first time - N&J

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Őszintén, alig vártam a vacsora közben, hogy végre kettesben lehessünk Jaggerrel. Nem mintha rosszul telt volna, de alapjáraton ideges voltam a szüleivel való találkozás miatt, amit csak tetézett, hogy az apja kellően megizzasztott, nekem pedig muszáj volt egész este a legjobb formámat hozni, mert... Mert jó benyomást akartam tenni. Mikor a testvéreinknek mutattuk be egymást is egy mérföldkő volt, rögtön a kapcsolatunk kezdetén, de az legalább csak egy egyszerű iszogatás volt a Három Seprűben. Így két hónap elteltével viszont, valójában egész időszerű volt, hogy a szüleivel is találkozzak,viszont vallatásra valahogy nem számítottam. Mondjuk lehet csak azért, mert soha egy lány sem mutatott még be a szüleinek... Szóval nem tudom elmondani, mennyire hálás voltam, amikor végre feltessékelt a szobájába, ahogy egyre kínosabb kérdéseket kaptam a jövőmre, a jövőnkre vonatkozóan. Mikor beléptünk az ajtón, és becsukta mögöttünk első dolgom az volt, hogy szembe fordultam vele, mély levegőt vettem, majd elnevettem magam.
- Igen, túl... Bár nem sokon múlt, a következő kérdések szerintem már az unokáinkra vonatkoztak volna. - Hirtelen ahogy kettesben maradtunk, varázsütésre sokkal nyugodtabb lettem, és nem akartam levenni róla a szememet. Csak mosolyogva néztem rá, és picit félrebilentettem a fejem, ahogy tett felém egy lépést.  
- Ugyan mért lennék szuper? Mert igyekeztem nem beégetni magam apudék előtt? - szűkítettem össze a szemeim gondolkozva, de csak azért, mert nem akartam már most rögtön elmondani neki, hogy szerinem ő milliószor szuperebb minden tekintetben mint én.
Ahogy felém nyújtja a pezsgős üveget, úgy vettem át tőle, hogy kezeink összeértek, miközben megsimítottam az arcát, és egy cseppet sem vonakodtam, hogy ajkaihoz hajoljak és gyengéden viszonozzam a csókját. Bármikor el tudnék benne veszni, és örökké tudnám csókolni, ha nem érne véget mindig a pillanat. Az elmúlt két hónap olyan, mintha egy pillanat lett volna, és egyben, mintha ezer év, mikor vele voltam, számomra megszűnt az idő létezni, és ezt cseppet sem bántam. Szemem sarkából figyeltem ahogy kilép az erkélyre, mialatt én a pezsgőt bontottam. Miután a dugó halk pukanással a kezemben maradt, egy pillanatig csak néztem őt hátulról, majd mögé léptem, átöleltem a derekát, az üveget elé tartva, mélyen magamba szívtam az illatát, majd a fülébe suttogtam.
- Elárulod, mire is fogunk koccintani?
Bár az erkélyéről csodás kilátás tárult az éjszakai égboltra, én mégis inkább lehunytam a szemem, csak egy perc erejéig, és azt kívántam, bár ne kellene soha elengednem ebből az ölelésből.

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Pár éve, mikor beléptem abba a korba, mikor az ember fia randizgatni kezd, el nem tudtam képzelni, mért lesz az jó nekem, ha kapcsolatom lesz. Egyszerűen nem érdekelt, nomeg egy lány sem volt, akivel annyira meg tudtam volna találni a közös hangot. Aztán egyszercsak belépett az életembe Jagger, amitől fogva minden megváltozott. Nem tudtam mitől, nem tudtam, mi ez az érzés, ami bennem van irányába, egyszerűen csak azt éreztem már két hónapja, hogy mérhetetlenül boldog vagyok mellette, és egyre többet, és többet akarok belőle. Így hát, mikor úgymond kisajátított, és közölte, hogy az övé vagyok, semmi ellenérzésem nem volt ezzel kapcsolatban, sőt. Nem is akartam másé lenni, és azt akartam, hogy ő meg az enyém maradjon mindig. Elmosolyodtam, és mielőtt még megcsókoltam volna, suttogva válaszoltam.
- Nem is tudod, mennyire a tiéd... - Sosem gondoltam volna, hogy valaha belecsöppenek egy romantikus regény főszerepébe, erre tessék. De nem tehettem róla, hogy nehezen szakadtam el tőle, hiszen egyszerűen magával ragadott, és minden pillanattal egyre inkább elcsavarta a fejem. Még a pezsgő kibontása sem terelhette el annyira róla a figyelmem, hogy ne kövessem tekintetemmel, amíg elveszi a poharakat, és kilép az erkényre.
Mikor aztán a már bontott pezsgővel mögé léptem, és átöleltem, boldogság járta át minden porcikám, ahogy belesimult az ölelésembe, és tényleg minden ilyen helyzetben azt kívánom, bár sosem kellene véget érjen. Ezeket a pillanatokat csak kimerevíteném, és benne maradnék, amíg világ a világ, legyen szó akár az öleléséről, a csókjáról, vagy arról, ahogy kezeink összesimulnak. Van ennél jobb érzés a földön? Jelenleg nem hiszem, de ha mégis volna, azt is vele akarom.
Felém fordult, de még nem engedtem el rögtön az ölelésből, csak szavai nyomán kicsit felvontam a szemöldökömet. - Miért, félő volt, hogy lenyel? Én nem féltem tőle... - maximum iszonyatosan zavarban voltam, de szerintem ez totálisan elnézhető. Ahogy elém tartotta a poharakat, kényetelen voltam végül picit elhúzódni tőle, hogy önteni tudjak mindkettőbe pezsgőt, majd belétem a szobába, csak hogy letegyem az üveget. Egy lépés volt csupán, meg mégegy vissza, kevesebb mint egy szempillantás, mégis nehezemre esett. Átvettem tőle az egyik poharat, mélyen belenéztem a szemébe, és összekoccintottam poharaink száját.
- Akkor hát igyunk ránk. Minden egyes együtt töltött percünkre - hangzott el a tósztom, majd belekortyoltam a pezsgőbe, ahogy azt koccintás után illik, és közben szorosan magamhoz öleltem szabad karommal. Éreztem bőrének lassan fokozódó melegét, és szemöldökömet ráncolva néztem fel a csillagokra kérdése nyomán.
- Mondanám, hogy inkább a csillaglesést választom, de... előtte kezdeni kell valamit a hőmérséklettel, mert mindjárt megfagysz. Ha ki nem gyulladsz előbb, de egyik opció sem tetszik... - válaszoltam, majd lágy csókot leheltem a homlokára, és újra elhúzódtam tőle, hogy elővegyem a pálcám, és pár suhintással meleget varázsoljak az erkély területére. Tüzet nem akartam gyújtani, hisz annak a fénye csak elnyomná a csillagokét, és egyébként is reméltem, hogy a hősugárzó bűbájom melege kevésbé szökik ki az erkélyről. Nem úgy mintha holmi tűzcsóvát kéne körbeüljünk, ami meg félő, hogy az egész házat felgyújtaná. Ahogy ezzel végeztem, a pálcámat egyszerűen csak bedobtam a szobába, az ágyat megcélozva, gondolván hogy már úgysem lesz rá szükségem, és újra Jaggerre néztem. - Szóval... Nézünk csillagokat? Jobb a levegő kicsit? - kérdeztem ártatlan mosollyal az arcomon.

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Nem is lehetne elképzelni jobb időtöltést annál, hogy Jagger társaságában nézegessem ezen a fantasztikus estén a csillagokat. Igazából, több oka is volt annak, hogy az általa felajánlott két opció közül inkább ezt választottam. Egyrészt, mert jelenleg a valóság sokkal szebb, mint amit álmodni tudnék, és minden pillanatot ki akartam egyébént használni, amit vele tölthetek. Másrészt, mert... nos baromira izgultam, tekintve, hogy eddig ha együtt is töltöttük az éjszaka nagyrészét, az nem valamelyikünk szobájában volt, hanem nyilvános helyen, és fogalmam sem volt, mennyire lesz furcsa érzés mellette aludni el. Mármint, nyilván az minden vágyam, hogy mellette ébredjek reggel, csak azért mégis, egy kissé zavarban voltam. Szóval jelenleg kényelmesebb volt az az elképzelés, hogy kifekszünk az erkélyre, és bámuljuk egy ideig az éjszakai égboltot, miközben beszélgetünk. Így nem kellett azon merengeni, hogy vajon képes leszek-e elaludni mellette, hisz ébren lenni, és vele tölteni az időt a világ legegyszerűbb dolga. De ez persze nem azt jelenti, hogy úgy kell a szabad ég alatt tölteni az estét, hogy közben csontig átfagyjunk, mert bár napközben már jó idő van, estére azért még kellően lehűlik a levegő. Én is éreztem, bár számomra még nem volt zavaró,viszont ahogy átöleltem éreztem, hogy a bőre percről percre melegebb lett, ami mondjuk több mindent is jelenthetne, de valahonnan mégis éreztem, hogy fázik.  Ezt a helyzetet pedig nagyon gyorsan orvosolni kellett, így kivételesen én voltam az, aki felforrósította körülöttönk a levegőt.
- Eszemben sincs kioltani a benned élő tüzet... - vontam meg a vállam, de azt csak magamban tettem hozzá, hogy már csak azért sem, mert az alapnál is vonzóbbá tette. Meg persze mert egyátalán nem akartam, hogy bármi baj érje. Már éppen léptem volna oda hozzá, hogy újra magamhoz öleljem, mikor ő kezdett akcióba, és kihozott az ágyról mindent, bár a pálcám bent maradt, és az erkélyen elhelyezett matracra dobta a takarókat, és párnákat. Nem szóltam egy szót sem, csak elmosolyodtam, megfogtam a kezét, és ahogy leültem a matracra, húztam őt is magammal, hogy ha már ilyen jól felkészítette a terepet a csillaglesésre, akkor heveredjünk el. Hátamat megtámasztottam egy párnával, és ha ő is elhelyezkedett, magamhoz öleltem, és felnéztem a csillagokra.
Picit elgondolkodtam egy pillanatra, talán a szemöldökömet is összeráncoltam.
- Jagger... - mondtam ki a nevét, valójában egy kicsit indokolatlanul komoly hangon, és szinte suttogva. Egyszerűen eljutottam arra a pontra, hogy már kár lett volna mindent tagadnom, meg körmondatokban kifejtem az érzéseimet. Tartottam egy pillanatnyi szünetet,amíg a gondolataim csatáztak egymással, mélyet sóhajtottam, majd olyan halkan suttogva szólaltam meg újra, hogy abban sem voltam biztos hogy hallja. Egyetlen szót mondtam ki, amit előtte a családomon kívül senki más nem hallott még tőlem. Nem, a barátaim sem.
- Szeretlek...

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Nem tudom, miért, de ahogy a karjaimba simult miután elhelyezkedtünk, valahogy teljesen más érzés volt, mint mikor csak úgy magamhoz öleltem. Elmondhatatlanul természetesnek éreztem ahogy hozzám bújt, ahogy kezünk egymásén pihent. Úgy éreztem, minden megnyugszik körülöttem, és ahogy néztem az eget, a csillagok kezdtek összemosódni, mintha nem is milliónyi fényév távolában izzó tüzes gázgömbök volnának, csak holmi pöttyök az égen, jelentéktelen semmiségek. Az egyetlen ami számított ebben a pillanatban az ő volt, a lány, aki hozzám bújt, akinek éreztem az illatát, akinek a közelségétől úgy zakatolt a szivem, mint egy gyorsvonat, és aki két hónap után is képes volt elérni egyetlen érintésével, vagy pillantásával, hogy tündérmanók röpködjenek a gyomromban. A lány, akibe teljes mértékben, megkérdőjelezhetetlenül, és visszavonhatatlanul beleszerettem.
Fogalmam sem volt, mivel jár az, ha ezt kimondom, bár sejthettem volna hogy nem lesz egyszerű menet, hogy mennyire nehezen bukott ki belőlem is. Mármint igazából olyan volt az egész, mint egy vulkánkitörés. Éreztem, hogy ott dübörög bennem de valahogy mindig volt valami ami meggátolt, aztán most, hogy kitört belőlem, mintha komplett hegységek robbantok volna le a mellkasomról. Egy pillanatra éreztem a felszabadulás édes teljességét, majd a következőben a totális zavart. Be kell valljam valahogy nem így képzeltem el az egész szitut. Mármint a filmekben ez úgy zajlik, hogy főhőseink egy nagyon romantikus helyzetben vannak éppen - pipa -, a srác kimondja ezt a nagy szót - pipa -, mire a lány érzékien hozzásimul, megcsókolja, és valami olyasmit suttog, hogy "én is téged"...
~ Köszi ~ úgy üvöltött ez a szó bennem, mintha ezer tükör verné vissza újra és újra, és pillanatokon keresztül csak megilletődve pislogtam Jaggerre. Mármint oké, nem azért mondtam ki, hogy szeretem, hogy azonnal vissza is mondja, nyilván minden ember máskor áll készen erre, de hogy így azért... Köszi? Tényleg? Mármint...
Azzal igyekeztem nyugtatni magamat, hogy az ő szemében is felfedezni véltem a totális zavart, de nem volt időm sokáig agonizálni ezen, mert a következő percben felszisszenve kaptam el a kezem az övétől. Vagyis hogy egyszerre kaptuk el, és azzal a lendülettel úgy rebbentünk szét, mint valami megzavart gerlepár. Lepillantottam a kezemre, mely ugyan kicsit piroslott, mintha csak vízzel forráztam volna le, de azt leszámítva semmi egyéb baja nem volt. Nem is a fájdalom, inkább az ijedség volt a nagyobb, ami el is múlt, ahogy jött, szóval hagytam, hogy ő is megszemlélje, és közben az arcát fürkésztem, és... Elvigyorodtam. Másik kezemmel megigazítottam egy - valósznűleg a nagy ijedelem miatt eltévedt - rakoncátlan tincsét, míg ő gyógypuszival látta el rettentően súlyos sérülésemet, és továbbra is vigyorogva szólaltam meg.
- Nem hittem hogy ennyire zavarba lehet téged hozni. - Egyszerű megállapítás volt, semmi több, mert nem láttam még egyszer sem ennyire zavartnak. Mintha bepánikolt volna. Be kell valljam, nem számítottam rá, hogy mihelyst szerelmet vallok neki, fel akar majd gyújtani, és bármennyire is volt kínos a szituáció, legszivesebben elnevettem volna magam. De aztán rám nézett, tekintete mintha kitisztult volna, és elmosolyodott. Nekem pedig akkorát dobbantam a szivem hogy azt hittem menten megáll, ahogy kimondta a valódi válaszát.
Mikor hozzám hajolt, hogy megcsókoljon, eldöntöttem, hogy most nem fogom egy perc múlva el is engedni, ha egész éjjel nem is láthatok egyetlen csillagot sem mert őt csókolom, az sem érdekel, hisz a legfényesebb csillag számomra éppen ő. Derekára csúsztattam mindkét kezemet, és gyengéden, de határozottan húztam magamhoz, hogy bújjon csak vissza, és úgy vesszünk el a csókban. Egyszerűen ahogy felült, túl messze került, túl nagy lett köztünk a tér, és én érezni akartm közelségének melegét.

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Tény, hogy ezt az egész szerelmi vallomás dolgot nem úgy képzeltem el, ahogy végül alakult, de az az igazság, hogy annyira nem bántam. Mármint oké, megilletődtem a random köszi után, meg majdnem fel lettem gyújtva, de igazából még örültem is neki, hogy nem egy klisébe beszorulva történt. Persze, az ember képzeletében a klisék élnek, mintha az volna az elvárás, hogy mindennek egy sémán kell mozognia, de így a maga módján sokkal izgalmasabb és őszintébb volt. Tényleg nem gondoltam volna, hogy ennyire zavarba tudom hozni Jaggert egy apró, bár annál nagyobb jelentőséggel bíró szóval, hisz eddig ilyenre nem volt példa. Valahogy úgy éreztem, nem csak magával a vallomással, de ezzel is, hogy megismerhettem, hogy van egy ilyen oldala is - bámily ritkán mutatja ki -, valamiféle egészen új szintre emelkedett a kapcsolatunk. Bár lehet ez csak bennem fogalmazódott meg, mégis, amit az elmúlt két hónap során tapasztaltam vele kapcsolatban, nem olyan lánynak ismerem, akit bárki bármivel annyira zavarba tud hozni, hogy elveszítse a kontrollt az ereje felett. Még a leges-legején, aznap, mikor összejöttünk, és előtte tajtékzott a dühtől, és tényleg azt hittem fel fog gyújtani sem veszítette el az uralmat. Szóval összességében szerintem jobbra nem is sikerülhetett volna ez a vallomásosdi, hisz ez az egész helyzet csak méginkább fokozta bennem az iránta érzett szerelmet.
Az pedig, hogy miután a szabadkozások közepette a gyógypuszimat is megkaptam, milyen viszonzásra talált a vallomásom, nos az maga volt a tökéletesség. El lehet képzelni jobb estét annál, minthogy kettesben legyek a lánnyal, akit szeretek, és aki viszont szeret, és összeforrjunk egy hosszú csókban a csillagok alatt? Bevallom, hazudnék, ha azt mondanám, hogy az összebújva csókolózástól gondolatban nem vittem tovább a fonalat, de szerintem ezt senki nem róhatja fel nekem. Hiszen egy megletősen romantikus környezetben feküdtem a kedvesemmel egy matracon az éjszakai égbolt alatt, kettesben, és szüntelenül egymás ajkait kerestük. Teljesen természetes, ha ilyenkor az ember tovább viszi az események áramlását gondolatban, de az az igazság, hogy egy kissé beparáztam, és nem akartam elrontani a pillanatot, vagy hogy bármit tolakodásnak érezzen, vagy nem tudom. Sosem voltam még ilyen helyzetben, szóval... inkább beértem a csókkal, amíg el nem húzódott, és mélyen a szemembe nem nézett.
Ahogy beletúrt a hajamba, és végigsimított a karomon, ugyan úgy elöntött a forróság belül, mint valahányszor, ha csak megérint, és - egy pillanattal korábbi gondolataim ellenére - mégis eltartott pár másodpercig, mire el is jutott az agyamin a szavai értelme. Rajtam volt a sor, hogy zavarba jöjjek, és éreztem, hogy pirul is a fejem - ilyenkor áldom az eget, hogy éjszaka jellemzően sötét van, és csak a hold világítja meg az erkélyt.
- Mármint... úgy érted, hogy... oh... - fogalmaztam meg rettentően intelligens módon a gondolataimat, és kicsit fészkelődni kezdtem. Basszus, Jagger, azt egy szóval sem mondtad, hogy gondolatolvasó is vagy... Egy pillanatra lesütöttem a szemem, majd mikor újra kerestem a tekintetét elmosolyodtam, ujjaimmal megsimítottam az arcát, majd homlokomat az övéhez érintettem, és lehunytam a szemem. Közben persze a szívem majd kiesett a helyéről, és az agyam fogaskerekei teljesen leálltak, szóval a gondolataimból, csak annyit hallottam, hogy "légyszi Nate ne legyél barom, és ne cseszd el". - Szeretnél bemenni a szobába, vagy...? - kérdeztem halkan, és reméltem, nem kell kimondanom, ennyiből is érti, hogy én is ugyan úgy szeretném kihasználni a kettesben töltött időt, mint ő.

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Együtt tölteni Jaggerrel egy egész hétvégét, kettesben… Komolyan, álmodni sem lehetne szebbet: nem véletlen, hogy nem akartam lefeküdni aludni, csak vele lenni, és bámulni a csillagokat, amiből persze valami egészen más alakult. Bevallom, nem sok csillagot láttam eddig ma este, ami azt illeti csak egyet, és az a karjaimba simuló lány, ahogy egymás ajkait keressük összebújva, és nem is kívántam ennél többet. Mikor aztán elhúzódott kicsit, és elmondta mivel szeretné tölteni a mai estét, zavaromban először csak dadogtam egy sort, majd igyekeztem összeszedni, és nem lejáratni magam előtte. Mosolyából éreztem, hogy azért nem csak én jöttem picit zavarba, ami kicsit segített megnyugodnom, és összeszedni annyira a gondolataimat, hogy megkérdezzem, szeretne-e maradni, vagy menjünk inkább be a szobába. Bár az értelmes, összetett mondatok megfogalmazásában súlyosan gátló tényező volt a közelsége, aminek hatására még így két hónap elteltével is annyira képes vagyok elbódulni, hogy legszívesebben semmi mást nem tennék, csak nézném, ölelném, csókolnám, és mélyen magamba szívnám az illatát. És mégis, szavainkkal valóságosabbá vált minden a közében. Ahogy válasza közben közelebb húzódott hozzám, és éreztem leheletének melegét az arcomon, minden idegszálam megfeszült. Tény, hogy nem először voltunk egymáshoz ennyire közel, hisz valahányszor megcsókoljuk egymást, a másik közelségét keressük, de ehhez hasonló szituációban viszont nem csak hogy vele, de egész eddigi életemben először voltam. És igazából örültem is neki, hogy így van, és éppen ő van itt velem, nem pedig bárki más. Másfelől viszont bennem volt a félsz, hogy mi lesz, ha valamit elszúrok, ha úgy érek hozzá, hogy az kellemetlen lesz neki, vagy hogy teljesen elbénázom az egészet, és egyáltalán nem olyan lesz, mint amilyennek képzeltem. Az az igazság, hogy csak sejtésem volt róla, hogy pontosan mit is kéne tennem, elméletben tudtam is, de a tapasztalatnak híján voltam. Bár ha ismereteim nem csalnak, akkor ő is, ami azt illeti, de ez nem igazán nyugtatott meg.
Gondolataim robogtak a fejemben, miközben igyekeztem kontrollálni a légzésemet, hogy minimálisan is csillapítsam a helyéről kiugrani készülő szívemet. Hisz ezerszer elképzeltem ezt a pillanatot, köztük éppen az imént is, csókolózás közben… Csak nem lesz gáz. Hisz én szeretem, ő szeret, itt vagyunk ketten a csillagos égbolt alatt… Kell ennél több?
Gyengéd csókja elkezdett feledtetni velem minden aggályt, minden félelmet, és csak átadtam magam a közelségének, és hagytam, hogy hátra döntsön, hasizommal lassítva a dőlésemet, hogy ne verjem be a fejem sehová. Bár max a párnákba tehettem volna, az meg ugye nem fáj, de egyrészt jobb a biztonság, másrészt kezének érintésétől, reflexből feszült meg a hasfalam. Kezeimet gyengéden végig futtattam a hátán, majd óvatosan becsúsztattam őket a felsője alá, és immár bőrét simítottam. Úgy döntöttem, ideje átadni magamat, az ösztöneimnek. Az az igazság, hogy minden pocikám vágyott az érintésére, és arra, hogy én érinthessem őt, teljes valójában. Lassan, ahogy kezem felfelé haladt a gerince mentén, a felsőjét is tolta az alkarom felfelé, majd óvatosan megfogtam az anyagot, és elkezdtem levenni róla. Közben elszakítottam ajkainkat egymástól, és a füléhez hajoltam, hogy bele suttogjam a szavakat.
– Ha valami… Bármi… nem tetszene, azonnal szólj…

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy egy pillanatig sem paráztam. Mármint attól, hogy valamivel elrontom majd ezt a tökéletes estét. De ahogy megcsókolt, ahogy hozzám ért, hamar elfeledtetett velem minden kétséget, és bármennyire is zakatolt a szívem, mégis azt éreztem, hogy végre eljött a nagy pillanat. Amit már annyiszor elképzeltem.
Mikor levettem róla a felsőjét, pár pillanatig csak néztem, ahogy bőrén megcsillan a hold halvány fénye. Eddig is úgy gondoltam rá, mint a legszebb és legvonzóbb lányra, akit csak ismerek, most viszont, ebben a percben ez hatványozódott, és azt éreztem, hogy a továbbiakban bármikor lehunyom a szemem, így akarom őt magam előtt látni. A holdfény sejtelmes csillogásába burkolózva. Halványan elmosolyodtam azon, ahogy elkaptam a tekintét és valami hasonlót véltem látni az ő szemében is megcsillanni, ahogy végigfuttatta pillantását a felsőtestemen. Kicsit zavarban voltam - kicsit talán nagyon -, de annyira azért közel sem, hogy ne ismerjem fel magamban a vágyat iránta.
- Én is szeretlek - na tessék, mennyit vesződtünk azon, hogy kimondjuk végre ezt a szót, most pedig, pár perc elteltével olyan természetességgel csúszott ki, mintha napi szinten dobálnánk egymásnak. - Elképesztően gyönyörű vagy... - suttogtam halkan, mielőtt ajkaink újra öszeértek volna.

Ahogy elérkezett a reggel, az álmomba elkezdtek beszűrődni a külvilág dolgai: a nap fénye, ami a bőrömet kezdte melegíteni, a madarak csicsergése a távoli fákon, nomeg a lenge szellő. De mindezekre még nem ébredtem fel, olyan mintha beleálmodtam volna a természetet az álmomba. Aminek hatására viszont lassan kinyitottam szemeimet, nem más volt, mint ahogy megérztem Jagger ajkait a nyakamon. Kellet egy kis idő, míg realizáltam, hol is vagyunk pontosan, és mi történt az éjjel. Na nem mintha minimálisan is felejthető lett volna, sokkal inkább úgy éreztem, mintha álmodtam volna az egészet. De ahogy megpuszilta a takaró alól kilátszó bőrömet, boldog mosollyal realizáltam, hogy nem csak álmodtam az éjszakát. Valóban együtt töltöttük, és sikerült nem elszúrnom bármit is, szóval... Nos bármikor meg tudnám ismételni. Lassan felemeltem egyik kezemet, hogy megsimítsam az arcát, és a mosoly a pillanatra sem szűnt meg létezni az arcomon.
- Jó reggelt, szerelmem... - "Szerelmem"... Eddig, amíg nem mondtuk ki azt a bizonyos "sz" betűs szót, egyszer sem szólítottam így, furcsa is lett volna, de most egy pillanatig sem gondolkodtam a megszólításán, egyszerűen ez volt az első ami a számra esett, és olyan természetességgel mondtam ki, hogy az első pillanatban észre sem vettem. Mikor azonban feltűnt, nagyon halványal elpirultam egy másodpercre, amit gyorsan le is küzdöttem. Elvégre már nem volt sötét, hogy eltakarja a zavaromat...

Jagger & Nate

"...stop time right here in the moonlight..."

Nem hittem volna, hogy valaha lehet ennyire csodálatos egy reggel. Az ébredéssel általában hadilábon állok, és kevés dolog van, amit jobban utálok annál, hogy felébresztenek. De ez az ébresztés, amit Jaggertől kaptam… nos meg tudnál szokni. Sőt, minden áldott reggel arra akarok ébredni mától, hogy megérint, az ujjaival, az ajkaival, és hozzám bújik. Az arcát figyeltem, mikor kibukott belőlem a jó reggelt köszöntés, és boldog mosoly kúszott az arcomra mikor elpirult, épp úgy, mint én is. Lassan simítottam végig az arcát, mélyen a szemébe nézve, majd mielőtt ajkaink összeértek volna, nagyon halkan suttogva ismételtem meg amit az imént mondtam.
– Jó reggelt, szerelmem… - Örömmel fogadtam, és viszonoztam a csókját, miközben kezeimet a takaró alá  csúsztatva öleltem át a derekát ahogy hozzám bújt. Létezhet ennél jobb reggel? Egy ágyban ébredni a lánnyal, akit szeretek, szorosan összebújni, és csak vele létezni; nem hiszem, hogy ezt az érzést bármi überelni tudná bennem. Nem lehetne örökre ebben az ébredés utáni pillanatban maradni? Eszemben sem volt elereszteni, csak öleltem magamhoz a takaró alatt, és csókolgattam az ajkait.
– Sosem aludtam még ilyen jól, mint melletted. – vallottam be mikor egy pillanatra eltávolodott egymástól a szánk, és mélyet sóhajtottam, ahogy a mellkasomra hajtotta a fejét. Lassú mozdulatokkal kezdtem simogatni a haját, a vállát, a hátát, és mélyen magamba szívtam az illatát. Olyan volt az egész, mintha még mindig álmodnék, és a mosoly egyszerűen nem akart csillapodni az arcomról.
– És te hogy aludtál? Álmodtál valami szépet? – kérdeztem vissza lehunyt szemekkel. Nagyon nem akaródzott elhinnem, hogy reggel van, és ideje volna felkelni az ágyból, ezért inkább nem is vettem róla tudomást, még akkor sem, mikor halkan megkordult a hasam. Csak akkor nyitottam ki a szemem, mikor éreztem, hogy felemeli a fejét a mellkasomról, és mélyen belenéztem a szemébe.
– Fogalmam sincs, de igazad lehet. Reggeliznünk kellene… De… - mélyet sóhajtottam, majd csókot leheltem a homlokára, és szelíden néztem rá. – Az az igazság, hogy nagyon nem szeretnék most felkelni, vagy megmozdulni… Túl jó veled – vallottam be halkan. Persze tudtam, hogy nem maradhatunk így egész nap, mégis, annyira jó lett volna. Csak még öt percet! Mellette az éhség sem érdekelt, mert ahhoz, hogy együnk fel kell innen kelni.