Sok felnőtt ember életében a karácsony elveszíti a varázsát, de ez a mi családunkban nem így történt. Talán a fiam és a lányom miatt maradt meg az ünnep meghittsége, talán azért, mert a férjem egy örök gyerek volt, aki még Gildynél és Aryánál is lelkesebben készülődött a szentestére minden évben. Az okok nem is igazán számítottak, csupán az, hogy a mi otthonunkban kevésbé szólt a karácsony a feszült készülődésről, ajándékhalmozásról és veszekedésről, mint más családokban - persze a veszekedés azrért nem maradt el nálunk sem, például amikor Gild ritka okos selyemtyúk agyában megformálódott a gondolat, hogy szereznie kéne a kertünkbe egy igazi rénszarvast. Merlinnek hála még azelőtt sikerült kedvesen lebeszélnem róla, hogy a gyerekeknek is előadta ezt a remek tervét. Kitekertem volna a nyakát, ha Aryát is fellelkesíti az a nyomorult. A két Gilderoyra hárult a feladat, hogy a házat és a kertet feldíszítsék - reméltem, Gildy egyedül is tud vigyázni az apjára -, amíg mi Aryával a konyhában készülődtünk. Nem volt ebben semmi nemi sztereotípia, egyszerűen csak nem akartam, hogy a férjem tönkretegye a tökéletes családi citromos pite receptjét. A karácsonyi menü többi része már vagy készen volt vagy békésen főtt és sült, most már csak a citromos pitének kellett hibátlanul sikerülnie a vendégek érkezésére. Rolf bátyám Lunával és az ikrekkel, a szüleim, Gild anyja, Newt papa Tina nagyival és természetesen Frida, Nick, Alina, Bertie és Alder nagybátyám is a vendéglistán voltak. Ennyi embernek nem volt egyszerű a kedvére tenni, igaz, valószínűleg azt sem tették volna szóvá, ha cukor helyett só kerül a pitébe. Newt papa már amúgy sem ehetett édességet a vércukra miatt, bár ezt a tényt előszeretettel ignorálta, különösen akkor, ha valamelyik dédunokájával együtt fogyaszthatta a süteményeket. - Mosd meg alaposan ezeket a citromokat, kincsem - nyújtottam át Aryának egy nagy zacskót, tele a legjobb citromokkal, amit csak sikerült felhajtanom a napokban. - De tényleg alaposan, mert a citrom héját is felhasználjuk majd. Ritka alkalom volt, hogy így kettesben maradtunk Aryával, a két Gild nélkül. Talán gyakrabban kellett volna erre sort kerítenem, különösen annak fényében, milyen borzasztóan érezte magát az iskolában. Megérdemelte, hogy az itthon töltött idő nagy része csakis róla szóljon. Talán akkor többet is beszélt volna a gondjairól, mert egyelőre harapófogóval kellett belőle kihúzni mindent. Még azt is Rody Lestrange-től kellett megtudnunk, hogy zaklatja a többi gyerek az iskolában, anyaként borzasztó volt szembesülni azzal, hogy ezt nem akarta megosztani velem a kislányom. - Ha beraktuk sülni a pitét, segítek becsomagolni az ajándékaidat. Newt papa és a többiek is odáig lesznek mindenért, amit készítettél nekik. - Egyértelműen apja lánya volt, a kreativitása, képzelőereje és kézügyessége mind Gildre emlékeztetett. Milyen kár, hogy éppen ezért bántotta a többi gyerek...
Vendég
Kedd Feb. 02, 2021 10:07 pm
Sütögetés a mamimmal
Nagyon boldog voltam attól a ténytől, hogy karácsonykor hazamehettem a mamihoz és apucihoz. Panka meg is jegyezte, hogy régen mosolyogtam ennyit. Ebben mondjuk pont igaza volt, hiszen mostanában nem sok okom volt a mosolygásra. A többiek még mindig piszkáltak, hiába kértem meg őket, hogy hagyják abba, kinevettek. Így próbáljon meg az ember lánya barátokat szerezni… Viszont tudtam, hogy jó lesz a mamiékkal lenni egy kicsit. Volt egy családi hagyományunk, amit minden évben megejtettünk. Ez pedig az volt, hogy a mami citromos pitét csinált és én pedig segítettem neki. Én voltam az ő kiskuktája. Mindig felvettük a kötényünket, amit pár éve szerzett valahonnan. És persze tökéletes hagyománynak bizonyult, hiszen citrom. Ami pedig citromos, az tökéletes. -Mami, ugye te is megmostad a kezed? Panka és én az előbb voltunk a fürdőben, sok-sok szappannal kezet mostunk, megszagolod a kezem? Ez valami új szappan lehet, még nem volt ilyen illatú itthon.-néztem fel rá a mamimra és felé nyújtottam a tenyereimet. A tisztaság fontos, nem szabad a piszkos kezeimmel elrontani a citromos pitét. Panka is egyetértően bólogatott mellettem. Boldogsággal töltött el, amikor a mami a kezembe adta a zacskó citromot. Mélyen belehajoltam a zacskóba és egy nagyot szagoltam bele. Nagyon finom illata volt, kitett mami magáért. Régen láttam ilyen szép citromokat, úgyhogy boldogan mosolyogtam rá. Megérdemelte. Pankával beálltunk a mosogatóhoz és szépen megmostam a citromokat. Alaposan, ahogyan a mami kérte. -Sok héj kell bele mami? Mert ha nem, akkor csinálhatunk belőle olyan finom illatot? Egyszer mesélte egy mugli iskolatársam, hogy ők otthon a mandarin héját a radiátorra teszik és akkor nagyon finom illata lesz. Ugye kipróbálhatom, hogy citrommal is működik-e? -csillogó szemekkel fordultam a mamihoz, miután elzártam a csapot és a kezembe vettem a törölközőt, hogy szárazra töröljem a kezeimet. Ez is fontos volt. -Mi kell még hozzá? Liszt, cukor, citrom és… Tojás kell bele mami? -Már egy éve nem készítettük el ezt a sütit, nem emlékeztem már annyira jól rá, hogy mi minden kell bele. Persze megnézhettem volna a recepteskönyvet, ami a mami előtt volt a konyhapulton, de az túl egyszerű volt. Panka felé fordultam, aki nagyot bólintott a tojás szó hallatára, ott ült a pult előtti széken és a könyvet olvasgatta. Extra segítség nekem. -Nem jó az úgy mami, meglátod még idő előtt a te ajándékodat is! Azt pedig nem szeretném, mert akkor nem fogsz úgy meglepődni… -görbültek le az ajkaim. A maminak is meglepetést szerettem volna okozni, ő is megérdemelte azt az örömöt. -Vagy akkor majd megkérem apucit, hogy azt az egyet segítsen ő becsomagolni, jó az úgy? -és már mosolyra is görbült a szám. Már nem aggódtam ezen, gyorsan meg is oldottam a problémát. -Viszont remélem senkit sem hagytam ki a listából, nagyon sokan vagyunk a családban… Ami persze nem baj, szeretem az embereket. Csak nem minden ember szeret engem, de az sem baj, mert van, aki szeret engem, mint te mami. -kitártam a karjaimat és adtam neki egy nagy ölelést. Oldalra fordítva a fejem Pankára mosolyogtam, aki boldogan nézett ránk, szerintem örült neki, hogy felszabadultabb voltam, mint az iskolában.
