The first lesson

“The first lesson”

apokig emésztetem magam a professzorom szavain, hogy csapatmunka kell, ahhoz meg ismerkedni kellene, nekem, aki mindig mindent elront. Egyszer azért vagyok ciki, mert nem mondom meg az őszintét, máshol meg inkább az a jó, ha befogom a számat... Próbáltam már az arany középutat is, de azzal sem értem el sikereket, én egy katasztrófa vagyok ilyen téren. Mégis igaza van, meg kell tanulnom ismerkedni, mert ha így folytatom, akkor nem lesz társam és ha nincs társam, akkor bizony nehéz lesz levizsgáznom ebből a tantárgyból. Mégis hogyan kellene ezt elkezdenem, az állatokkal olyan könnyen megy. Wolfram is könnyen ismerkedik, pedig ő csak egy egyszerű husky, bár nekem is úgy menne.
Szóval, a mai napom erre kellene rááldoznom, hogy ismerkedjek, lehet könnyebb lenne, ha a korombéli fiatalokkal lennék elsős, de hát a halasztás ezzel jár és bár nem vagyok ezzel egyedül, akkor sincs a szakomon túl sok hasonszőrű, mint én. Roxfortból vannak azért ismerős arcok, fogalmam sincs, hogy kihez mehetnék hozzá, csak úgy, csak ülök kint a kerti részen és egy legendás lények tananyaggal kapcsolatos könyvet tartok a kezemben, lesve, hogy kit támadjak le. A franc se gondolta, hogy ez ilyen nehéz, Wolfram is morog már, amiért nem mozdulok és érzi, hogy mennyire szorongok. Lehet ez is viszi rá a következő tettére, ami nem más, mint lerohanni a legszínesebb egyéniséget, aki megfordult ma itt. A srác, ismerős, legalábbis az rémlik, hogy srác alapból, bármennyire is csajos az arca és a haja, biztos többet költ magára, mint én, bár gondolom ő nem is magának állítja elő a parfümét meg a többit. Szóval Wolfram, egyenest odarohan hozzá és a mancsát nyújtja, hogy pacsizzon vele, én meg a könyvet összecsapva futok utána és állok meg mögötte.
- Bocsi! Ő Wolfram és rövid pórázon kéne tartanom, de valahogy megszökött. - Nyúlok is a nyakörve felé, hogy tényleg pórázon tarthassam, ez nem volt szép tőle, bár szinte biztos vagyok, hogy mikor kölyök volt, akkor megjegyezte Roxfortból őt, azért rohant ide, alapból nem tesz ilyet, hacsak nem vérfarkas ő is, ki tudja?
- Amúgy Alisha vagyok, olyan ismerősnek tűnsz, te is a Roxfortba jártál ugye? - Érdeklődöm kissé szégyenlősen, mert valamivel csak tovább kellene vinni ezt, ha már ilyen napot tartok, hogy ismerkedni fogok. Wolfram segített megtenni az első lépést, de innentől már nekem kellene boldogulnom, meglátjuk mennyire sikerül.