Miért is mentem én bele abba, hogy segítek Zefinek ajándékot választani az én drága jó öreg bátyámnak, Jamesnek? Talán mert nem akartam, hogy egész álló este rágja miatta a fülem, meg kérleljen ott, mint valami öt éves gyerek, aki nem kapta meg anyukájától a kinézett nyalókáját. Előnye csak az volt, hogy nem unatkoztam vásárlás közben. Nekem is meg kellett vennem az ajándékokat bizonyos személyeknek, de azt nem gondoltam volna, hogy Zefi társaságát kellett éveznem. Vagyis még nem, mert sehol nem láttam a lányt, pedig már itt volt az ideje a találkozónak. Zonkóhoz hívtam, ott remélhetőleg minden csecsebecsét megkapunk majd. Ha nem, könnyedén át lehetett menni másik üzletbe is, de egyelőre itt szerettem volna körülnézni. A bolt falának voltam dőlve, jobb lábam felhúzva, és azzal támaszkodva, kezeim pedig kabátom zsebeiben melegedtek. Még a járókelők figyelése is izgalmasabb volt a várakozásnál. Voltak ismerős arcok, kiket névről is ismertem, meg friss húsok is a faluban. Ők voltak azok a harmadikosok, akik most jöhettek le elsőnek. Emlékszem, hogy fel voltam paprikázva, mikor én jöhettem le ide végre. Annyi édességet összevásároltam, hogy Scorpius-szal ketten alig tudtuk felvinni a suliba. S akkor még ne beszéljünk azokról a szemetekről és haszontalan holmikról, amik csak megtetszettek és azért vettem meg őket. Azóta eltelt az idő, és benőtt a fejem lágya. Már nem költöm felesleges dolgokra a galleonjaimat, csupán a legszükségesebbeket vettem meg. Ám, ha a mai napom így folytatódik, még az is megmarad, amit elhoztam. Kissé idegesen néztem körül, hátha megpillantottam azt a lányt. S láss csodát: végre befutott! – Ezt nem kapkodtad el. Már azt hittem, hogy elfelejtetted az időpontot, mikor olyan fontos neked ez az egész. –Természetesen a piszkálása nem maradhatott el, mert akkor meghazudtoltam volna azt az estét, ami a klubhelyiségben volt. – Ezért jössz egy forrócsokival, mert szinte idefagytam –löktem is el magam közben a faltól és indultam az üzlet bejáratához. Ez volt a minimum, ha már késett vagy valami hasonló dolog. Belöktem a bolt ajtaját, és előre engedtem Zefit, aztán követtem csak a vásárló partnerem. – Eszedbe jutott azóta valami, vagy maradjunk a kviddicses holmiknál? –Ki tudja, hogy mik jutottak még az eszébe a napok elteltével. Válaszától függően irányítottam valamerre, de szerintem maradtak a kviddics holmik.
Ha jellemeznem kéne a ma reggelemet, egyetlen egy szó jutna eszembe: kaotikus. Nem is kaotikus, inkább idegőrlő. Vagy nem tudom, sosem voltam reggel a szavak embere. Szóval az egész ott kezdődött, hogy alig bírtam megmozdítani a csuklómat reggel, így fél kézzel kellett felöltöznöm és sminkelnem. Szörnyen nehéz volt és még a fájdalom sem enyhült, pedig bíztam benne. El akartam indulni már, hogy időben lent legyek a faluban, de az egyszerű műveletek is annyira fájtak, hogy fel kellett menjek a gyengélkedőre. Addigra már meg se tudtam mozdítani a kezem és furcsán féloldalasnak éreztem magam, de a javasasszonyunk fél perc alatt rendbe tette, miután elpanaszoltam neki a bajaimat, majd egy bájitallal később már minden rendben volt. Sietve az órámra pillantottam és szaporán lépkedtem a faluba vezető úton. Tudtam, hogy Albi sem így tervezte, én sem, pedig nagyon fontos volt nekem ez a találkozó, de fájós kézzel nem tudtam volna lemenni. Mindegy, remélem megbocsájtja nekem ezt. Szinte futottam az utolsó fél kilométeren, olyannyira, hogy észre sem vettem volna őt, ha nem szólít meg. Zihálva fékeztem le előtte és integettem neki. -Persze, konfúziós bűbájjal keltettem magam, máskülönben már én vártam volna rád, nem gondolod? -felhúzott szemöldökkel néztem rá és elfojtottam a nevetést magamban. -És igen, fontos nekem, hogy is ne lehetne az, amikor James is olyan csodálatos? Megérdemli, hogy tökéletes ajándékot kapjon a kis drága. -vigyorogtam Albusra. Nem akartam ódákat zengeni arról, hogy milyen tökéletes és szeretnivaló bátyja van, hiszen tudtam, hogy úgysem értené meg. Ők egymás számára… idegesítőek. Pedig külön-külön mind a kettő különleges volt a maguk szempontjából. James a szerelmem, szerintem ezt nem kell magyaráznom. Albus pedig egyszerűen kedves volt és vicces, hiába próbálta elrejteni a kedves énjét a beszólásai mögé, igenis jó társaság volt. -Ooo, a forrócsokit nagyon is támogatom, nagyon szeretem! Van egy nagyon jó hely itt a faluban, ahol még extrákat is kérhetsz bele, akár mandulát is. És persze pénztárcabarát. Szóval oda nagyon szívesen elviszlek, szerintem neked is tetszene. Olyan otthonos, van benne kandalló meg babzsákok… -miért van az, hogyha valami jó téma van, én be sem tudom fogni a számat? Már én kezdem idegesíteni saját magam. Követtem őt a bejárathoz, ahol lovagias módon előre engedett és rámosolyogtam. Mondtam én, hogy Albi nagyon kedves is tud lenni. -Ötletem rengeteg volt, például az, hogy megtanítom síelni, de az is eszembe jutott, hogy veszek neki egy szép pennát, mondjuk sastollpennát vagy esetleg… nem tudom, majd úgyis kiderül. Viszont itt is biztos rengeteg lehetőség van, másnem kap egy rakat haszontalan holmit, csillagszórót meg ilyesmiket. -szégyenlősen lehajtottam a fejem, tényleg túl sokat dumáltam ma. Megdörzsöltem a csuklómat és a legközelebbi polcot kezdtem el tanulmányozni. Kíváncsi voltam, hogy Albus mit szeretne venni, hogy tudok-e neki segíteni, de egyszerűen már nem mertem megszólalni.
– Anélkül is elég zakkant vagy, nem kell hozzá semmilyen bűbáj. –Hupsz. Ezt lehet nem kellett volna kimondanom, de nem hazudtolhattam meg magamat semmilyen formában sem. A lényeg az volt, hogy végre megérkezett és neki láthattunk annak a dolognak, ami miatt feláldoztam a délutánomat rá. – Persze. Én meg tökéletesen elhányom magam, ha feljön a neve. –Tegnap eleget zengett róla, nem kellett itt nekem, hogy az egész vásárlásunkat elrontsa ezzel. A szemeimet is megforgattam közben, sugallva azt, hogy lehetőség szerint inkább hanyagolja James-ről való áradozásait. De tudtam nagyon jó, hogy ezt úgy sem fogom tudni kikerülni. Majd jól nem figyelek rá, akkor talál felfogja Zefi, hogy a bátyám nem lesz közös téma közöttünk. Nem mintha ezek után sokat szeretnék a lány társaságában lenni, de ha ezek ketten tényleg összejöttek, akkor esélyes, hogy hozzánk is el fog jönni… Még jó, hogy szünetekben nem kötelező hazamenni és Neville bácsinál is meghúzhattam magam, ha akartam. – Kifejezetten tetszik ez az ötleted, de ne éld bele magad a dicséreteimbe. Nem osztom úgy, mint a tanárok a pontokat... –Ez nézőpont kérdése volt. Sokan tényleg ritkán osztották a házpontokat, ezért az én dicséreteimmel kapcsolatban ez igaz volt. Volt viszont olyan, aki mindig szórta ezeket. Na, ez nem én voltam a dicséretekkel, főleg nem Zefinél. De miért is járt folyamatosan rajta az eszem? Talán, mert be nem állt a szája… – A penna jó ötlet. Esetleg, ha találsz normális alkarvédőket kviddicshez, akkor azokat is megvehetnéd neki. Mikor utoljára belebotlottam a felszerelésébe, eléggé megviseltek voltak. –Az is csak véletlen volt, mert egy pólója hozzám került indulás előtt, és azt vittem át neki. Régen volt persze, a meccsekre meg nem igazán jártam ki, így nem tudtam pontosan, hogy vett-e újakat, vagy nem. Azt meg én sem akartam, hogy bármi baja essen a hülye fejének. Hiába a törött kar… mégiscsak a bátyám, de sose mutatnám ki irányába a szeretetem. Az nem Albusos.
Ha valaha is igaza volt bármiben is Albinak, az az volt, hogy zakkant vagyok. Teljes mértékben egyetértettem vele, szebben én magam sem fogalmazhattam volna. Meg, mint mondtam, reggel amúgy sem vagyok a szavak embere, energiám sem volt ezen gondolkozni. Inkább csak egy széles mosolyt villantottam rá egyetértésem jeléül. -Nem is vágytam arra, hogy állandóan megdicsérj, arra ott van a bátyád. Néha még sok is, de pont ettől olyan tökéletes az egész. És igen, mielőtt kérdezed, Jamie-nek is be szoktam szólni néha… -mondjuk az más kérdés, hogy valahogy a beszólásaimnak a vége mindig az, hogy megölelgetem Jamie-t és egy bocsánatot suttogok a mellkasába, de hát na. Már megint túlságosan elszaladtak a gondolataim, mostanában mindig ez van. Nem megy egyszerre egy dologra koncentrálni. Ez nem Albi hibája, ez szerintem csak annak tudható be, hogy boldog vagyok. Tényleg igaza van, zakkant vagyok. Talán nem is kéne emberek közé mennem így. De akkor meg a magánytól golyóznék be. Középút létezik ilyen esetben? -Alkarvédő? Végül is nem hangzik rosszul és hasznos is. Szerintem örülne neki, remélem kijön a félretett pénzemből. Az ő ajijára raktam félre a legtöbbet. -valóban, hiszen másnak nem is tudtam volna ajándékot venni, apu úgyis kézműves dolgot kap tőlem, mint minden évben. -Mennyit tudsz ezekről a dolgokról? Mert bármilyen meglepő, én semmit, hülye vagyok a kviddicshez, csak azt tudom mondani, hogy nagyon ügyesen repülnek és örülök, ha valaki gólt dob. -magyaráztam a padlónak, mintha megértené. Le mertem volna fogadni, hogy Albus így is hallja, annyira nem voltam halk. Bár tény és való, hogy a boltban a rengeteg ember hangja összekeveredett, de nem törtem magam azon, hogy hangosabban is megismételjem a mondanivalóm. Úgyis mindig idegesítem elvileg… A kezembe vettem egy érdekesnek tűnő kupát, majd Albi felé fordítottam. -Igazából jó ötletnek tartom az alkarvédőt, nem szeretném, ha megsérülne. Mert ha valami olyat látok, szerintem én is elájulok. Viszont ez a kupa nem is olyan jó ötlet, elvileg lilára színezi az ajkakat. -mert persze, abban a három másodpercben, amíg csendben voltam, elolvastam a hátulját. Elgondolkodva néztem Albira, akörül jártak a gondolataim, hogy miért vagyok olyan rosszul a vér látványtól. Mondjuk ezt a világért sem vallottam volna be senkinek sem, hogy még a saját vérem látványától is a hányinger kerülget. Zavartan elkaptam róla a tekintetem, mielőtt még emiatt is beszólna. -Te kinek szeretnél ajándékot venni? Mik az elképzeléseid? -kérdeztem őt, miközben visszatettem a polcra a kezemben tartott dolgot. Haszontalan. Reménykedtem benne, hogy Albinak hasznosabb ötletei vannak, mint nekem. Meg azért nem lenne rossz egyszer fiúszemmel is végignézni egy vásárlást, hátha tanulok belőle és nem a fél napomat töltöm el a boltban egy-egy vásárlás alkalmával.
Na várjunk csak egy kicsit! Néha sok neki a bátyám? Ezt most jól halottam? Apró mosolyt is csalt vele az arcomra, de gyorsan el is nyomtam azt, nehogy megjegyezhesse ezt. Aztán csak követtem be a boltba, mert minél hamarabb végeztünk a vásárlással, annál hamarabb hajthattam be a forrócsokimat a fagyoskodás miatt. – Ahha. A gurkók eléggé tudják törni a csontot. Törött kézzel meg nehezen ölelne meg vagy kapna fel téged. A pénzt meg ki tudom pótolni, ha úgy van. Ezt már mondtam neked. –Lett is belőle egy nagyon szép félreértés, de arról én nem tehettem. Zefi értelmezte félre azt, amit mondtam neki, de szerencsére a magyarázat után felfogta, hogyan is értettem a dolgot. – Anya hajtó volt, apa fogó, James is kviddicsezik… Akaratlanul is túl sokat hallgattam ilyen-olyan dolgokat, szóval valamennyire konyítok hozzá –vontam meg a vállamat. Sokszor hallottam már, hogy apa hogyan kapta el az első cikeszét vagy, hogy anya milyen jó hajtó. Engem nem mozgatott annyira a kviddics, hogy játszak is. Talán jobb is volt így, mert így a levegőben nem árthattunk egymásnak a bátyámmal. Nyírtuk mi egymást eleget, nem kellett még az is, hogy a levegőben is rivalizáljunk. Onnan sokkal nagyobb károkat okozhatunk egymásnak, az meg senkinek nem hiányozna. – Azzal olyan hatást keltenél, mintha folyamatosan fázna. Úgyhogy maradjunk szerintem az alkarvédőnél. –Bár nekem mindegy volt, hogy mit szeretne venni, én csak tanácsadónak voltam jelen. Kerestem is inkább a kelléket, amiről szó volt. Kezdett túl sok ember lenni idebent és fogyatkozott a levegő is. Ki akartam szabadulni, mert a végén megfulladtam volna… Túlzás ugyan, de akkor is. Elszívták az értékes oxigént olyanok is, akik nem igazán érdemelték meg a véleményem szerint. Közelebb mentem inkább Zefihez, nehogy elveszítsem itt a tömegben. – Talán a családnak, meg Scorpiusnak. Hogy miket, azt én sem tudom. Néha tehernek érzem ezt az ajándékozásos dolgot. Mindig kitalálni, hogy mit adj a másiknak… Belefájdul az ember feje. –Sokkal egyszerűbb lett volna odaadni bizonyos összeget a másiknak, hogy vegye meg magának azt, amit akart. Vagy elhívni és válassza ki. Csak az meg olyan személytelen volt. Patt helyzet, de meg kellett oldani, ha azt akartam, hogy boldog legyen a másik.
Láttam, hogy Albi elmosolyodott, de ezt a világért sem adtam volna a tudatára, inkább diszkréten elfordultam. Úgy tűnt, hogy kezd normalizálódni a kapcsolatunk, talán egyszer még barátok is leszünk. Mert valljuk be, nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, ő volt az, aki ránk nyitott én pedig szájaltam neki. Azóta én is lenyugodtam, ő is, ezért éreztem úgy, hogy valami kezd kialakulni köztünk. Félreértések nélkül, én csak a baráti kapcsolatra gondoltam. -Milyen édes tőled, hogy nem az az első gondolatod, hogy fáj a keze, hanem az, hogy akkor nem ugorhatok a nyakába, mert nem kap el… -olvadoztam halkan. Jól esett, hogy rám gondolt, ettől is úgy éreztem, hogy jóban leszünk ezentúl. Vagy valami olyasmi. -Igyekszem kijönni, te is tudod. -nem kezdtem bele ismét ugyanabba a vitába, amit már egyszer lefolytattunk a klubhelységben, értelmetlen lett volna újra átrágni magunkat ugyanazon. Bólogatva hallgattam őt, ilyen családi háttérrel biztosan én is tudtam volna mindent, amit érdemes tudni a kviddicsről. Mert igazán csak a gyakorlás mutatja meg, hogy mit tanul az ember, de én féltem a seprűn, ezért említeni sem mertem Jamie-nek, hogy hülye vagyok a kviddicshez, féltem attól, hogy még a végén felültetne maga mellé. -Maradjunk annál, szerintem tökéletes választás. -mosolyogta rá hálásan. Baromi jól esett, hogy mellettem van és segít. Illetve az előbb mellettem volt, most egy kicsit elsodorta a tömeg, de hamar vissza is sétált hozzám. Azt hiszem, egyedül félnék egy ilyen helyen, én is akaratlanul közelebb húzódtam hozzá. Merlinre, mindig egy Potter mellett kezdek el félni? -Szerintem olyat érdemes venni, ami hasznos. -vontam meg a vállam. -Például én anyukámnak szappant vennék… Vagyis érted, azt vettem volna. Biztos van olyan, amiről tudod, hogy hasznos lenne a szüleidnek. Minek örülne igazán Mr. és Mrs. Potter, meg persze Lilly? És James? -tettem fel óvatosan a kérdést. Tudom, hogy nincs a legjobb viszonyban vele, de hát közeledik a karácsony, ilyenkor még a jégszívet is felolvasztja a szeretet. Jó, ezt én magam sem hittem el, de jó volt ilyesmikkel áltatnom magam. -Scorp pedig feltétel nélkül örül bárminek, amit te adsz neki, ebben biztos vagyok. Hiszen barátok vagytok, -mosolyogtam Albira- természetes, hogy a leghaszontalanabb dolognak is úgy örül, mintha kincset érne. Tudtam, hogy miről beszél, nekem is fejfájást okozott az, hogy mit adjak Jamie-nek és erre Albi volt a legjobb példa. Szegényt egyik este nyúztam a klubhelységben, most pedig szinte a legelső kérdése volt, hogy kitaláltam-e még valamit. Nem hibáztatom, mert tökéletesen beletrafált. Amíg ezen gondolkoztam, rájöttem, hogyha nincs Albi, akkor a karácsonyom elbaszott lett volna. Igazából hálával tartoztam neki. -Köszönöm, hogy itt vagy és segítesz nekem. -öleltem át gyorsan, mielőtt ellenkezhetne. Aztán persze szinte rögtön el is engedtem. Pillanatnyi gyengeség a részemről.
– A bátyámról van szó. Természetes, hogy nem érdekel a testi épsége. –Ez nem volt teljesen igaz, mert persze fontos volt, csak nem hangoztattam soha. Amikor kérdezték, akkor is inkább tagadtam. Jobb volt a békesség, meg aztán rontott volna a vázolt képen. Nem kellett, hogy mindenki tudja azt, hogy azért kedvelem Jamest. S ha már róla volt szó, kezdtünk Zefivel dűlőre jutni, hogy mit is vegyen neki ajándékba. Kviddics felszerelés volt az alap ötlet is, és örültem annak, hogy sikerült ennél maradnunk. Meg kellett már csak találni a sok bazár között és már mehettünk is fizetni, meg ki innen. Kezdett elfogyni a levegő, legalábbis nagyon úgy éreztem. – A hasznosság nem mérvadó, mert lehet, hogy én annak gondolom és közben meg tök haszontalan az egész –vontam meg a vállamat. Ezért se szerettem ezt az ajándékozós dolgot. – Valószínű annak örülnének, ha jobban megnyílnék. –Főleg apa, de ehhez egyedül kevés voltam. Mindegy is már, valahogy biztosan változni fognak majd a dolgok, csak a kérdés az, hogy mikor és milyen irányban. Lehet, hogy írnom kellene apának egy levelet? De vajon örülne neki egyáltalán? Sosem próbáltam még, nem tudhattam, hogy mit gondol majd, de talán ez egy kedves nyitás lenne felé. Halkan sóhajtottam inkább, nem akartam Zefit feltartani a vásárlásban, meg aztán tényleg kezdett tömegnyomor lenni. – Áldom a sorsom, hogy összehozott vele. Nem is tudom, hogy mi lenne velem Scorp nélkül. –De tényleg. Sok minden köszönhettem neki, még akkor is, ha a szüleink nem igazán díjazták azt, hogy mi összebarátkoztunk. Sose értettem, hogy miért kellett volna átnéznem rajtam. A szüleink nem voltak jóban, és akkor? Erről mi nem tehettünk. A gondolataimból Zefi zökkentett ki, méghozzá egy extrán furcsa módszerre. Teljes mértékben lefagytam, mikor megölelt. Kezem szép lassan kezdett ökölbe szorulni emiatt, de mielőtt ellökhettem volna magamtól, volt oly szíves és elhátrált magától. – Legyen ez az ajándékod tőlem karácsonyra, hogy megölelhettél. Csak többet ne tedd az engedélyem nélkül. S most menjünk, mert kezd stresszessé tenni a hely és még a végén megátkozok valakit. –Gyengéden megfogtam a karját és húztam a pénztárhoz, amilyen gyorsan csak lehetett, mikor már megvolt minden olyan cucc, amit meg akartunk venni. A fizetés után pedig azonnal lépkedtem is kifele. az üzletből. – Na mutasd azt a helyet.
Kicsit azért elpirultam a gondolatra, hogy Albus megint azt látja, hogy Jamie nyakába borulok. Sajnos ezt túl sokszor tettem meg. Vajon… lehet tényleg utálni egy embert annyira, hogy ne érdekeljen a testi épsége? Szerintem Albi csak viccelődik velem, de valahogy kivételesen nem tudom értékelni a humorát. Talán csak azért, mert a szerelmemről volt szó és nem másról. -Naaa, biztos, hogy érdekel valamennyire. Különben nem javasoltad volna a kviddicsfelszerelést. Vagy csak pont eszedbe jutott. Rendben, feladom, nem tudok a gondolataid között olvasni. -megvontam a vállam és kerültem a pillantását. Lehet, hogy jobban járok, ha ezek után nem nézek rá, hanem a kijárat felé pislogok. Még akkor is, ha közvetlenül mellettem állt. Ezek után kész megváltás volt, hogy az ő ajándékai felé terelődött a szó. -Figyelj… ha én kapnék tőled például egy szép pennát, de tompa hegyűt, én akkor is örülnék neki. Mert hasznos, mert szép, mert nekem adtad. És ha nem is használnám minden nap, akkor is elővenném néha, hogy legalább neked írjak egy levelet vele. Sőt, még utóíratba bele is írnám, hogy a tőled kapott pennával írok. Merlinre Al, annyi jó dolog van. Akár ezzel is meg lehet nyílni nekik, vagyis kezdetnek nem rossz, ha valami jó ajándékot választasz. De ők a szüleid és nagyon szeretnek téged, ebben biztos vagyok. -hogy tudok ennyit magyarázni? És Albi még miért nem lőtt le miatta? Mármint, lassan én is idegesítettem saját magam, pedig csak a jószándék vezérelt. Abban sem vagyok biztos, hogy meghallotta a szavaim, hiszen egyre nagyobb volt a tömeg, én pedig nem tudtam már ennyi embert túlkiabálni. De ez nem is baj, ezek a gondolatok nem tartoztak másra, csakis a velem lévő fiúra. Elmosolyodtam végre, amikor Scorp-ról kezdett el mesélni. Én szeretetet hallottam ki a hangja mögül. -Mindenkinek kell egy legjobb barát, teljesen érthető. Ez a legjobb a barátokban, hogy őket mi választjuk. -igen, ebben is biztos voltam. Talán ezért is jutott eszembe az, hogy Albus mennyit segített nekem és ezért öleltem meg. Nem tudom, hogy a hála vagy a szomorúság volt több az ölelésemben. Sajnáltam őt, amiért ilyen rossz mindenkivel a viszonya Scorp-on kívül. -Ez esetben… Boldog karácsonyt drága Albus. -pukedliztem egyet neki. Csak, hogy viccesebb legyen a dolog, legalább is, én nagyon jót nevettem magambaj rajta. -De ígérem, többet nem fordul elő. Tényleg megígérem, csak ne engem átkozz meg. -behúztam a nyakam, simán kinéztem belőle, hogy megátkoz az ölelés miatt. De na, tehetek arról, hogy állandóan elgyengülök és az öleléssel tudtam legjobban kifejezni az érzéseimet? Hagytam, hogy kivezessen az üzletből. Amennyivel magasabb volt nálam, simán utat tört nekünk. Mire nem jó, ha az embernek vannak ilyen barátai? Simán játszanak faltörő kost, amíg te nyugodtan a hátuk mögött lépkedsz és élvezed, hogy senki nem áll előtted. Apró örömök az életben. A pénztárnál előbányásztam néhány aprópénz és a pultra tettem. Majd követtem Albit, mennyivel egyszerűbb volt így kijutni! Oké, nem szabad még egyszer ilyen hálásnak lennem, mert megint meg akarom majd ölelni. Akkor pedig tényleg rajtam csattanna az az átok. -A forrócsokisat? Gyere, most te kövess akkor engem. -rámosolyogtam, miközben felhúztam a vállamra a táskám. Szeretem, ha szabadok a kezeim. -Nincsen messze, csak pár utcasarok. Csak vigyázz, el ne… -csússz, fejeztem be magamban. Mert ki más lenne, ha nem én, ai megcsúszik egy jeges macskakövön és seggre esik? Merlinre, egy nap alatt hány baleset érheti az embert? Ennél jobbat nem tudok, itt már csak a grimaszolások mentek. -Szóval igen Albi, vigyázz ne csússz el. Mert fáj. Nagyon.
