A múltkori kincskeresés nagyon jól sikerült és a végére azt is megtudtuk, hogy ki adta fel a rejtvényeket. Az egész mászkálás, elfáradás után jól esett leülni és megenni a piknikkosár tartalmát, igazi kis randevús délután volt, ez pedig azt hiszem még közelebbé hozott bennünket egymáshoz. Aztán most hogy telt múlt az idő, így már ott tartunk, hogy karácsony van. Pontosabban egy nap múlva lesz, de én ma este utazom haza, így még a délelőtt folyamán szerettem volna egy kicsit találkozni Rose-val és odaadni neki az ajándékomat. Egyik társalgóba, ahová mindketten bejáratosak vagyunk, előkészítettem mindent. Némi töklé, némi sütemény, két kis gyertya és természetesen az ajándék egy táskában elrejtve. Kivételesen figyeltem az öltözködésemre is, nem trógerül kilógó pólóban állok itt és várom a lányt, akit szeretek. Jóval a találkozó ideje előtt már itt vagyok és kicsit izgulok. Igazából nem tudom megmondani, hogy miért, de ez az első közös karácsonyunk és szeretném, ha a szünet előtt jól érezné magát. A szüleim elvárják, hogy hazautazzak, főleg anya miatt és egyébként hogy lássam, hogy minden rendben, így haza is akarok menni. Nem tudom, mennyit változhatott a helyzete azóta. A levelekből továbbra sem túl sok minden derül ki. Az órát figyelem és amikor eljön az idő, Rose belép az ajtón. Az idegesség kicsit elszáll, de azért még érződik a hangomon, hogy picit megilletődtem. - Szia Rose, nagyon csinos vagy! - Mosolyodom el, majd adok neki egy puszit és a kezemmel intek a szék felé, hogy foglaljon helyet és töltök is az üdítőből. Remélem tetszik neki ez a kis meghittség, most épp senki más nem tartózkodik a helységben, ami nagy mázli. - Sajnálom, hogy ténylegesen nem tölthetjük együtt az ünnepet, szívesen díszítettem volna veled fát meg ilyenek, de elvárják, hogy hazautazzak... - Ezt biztos ő is megérti, úgyhogy ettől nem aggódom igazán.
Vendég
Szomb. Feb. 06, 2021 9:14 pm
Igazán fura belegondolni, hogy gyakorlatilag kettőt pislogunk, és itt a karácsony. Bizony, holnap karácsony, ez pedig egyszerre tölt el örömmel, és leszek tőle szomorú. Örülök, mert szeretem az ünnepet, viszont szomorú leszek, ha arra gondolok, hogy nem ünnepelhetek együtt Scorppal, mert haza kell utaznia. Persze, megértem, hiszen mi is otthon töltjük az ünnepeket Hugoval, de attól még rossz. Azért igyekszem a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, hiszen még itt vagyunk mindketten, a mai nap még a mienk, mert csak holnap utazunk haza. Megbeszéltünk egy találkozót még délelőttre, én pedig izgatottan készülődtem. Majdnem olyan izgatottan, mint az első randink előtt, ami azért nagy szó. Azért igyekszem nem túlzásba vinni az izgulást, mert hát semmi értelme, úgyhogy amikor eljön az ideje, akkor megnyugszom, legalábbis amennyire tudok, és belépek az ajtón, hogy aztán mosolyogva a fiú mellé sétáljak. - Szia, Scorp! Köszönöm szépen... azért te sem panaszkodhatsz! Felelem mosolyogva, utalva rá, hogy azért ő sem a megszokott ruháiban van most. Jogos, adjuk meg a módját... és ez a mentalitás azért az asztal és annak környékének kinézetén is meglátszik. - Semmi gond, tényleg! Emiatt ne érezd rosszul magad, az a lényeg, hogy most még együtt vagyunk, nem igaz? A többi meg majd lesz valahogy, egyszerre egy lépést. A szünet után úgyis találkozunk, addig meg majd gyakran járatjuk a baglyokat, nem lesz gond. Tényleg megértem, hogy haza kell utaznia, de ha hazahívták, hát mennie kell, nincs mese. A fenyőfa idén elmarad, az ajándék viszont nem fog, részemről biztosan nem. A legutóbbi roxmortsi kiránduláson vettem neki egy csomó édességet, amit csak nagy nehezen tudtam megőrizni, ugyanis Hugo kiszagolta; illetve kap egy szép, bőrkötéses naplót. Nem túl sok minden, de az egyikről tudom, hogy szereti, a másikról meg... hát, naplós típusnak néz ki. Ha mégsem jön be a tippem, akkor majd meglátjuk, de nem hiszem, hogy mellélőttem volna vele. Majd kiderül. Azon még véletlenül se kezdek el gondolkozni, hogy mit kapok tőle, mert egyrészt meglepetés, másrészt pedig akármit ad, annak biztosan örülni fogok.
Vendég
Kedd Ápr. 06, 2021 7:21 am
Scorpius & Rose
Furcsa belegondolni, hogy most már így vagyunk Rose-zal. Ez az első igazi karácsonyunk együtt és ezt szerettem volna tökéletesre megcsinálni, már a magam könyvbőltanult fejével. Nem igazán tudom, hogy hogyan is kellene ennek a randidolognak meg a romantikának, a kedvességeknek a határok között maradnia, de ezeket az ünnepeket is jó időpontnak tartom arra, hogy kitapasztaljuk mindezt. Széles mosollyal válaszolok Rose bókjára, kicsit talán bele is pirulok, de inkább csak megigazítom az ingem gallérját és magam mellé engedem a kezem. Aztán udvariasan hellyel kínálom őt. - Hoztam sütit, együnk! - Teszek ki két kis tányért és egy villával rápakolom a süteményeket, majd magam is leülök a lány mellé. Kicsit zavarban vagyok, hogy mikor adjam oda az ajándékot neki, de még várok egy picit vele előbb kicsit beszélgetésbe elegyedünk. - Igazad van. Biztosan gyorsan eltelik majd az idő. Majd írd meg, hogy telik nálatok az ünnep, nagyon kíváncsi vagyok rá! Te ünnepeltél már itt az iskolában? Én még sosem. Biztos ennek is lehet egy hangulata. De azért sajnálom azokat, akik nem tudnak hazamenni a családjukhoz valamiért. - Vonok picit vállat. A családomban nem teljes az öröm és párszor megfordult a fejemben, hogy nem megyek haza, de amúgy biztosan magányos lennék itt, hiszen mégis ez a szeretet és a család ünnepe. Eszek néhány falat süteményt, majd töltök mindkettőnknek a tökléből és hörpintek rá pár kortyot.
Vendég
Kedd Ápr. 13, 2021 12:47 pm
Még mindig elég furcsa, hogy együtt vagyunk Scorppal. Mármint... gyakorlatilag mióta ismerjük egymást állandóan versenyzünk. Engem apa bíztatott mindig is, hogy győzzem le a fiút, és mutassam meg, hogy én vagyok a jobb... nehogy már egy mardekáros, ráadásul egy Malfoy lekörözzön. Ő pedig... valószínűleg őt se hagyta nyugodni a büszkesége, így aztán fej - fej mellett menetelünk végig az éveken. Nem mintha bánnám, erről szó sincs. Azt viszont nem tudom, hogy lett ebből a folytonos csatározásból, versenyzésből majdhogynem egy pillanat alatt szerelem és kapcsolat. Amit még mindig nem mondtam el sem a szüleimnek, sem az öcsémnek. Az előbbieknek azért, mert még nem tudtam elég bátorságot gyűjteni hozzá, az utóbbinak pedig azért nem, mert... ha ő megtudja, akkor szinte biztos vagyok benne, hogy rögtön küld egy baglyot anyáéknak. Azt a pletykás mindenit neki! Na mindegy... az a lényeg, hogy már az eddig felmerült nehézségeket is sikeresen megoldottuk, úgyhogy remélhetőleg ezután sem lesz semmi gond... feltéve persze, ha apa életben hagyja Scorpot. Amit valahogy nehezen hiszek, amilyen ellenérzései vannak szegény irányában. Nem akarom elrontani a jó hangulatot, úgyhogy igyekszem nem gondolkozni ilyesmin... erre majd ráérünk akkor, ha odaérünk. Most az a lényeg, hogy minél több időt tudjuk együtt tölteni. Kedvesen mosolyogva figyelem a tüsténkedő Scorpot, majd ha kitette a süteményeket és ő is leül mellém, enni kezdünk. - Persze, mindenképp írok! De te is írj ám... a végén még elfelejtesz a szünetben. Veszem kicsit viccesre a figurát, de remélhetőleg Scorp is tudja, vagy legalább érzi, hogy csak szórakozom, nem gondolom komolyan. - Nem... illetve a karácsonyt még sosem töltöttem a Roxfortban, viszont egyszer a tavaszi szünetben itt kellett maradnunk Hugoval. Anyának halaszthatatlan dolga akadt a Minisztériumban, és megint nem ért rá a családdal törődni... ehh, mindegy is! Amúgy... megfordult a fejemben, hogy esetleg eljöhetnél hozzánk az ünnepekre, de nem tudom, mennyire örülnének neki a szüleim, úgyhogy tényleg nem tudjuk együtt tölteni a karácsonyt. Nem baj, majd talán jövőre. Na és mit terveztek? Hogy töltitek az ünnepet? Tudom, hogy valószínűleg nem kellett volna felhoznom a dolgot, de már mindegy. De nem akarom tovább nehezíteni a helyzetet, úgyhogy inkább nem mondok semmit, csak csendben figyelek és várom Scorp válaszát.
A múltkori kincskeresés nagyon jól sikerült és a végére azt is megtudtuk, hogy ki adta fel a rejtvényeket. Az egész mászkálás, elfáradás után jól esett leülni és megenni a piknikkosár tartalmát, igazi kis randevús délután volt, ez pedig azt hiszem még közelebbé hozott bennünket egymáshoz. Aztán most hogy telt múlt az idő, így már ott tartunk, hogy karácsony van. Pontosabban egy nap múlva lesz, de én ma este utazom haza, így még a délelőtt folyamán szerettem volna egy kicsit találkozni Rose-val és odaadni neki az ajándékomat. Egyik társalgóba, ahová mindketten bejáratosak vagyunk, előkészítettem mindent. Némi töklé, némi sütemény, két kis gyertya és természetesen az ajándék egy táskában elrejtve. Kivételesen figyeltem az öltözködésemre is, nem trógerül kilógó pólóban állok itt és várom a lányt, akit szeretek. 
Igazán fura belegondolni, hogy gyakorlatilag kettőt pislogunk, és itt a karácsony. Bizony, holnap karácsony, ez pedig egyszerre tölt el örömmel, és leszek tőle szomorú. Örülök, mert szeretem az ünnepet, viszont szomorú leszek, ha arra gondolok, hogy nem ünnepelhetek együtt Scorppal, mert haza kell utaznia. Persze, megértem, hiszen mi is otthon töltjük az ünnepeket Hugoval, de attól még rossz. Azért igyekszem a pozitív oldalát nézni a dolgoknak, hiszen még itt vagyunk mindketten, a mai nap még a mienk, mert csak holnap utazunk haza.
