Miután tegnap visszaértem a kollégiumba a Jaggerrel töltött randiról, előálltam Baileynek a nagy tervvel. Hogy ma megyünk együtt Roxmortsba, és a Három seprűben fogjuk tölteni a délutánt. Mondjuk azt nem árultam el, hogy miért akarom elrángatni oda, gondoltam legyen meglepetés. Olyannyira izgultam a mai találkozónk miatt, hogy este majdnem elfelejtettem kiosztani ikertestvéremet, hogy ne császkáljon random lányokkal nyilvános helyen, meg amúgy is normalizálja már meg magát. De csak majdnem. Bár igaz, tudtam legbelül, hogy hiába jártatom a számat, nem lesz semmi eredménye, hiszen már a múltkor is elmondtam a véleményemet a futólagos kapcsolatairól, aztán az lett a nagy prédikációm eredménye, hogy Jagger majdnem dobott a drága testvérem miatt. Szóval pár mondattal le is rendeztem, mert rájöttem, hogy értelmetlen a szócséplés a témára, és inkább arra koncentráltam hogy elnyomjam magamban ennyire izgulok a mai program miatt. Mármint, egyrészt nem igazán mutattam még be lányt a tesómnak, mert nem volt még olyan csaj eddig, akit szükséges lett volna bemutassak, másrészt pedig azért, mert nem tudtam, vajon hogyan fog hozzám viszonyulni Jericho. Hiba volna azt feltételezni, hogy semmilyen formában nem fogja befolyásolni a kapcsolatunkat a testvéreink véleménye a másikról, ezért reméltem, hogy jól fog eltelni ez a négyes iszogatás. Mert nagyon nem szerettem volna, ha Jagger és köztem bármi megváltozna. Vagy ha mégis, akkor a pozitív irányba változzon. A megbeszélt időpont előtt kicsivel érkeztünk meg a Három seprűbe, és leültem egy négyes asztalhoz. - Akkor most várunk egy kicsit - néztem Baileyre és kihúztam a mellettem levő széket, hogy üljön le, miközben folyamatosan az ajtót szuggeráltam, hogy azonnal észrevegyem, ha Jagger belép, és az asztalon doboltam az ujjaimmal. Csak egy egészen kissé voltam ideges ám.
Vendég
Pént. Márc. 19, 2021 11:52 pm
to Nate, Jagger x Jer
Nem igazán értettem, hogy miért szeretne pont most Roxmortsba menni, de nem is nagyon ellenkeztem ami azt illeti. Szépen elkészültem, mielőtt azonban Nate kedvéért vásárra vittem volna a bőrömet, magamhoz vettem a védő talizmánomat, amit a Borigin & Burkes üzletből vettem még annak idején. Rengeteg olyan esemény történhet, amire egy magamfajta srác nem készül fel, mindazonáltal, hogy előre látok dolgokat, nem árt ha óvatosabb vagyok. Így szépen helyet foglalt a talizmán is a farmerom zsebében, ott biztonságban volt, el nem tűnt és ki sem eshetett. Az ehhez hasonló babonáimat természetesen nem osztottam meg Nate-el, a végén még kiröhögött volna és nem értette volna meg, hogy mitől tudom olykor megőrizni a nyugalmamat. Fő a nyugalom minden egyes helyzetben. Így ebben is kénytelen vagyok inkább annak örülni, hogy végre újra ihatok egy kis vajsört vagy bármit a Három seprűben. Jó lesz újra látni Roxmorts-t most mit szépítsek a helyzeten? Legutóbb is csak azért jártam a környéken vagy az Abszol úton, hogy találkozzam valakivel, az már teljesen lényegtelen, hogy nem kellett volna. Mindegy. – Mire várunk? – nem mintha nem sejtettem volna, de azért kíváncsi voltam egy kicsit, arra hogy ő elmondja-e nekem az igazat vagy sem. – Eléggé szomjas vagyok már, remélem megrendelhetem a vajsörömet. – magyarázok teljes beleéléssel, nem igazán firtatva a négyes asztal lényegét, holott leülhettünk volna egy kisebbhez is alapon. Kíváncsian pillantottam hol rá, hol pedig az ajtóra, amit ő is figyelt. De nagy jelentőséget nem igazán szántam még neki. Nem láttam értelmét. Különben is, szerintem lesz még elég időm az idegeskedésre. De addig is… Hadd rendelhessek már valamit! Ha legalább egy illemtelen vajsört elfogyasztottam amíg a várakozásunk alanyai megérkeznek sokkal barátságosabb leszek, ezt neki is tudnia kéne. Mégis a várakozás volt a legfontosabb most. Hogy kivárjuk azt a pillanatot, amit Nate annyira várt és bevallom, én nem. Miért? Hiszen most is várni kell. Ki tudja miért.
Nem csoda, hogy gyorsan történnek az események, hisz örülök, ha akad egy kis szabadidőm, amit kihasználhatok. Mivel senkinek nem ütközött a megbeszélt időpont mással, így nincs visszaút, a duplarandira mind a négyen hivatalosak vagyunk. Az utóbbi vita óta nem volt túl derűs a kapcsolatunk az ikertestvéremmel, de persze a felhős napok sosem tartanak sokáig. Jericho volt az első, akinek elmeséltem még tegnap, hogy kibékültünk Nathaniellel, és nem tűröm el, hogy nemet mondjon a mai iszogatásra. Most először mutatok be a testvéremnek pasit úgy, hogy az nem csak egy nagy kamu, akivel Jayden agyát húzom. - Szép vagy - jegyzem meg indulás előtt a másiknak, majd közelebb lépve hozzá átölelem a derekát és hozzábújok. A sóhajomból Jericho biztosan leszűri, hogy izgulok, és még nem is tudjuk, mire vállalkoztunk. Vagy mi fog történni ezek után. Éjjel nem sokat aludtam, a józan eszem a szívemmel viaskodott. Az eszem azt mondja, nem kellene belemennem egy kapcsolatba, főleg nem most, a végzős évében, amikor a vizsgákra és a továbbtanulásra kellene koncentrálnom. Fogalmam sincs róla, lesz-e időm találkozgatni vele, vagy pár hét múlva könnyes búcsút kell vennünk egymástól. A szívem viszont...most is majd' kiugrik a helyéről, amikor belépve a Három Seprűbe megpillantom az egyik asztalnál őt. Vagyis...őket... - Gyere, ott vannak - megfogom a testvérem kezét megszokásból, és odahúzom az asztalhoz. Mosolyogva pislogok szívem választottjára, és amikor odaérünk, öleléssel, valamint egy gyors arcra puszival köszöntöm. - Heló Bailey - intek az ikerpár másik felének, majd a kezemet nyújtom felé. - Jagger Lestrange. Nate barátnője - ez csak úgy kicsúszik a számon, ami miatt egyből a fiúra pillantok, és némi zavar érezhető az erőben. - Öhmmm...fiúk, ő az én ikrem, Jericho. Jer, ments ki.
Egy percig sem tudtam hová tegyem Anna-t amióta beköltözött a mindennapjainkba – igen az én mindennapjaimba is – a Yordmoon név egyre gyakoribb használata. Pontosabban egy bizonyos Yordmooné. Őszintén megvallom néha nem tudom követni a szálakat, így hol örülök annak, hogy kibékültek hol meg áldom az eget, hogy összevesztek. E között a kettősség között készültem én a találkozásra. Nem volt hozzá nagy kedvem, de Anna kedvéért vettem hozzá az erőt és normálisságot, hogy szembe nézzek velük. Nem tudom mit találtak ki, de nem is érdekelt nagyon. Csak essünk túl rajta. Ha Anna boldog akkor én is az leszek. Remélhetőleg. – Nem kell félned. Elméletileg egyiküket sem fogom megenni és ők sem fognak engem. – legalábbis ezzel nyugtattam szegényem lelkét, most arra volt szüksége minden jel szerint, hogy ilyen kegyes hazugságokkal lepjem őt el. Na mindegy. A Három Seprű közelében egyre biztosabb és biztosabb volt a számomra, hogy Anna ezt tényleg végig akarja csináltatni velem. Mondjuk gondolom ez a bosszú amiért legutóbb a szívbajt hoztam rá, mindenféle ok nélkül. – Még visszafordulhatunk, hogyha akarod. – mondom miután ő megfogja a kezem, de mindhiába. Ő ugyanis odahúz az asztalhoz és már most érzem, hogy nekem ez a jó pofizás nem fog menni, de azért amikor közli, hogy én az ikertestvére vagyok Jericho kénytelen vagyok az egyikük felé nyújtani a kezem, akármelyik is legyen Nathaniel vagy Bailey Yordmoon. Nekem ez a kettő egyforma és nem is nagyon áll szándékomban megkülönböztetni őket. Ha sikerül szoros barátságot kötni az egyikükkel, akkor a másik felé nyújtom a kezem. Mindkettő megérdemel egy erős kézfogást baszki, elvégre nem puhányok s, nem is lányok. Na mindegy. – Igen, Jericho Lestrange és nem vagyok Nate barátnője, de azért örülök a találkozásnak. – szándékosan viccelek és utánozom Anna bemutatkozását. Hogy tényleg örülök én ennek a találkozásnak? Hadd ne mondjak semmit. – De engem nem kell kimenteni. Szóval… miért is gyűltünk össze? – leülök az asztalhoz, ha már úgysincs más választásom.
Ahogy megérkeztünk a Három seprűbe, és elfoglaltuk az asztalt, Baileynek már a pián forgott az agya. Komolyan, mióta az akadémiára jártunk, valaki nagyon rossz hatással volt rá, szóval első kérdését válaszra sem méltatva, szemet forgattam az ihatnékján. - Bírd már ki azt a pár percet, könyörgöm... És viselkedj, ha szabad kérnem. - pár pillanattal később, hogy ezt kimondtam, kinyílt az ajtó, és amint megláttam Jaggert belépni, feltételezhetően Jericho társaságában, felcsillant a szemem, és felálltam a székről. - Rájuk vártunk... - tettem a kezemet testvérem vállára és kicsit megszorítottam, hogy nézzen az ajtó felé. Láthatóan Jericho is éppen annyira várta ezt a találkozást, mint Bailey, ha már úgy kellett húzni az asztal felé, és bár tudom, hogy azért jöttünk, hogy egymás ikertesóját megismerjük, engem mégis jobban érdekelt Jagger mosolya, amivel közeledett. Kiléptem az asztal mögül, és pár lépést én is tettem feléjük. Fogalmam sem volt, mi volna a protokol ilyenkor, hogyan kellene köszöntsem őt, úgy hogy a tesóink is itt vannak, és a szivem a torkomban dobogott. Boldogan viszonoztam az ölelését, ahogy a puszit is, és az alatt a pár másodperc alatt míg öleltem, halkan a fülébe suttogtam egy sziát. Aztán persze hamar kényetlen voltam elengedni, hogy kezet rázzak Jerichoval, amit ugyan olyan erővel viszonztam, mint azt kaptam. Kicsit ilyen erődemonstrációs játéknak tűnt ez első pillantásra, hogy na vajon ki az alfa kettőnk közül, de nem érdekelt, nem akartam puhánynak tűnni. Tartott ez a keménylegénység egészen addig, míg meg nem hallottam Jagger Bailey felé intézett bemutatkozását, és először meglepetten néztem rá, majd lassan széles vigyor kúszott az arcomra, ami ellen nem tehettem semmit. Oké, ezt így tegnap nem mondtuk ki, hogy akkor mi most együtt vagyunk, de ahogy kimondta, hogy a barátnőm, legszivesebben kiugrottam volna a bőrömből, és egy kicsit reméltem, hogy ezt ő is látja rajtam. Jericho bemutatkozásán viszont halkan elnevettem magam. - Azon meglepődnék, ha te is a barátnőm lennél - mondtam, és bár a kézrázás már megtörtént, kiböktem a nyilvánvalót is. - Nathaniel Yordmoon, bár gondolom erre már sikerült rájönnöd. Ő pedig Bailey, a testvérem. - mutatom be én is az ikremet, bár mi sem egyértelműbb ennél az információnál. Ahogy Jericho leült az asztalhoz, Jagger mellé léptem, alig észrevehetően megsimítottam a hátát, és a fülébe súgtam a kérdésemet. - Tényleg annyira kínos a szitu, hogy ki kell mentsen? Nekem tetszett a bemutatkozásod... - mosolyodtam el, majd Bailey-re néztem, és a következő mondatot már úgy mondtam ki, hogy mindenki hallhassa. - Most már megrendelheted a vajsörödet, és hozhatsz nekünk is. Ki mit iszik?
Vendég
Vas. Márc. 21, 2021 5:51 pm
Nate, Jagger x Jer/Bae
Szemet forgatok Nate nevelésén és utasítgatásán. Ekkora nagy baj, hogy megelőző lépéseket akarok tenni? Talán nem örülnének a többiek, hogyha vajsörrel fogadnánk őket? Én az ő helyükben örülnék, ha már itt lenne az asztalunknál szóval… Mindegy. – Jól van, nyugi, nem vagyok már két éves, hogy ilyesmiket kelljen mondani nekem. – persze teljesen megértem a testvéremet, valószínűleg azt szeretné, hogyha minden a legnagyobb rendben történne. Én is, becsszó. Csak egy kicsit szokatlan lesz ez az egész a számomra, ez minden. – Aha, tudom. – már nem azért, de látásból ismerem őket. Ezt azonban még mindig nem hangoztattam Nate-nek. Ő lehet, hogy szűknek látja a világot, de nem díszből voltm prefektus és nem is feleslegesen vettem részt a roxforti külön tevékenységekben sem. Például… Mindegy. Már nem a Roxfortba járunk. Ettől függetlenül imádom az akadémiai életet. Csak nem hangoztatom annyira. – Szervusz Jagger. Nate testvére vagyok, mint azt már egyértelműen leszűrhetted. – kezet rázok vele is, meg a testvérével Jericho-val is, aki nem takarékoskodott az erejével, amikor kezet ráztunk. De engem sem ejtettek a fejem tetejére, ugyanolyan erővel válaszoltam az ő kézfogására is. A többiekre pillantottam és őszintén öröm volt hallani amikor Nate végre közölte, hogy megrendelhetem a vajsört. Szerintem mindenki azt kért, bár mielőtt önző mód elmentem volna a sörökért, inkább megvártam, hogy mit válaszolnak. Lehet, hogy udvariatlanság lenne úgy elmenni, hogy nem várom meg a válaszukat. Nem mintha nem sejteném ki mit kér, elég ránéznem a testvéremre és már tudom, hogy… neki mivel a barátnőjével van, nem szabad semmi erőset sem hozni. Na jó, csak viccelek. – Ha elmondjátok mit kértek én megrendelem és idehozom. – azzal fel is álltam a helyemről és kimásztam az asztaltól, hogyha egymás mellé akarnak ülni, akkor addig tegyék meg, amíg nem leszek ott, mert utána tuti finnyás leszek, hogyha fel kell állnom a helyemről. Ja nem. Nem lennék az. Szerencsére még vagyok annyira udvarias, hogy megengedjem nekik az egymás mellé ülést, hogy erről Jericho mit gondol én azt őszintén nem tudom. De ha mellette kell ülnöm…
Igyekeztem nem nagyon rápörögni az estére, hisz ez nem az első találkozás Nate-tel, mégis újnak éreztem végig, hogy most már társaságba megyünk, és egyébként is... Szóval nem kicsit zavarodok össze, amikor az izgalmam hatására kinyögöm, hogy a barátnője vagyok. Ráadásul a testvére előtt! Nem tudom, Nathaniel mt mondott neki, vagy egyáltalán tudta-e, kivel fog találkozni, mindenesetre Nate vigyora még nem biztosít arról, hogy ez volt a helyes bemutatkozás. Egyszerűbb Jerichoval védekezni, legalább legyen valami haszna is annak, hogy az embernek van egy ikertestévre. Bailey arcán ugyanazt az értetlen, unott képet látom, mint a testvéremén. Akárhogy is, most ki kell bírniuk ezt az estét velünk. Ha rajtam múlik, nem fog rosszul elsülni. - Hát...nem tudom, hogy jó kapcsolati státuszt használtam-e, és szabad-e - vonok vállat, de azért örülök, hogy neki tetszett. Akkor gondolom ez azt jelenti, hogy a részéről is egy pár vagyunk. Te jó Merlin, mennyire furcsa ebbe belegondolni... A szavak jelentése néha sokkal mélyebb. Tegnap még nem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége, ennek ellenére boldog mosollyal pillantok Nate-re, aztán a két potyautasunkra. - Én csak egy citromos vizet szeretnék. Jericho majd iszik helyettem is - mielőtt még mindenki vajsört kapna, én előre jelzem, hogy nekem még véletlenül se alkoholt hozzanak, főleg ne cukrosat. - Holnap dupla edzés, holnapután meccs - és megadom a magyarázatot is rá, miért nem iszom velük. A testvérem már hozzászokott az étrendemhez és életmódomhoz, de a másik ikerpár nem tudhatja. Küldök egy mosolyt is Bailey felé, hogy oldjam a feszültséget, majd némi gondolkodás után megfogom az egyik szabadon maradt széket és kihúzom az asztal végéhez. Nem akarok arról dönteni, hogy az ikrem, vagy a barátom mellé ülök-e le, így sokkalta egyszerűbb. - Bevallom, csak azért keresem a társaságod, hogy a drága testvérem átérezze, milyen gyertyatartónak lenni amikor elrángat magukkal ide-oda - vigyorogva osztom meg Nate-tel a nagy titkom, amiből persze semmi sem igaz, de Jericho most forgathatja a szemét ezerrel.
Őszintén megvallom nekem hányingerem volt ettől az egésztől. Egyrészt, mert nekem már alapból volt egy negatív véleményem a Yordmoonok-ról, akármennyire imádja Anna az egyiküket. Volt egy olyan érzésem, hogy a másikról se lesz jobb véleményem. De Anna kedvéért adtam az egésznek egy lehetőséget. Ha másért nem, akkor egy korsó vajsörért vagy többért megérte idejönni. Az már részletkérdés, hogy közben meg kell őriznem a hidegvérem, mert egy rossz mozdulat és én esküszöm valamelyikre ráborítom az asztalt, mert hülyítenék Anna-t. Őt maximum csak én, de azt is békés csínytevésekkel megfűszerezve, hogy még véletlenül se legyen nyugodt az élete mellettem. Oké, az utóbbi téves riasztásért bevallom én vagyok a hibás, de honnan az izémből kellett volna nekem tudnom, hogy ő kivel társalog éppen akkor? Na persze, hogy sehonnan. Szerintem még ő sem tudja megkülönböztetni egyiket a másiktól. Mindegy. Inkább nyugodtan és kedvesen viccelődtem. Inkább az, mint a savanyú képem, amivel nem lehetne mit kezdeni. A lényeg, hogy bár elég újnak tűnt az egész helyzet, még szembe tudtam nézni velük és nem hátráltam meg, mint egy félős kisnyúl. – Hidd el, Anna mindkettőnket kicsinálna ha ez a helyzet fent állna, főleg téged. Nekem még lehet megbocsátana, de előtte letagadna a rokonok előtt. – tudom, nem kellett volna ilyesmivel viccelődnöm, el is engedtem ezt inkább. Amikor megkérdezték, hogy mit iszunk már meg sem lepődve azon, hogy Anna csak citromos vizet kér, én már helyeslően bólogattam is. – Én lángnyelv whiskey-t kérek. – mielőtt megkaphatnám érte Anna szemforgató tekintetét, hogy minek nagyzolok, nem is elég nekem a vajsör és hasonló kérdések, én vagyok az aki ezt produkálja. – Ha nem vinnénk magunkkal akkor azon lennél megsértődve, most, mondd, hogy nem így van. – újra szemet forgatnék, de csak szívom a vérét. Megérdemli. Erre valóak a testvérek. – Anna mondta, hogy már akadémisták vagytok. Minek is tanulsz te ott Nate? – az fix, hogy egyszer vagy többször már fel lettem ezzel kapcsolatban világosítva, de nem igazán figyeltem rá, plusz amúgy is kíváncsinak kellett lennem, tekintve, hogy azért vagyok itt mert meg kell ismernem őket. Bailey mondjuk annyira nem érdekel, gondolom nem miattam van itt, hanem Anna miatt. Ilyen egyszerű az egész.
Bevallom, rettenetesen izgultam, mielőtt Jaggerék megérkeztek volna, és Bailey sem könnyítette meg a helyzetem, a türelmetlenkedésével. Kicsit szemöldökömet felvonva pillantottam rá, mikor közölte, hogy tudja, hogy rájuk vártunk, de aztán inkább el is engedtem a dolgot, kiváltképp hogy azonnal el is terelődött a figyelmem, mikor megláttam az érkező lány mosolyát. Hamar megvolt a bemutatkozás, a kézrázás, meg miegyébb. A legszórakoztatóbb, Jericho bemutatkozása volt, közölvén, hogy nem a barátnőm, viszont ezt megelőzően, ahogy Jagger Bailey-nek ekként nyújtott kezet, nos attól majdnem repültem egy kört a kocsmában. Először fel sem fogtam, mi történt pontosan, és mikor realizálódott bennem is csak annyit tudtam azonosítani az érzéseim kavalkádjából, hogy tetszik a dolog. Mikor a háta mögé léptem, és a fülébe súgtam, szelíden pillantottam rá a válaszát követően. – Személy szerint én örülök ennek a kapcsolati státusznak… és azt hiszem, ezzel hivatalossá is tetted a dolgot – legszívesebben itt és most megcsókoltam volna, de valamiért volt bennem egy gát, hogy talán nem a testvéreink előtt kellene ezt, bármennyire is szeretném, inkább csak rámosolyogtam, majd jeleztem a fivéremnek, hogy ha annyira szeretne, mehet az italokért. Jag italválasztásán kicsit meglepődtam, de aztán hamar magyarázatot is kaptam az antialkoholizmusára, és biccentettem egyet, majd mikor Jericho benyögte, hogy egy lángnyelv whiskyt kér, Bailey-re pillantottam, és némán, csak a szememmel üzentem neki, hogy fel ne merjen horkantani. Újabban megváltozott a viselkedése annyira, hogy nem voltam benne biztos, mit fog kiváltani belőle a drága ital neve, kiváltképp, hogy már megérkezésünkkor is mintha hisztis lett volna, és volt abban valami vészjósló, ahogy a két fiú egymásra nézett kézfogáskor. Szóval jobb az óvatosság, és reménykedtem, hogy érti a célzást. – Én egy vajsört kérek. Ha kell segítség az elhozatalhoz, szólj. – kacsintok felé egyet, pusztán köszönet képpen, majd én is helyet foglaltam, Jerichoval szemben. Mellettem még mindig maradt egy szék, hogy ha fivérem visszatér le tudjon ülni. Lehet jobb lett volna egy kör alakú asztalhoz ülni, és akkor talán az asztal sarka sem választana el a lánytól, aki úgy vonz magához, mint fény a molylepkét, másfelől viszont talán jobb így, elvégre mégiscsak társaságban vagyunk, vagy mi a szösz. Picit elbambultam, ezen filózva, amiből Jagger hangja rángatott vissza a földre. Felvont szemöldökkel, kicsit kérdőn néztem rá, majd kiült egy huncut vigyor a szám szélére. – Oh, pedig én már azt hittem, hogy a két szép szemem miatt, meg mert kedvelsz. De végülis, ez is érthető indok. – megyek bele én is a játékba, Jericho válaszán meg csak mosolygom. Szerencsére ilyen esetek eddig velünk nem fordultak elő, és nem is fognak, mert ha megsértődik, ha nem, biztos nem viszem magammal Bailey-t a randijainkra. A kérdést hallva viszont megilletődöm, és egy pillanatig zavartan pislogok először a velem szemben ülő srácra, aztán a köztünk ülő lányra. – Öhm… Tanárnak készülök… Valószínűleg Sötét varázslatok kivédése tanárnak, ami azt illeti, de ez elég képlékeny még. És neked mi a terved a Roxfort utánra? – kérdeztem vissza, hisz azért vagyunk itt hogy megismerjük egymást, aztán pedig Jaggerre néztem, és kicsit értetlen arcot vágva feltettem a bennem motoszkáló kérdést, amivel valószínűleg iszonyatos hülyét csináltam egy perc alatt magamból. – Anna? – hatalmas kérdés, ugye? Mármint gondoltam, hogy Jaggerről beszélt az imént a testvére, de mitől lett Jaggerből Anna? Lopva Bailey felé pillantottam, és reménykedtem, hogy minél hamarabb visszatér, ugyanis legszivesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, hogy most, hogy hivatalosan is járunk, kiderül, hogy még a nevét sem tudom a barátnőmnek. Nem verhetem csak simán bele a fejemet az asztalba? Bae, siess!
Vendég
Vas. Május 23, 2021 5:49 pm
Nate, Jagger x Jer/Bae
Nathaniel-re néztem, amikor meghallottam Jericho kérését, remélem eljutott hozzá az üzenet, hogy ez neki fog fájni, nem pedig a srácnak, amikor legközelebb megszól, hogy mit iszok és mennyit. – Rendben, két vajsör, egy citromos víz és egy lángnyelv whiskey lesz. – direkt ismételtem el hangosan, hogyha valami nincs rendben, akkor újra tudjanak szólni vagy meggondolhassák magukat. Bár kár a gőzért úgy érzem, éppen ezért ezzel a lendülettel el is indultam az italokért. – Nyugalom, győzni fogom, nem vagyok béna. – ha másképpen nem, akkor maximum idelebegtetem őket, hogy még varázslatosabb legyen az érkezésem. Ja csak fellengőzni akarok, ennyi az egész. Különben nem állt szándékomban rájuk önteni az italukat, ezért inkább úgy döntöttem, hogy kétszer járom meg magam, az első kört nyilván nem Nate vajsöre volt, hanem a Lestrange-k rendelése úgymond. A citromos víz és a lángnyelv whiskey. Épp akkor hallottam meg, hogy a testvérem az akadémiáról beszél és visszakérdez, hogy a srác mit tervez a Roxfort utánra. Pontosan ezért, csak letettem a lány elé a citromos vizet, majd a fiúnak a lángnyelv whiskey-t és a két vajsörért mentem vissza még. Kifizettem az italokat – szerencsére volt nálam elég pénz. Sose indulok el anélkül otthonról vagy az akadémiáról ha azt vesszük. Visszamegyek a két vajsörrel, a Nate-jét leteszem elé a másikat meg, mellé, úgy döntöttem most inkább a testvérem mellett foglalok helyet, mintsem Jericho mellé. Bocs haver, de árasztod magadból a gyilkos hajlamot a nézéseddel. – Mesélhetnél az akadémista életről is nekik. Bagman szigorításait nézve szerintem kész felüdülés lesz nekik elhagyni a Roxfortot. – legalábbis én őszintén örültem amikor sikeresen kijutottunk onnan és nem kellett foglalkoznunk többé a tanfelügyelőnővel. Eléggé rájár a rúd a Roxfortra. – Az or… a bulik a legjobbak a tanulás mellett. – én már csak tudom, de ezt ugye nem tehettem nyíltan hozzá. Sajnos Nate-nek van fogalma arról, hogy mire gondolok, de a többiek nem biztos és talán ez rendjén van így.
Miután tegnap visszaértem a kollégiumba a Jaggerrel töltött randiról, előálltam Baileynek a nagy tervvel. Hogy ma megyünk együtt Roxmortsba, és a Három seprűben fogjuk tölteni a délutánt. Mondjuk azt nem árultam el, hogy miért akarom elrángatni oda, gondoltam legyen meglepetés. Olyannyira izgultam a mai találkozónk miatt, hogy este majdnem elfelejtettem kiosztani ikertestvéremet, hogy ne császkáljon random lányokkal nyilvános helyen, meg amúgy is normalizálja már meg magát. De csak majdnem. Bár igaz, tudtam legbelül, hogy hiába jártatom a számat, nem lesz semmi eredménye, hiszen már a múltkor is elmondtam a véleményemet a futólagos kapcsolatairól, aztán az lett a nagy prédikációm eredménye, hogy Jagger majdnem dobott a drága testvérem miatt. Szóval pár mondattal le is rendeztem, mert rájöttem, hogy értelmetlen a szócséplés a témára, és inkább arra koncentráltam hogy elnyomjam magamban ennyire izgulok a mai program miatt. Mármint, egyrészt nem igazán mutattam még be lányt a tesómnak, mert nem volt még olyan csaj eddig, akit szükséges lett volna bemutassak, másrészt pedig azért, mert nem tudtam, vajon hogyan fog hozzám viszonyulni Jericho. Hiba volna azt feltételezni, hogy semmilyen formában nem fogja befolyásolni a kapcsolatunkat a testvéreink véleménye a másikról, ezért reméltem, hogy jól fog eltelni ez a négyes iszogatás. Mert nagyon nem szerettem volna, ha Jagger és köztem bármi megváltozna. Vagy ha mégis, akkor a pozitív irányba változzon. 
️
