Már jártam párszor az akadémián és a kollégiumban Ericnél így elégé rutinosnak mondanám magam a beköltözéshez. Shanonnal még a tavasszal megbeszéltük, hogy majd szobatársak leszünk. Nem mondanám, hogy a barátom, kevés embert tartok annak, de ő annyira vágyott mindig a figyelemre, a népszerűségre, hogy bármit megtett a Roxfortban töltött éveink alatt, amire kértem, hogy mellettem maradhasson. Muszáj magam mellett tartanom az ilyen embereket, akkor nem lesz szükségem másra. - Üdvözlöm! Naomi Briggs, elsőéves - köszönök a kollégiumi portásnak, hogy aztán átvegyen a szobakulcsom és aláírjam a szükséges papírokat. Megnézem a szobaszámot a kulcson, majd magam mögött lebegtetve a csomagjaimat indulok el a már jól ismert épületben. Negyedik emelet, nem is rossz, az még gyalogolható mennyiség. Sokkal jobb, mint mondjuk a nyolcadik, bár a napi edzés minimum meglenne vele az garantált. Nem tudom, hogy Shannon beköltözött-e már, mondta, hogy a nyáron Ausztráliába mennek a családjával. Mondjuk számomra az csak jó lehet, ha én vagyok az első, mert akkor én választhatok ágyat. Remélem van olyan szerencsém, mint Ericnek, hogy nem emeletes ágyas szobába osztottak be, de ha mégis, akkor majd szólok apának, hogy intézkedjen. Felérve a negyedikre hagyom a földre kerülni a csomagokat, amíg megkeresem a szobámat. Nem érdekel különösebben, ha valakinek most útban lennének, hiszen beköltözési időszak van és vagyunk egy páran a folyosón, de majd legfeljebb kikerülik addig őket. Kinyitom az ajtót és hátrafordulok, intek pálcámmal a csomagoknak és belebegtetem őket, majd én is belépek, de ami a szobában fogad az cseppet sem az amire számítottam. - Te meg mit keresel itt? - förmedek rá Poppyra. Elbasztak valamit az adminisztráción? Oké... Briggs és Willows, de azért könyörgöm, attól még, hogy Eric meg Wylie szobatársak, nehogy már azt higgyék, hogy minket is összerakhatnak! És hol a francban van akkor a birka Shannon?
Vendég
Pént. Dec. 25, 2020 4:17 pm
Valaki & Valaki
Az utóbbi hetek bővelkedtek kalandokban, nem várt fordulatokban - mert mégis ki gondolta volna, hogy Cain Runcorn lesz a felelős a Briggs-gyilkosságért - és bizony némi romantikát is tudtunk csempészni az iskolakezdés előtti utolsó napokba. Nem véletlenül szerettem volna hamarabb beköltözni, hogy így egy kicsit kettesben is lehettünk Tylerrel. Huzamosabb ideig úgysem lesz rá alkalmunk. De nem kesereghetek az első pillanattól kezdve, hogy kilépett a küszöbön, úgyhogy igyekszem a lehetőségeimhez mérten elterelni a figyelmemet a helyzetről. Például azzal, hogy szépen elrendezgetem a ruháimat a szekrényben, kipakolok az íróasztalomra, és elhelyezem a pianínó a fal mellett. Mivel a szobatársam még nem érkezett meg, hogy berendezkedjen a félévre, teljesen egyedül vagyok, de egy cseppet sem bánom. Régen voltam már egyedül, és olykor szüksége is van az embernek a jótékony magányra. Nekem most jött el ez a pillanat. Sok minden történt, amit helyre kell raknom még mielőtt megkezdeném az akadémista életet. Persze Tylernek megígértem, hogy kevesebbet fogok agyalni és többet szórakozni, de mindketten tudjuk, hogy ezen ígéretem betartása az első pillanattól kezdve igényel némi rásegítést. Jelenleg még nem tudom milyen fajtát.
Kattan a zár, nyílik az ajtó, megjelenik egy szőke hajzuhatag, nekem pedig szinte földbe gyökereznek a lábaim. Naomi.. Briggs.. Erre nem igazán vagyok felkészülve. Némi hezitálás után elmosolyodom, de látszik az arcomon, hogy nem ez volt az első és nem is feltétlen a legőszintébb reakció, amit produkálhatnék. Nos, az első sokk után ennyire futja tőlem. - Épp csak... bevetettem az ágyamat.. - bökök magam mögé, ahol láthatja, hogy szépen beágyaztam, szinte egy gyűrődés sincs a pipacsos takarómon. Ahogy én is hátra fordulok, eszembe jut, hogy milyen kicsi ez az ágy két embernek.. Te jó ég.. - Te leszel a szobatársam? - kérdezem némi hezitálás után. Nem feltétlenül a legjobb indítás, de tekintettel arra, hogy látom a kezében a kulcsot a szobaszámmal, nem tévedhetek nagyot. Látszólag ő sem éppen rám számított, szóval legalább a meglepettséggel nem vagyok egyedül. Nem mintha gondom lenne vele, de őszintén szólva jó ideje nem beszéltünk a tiszteletkörökön kívül más egyébről. Nem tartozom a társaságába, ezt mindketten tudjuk és ehhez tartottuk is magunkat. Leginkább én magamat. Én nem tartozom oda, ezt a tudtomra is adta, mikor elmagyaráztam neki, hogy nem feltétlenül válik majd az előnyére, ha mindenkivel picsaként viselkedik. Pech, hogy a szüleink és a testvéreink elég közeli barátok maradtak.. - Ne nyisd ki az ablakot.. Valaki vicces kedvében volt.. - töröm meg végül a kínos csendet halk sóhaj kíséretében és visszafordulok az ágyam felé. Persze az én érdekem is, hogy ne szökjön be a trágyagránát szaga.. Esküszöm lélekben már fel voltam készülve arra, hogy végre sínre kerül az életem, hogy nem négy másik emberrel osztozom majd a szobán, hanem csak eggyel, akivel lehetőség szerint életre szóló barátságot is kötök majd. Nos... Erről a tervemről akár le is mondhatok. Azt viszont még mindig fenntartom, hogy csak az első évet kell kibírnunk egymás mellett. Már ha nem rohan, hogy azonnal szobacserét követeljen.
Vendég
Kedd Feb. 23, 2021 11:30 pm
New roommate? What?
Poppy & Naomi
Azt is mondhatnám, hogy lelkes vagyok az új tanév, az akadémia iránt, hiszen hála Ericnek, sikerült meggyőznünk apát, hogy arra a szakra jöjjek, amire szerettem volna. Mégis ott lebeg felettem a kérdés, hogy jól döntöttem-e, biztos megéri-e nekem ez ahelyett, hogy később legyen egy fix helyem a minisztériumban? Sosem vonzott az irodai élet, a növények és a bájitalkészítés annál inkább, de vajon látnak-e majd bennem elég potenciált? Lehetek-e elég jó és nem csak azért, mert Maurice Briggs az apám? A kétségeimet azonban szokásomhoz híven inkább a jégkirálynő álarcom mögé dugom, nem kell ezekről tudnia senkinek, még a végén azt hiszik, hogy a családunk nem tökéletes. Azzal, hogy az út közepén hagyom a cuccaimat míg megtalálom a szobaszámot, csak önmagamhoz maradok hű. Sajnos azonban nincs akkora mázlim, hogy bárki is átessen rajtuk és ezzel feldobja a napomat, mindegy, majd Shannon megteszi a beszámolóval az utazásukról. Ám belépve nem őt, hanem Willowst találom, és nem, nem a bátyám haverját Wyliet, hanem Poppyt. - Miért nem vagyok meglepve - pillantok a pipacsos takaróra. Milyen egyedi, vajon a ruhatára hány százaléka lehet még pipacsos? Érdekes mód én egy római istennőről kaptam a második nevem, mégsem hoztam róla egy szobrot magammal. Talán ha nem lett volna itt, akkor is kitaláltam volna, hogy ő lett a szobatársam. - Nem, csak ideiglenesen ide hoztam a cuccaimat - forgatom a szemem, mintha nem lenne tök egyértelmű a válasz a kérdésére. - Tuti elbasztak valamit azért, mert Eric meg Wylie szobatársak, úgy volt, hogy én Shannonnal leszek - közlöm vele a tényeket, hogy mi is okozhatta a galibát. Alaposan elgondolkodom, hogy most én rakassam ki innen őt más szobába, vagy én menjek el, de az ablakon kis kopácsolás hallatszik, ami kizökkent a gondolataimból. Mennék is kinyitni, hiszen látom, hogy egy bagoly jött, de Poppy szavai hallatán inkább mégsem engedem be. - Szóval egyesek megmaradtak a tizenkét évesek szintjén, aha, minden világos - és én még azt reméltem, hogy itt minden tök jó lesz, mert ahányszor bejöttem Erichez ugyanúgy kezeltek, mint a Roxfortban. Minden barátja és évfolyamtársa tudta, hogy a húga vagyok és ha bevitt egy-egy bulira, még ő szólt rám, ha egyikükkel flörtöltem. Talán azt hitte, hogy nem elég jók hozzám, vagy csak az érzéseimre akart vigyázni, amikről tudta, hogy Dennis után mennyire megrongálódtak. - Miss Briggs, jött egy bagoly Önhöz, csak nem találta meg - kopogtat be a nyitva hagyott ajtón a portás, akinél bejelentkeztem. Felismerem a kézírást, legszívesebben most rögtön leordítanám a fejét, hogy mégis hol van, de szép higgadtan kinyitom a borítékot. - Most szórakozol velem? Elnézést, maga tudta, hogy Shannon Wright nem iratkozik be? - kérdezem meg a folyosóra kilépve a már a folyosó közepén járó boszorkányt. Válasza rövid és tömör "igen". Én pedig visszamegyek a szobába, becsukom az ajtót, majd Poppyra nézek. - Úgy látszik megvan, miért raktak minket össze. Te is adtál le előzőleg szobatársnevet vagy nem? Mert az enyém most közölte velem, hogy Ausztráliában maradnak a családjával - lebegtetem a levelet, aztán nagyot sóhajtok. Az üres szobarészt és a cuccaimat vizslatom. Erre mondaná anyám azt, hogy ezek nem pakolják ki magukat és amúgy is egyszer kell mindent kiszedni, utána legalább nincs rá gond.
Vendég
Csüt. Ápr. 22, 2021 10:38 am
Naomi & Poppy
Egész eddig meg voltam győződve arról, hogy ez a három év valami fantasztikus lesz. Nem látom előre mi következik, de vár ránk egy esküvő.. Utána pedig Tyler is csatlakozik hozzám az Akadémián, így pedig annyira nem is szörnyű az egész. Mondjuk kétségkívül furcsa lesz Poppy Roquetaillade néven bemutatkozni mindenkinek, aki már az első évben is ismer és megjelenni a férjem oldalán, de egyre kevésbé riaszt a gondolat. Sőt jelen pillanatban jobban aggaszt, hogy Naomi bukkan fel az ajtóban, aki ha eltévesztette a szobaszámot se fogja beismerni. De valami azt súgja, hogy itt nem erről van szó. A megjegyzése felett csak elsiklok, nem óhajtok összeveszni vele az első fél órában, ha nem muszáj. Persze ez nem csak rajtam múlik, de tekintettel a helyzetre, jobb ha a legjobb formámat hozom. Bár nem lepődnék meg azon sem, ha Naominak az sem lenne ínyére. Neki soha semmi nem elég jó. És mi valaha még barátkoztunk is.. - Hát, nem kétlem, hogy ezt a hibát gyorsan orvosoltatod velük, úgyhogy... Örültem.. - intek neki, lefogadom, hogy ő kevésbé van velem egy véleményen. Mintha ez bármikor számított volna.. Legalább még hallgat rám, vagyis nem engedi be a trágyagránát szagot, ami a fiúk szárnya felől terjeng, ez is valami. Én közben folytatom a pakolást, mintegy ezzel is arra utalva, hogy ha ennyire nincs megelégedve a szobatársával, akkor jobban jár, ha Ő keres másik szobát, én ugyanis már kellőképpen berendezkedtem ahhoz, hogy ne akarjak a kedvére tenni azzal, hogy szedem a sátorfámat. Csak a kopogásra figyelek fel, és a szememet fogatom, hogy már most házi személyzetnek használja a portást. Semmi kétségem afelől, hogy ebből még a közeljövőben rendszer lesz. De én már annak örülni fogok, ha előveszi a Briggs-kártyát és kihisztizik magának egy új szobát. Én teljesen jól elvagyok egyedül is. Csakhogy túl korán kezdtem belenyugodni abba, hogy amilyen gyorsan jött, majd olyan gyorsan távozik is az életemből Naomi újra. Pedig ennek tényleg örültem volna, ugyanis nincs kedvem a nap hátralevő részében a siránkozását hallgatni arról, hogy mennyire kibasztak vele. Ja, mert velem nem?! Végül úgy döntök, hogy a kiborulását inkább nem várom meg, amúgy is körül akartam nézni a kampuszon. Még véletlenül sem az orrom előtt csukja be az ajtót. - Hát az pech.. - szalad ki belőlem, bár a hangomon nem érződik az együttérzés. Az egyetlen, akivel össze voltam nőve, az Ziggy, de ő még egy darabig biztosan nem fog csatlakozni hozzám az Akadémián, és még Ty-nak is van egy éve. Majd feltalálom magam, mindig ez a sors várt rám. - Tavasszal kisebb gondom is nagyobb volt annál, minthogy ezzel foglalkozzak.. - utalok vissza az ominózus bálra, amire nyilvánvalóan emlékszik, ugyanis nem kis botrány lett a vége. A hozzá hasonlók meg persze szeretnek ezen csámcsogni. Tyler hetekig nem állt velem szóba, és amikor végül mégis, akkor sem volt semmi olyan, mint előtte. - De ha jobban belegondolok, lehet, hogy kellett volna és akkor elkerüljük ezt a.. Kellemetlen meglepetést.. - préselem össze a számat. Egyik pillanatról a másikra tűnik úgy, hogy gyorsan belenyugodott a sorsába, pedig őszintén arra számítottam, hogy már az sem fog neki tetszeni, hogy én választottam először szobarészt, de erre még nem bukott ki. - Ha reklamálni akarsz, én nem foglak lebeszélni róla.. - rántom meg végül a vállamat és még reménykedem is, hogy meghozom a kedvét hozzá. Sokkal jobb lenne most túlesni ezeken a formaságokon, mint együtt szenvedni egy évet.
