it's a trap

Nem sokan mertek időpont nélkül zavarni az irodámban, és ez a maréknyi ember is olyan személyek körére korlátozódott, mint például Pollux Black vagy éppen a gyerekek - habár ők nem túl gyakran tették tiszteletüket a Minisztériumban, Alex valószínűleg utoljára még a kezemet fogva járt itt kisgyerekként, azóta nem sok késztetést érzett az apja meglátogatására munka közben. Vagy történetesen bármikor máskor, a titkárnőmmel többet kommunikáltam egy átlagos napon, mint a fiammal.
Most mégis egy váratlan kopogást követően azonnal kitárult az ajtó, még mielőtt bármit is kiszólhattam volna - legfőképpen azt, hogy nem alkalmas, mert éppen a reggel érkezett hivatalos levelekre válaszoltam és a főosztályon összegyűlt dokumentumokat szignóztam -, ezt pedig maga Pollux sem tette meg, rutinná vált udvariasságból mindig megvárta a válaszomat.
Sokszor elképzeltem már, hogyan zajlana le az első újratalálkozásunk Daphnéval ennyi év után, de egyetlen kitalált szituációban sem rontott be az irodámba. A fantáziaképekben nyilvánvalóan mindig én uraltam a helyzetet, nem pedig olyan döbbenten, hosszú másodpercekké nyúló kínos csendben meredtem rá, mint most. Nem, határozottan nem így képzeltem el és nem így akartam ezt a beszélgetést.
- Dolgozom, nem érek rá. - Milyen ironikus, hogy sok-sok év után éppen ez volt hozzá az első mondatom, ami tulajdonképpen annyiszor elhangzott a halálra ítélt házasságunk ideje alatt, hogy végül egy válóperhez vezetett. Legalábbis Daphne valami hasonlót vágott a fejemhez annak idején, azóta sem tudtam megítélni, hogy a munkámra fordított számtalan óra valójában mekkora szerepet játszott a kapcsolatunk elhidegülésében. - Különösen neked nem érek rá. Egyeztess időpontot a titkárnőmmel, habár erősen kétlem, hogy a héten talál neked egy szabad félórát.
Nem akartam itt látni Daphnét. Nem magát a beszélgetést akartam elkerülni, elfogadtam, hogy előbb-utóbb elkerülhetetlen leülnünk és tisztáznunk sok mindent, amire az évek alatt nem kerítettünk sort (főleg miattam, a leveleire sem válaszoltam mindig). Ha jobban belegondoltam, valahol mélyen még vágytam is erre a beszélgetésre, egy békésebb lezárásra és a házasságunk harag nélküli elengedésére. De nem így, nekem erre fel kellett készülnöm, legalább olyan gondosan, mint egy parlamenti vitára. Ez nem így működött, hogy csak beállít ide, rám zúdítja, amit akar, majd kilibben az irodámból. Nem gondolhatta még ő sem, hogy ez így rendben volt... Én ezt nem így akartam intézni, előbb tisztáznom kellett magamban az érzéseimet és a gondolataimat vele kapcsolatban, amelyek annyira megfejthetetlenül kuszák voltak. Dühös voltam rá, Merlinre, de még mennyire dühös! Azonban ez csak a felszín volt, ami alatt ott lapult a bűntudat, a sok milettvolnaha és egy egykor nagyon is boldog párkapcsolat halványodó emléke. Mert bármennyire is szerettem volna ignorálni, attól még volt az életünknek, a közös életünknek egy olyan időszaka, amikor menthetetlenül szerelmes voltam Daphne Greengrassbe, abba az intelligens, határozott kiállású, számomra gyönyörű szőke lányba, akiről le sem tudtam venni a szemem azokon az őrjítően vontatott közgazdaságtan előadásokon.

Nem volt semmi meglepő abban, hogy a kimért köszönést szinte azonnal egy gúnyos megjegyzés fogadta. Nem számítottam másra Daphnétól, ahogyan minden bizonnyal ő sem várt ennél melegebb fogadtatást, a válásunk körülményei, az elmúlt évek nem enyhítettek a múlt sérelmein, sőt...
- Előfordul, hogy a Mágiaügyi Minisztériumba dolgozni járnak be az emberek. Bár gyanítom, a Miniszteri Hivatalban mostanság nem sok érdemi munka folyik. - A kritika inkább szólt a munkaadójának, mint neki, bár őszintén nem értettem, hogy az én bosszantásomon kívül mi oka lehetett arra, hogy éppen a Briggs-kormány tüzéhez ilyen közel helyezkedjen el. Sok szempontból nem tartottam nagyra a volt feleségemet, például csapnivaló anyának és hasonlóan rossz feleségnek gondoltam, de annak idején, az Akadémián nem véletlenül figyeltem fel rá és lettem fülig szerelmes a magam visszafogott módján - csak másodsorban fogtak meg a csinos vonásai, az esze és a határozottsága ennél sokkal jobban imponáltak, mondhatni letaglóztak a monoton közgazdaságtan kurzus legelső előadásán. Mostanság nem sok érdemet társítottam Daphnéhoz, de a képességeit továbbra sem vitattam el, éppen ezért volt számomra olyan érthetetlen, hogyan köthetett ki a Miniszteri Hivatal tehetségtelen talpnyalói között. Különösen a nevét tekintve, mert az enyémet talán már nem viselte, de a Greengrass sem volt sokkal kívánatosabb a Briggs-kormány berkeiben. Túl ősi volt, túl tiszta.
- Nem újdonság, hogy le akarnak járatni. De tessék, akkor hallgatlak, hátha meg tudsz lepni. - Nem akartam döbbentnek tűnni, mint akit váratlanul és felkészületlenül ért a hír. Maga a tény, hogy lejárató kampányra készültek ellenem és a család ellen, nem volt újdonság, évek óta ezt tették. Voltam már neo-halálfaló, korrupt, hazug, orosz kém és talán még maga a megtestesült gonosz is, a politikában az embernek hamar meg kellett barátkoznia a karaktergyilkosság állandó veszélyével. De nyilvánvalóan most nem erről volt szó, nem a megszokottról akart beszélni, hiszen ahhoz nem kellett volna szinte betörnie az irodámba, elég lett volna elpostáznia a Reggeli Próféta legújabb számát, ahol valahol a politikai rovat második oldalán már megint azt taglalták, hogy vannak-e mugliellenes nézeteim. Nem, ez most valami más volt, de nem akartam, hogy lássa rajtam, mennyire váratlanul érintett a potenciális veszély.
- Nem, nem szeretném idehívni, elég, ha kettőnk közül engem tartanak fel a munkában. Egy választási kampány közepén járunk, feltételezem, te is érzékelted, amióta visszatértél a világjáró körutadról vagy Merlin se tudja, hol voltál ezelőtt... Szóval elég limitált a szabadidőm, ahogyan a feleségemé is. És kétlem, hogy igényt tartana a bemutatkozásodra. - Biztos voltam benne, hogy Fiona örömmel megismerkedne Daphnéval, bennem viszont nem élt semmiféle perverz vágy, hogy végignézzem a verbális mészárlást, amit folytattak volna egymással szemben. - Tehát, most éppen mivel szeretnének lejáratni? Hirtelen dühöngő vérfarkas is lettem a neo-halálfaló mellett? Esetleg kurvázni járok a Zsebpiszok közbe? Mert biztosíthatom róla Maurice-t, hogy utóbbiban nem fogok konkurenciát jelenteni az öccsének, nincs miért aggódnia.