az otthon illata

Esedékes a havi hazalátogatása. Mikor különköltözött megfogadta, hogy midnen hónapban legalább egyszer meglátogatja az apját és a házat ahol felnőtt. Tartozik ennyivel, hogy nem felejtkezik el róla, róluk, csak azért mert felnőtt. Na nem mintha a minisztériumban nem találkoznának eleget, elvégre az apja gyakorlatilag a főnöke is, de mégis, ez egészen más. Ilyenkor nem főnök és beosztott, hanem apa és fia. Ebédelnek vagy vacsoráznak egyet, felidézik a legkínosabb gyerekkori emlékeket és társai. Ha már Damie a cslaádjából csak rá számíthat, akkor megbecsüli ezt a kis időt.
Mrs. Wilson ragaszkodott hozzá, hogy süt valami finomat az idősebbik Nottnak. Az öreg hölgy valami megmagyarázhatatlan okból elképesztően kedveli Remintgont, ezért ha Damien szól, hogy aznapra kimenőt kap mindig alkot valamit. Vagy egy finom fordított almatortát, vagy egy komplett ebédet, jelen esetben almáspitét süt, amit aztán gondosan el is csomagol, hogy munkaadója biztonságban vihesse magával.
Kicsit lazábban öltözik, mint a hétköznapokon szokott, farmernadrág van rajta, poló és kapucnis pulcsi. Ritka látvány ez, meg kell becsülni, de úgy van vele, hogy otthonra jó lesz. Otthon már úgyis annyi féle képpen látták, hogy ez nem okozhat senkiben igazán mély törést. Hoppanál, mert a kandallótól egyenesen rosszul van, pedig gyakran rászorul, hogy azzal közlekedjen. De mióta megvan a hoppanálási vizsgája sokkal jobban szereti maga megoldani az utazás problémáját.
Kopog, aztán vár. Mindig kopog, pedig megtehetné, hogy csak berongyol. De már nem itt lakik, ő csak vendég ennél a háznál, ezért illik legalább egy kicsit úgy viselkednie. Magához szorítja az alufóliával bélelt dobozt, hogy biztos ne feledkezzen el róla, hogy nála van. Hajlamos néha, hogy egy pillanatnyi üzemzavar miatt elfelejti, hogy miatt akart és képes akár hosszú percekig, órákig hurcibálni valamit elfelejtve, hogy nála van.