van, amikor csak emlékszünk arra, ami éppen történik

Csüt. Dec. 31, 2020 12:24 am

Szörnyű vagyok, gyilkos vagyok!, hogy épp a saját randimat készülök kinyírni - mert mellőzve bármiféle eredeti ötletet állok fel, romantikus komédia görbületével a mosolyomban, mert a mosdóban pisilnek és púdereznek a lányok. Én is pontosan így teszek, véletlenül sem annak ablakán keresztül menekülök majd, de hé, legalább a szemem rebben a művelethez. Mindent fizet ez a Colin fiú, olyan jóravaló, hát ez a porszem a gépezetben, a mugli valója, ezért kapcsolhattam volna hamarabb is: flörtölhetek én az összes TOP sráccal a világon, ha az életem legszebb részét, a mágiát nem oszthatom meg velük.

Fáj érted minden porcikám, nem csupán a szívem csücske, most hajtom le az ülőke fedelét, és megcsúszik rajta a magassarkúm, hogy meg kell kapaszkodnom a csempében. Drága Colin - emlékezz még három percig a lányra, aki a legtesthezállóbb ruháját húzta magára a borostás arcod miatt, de abban a három percnyi várakozásban, kérlek, ne forduljon meg a fejedben, hogy az a lány, a ruhájánál is szűkebb nyíláson át igyekszik a friss levegőre, az épület mögötti utcára, hidd el, belehalnék a szégyenbe, ahogy itt billegek a csípőmön egyensúlyozva, bármennyire is a whisky támogatására fognám az eléd táruló fenekem látványát.
Bizony, csessze meg, aki ilyen apró ablakot tervez éttermekbe, a hozzám hasonlóan kétségbeesettek kárára, de a megoldáson pörög az agyam, erőnek erejével mászok vissza a reccsenő vécére, nem, a hoppanálás továbbra is csak a bajt szülné, ahhoz tiszta elme, erre a problémára pedig valami sürgős gyakorlatiasság kell. Mondjuk - - -

És kopognak, majd benyitnak, törtrész alatt riasztva bennem a köldökzsinóros rántást, ami gyomorforgatóbb, mint általában, utálom, utálom, utálom, és a meggondolatlanságomat is, hogy eszemben sem volt bezárni a mosdót, veszélyeztettem a bravúros szabadulásomat, nem különben az épségemet ezzel az örvénylő, soha véget nem érőnek tűnő hoppanálással. Ami fogalmam sincs, hová vet pillanatokon belül, talán kiszámíthatatlanul az autók közé a kétsávosra, és ha úgy is lesz, akkor Colin fiú az utolsó emlékem a világból - elkerülhetetlenül várom az éles karambolt, hatalmas csattanást egy fehér Forddal, ehelyett lábtörlőre érkezem, a macskám kecses ruganyosságával.
Tapintásra a szúrósabbik fajta, illatra távolian ismerős, és szinte azonnal rám telepszik a megkönnyebbülés, hogy a mahagóni bejárat korántsem eltéveszthető. Számomra nem, Eggsy, visszavonhatatlanul megnyertél magadnak, csak előbb leporolom a flitteres szerelésemet, vállamra igazítom a táskám pántját, úgy pillantok körbe a csöndes lépcsőházban. Hálát kell adnom a képességeimnek, hogy a spontán manőveremből élve juttatott ki.
Kurva közel volt.

Vas. Jan. 24, 2021 11:06 am

Imogen & Eggsy

Elégedetten és ámulattal terítettem ki a konyhaasztalra a bagolypostán befutott jelmezterveket, kínosan ügyelve a kávéfoltok elkerülését és a cigarettahamut is igyekeztem a lehető legtávolabb tartani a pergamenlapoktól, mielőtt Frida Scamander tomboló haragjával kellett volna szembenéznem. Előre láttam, hogy rajtam kívül a társulat egyik férfi tagjában sem fog ekkora mérhetetlen boldogságot ébreszteni a fehér szűk harisnya, de nyilván nem is nekem kellett teltházas előadás közben viselnem. Kellemetlen ügy, de ilyen ez a színészszakma, és igazán nem várhatták el, hogy mackónadrágban vagy kényelmes pizsamában játszanak Shakespeare átiratot - legalábbis nem most, mert alapvetően nem voltam a modernizálás ellen.
Lefőztem még egy adag kávét, hogy az egészségesnél mindenképp nagyobb mennyiségű koffeint tudhassak magamban a jelmeztervek kiválogatásakor, közben pedig felraktam egy Ginsberg - Üvöltés hangoskönyvet, bár ez azért jobban kifogott rajtam, mint a kávéfőzés rutinja. Jordi bizonyára könnyen megbirkózott volna azzal az úgynevezett lemezlejátszóval, természetes érzéke volt ezekhez a mugli kacatokhoz, velem ellentétben. Az irodalmukat csodáltam, a kütyük előtt értetlenül álltam, bár próbáltam nyitott lenni az ilyen praktikus eszközökre, mint a magát felolvasó könyv. Akadt ilyen persze a varázsvilágban is, de az közel sem volt ilyen kiszámítható és szófogadó, mint a varázstalan változat, és köszönöm, de nem igazán vágytam a félúton német nyelvre, üvöltésre vagy operára váltó hangoskönyvekre. Kár, hogy a lemezlejátszó összes gombját végig kellett nyomkodnom, mire végre sikerült beüzemelnem.
A nyugodt jelmezválogatás azonban ezután sem érkezett el. A kopogást először a szomszédoknak tulajdonítottam, az egyik kilencven és halál közötti elbűvölő hölgy az indokoltnál sokkal többször zörgetett át mindenféle apróság miatt, és igazán zavarbaejtő volt az egyszál köntösben feszítő inferuskülsejű néninek polcot szerelni. Átfutott az agyamon a gondolat, hogy egyszerűen ajtót sem nyitok, de végül győzött az a jó szívem - a Hugrabugban lett volna a helyem gyerekként, kétség sem fér hozzá - és kivonszoltam magam az előszobába ajtót nyitni. Merlinnek hála (vagy talán mégsem), nem a hátsó szándékoktól hemzsegő öregasszony várt az ajtó túloldalán, hanem a flitterektől csillogó, kipirult arcú húgom. Az arca valószínűleg nem egy félmaraton lefutásától öltött ilyen kellemes pirosló árnyalatot, de hát ki voltam én, hogy ítélkezzek?
- Merlinre, ugye nem beszéltünk meg találkozót? - Nem lett volna tőlem karakteridegen, ha megfeledkezem egy előre megbeszélt tesós programról. - Gyere be, épp most főztem kávét, bár ahogy elnézem, a vérnyomásod nem szorul rá.
Félreálltam az ajtóból, hogy beléphessen a lakásba.
- Nagyon kicsípted magad, szinte már kínosan érzem magam, hogy rajtam egy darab flitter sincs.

Csüt. Ápr. 08, 2021 12:50 am

- Nem, és üres kézzel is jöttem, de teljes szívemből szeretlek, Eggsy - kapom rád bűnbánóan a pillantásom, mikor ajtót nyitsz. Ne tudd meg, mennyire a zsigereimben éreztem, hogy itthon talállak, és mennyire fogalmam sincs, mi lenne most velem nélküled. Minden szerelmi vallomásom a tiéd, nem csalás vagy ámítás, minek nekünk program ahhoz, hogy felbukkanjak, és jól kisajátítsalak. Derült égből Imogen, pont, ahogyan szereted. - Nem volt időm feliratkozni a táncrendedbe, éppen... majdnem elcsaptak kocsival. De, nyugi, nem olyan rossz a helyzet, mint elsőre tűnik, csak... - csak érzem, hogy menten bepisilek, ha most azonnal nem slisszolhatok el melletted a fürdőszoba irányába, ignorálva a talált-süllyedt tippelésedet a vérnyomásomról. - bocsi, muszáj elugranom a mosdóba!
Képzelem, mi járhat a fejedben, ahogy röhejesen tipegek végig a folyosón, mire eszembe jut lerúgni a magassarkúmat. Én udvariatlan, de tényleg csak a tempó, amit az inger megkövetel tőlem a hoppanálás bosszújaként. Tudom, kísértetiesen hasonlít a procedúrára, amit Colin fiúval is lejátszottam negyed órája, büszkeséggel aligha tölt el, csakhogy ezúttal semmi sem felszabadítóbb annál, minthogy csurgathatok, hogy nem sürget menekülés. (Taps neked, Imogen, sikerült végre azt cselekedned, amit becsiccsentve trillázol a szádon keresztül, nem pedig újból átcseszel vele egy ártatlan srácot.)

Nem, Eggsy, téged sosem bántanálak, a szívélyes bátyó érdemel annyit, hogy a széthagyott cipőimet a tisztességes helyükre pakoljam, mikor kijövök a fürdőszobából, aztán túrjak magamnak egy bolyhos mamuszt a készletedből. Az elhintett kávéd illata meglehetősen csípi az orromat a konyha felől, pedig a futtában elfogyasztott kávék koronázatlan királynője lehetnék, aki péntek esténként jön rá, hogy megszegte a reggel tett fogadalmát: elegendő vizet inni és rendesen ebédelni, máskülönben az edzést kóvályogva fogom legyűrni.
És vállalhatatlan randikon jelenek meg.
- Kár irigykedned a szerelésemre, ezek sokkal menőbbek, egyébként - pördülök az asztalhoz, karnyújtásnyira a jelmeztervektől. Valami harisnya-firkát veszek szemügyre éppen, mégis, képtelen vagyok nem somolyogni az arcodon. - Mondanám, bárcsak ne vetemedtem volna semmiféle flitterre, de attól tartok, akkor nem lennék itt, hogy feldobjam a válogatásra szánt estédet. Kihagyhatatlan zsűri vagyok, Eggsy, hacsak... nem bújtatsz valakit az asztal alatt. Ez a nyuszis mamusz, tudod, gyanús nekem.