✰ As the day turns into night, keep your worries out of sight. ✰
Estéhez képest túl éberen ültem a klubhelység előtt a földön. Semmi olyasmiről nem volt szó, hogy nem tudom a jelszót, egyszerűen csak vártam kint Thales-san-t, hogy megkérjem, hadd legyek a partnere az éjszakai járőrözésen. Ő volt az egyetlen, akivel szívesen töltöttem az időmet, pláne az éjszakákat. Nem sűrűn fordult elő, hogy kimentem vele a folyosókra, de amikor igen, akkor nagyon jól szórakoztam. Valahogy éjjel minden ember egy kicsit más. Ez nem feltétlen jelent rosszat, csak annyit, hogy ilyenkor jobban megnyíltam Thales-san számára és el tudta érni valahogyan, hogy az igazi önmagamat mutassam neki. Azt a vidám, cserfes énemet. Ez pedig határozottan jobban tetszett neki is és nekem is. Hiányzott a régi énem és ez a fiú segített visszahozni őt, vagy ha nem is pontosan a régi Miyu-t, akkor egy nagyon hasonló, bár talán boldogabb változatot. Amikor kinyílt a klubhelység ajtaja, gyorsan felálltam és leporoltam a nadrágom. Ki tudja, milyen sűrűn takarítanak. Felnéztem Thales-san-ra és boldogan elmosolyodtam. Jó volt tudni, hogy legalább egy barátom van ebben a kastélyban. Pontosabban kettő, de talán Takumi-san nem is annyira számított barátnak. Ő a családom volt. -Kon'nichiwa Thales-san. Csatlakozhatok az éjszakai sétádhoz? -még meg is hajoltam előtte úgy, ahogyan japán szokás szerint illik. -Nem tudok aludni és akkor legalább hasznosan telne az estém. Meg veled lehetnék. Tudtam, hogy igent fog mondani, de udvariasságom meglétének köszönhetően meg kellett tőle kérdeznem. Megálltam előtte és nem tudtam, hogy mit kéne mondanom. Elég vegyes érzések kavarogtak bennem, leginkább a zavartság és a szeretet. Thales-san elérte, hogy megszeressem őt, az első napoktól kezdve a nyomomban volt, így a legjobb barátomként tekintettem rá. Ennek ellenére mégsem tudtam megszólalni. Elég furcsa volt, hogy pont a legjobb barátomnak nem tudok semmit sem mondani. Egyik lábamról a másikra dülöngéltem, míg végül elég bátorságot gyűjtöttem ahhoz, hogy megszólaljak. -Szóval akkor… Merre kell járőröznöd ezen a szép holdfényes éjszakán? -a fülem mögé tűrtem egy hajtincset, aztán elszakítottam a tekintetem az övétől. Mégsem állhattunk itt a végtelenségig, akkor sem, ha prefektusként neki joga volt itt állni. Még a végén valaki félreérti a helyzetet. Pedig én csak a legjobb barátommal szerettem volna sétálni egyet. Abban pedig semmi félreérthető nincsen, de szerintem még abban sem, hogy percekig álltunk és egymás szemébe néztünk. Amikor elindult az útjára, apró léptekkel sétáltam mellette, puhán érintette a talpam a földet. Mert persze ki más lenne képes papucs vagy cipő helyett mezítláb mászkálni? Jó válasz, persze, hogy Miyu. -Hogy telt a napod? -kérdeztem Thales-san-tól mosolyogva. Mindig érdekelt a mondanivalója, szerettem egy könnyedebb témával indítani a beszélgetéseinket. Hajnal három fele úgyis már csak poénkodni fogunk, de ez így van rendjén. Nem kell mindig mindent komolyan venni. Ha valamit, hát ezt sikerült megtanulnom a nyár folyamán.
✰|| Because of you, I laugh a little harder, cry a little less, and smile a lot more.|| You gotta speak up || ✰
Vendég
Szer. Ápr. 21, 2021 9:10 am
team miles
“People are lonely because they build walls instead of bridges.” @Miyu Risa Sato
Kíváncsian pillantottam rá. Régebben elmondtam neki, hogy nem szabad kijárkálnia az éjszaka folyamán mert házpontokat veszíthet és büntetést kaphat. Bagman-el meg mindent jó csinálni csak épp packázni nem. Nem sejthettem melyik társam lehet besúgó, így mindig készen álltam a lehető legbiztonságosabb módon megoldani a barátaim meglevegőztetését. Giddy-vel könnyű volt, őt ismertem évek óta, megvoltak a saját kis jeleink, amiket ha követ, akkor nem került bajba. Miyu-nak ugyanezeket a titkokat elmondani, nehéz volt. De mit meg nem tesz az ember fia egy lányért, nem igaz? – Szervusz Miyu! – nem igazán állt a beszélőkém az ő köszönési stílusára, egy kicsit zavarban is éreztem magam amikor meghajolt előttem. Lehet, hogy ez természetes japánban, de én furán éreztem tőle magam, mert nem tudtam, most mit kellene tennem. – Tudod, hogy eredetileg nem lenne szabad hozzám csatlakoznod, de ha tudsz osonni és figyelsz a jelekre, akkor nem lesz gond. – széles mosolyra húzta a számat, legalábbis reméltem, hogy nem lesz semmi gond. Elég kényelmetlenül érezném magam, hogyha miattam bajba kerülne. Akkor engem is kérdőre vonnak, nem csak őt. De igyekeztem határozott lenni, mást amúgy sem tehetek és nem gondolni arra, hogy tilosban jár. – A mi folyosóinkat kell szemmel tartanom, majd az üvegházak felé vezető utat. Sosem lehet tudni ki mikor kóborol arrafelé. – magyaráztam lelkesen. Valójában oda csak én akartam menni, de csak azért, mert kint is akartam lenni egy kicsit, illetve tényleg sohasem lehet tudni, hogy mikor jár arrafelé valaki más. – A nap elején egész zsémbesen ébredtem. De aztán a bűbájtan tanárnő megdicsérte a házi dolgozatomat és máris megváltozott a reggel. Azután minden simán ment, jól esett a dicséret, feltöltött és egész napra pozitív energiám lett. Beszélgettem a barátaimmal. Eltelt a nap és most itt vagyok. – válaszoltam neki nagy vonalakban. Majd elindultam, hogy elkezdhessem az őrjáratot úgymond. – Na és milyen volt a te napod? – visszakérdeztem én is, ha már ő volt olyan kedves és megkérdezte, akkor én sem teszek másképpen. – Itt forduljunk jobbra. – magyaráztam közben, az a helyzet, hogy nem tudom ő mennyire ismeri ki magát a Roxfortban ezért jobbnak láttam, hogyha mondom merre menjünk. Ki fogunk jutni az épületből és az üvegházak környékére fogunk érni, legalábbis a legjobb számításaim szerint. Nem szándékozom a folyosókon ragadni, nyilvánvalóan.
Vendég
Pént. Május 07, 2021 11:47 am
Thales & Miyu
✰ As the day turns into night, keep your worries out of sight. ✰
Mondhatnám azt is, hogy valami oknál fogva vonzott Thales-san és a vele eltöltött idő, de ez nem lenne ebben a formában igaz. Az vonzott, hogy éjjel sétáljak egyet és Thales-san kísérjen. Nem ugyanaz a kettő. -Tudom Thales-san, hogy nem kéne, de nem tudtam megmaradni egy helyben. Szükségem lenne egy kis sétára a legjobb barátommal. Megint gyülekeznek az elmémben a sötét felhő, jobbnak látom, ha elmenekülök előlük. -megvontam a vállam, mintha egy cseppet sem számítana. Nem irigylem Thales-san-t, hogy megpróbálja követni a hangulatingadozásaim. -És figyelek a jelekre, jó megfigyelő vagyok. A régi sulimban volt olyan nap, amikor egész nap madarakat kellett néznünk és feljegyezni, ki mit látott. Fogalmam sincs, hogy ezt miért osztottam meg vele. Nála nem volt érvényben az a szabályom, hogy nem beszélek feleslegesen. Mondhatjuk azt is, hogy Thales-san mellett minden saját magam által felállított szabályom repült a kukába. A nem beszélek dologtól kezdve addig, hogy moderálom magam. Tudott valamit Thales-san és egészen megváltoztatta a kis világomat. -Az üvegházak biztosan nagyon szépen csilloghatnak a holdfényben. -nagyot nyeltem a gondolatra, hogy mezítláb kimenjek a parkba. Alig vártam, hogy a talpam érinthesse a hideg füvet. Érdekelne, hogy mi alapján választják a prefektusok ezeket az útvonalakat. Vajon van-e ahhoz köze, hogy Thales-san merre szeretne menni és kivel? Bólogatva hallgattam Thales-san-t, ahogyan a napjáról mesélt és el is mosolyodtam a mondanivalóján. Okos fiúnak tűnt mindig is, így nem csodálkoztam. Az én napom viszont feleennyire sem volt eseménydús. -Tudod Thales-san, mondhatjuk azt is, hogy a szokásos. Ma sem lettem jóban senkivel, senki nem mert hozzám szólni. Mondd Thales-san, ilyen ijesztő lennék? -megráztam a fejem, majd tovább magyaráztam. -Aztán hegedültem délután, most pedig veled vagyok. Követtem őt, a talpam alatt éreztem a hideg padlót. Mivel nem szerettem volna felfázni, a balettóráimra gondolva lábujjhegyre álltam ás úgy lépkedvem Thales-san mellett. A kellemeset a hasznossal, vagy mi. Kellemes, mert a legjobb barátom társaságát élvezhetem és hasznos, mert szeretem a táncot. Egyszer megpróbálom majd Thales-san-t is rávenni arra, hogy táncoljon velem. Követtem őt halk léptekkel arra, amerre vezetett. Már fél éve itt tanulok, és a mai napig van, hogy eltévedek ezeken a folyosókon, pedig elvileg jó a tájékozódóképességem. Úgy tűik, mint sok minden más, ez sem igaz a Roxfortra. Nem szerettem volna, ha egy harmadik személy, a csend is csatlakozik hozzánk, így feltett szándékom volt, hogy ráveszem Thales-san-t arra, hogy táncoljon velem. Abban semmi furcsa nincsen, ugye? -Thales-san, lenne kedved a páromnak állni és a hold sugarait kerülgetve… A fenébe, kifogytam a jó szavakból. Táncolsz velem Thales-san? -néztem a szemeibe kérlelően. Nagyon reménykedtem benne, hogy nem most fog elküldeni melegebb éghajlatokra.
✰ || Because of you, I laugh a little harder, cry a little less, and smile a lot more. || You gotta speak up || ✰
Ő volt az egyetlen, akivel szívesen töltöttem az időmet, pláne az éjszakákat. Nem sűrűn fordult elő, hogy kimentem vele a folyosókra, de amikor igen, akkor nagyon jól szórakoztam. Valahogy éjjel minden ember egy kicsit más.
