◭ Team Corner ⇢ Nani the F*ck?

Bonifatius & Clyde

Az egyik nap még békésen tréfálkozom az öcsémmel, a másik pillanatban meg már azon van, hogy ezt a viccet megvalósítsa. Nem tudom, hogy vette a bátorságot, hogy beszéljen az igazgatónővel, de ha már megtette, akkor kénytelen leszek beszélni vele. Tanulni szeretnék az igazgatónőtől, ez igaz, de jobb szerettem volna inkább én megbeszélni vele a dolgokat, de hát beszélhetek az öcsémmel ezek után? Nem! Hát persze, hogy nem. Ezért össze kellett szednem minden erőmet és bátorságomat így oda kellett mennem az igazgatónőhöz. Ha akartam, ha nem, ha tetszett az ötlet, ha nem. Éppen ezért egy kicsit görcsölt a gyomrom, amint egyre feljebb és feljebb értem a lépcsőn. Nem tudtam csak úgy egyszerűen megjelenni, ezért kénytelen voltam szépen és gondozottan kiöltözni Neki. Elég ciki lett volna, ha gyűrött inggel és rendezetlen talárral érkezem meg. Ha valaki, akkor szerintem az igaz, hogy ő az, akit ki lehet akasztani azzal, hogy rendezetlenül öltözik, viselkedik az ember fia-lánya. Szóval most inkább igyekeztem vigyázni magamra, a külsőmre.
Dehogy hogyan fogom én előadni magam az jó kérdés. Vettem egy pillantást magamra a tükörben, majd az öcsémre néztem.
- Te most csak szívattál ugye? Mikor volt neked időd beszélni az igazgatónővel amúgy? – kíváncsian pillantok Bonnie-ra és ahelyett, hogy komolyan vettem volna az egészet és morcos képet vágtam volna inkább leültem mellé az ágyba.
Gondolhattam volna, hogy így adja vissza mindazt a rosszat, amit ellene elkövettem.
- Már azt hittem, hogy tényleg be kell kopogtatnom ebben az igazgatónőhöz ember! – megcsaptam a hátát, bár kétlem, hogy őt ez meglepte volna, már azelőtt tudja, hogy mit szeretnék csinálni, hogy tényleg megteszem. Fránya legilimencia! Bezzeg, ha én is tudnék ilyesmiket, akkor most… De persze sokkal jobb, hogy nem vagyok ilyesmire képes. Most is kellett egy kis idő mire rájöttem, hogy annyira mégsem beszélt komolyan a lerendezett beszélgetésről az igazgatónővel kapcsolatban. Persze könnyebb lett volna, hogyha esetleg még tanácsot is kérhetek egy tapasztaltabb animágustól, de arra már nem futotta a bátorságomból és ezt az öcsém is nagyon jól tudta.

Bonifatius & Clyde

A kurva anyádat! Mondhattam volna, de nem mondtam ki, mert mindkettőnk anyja egyazon személy, és nem anya hibája, hogy ez a kretén rajtam szórakozik. Ettől függetlenül azonban szívesem visszaküldeném oda ahová való, amikor ilyesmiket csinál ez a szép szál gyerek, aki az ikertestvérem. Amióta azonban beverte a fejét és kész amnéziabomba lett, nem szívesen piszkálom ha nem muszáj. Pedig néha komolyan viszket a tenyerem arra, hogy adjak neki egy nyaklevest.
– Baszd meg Bonnie! Tudtad, hogy komolyabban érdekel az animágia! – bár ezt nem jelenti azt, hogy hivatalosan is be szeretném jelenteni, hogy mivé változom át, de akkor is baszki. A kurva anyját!
Igyekeztem kivédni az akcióját, de persze túl késő volt, ettől eltekintve azonban nem jelenti azt, hogy ne tudtam volna rálépni a lábára, amiről csak remélni tudom, hogy észre veszi magát és szépen elenged. Most nincs kedvem birkózni vele, ezért is folyamodok ilyen csalárd dolgokhoz, mint a rátaposás a lábára. Ha valamennyire meglepi – amit kétlek – akkor, ki kell találnom, hogy mi legyen a következő lépésem. Nem hiszem, hogy lesz rá alkalmam.
Gyilkos pillantást vetek rá. Ha tudnék biztos, hogy villámokat szórnék a szemeimmel.
– Mással mennék randira nem az igazgatónővel. Ez jó ruhapróba volt. – felsóhajtok és szemet forgatok ezen az egészen. Természetesen nem esik jól, hogy még amnéziásan is engem szívat. A franc egye meg!
– Különben neked nem Melody-val kellene foglalkoznod most ahelyett, hogy engem piszkálsz? – komolyan nézek rá. Természetesen nem várok rá választ. Tudom, hogy egy rakás dolog az eszébe se jutna, ha nem emlékeztetnénk rá. Ezért jó, hogy… Mindegy, sajnos nem lehet hazudni neki, mert velem ellentétben ő tudja, hogy csak szívom a vérét és egyáltalán nem gondolom komolyan azt amit mondok neki.
– Elolvastad már a könyvet amúgy? Én is használatba venném már. – terelem el a témát a könyvre, amit ketten kaptunk, csak ez az akaratos kis izé lenyúlta, mielőtt én kezdhettem volna el olvasni. Nem számít. Legalább ebben legyen első, ha másban nem az és nekem sikerült megelőznöm őt.

Bonifatius & Clyde

Néha a dolgok nem úgy alakulnak ahogyan azt szeretnénk. Amióta visszanyertem a józan eszem és már nem az Amortentia-tól túlfűtötten viselkedem kezdek elszörnyülködni a múlton. Mi mindet meg nem tesz az ember, hogyha begolyózott egy bájitaltól. Sajnos csak halványan emlékszem a hülyeségeimre, de amire igen azokra nagyon. Vannak olyan dolgok amiket meg tudok magyarázni és olyanok is amiket egyáltalán nem. Még előttem van, amint Tanya Krum magyaráz, hogy mekkora bullshit amit csinálok, de egyik fülemen be a másikon meg kimegy, az is meg van ahogy az öcsém próbál észhez téríteni, de nincs kit. Kicsit szégyellem magam miatta. Ki tudja meddig tartott volna ez az egész, hogyha Elsa nem jön. Hálás vagyok neki és a kitartásának, meg az eszének nyilvánvalóan. Egy picit sem zavar, hogy egy Mardekáros lányról van most éppen szó, nem pedig valakiről a mi házunkból. Megszoktam már, hogy a furcsaságaimat mindenki készpénzként kezeli és elfogad velük, de ennyire…
A prefektusi megbeszélésről tartottam éppen a Hollóhátas klubhelyiségbe, ez az utolsó évem itt, ha eddig nem csináltam jól a dolgokat most muszáj lesz. Eléggé csalódott lennék, hogyha anya vagy apa nem örülne egy kicsit annak, hogy az idősebbik fiúk végre-valahára egy kicsit megkomolyodott. Nyugodtan sétáltam fel a fiúszobákhoz, ahol már a testvérem várt rám. Mintha szegény épp idegállapotba került volna úgy sétálgat fel alá a szobában. Szerencse, hogy a többiek nincsenek itt és nem látják ezt.
– Prefektusi gyűlés jött közbe, amire nem számítottam. Épp elkapott Lilibeth Parkinson és szólt, hogy rossz irányba megyek, mert gyűlés van. Semmi érdekes nem történt, ha kíváncsi vagy. – mindig elmondom neki, hogyha jutunk valami értelmesre vagy értelmetlenre, ezért történt ez most is így.
– Nekem kell segítenem, neked? Hűha… Ezt feljegyzem pirossal a határidőnaptáramba. – felröhögök, de látva, hogy az öcsém mennyire komolyan veszi a dolgot én is elkomolyodok.
– Miről lenne szó? Anya vagy apa közelgő születésnapja? Elfogyott már a zsebpénzed? – próbálok találgatni, hogy miért fordulhatott hozzám Bonnie, de talán majd jobb lesz ha ő mondja el. Leülök az ágyamra, hátha olyan a hír, hogy ehhez nem állni kell.

Bonifatius & Clyde

Sajnos vagy sem, de a testvéremmel ellentétben én nem örököltem a gondolatolvasás vagányabbnál vagányabb lehetőségeit, így meg se tudtam mondani, hogy mi a baja éppen. Nyugtalannak tűnt, ez biztos volt. Nem kellett hozzá legilimencia, hogy lássam valami nagyon nincsen rendben. Kettőnk közül mindig ő hozta a logikusabb és értelmesebb döntéseket, amiket mindig megmagyarázott és kitervelt. Én elég spontán voltam és túlságosan hamar változtattam meg a döntéseimet, ezért se kellett sokat adni a szavaimra, ha egy döntésről volt szó, mert fél óra múlva használtam is az agyam és átgondoltam a dolgokat ezért egy másik „végeredményre” tettem le a voksomat. Tudom, hogy ez a stratégia ultra ciki és kiszámíthatatlanná tesz, de talán pont ez a lényeg, hogy mindig meglepetést okozzak és kiábrándítsam a körülöttem lévőket. Éppen ezért nem tudtam eldönteni, hogy Bonnie bizonytalansága most jó vagy rossz a számomra, hiszen tőlem kér valamiféle megoldást, kapaszkodót ha úgy tetszik, és ettől egy kicsit nőt is a májam. Vajon mit akarhat? Erre próbáltam magamtól rájönni, amikor fel alá járkált és egy-egy ötletemnek még hangot is adtam, de nyilvánvalóan nem ez volt a baja.
– Mindig okosat mondok, főleg ha kétszer is átgondolom és a legvégén változtatom meg az első döntésemet. – jegyzem meg, csak úgy mellékesen. De most ahelyett, hogy felidegesíteném vagy megváltoztatnám a véleményét egy kicsit csendben maradok. Amikor megáll előttem csak nézem őt, olyan mindent átható tekintettel, mintha a szavakat akarnám kiolvasni belőle, amit mondani akarna nekem. De sajnos fogalmam sem volt arról, hogy mi nyomja most a szívét, ezért hagyom, hogy elmondja magától. Biztos tudja, hogy most én is azon filozofálok, hogy mit akar tőlem, ezért se zavartatom magam a gondolataim türtőztetésével. Hülyeségre persze nyilván nem gondolok, lehet ettől csak elvenném magamtól a kedvét és akkor nem mondaná el mi is a baja.
A szüleink születésnapjára csak legyintettem egyet, volt addig még néhány hónap, de azt hittem, hogy már most meg akarja venni nekik az ajándékokat.
Ahogy rátér a lényegre és elmondja, hogy meg akarja kérni a barátnője kezét, kicsit felszökik a szemöldököm.
– Meg akarod kérni Melody kezét? Azt akarod, beszéljelek le az ötletről vagy, hogy beszéljelek rá? Ha rá kell beszélnem téged erre, akkor eléggé szar helyzetben lehetsz. – örültem, hogy leültem azt hiszem. Megnéztem magamnak a testvéremet és az arckifejezéséből próbáltam leolvasni, hogy ezt akarta megkérdezni tőlem, tényleg ezt. Hogy adjak én neki ebben tanácsot?
Tehetetlenül megvakartam a tarkómat, csak időhúzás miatt, kellett egy kis idő mire összeszedtem magam és valami értelmeset is mondani tudtam neki, de előtte még kérdeznem kellett tőle dolgokat.
– El is akarod venni vagy csak eljegyezni és bebiztosítani magadnak őt? Ha rögvest el is veszed akkor… Ezt át is gondoltad ugye? Kedves lány, most biztosan te vagy neki a mindene, de belegondoltál abba, hogy mi lesz ha elmész? Szerinted nem környékezik meg más srácok? A hugrabugos Réne Yates-Newman például? Az a gyerek mindenkivel flörtöl ha kell ha nem. – persze egyáltalán nem féltettem Melody-t szó sem volt róla.
– Nézd, ha meg akarod kérni a kezét, akkor tégy így, de ha bizonytalan vagy, akkor még várj egy kicsit. Ha szeret akkor kitart melletted. Te jobban kell ismerd őt nálam. – adok végül egy, szerintem elég elfogadható választ a testvéremnek. Bár hangozhatott volna ez teljesen máshogyan is, hogy csináljon amit akar, az ő baja.
– Különben hamarosan eljön Tyler Roquetaillade esküvője Poppy Willows-sal, ha gondolod hívd el magaddal Melody-t. Biztos nagyon élvezné ha veled táncolhatna és mindenki vele látna téged egy ilyen eseményen. – próbálom egy kicsit lelkesíteni őt, biztosan átfutott már ez az ötlet az ő agyán is, de kellett egy kis megerősítés is, gondolom.