yönyörű napunk van, jó időt mondanak előre a jósok is, így mint minden évben, most is elmegyek túrázni egyet, egyszerű kutyasétáltatós kaland az egész szép tájon áthaladva. Talán itt sikerül barátkoznom másokkal, ha már az iskolában nem jön össze. Jó tudom, bennem van a hiba, de talán ez jót tesz majd nekem és Wolframnak is, mert ő is más kutyákkal lehet, én meg kicsit elszakadhatok tőle, mert a ragaszkodásom már nem egészséges. Igaza van Mr Xal professzornak, Wolfram nem ember és nekem más emberek felé kell nyitnom, különben nem leszek jó csapatjátékos, azaz nem lesz jó társam, azaz nem lesz jó jegyem és akkor mi értelme van már Akadémiára járni, ha nem tudok úgy teljesíteni, ahogy elvárnám. A legnagyobb akadály én magam vagyok, amit még most is nehéz bevallanom magamnak, rendesen gombóc szökik a torkomba, mikor erről beszélnék és egy hang sem hagyja el az ajkaim. Túrázóhátizsák, egy kis hálózsákkal, sátorral és mindennel, ami kellhet. Természetesen minden megbűvölt, így sok dolgom nem lesz vele, a pálcám nálam lesz. Ezen az úton sok mágus is szokott járni, mert a közeli erdőben mágikus lények lakoznak. Én nem félek tőlük, de azért szándékosan nem is sétálnék be semmilyen lény területére, ha nem muszáj. Egyébiránt nagyon izgalmas és kalandos egy ilyen út még nélkülük is. Igazi kihívás és egy kis testmozgás, ami nem árt, a természet segít felfrissülni és elszakadni a külvilágtól. Talán ezért is reménykedek annyira, hogy itt könnyebben feloldódóm, hiszen hasonló érdeklődésűek járnak majd ugyanazokon az utakon, mint én. A muglik általában egy medveveszély tábla után már nem merészkednek tovább, ám én boszorkány vagyok és nem félek annyira. Ismerem tankönyvből az összes lényt, szóval könnyebben ki tudom játszani őket. Attól, hogy valami nagyon veszélyesbe akadnék, mint sárkány vagy egyéb legendás lény, abban nem hiszek, mert a part közelében fogok maradni. Wolfram is elég izgatott, így indulás előtt még iszik egy jó adagot a vizéből és már indulunk is. Apa visz ki minket kocsival és majd ő is jön értünk, ha végzünk majd pár nap múlva. Van nálam egy telefon, amin elérhetem majd. Már majdnem egy napja vagyunk úton Wolframmal, amikor megállunk egy szép köves helyen, egy kilátós résznél, ahol láthatom a folyót és leülhetek kicsit pihenni. Többen is vannak itt, így a pórázt még Wolframon hagyom, mert ő nagyon menne minden másik kutya felé, de ki tudja melyik barátságos és melyik nem. Azért hagyok neki hosszt, hogy szaladgálhasson és próbálkozik is vakkantgatással magához csalni más kutyákat, hogy barátkozzanak össze, én messziről figyelek és ha szükséges, akkor közbeavatkozom majd.
