Egyszerre volt furcsa, és tökéletes is az éjszaka, aminek a végén mosolyogva hunytam le a szemem Ike nyakába bújva. Egészen addig nem akartam elengedni, amíg nem volt muszáj. Szegénynek elég rossz lehet, hogy mindenki tovább alszik általában nála, ennek ellenére és a mocorgását ignorálva esek újra és újra vissza az álomvilágba. Ott még élvezem az éjszakát. Talán lesznek ködös foltok az emlékeimben, de nem is az a lényeg, hogy minden megmaradjon. Az a lényeg, hogy Ő megmarad, és komolyan, kit érdekelt abban a helyzetben, hogy majd ébredés után mivel kell szembesülnünk? Senkit. Nem a mocorgásra, sokkal inkább a gyomrom ürességére kezdek el ébredezni, amikor is megérzem Ike illatát, és érintését csupasz vállamon. Beleborzongok, még félálomban el is mosolyodom. - Szia - suttogom halkan és rekedten. A szemeimet csak nehezen bírom kinyitni, az első pedig, amit megpillantok, az a testvérem. Megsimogatom a karját, az arcát, majd oldalra fordítom a fejem. Hát...nem leptük meg önmagunkat, azt kell, hogy mondjam. A rendetlenség és mocsok nem kifejezés arra, amit rendeztünk kettejük szobájában. Ásítva ülök fel az ágyban, és húzom magamra a takarót. Legszívesebben visszahúznám őt is magammal alá, de félő, nem lenne túl biztonságos. - Basszus...mintha vihar tombolt volna - jegyzem meg viccelődve. Szó szerint ez történt, igen, mondhatjuk így is. - Mikor jön barbi? - a háta mögül hajtom a fejem a vállára, és csókolok előbb a nyakába, majd ajka szegletébe. Bár semmi kedvem, muszáj kimászni az ágyból, legalább annyira, hogy felvegyek valami ruhát a mostani évadresszre. A tegnapi pont megteszi az első zuhanyig, amit muszáj, hogy megelőzzön a fájdalomcsillapító bevétele. Egyet passzolok a testvéremnek is, látom rajta, hogy ő rosszabbul viselte nálam.
Félig még ittas állapotban sétáltam végig a folyosón a kollégiumi szobánk felé. Előző este, minekután Stormie kegyeskedett meglátogatni minket, úgy döntöttem semmi értelme a szobában maradnom. Látjuk mi egymást eleget, Ike-al viszont annál kevesebbszer találkozik, tekintve hogy én állandóan kijárok a próbák, a koncertek meg a turnék miatt, ő meg az Akadémia nyugis - khm, hogy mi? - életét választotta, így a legjobb bulikat kihagyja. Szóval gondoltam, semmi okom rontani mellettük a levegőt, és hát találtam is magamnak kellően jó társaságot reggelig. Mondanom sem kell szerintem, hogy sokat nem aludtam az éjjel. Bódult fejjel nyomtam le a szobánk ajtajának kilincsét, és ahogy beléptem, el is indultam volna az ágyam felé, hogy ledőljek egy kicsit pihenni. De megtorpantam. Az csak hagyján, hogy Stormie éppen akkor kezdett neki öltözködni, mikor én betoppantam, megszoktam már a látványát, de ami állapotok uralkodtak a szobában... - Nicolas Flamel hatszázéves összeaszott heregolyóira... mi a fészkes fene történt itt??? - bukott ki belőlem a költői kérdés. Ahogy megláttam a rejtett kincseim maradványait a földön összeráncoltam a szemöldököm. Azt már megszoktam, hogy Ike rájár a piámra, de hogy még a füvemet is lopják, az azért már kezd túlmenni minden határon. Felemeltem a zacskót, és az üres whisky-s üveget a földről, és kérdő tekintettel néztem hol egyikükre, hol másikukra. Talán meg kellett volna lepődjek mindkettejük túlöltözöttségén, de igazából nem nagyon érdekelt, hogy egymással mihez kezdtek az éjszaka, a magántulajdonom annál inkább. - Melyikőtök a felelős ezért, ha szabad kérdeznem?
Jobban érezném magam, ha a tudat nem lenne ott, hogy nekünk ezt itt össze is kell takarítani még mielőtt Ken megérkezik. Mivel fogalmam sincs, egyáltalán hová ment, így felteszem a kérdést, ám a válasz maga hamarabb érkezik. - Ne üvölts, te idióta - morranok rá a félig felhúzott ruhámban. Megállok egy pillanatra, és a szememet forgatva folytatom az öltözködést. Nem zavar különösebben, hogy esetleg meglátja bármelyik testrészemet, ő épp annyira ismeri az összes anyajegyet a testemen, mint Ike. Ezt maximum Ike nem tudja, szóval túlságosan nem húzom az időt. Míg az öcsém a maga nyugodtságával kezeli John kitörését, én csendesen keresgélni kezdem a szeméthalom és ruhakupac alatt a pálcám. Egyelőre nem merek tükörbe nézni, elég csak Ike-re néznem, és tudom, hogy állhat a hajam. - Holnapra visszakapod. A füvet is. Egész jó volt, új embertől szerezted? - kérdezem így kora reggel furcsa csevegő hangon. Valójában csak terelni próbálom a figyelmét az éjszaka bizonyítékairól, azaz a mindkettőnk nyakán fellelhető foltokról. Jó esetben ezt még mások érkezése előtt el szoktuk tüntetni, most viszont arra is alig jutott idő, hogy felvegyünk valamit. - Amúgy meg hol jártál? - egy pár pillanatig őt nézem, aztán az ágy közepén helyet foglalva intek a pálcámmal. A gyors mozgástól, amivel a takarítás intézi magát, esküszöm felfordul a gyomrom. Szerencse, hogy legalább már friss levegő is áramlik a szobába, és nem kell a szagunkban megfulladni. Bár... - Ki megy előbb tusolni? - nézek fel Ike-ra, ujjaimmal finoman megdörzsölve a nyakam, hogy vegye a célzást, és kezdjen magával valamit.
Egy át...khm...dorbézolt éjszaka után jó lett volna úgy beesni a szobába, hogy azonnal az ágyamba is tudjak dőlni. Persze, én sem gondolhattam amúgy komolyan, hogy ha magukra hagyom egész éjszakára ezeket a jómadarakat, akkor kulturált állapotokra érkezem majd meg, de azért erre nem számítottam. Romokban áll az egész szoba, és oké, hogy varázslók vagyunk, vagy mi a szösz, de azért mindennek van egy határa. Nálam a határ ott van, ahol még nem fordul fel a gyomrom, szóval szerintem nem kérek túl sokat. Stormie morgására értetlenül tároam szét a karjaim. - Ez hol volt üvöltés? Ennyire jó volt az éjszaka? -vonom fel a szemöldökömet, majd szemforgatva nézek Ike-ra. Hirtelen hogy felvágták a nyelvét, vagy hát bármit is csinált vele Stormie. Persze nem mintha sosem szokott volna visszaszólni, de őszintén, ennyire nem ismer? Tudhatná, hogy a saját területemre háklis vagyok, és nem poénból teszem a cuccaimat olyan helyekre, amiket jobbik esetben csak én használok. Ahányszor leüvöltöttem már a fejét amiatt, hogy lopja a piámat, igazán számíthatott arra, hogy nem fogom megvonni a vállamat. - Te meg igazán tudhatnád, hogy ha kértek, adok, de azt rühellem, ha turkálsz. - válaszolom miközben szemeimet forgatom. Nem mintha olyan sok rejtegetni valóm lenne, de akár lehetne is, és akárhogy is egy szobában vagyunk kénytelenek lakni, engedtessék már meg nekem is a privát szféra. Kezemben a zacskóban maradt fűvel az ágyamhoz lépek, és felnyitva az ágyneműtartót visszadobom a helyére, és rá sem nézve Stormie-ra válaszoltam. - Nem, Ogdentől van, csak valami új termesztése. - Micsoda bájcsevej, mintha nem lenne nyilvánvaló, hogy amúgy baromira nem érdekli, honnan van a cucc. Bár nem igazán tudom miről akarja leginkább elterelni a figyelmemet. Arról, hogy mekkora kupleráj van a szobában, vagy arról, hogy jóformán pucéran találtam rájuk? Nem is igazán érdekelt mondjuk, olyan hulla fáradt voltam így az éjszaka után, hogy nem volt erőm ezen gondolkodni. Leültem az ágyam szélére, majd felnéztem Ike-ra, és felvontam a szemöldököm. - Ember... Így is később jöttem, mint tervben volt. Mondjuk úgy, hogy feltartottak - szám szegletében elkezdett bujkálni egy kaján vigyor, ahogy visszagondoltam, miért is nem jöttem fél órával hamarabb. Mikor Ike kinyitotta végre az ablakot, és betódult a friss levegő, fellélegeztem. Reméltem, hogy hamar kiszellőzik ez az áporodott pia, izzadság, és fűszag keveréke a szobából, közben pedig ugyan azzal a vigyorral a képemen Stormie-ra néztem. - Csak meglátogattam pár kedves hölgy ismerősömet. - kacsintottam egyet, majd lerúgtam a cipőmet, és elnyúltam az ágyon, csak a fejemet feléjük fordítva. Mondjuk a tárgyak repkedését annyira nem volt kellemes fekvő helyzetből végignézni, le is hunytam a szemem amíg Stormie be nem dobta a zuhanyzás ötletét. Felvont szemöldökkel néztem végig mindkettejükön. Őszintén, nem tudom, és nem is érdekel, mit műveltek ezek egymással az éjszaka folyamán, de mindkettejükre ráfért volna egy jó alapos suvickolás. - Felőlem mehet egyikőtök. Mindketten elég szarul néztek ki. Mondjuk Ike mindig szarul néz ki. - nem tehetek róla, ezt nem hagyhattam ki. Bocs Ike...
Felszalad a szemöldököm John hülye kérdésére. Még jó, hogy jó volt, sőt, ami azt illeti, régóta a legjobb. Idejét sem tudom, mikor aludtunk együtt utoljára Ike-kal (néhány hete). Amúgy meg ezt abból is láthatja, hogy az üvegek épp olyan üresek, mint a füves zacskó. Őszintén szólva nem erre számítottam, egy kávé, és egy reggeli szex még jó lett volna, mielőtt ránk tör életünk megkeserítője, de hát mit lehetne tenni? Semmit. Elviselni, és a további viták elkerülése érdekében mielőbb megoldani a rendetlenséget. - Legközelebb előre készülünk, és nem a tiédet isszuk, per szívjuk. Deal? - pillantok a zenésztársam felé. Túlságosan mosott rongynak érzem magam a kiabáláshoz. Néha még én is tudom, mikor kell visszavonulót fújni és kiengedni a gyeplőt a kezünk közül. Idő közben próbálom a testvéremet figyelmeztetni az elmaradt bűbájokról. Ha eddig még nem is vette észre, csak idő kérdése, és Kennek szemet fog szúrni, az pedig nem pont bizalmi kérdés, hogy mikor kürtöli szét a dolgainkat. John felé fordítom lassan a fejem, megállok a mozdulatban, és egy "komolyan?" arckifejezéssel illetem. - Eggyel is alig bírsz el - dörgölöm az orra alá. - Remélem azért gumit húztál. - Nem várjuk el egymástól, hogy rá se nézzünk másra, de én hozzá nem nyúlnék abban a tudatban, hogy bármit elkaphatott... Az kevésbé lepett meg, hogy Ike mennyire a talpára tudott állni Kennel szemben, mint a mostani megszólalása. Rendesen felvonom a szemöldököm a homlokom közepéig, kicsit értetlenül nézek rá, mintha minimum kínaiul beszélne. Hogy együtt menjünk fürdeni? Hárman? Ike? Jól vagy? - Menjünk! - pattanok fel hármunk közül a leglelkesebben. Hát mikor van még egy ilyen lehetőség, hm? Egy kicsit megszédülök a mozdulattól, de annyira nem, hogy kedvemet szegje. Szóval a szoba egyik pontján lerakott táskámból előveszek néhány holmit, és tiszta ruhát, aztán kezem nyújtom feléjük. - Gyertek, tudok egy helyet - mintha valami hatalmas államtitok őrzője lennék, úgy mosolygok a fiúkra. Van is benne valami, mert tényleg így érzetem, amikor tegnap este az az idegen srác mesélt az alagsorban található merengő fürdőről. Ha van ellenvetés, az sem érdekel, én bizony elvezetem őket a soha életemben nem látott helyiségig. Igaz, ebben a segítségüket kell kérnem, hogy legalább az alagsorba eljussunk, de onnan már sima ügy a pálcámmal hármat koppintani a falon. A falon túl egy igazi csoda vár minket. Mintha azon nyomban elszállna a fejfájásom és hányingerem, amint megérzem a habfürdő kellemes illatát. - Miért nem vagyok akadémista? - teszem fel magamnak a kérdést. Én nem várok sokáig, azonnal ledobom a földre a ruhám, és elmerülök a habokban egészen a fejem búbjáig.
Hihetetlen, hogy egy éjszakára teszem ki a lábam a szobából, és hagyom őket magukra, és arra kell visszajönnöm, hogy éppen akkor kezdenek öltözködni, mikor belépek, elszívták a füvemet, megitták a piámat, és mintha egy vihar söpört volna végig a szobán. Inkább nem akartam belegondolni abba, mit csináltak ezek ketten az éjszaka folyamán, leszámítva persze ami nyilvánvaló: turkáltak a holmim között. Ike magatartása lep meg a leginkább, mintha tenné a nagyfiút Stormie előtt, holott, mikor nincs itt… Pff… Na mindegy. Azon megjegyzésére, hogy mi mindenről marad le Stormie, inkább nem reagáltam, csak rápillantottam az emlegetett személyre. Szerintem egyikünk sem szerette volna Ike tudomására hozni, hogy bizony a csaj megkapja a „cuccaimat”, amikor ő nincs jelen, mert hát valamivel el kell ütni két koncert között az időt… Szóval inkább arra koncentráltam, hogy pár szóban, tényleg csak párban felvilágosítsam drága barátomat a magántulajdon fogalmáról. Nem mintha nem lenne alaphangon veszett fejsze nyele. Már ahogy válaszol rá, csak egy gyenge morgást sikerül rá visszaköpnöm, és egy legyintést. Inkább Stormie szavaira biccentek csak egyet, jelezve, hogy elfogadom az egyességet, bár nyilván tudtam, hogy ez addig fog élni, amíg ki nem teszi innen a lábát. Legközelebb Ike úgyis újra az én cuccaim között keresi majd az én kincseimet, de egyszer esküszöm eltöröm a kezét. Na jó nem, nem bántanám, imádom, de baszki! Amíg szobatársam végre az ablakhoz fáradt, és levegőt engedett a tüdőnkbe, én pedig leheveredtem az ágyamra, egy egészen érdekesnek tűnő csevej kezdett kialakulni hölgyvendégünk és köztem. Felvont szemmel és hitetlenkedve néztem rá egy pillanatig, majd elhúztam a számat. Komolyan képes a szexuális képességeimet becsmérelni? Csak nem féltékeny valaki?? – Ez övön aluli volt… - jegyzem meg, majd felháborodottan felültem az ágyon. – Minek nézel te engem, ősembernek? Persze, hogy húztam gumit… - Nem vagyok hülye, nyilván nem fekszem össze gumi nélkül olyannal, akitől bármit elkaphatok, még akkor sem ha a legtöbb betegségre van ellenszer a varázsvilágban. Nem szivesen kerülnék a Szent Mungó nemibeteg gondozójába, már ha van egyáltalán ilyen részleg ott. Ike zuhanyzós ötletére majdnem elröhögtem magam első percben. Komolyan még inkább meglepett, mint az, hogy mennyire megeredt a nyelve így Stormie előtt, és nem is hittem el amit mond, hogy azt komolyan gondolná. – Nem vagy normális… - közöltem vele, de aztán Stormie is meglepett ugyan ezzel. Az a lelkesedés amivel felpattant… Azt a kurva… Na jó, amikor beléptem ezen az ajtón nem gondoltam volna, hogy egy hármas fürdés lesz a vége ennek a beszélgetésnek, de végülis… Én nem vagyok szégyenlős… – Te sem vagy normális… - csóváltam meg a fejemet jelezve, hgoy mindketten megőrültek, de azért feltápászkodtam az ágyról, és tiszta ruhát meg egy törölközőt vettem elő. Ha ennyire szeretnének hármasban tisztálkodni, én semmi jónak elrontója nem leszek. Amúgy is mért mondanék nemet egy pucér Stormie látványára? Mikor közölte, hogy az alagsorba kíván menni egy kicsit ráncoltam a szemöldökömet, de készségesen elvezettem a lejáratig. Fogalmam sincs, mit akart odalent… De amikor megállt egy falnál, és kinyitotta azt a titkos ajtót, elképedtem. – Wow… Eddig ezt én mért nem találtam meg??? És te hogy??? Honnan…? Ah baszki mindegy… - habogtam mint valami beszédzavaros, de azért annyira nem voltam meglepve, hogy ne kezdjem el azonnal ledobálni magamról a ruhákat. Nem sok kilátást biztosítottam egyikük szemeinek sem, mert ahogy az utolsó darab is lekerült rólam már másztam is be a vízbe, és elmerültem a habokban. Annyira azért nem volt olyan tágas ez a kád, szóval akarva-akaratlanul is hozzáértem Stormie bőréhez, de nem túlzottan zavartattam magam csak felnéztem Ike-ra. – Na mivan, nem jössz? Te voltál az ötletgazda…
Annak ellenére, hogy kicsit sem így képzeltem a reggelünket, végülis mondhatni, boldog a befejezése. Vagyis...hülye vagyok, még csak most kezdődik. Szóval a beszélgetés vége, az tök boldog, leszarom, hogy Kenbarbi lenemnormálisoz minket, most kivételesen elintézem egy szemforgatással. Ha akarnám, őt kitiltanám a fürdőzésből, és komolyan, ezzel egy tök jó dologtól fosztanám meg. Több, mint húsz éve ismerjük egymást ezzel a két nem normálissal, úgyhogy tudjuk egymást kezelni, nehezen okozunk már meglepetést egymásnak. Titkok azonban vannak, ahogy köztem és köztük, úgy valószínűleg köztük is akad. Azt pedig lehet, jobb, ha nem is tudom, különben John nem élné meg a holnapot. John kérdésére Ike előbb adja meg a választ, mint hogy én elmagyaráznám, hogyan jutottam az információhoz. Nem kell legilimencia ahhoz, hogy a testvérem most tudja, milyen kérdést tettem fel gondolatban neki. A "féltékeny vagy?" kérdéshez egy félmosoly is jár, meg egy sokat sejtető pillantás. Szerintem egy szava sem lehet azok után, hogy bár egy idegen fiúval beszélgettem, végül mellette kötöttem ki az éjszaka. Még szép, egyébként sem érdekelt volna az a kisfiú, csak a beszélgetés része. Teljes lelki nyugalommal válok meg a ruháimtól és keresem meg a helyem a kádban (vagy mondjam inkább medencének?), ahonnan félig-meddig habos, vizes hajjal bukkanok elő, majd dőlök a szélének. Lopva figyelem, amint Ike megszabadul a ruháitól, nem akarom, hogy zavarba jöjjön, majd a másik férfihoz fordulok, és jól összevizezem, na meg kócolom a haját. Egy széles mosolyt követően nyomok egy puszit az arcára, hogy érezze a törődést. - Cigim nincs, és erőm sincs, hogy zenét csináljak - bocsánatkérőn pillantok az ikrem felé. A képességeim használatához kell az, hogy tiszta és rendes fejjel tudjak gondolkodni, másként teljesen lemerülnék. Így marad a csend, hacsak valamelyikük nem hozott pálcát, hogy cigit és lejátszót invitozzon ide. - Ma is veletek fogok aludni, csak mondom - hol egyikükre, hol a másikukra nézek. Nyilvánvalóan nem ez a terv, sok más dolgom lenne ahelyett, hogy egész hétvégén egy egyetemi kollégiumban füvezek, de azért érdekel az arckifejezésük, és a véleményük erről. Két tenyeremet összetartva felemelek egy kis adag habot, aztán az arcukba fújom. Ike-nak még egy aranyos kis hab-szakállat is felrakok, mert nincs is ennél viccesebb amikor az ember ennyi habban úszkál.
