljes meggyőződéssel. - De attól én még kellemetlenül érzem magam. Soha nem voltam telve önbizalommal és habár sikerült némiképp fejlődnöm ebben, még mindig nehéz meggyőznöm magam arról, hogy elég jó vagyok hozzá. Pedig ő is rendszeresen mondja, hogy feleslegesen töröm ilyesmin a fejem. - Mosolyodok el egy kicsit.
A bájital említésére egyből elszáll minden kínosság a beszélgetésből, és képes vagyok sokkal felszabadultabban beszélgetni erről az egészről. Az is sokat segített, hogy tényleg nem volt annyira kínos, mint amire számítottam eredetileg. Határozottan jó döntést hoztam azzal, hogy anyához fordultam ezzel. - Persze, érthető, nem akarom, hogy a végén elrontsam, aztán nem kívánt baleset történjen. - Nevetek én is. - Rendben, ez logikusan hangzik. - Bólintok komolyan, amikor a felhasználásról esik szó. - A naptár is jó ötlet, főleg az elején, mikor még nem megy ez olyan rutinosan, mint gondolom neked. - Mosolygok rá, amint átveszem tőle az emlegetett prospektusokat és a naptárat is. - Köszönöm. - Mondom hálásan, és már kíváncsian bele is kukkantok a legelső prospektusba.
- Népszerű, igen. - Pillantok fel anyára újra. - Engem is meglepett először, mikor udvarolni kezdett. Egyébként pedig bízom benne, tudom, hogy nem csalna meg, ha emiatt aggódsz. - Mosolygok megnyugtatóan. Legalábbis addig biztosan nem, amíg igyekszem kielégíteni minden vágyát. Én pedig tényleg igyekszem, még ha a szexig még nem is jutottunk el, de tudom, hogy sokáig már azzal sem várathatom meg. - Nem olyan típus, és elég gyakran a tudtomra adja, hogy mennyire… ragaszkodik hozzám. - Csillannak fel szerelmesen a szemeim egyből ennek emlegetésére. Le sem tagadhatnám, hogy mennyire oda, meg vissza vagyok Astorért. Szeretem őt, és érzem, hogy én is fontos vagyok a számára.
