↳ Alina & Nicholas (+ Frida) ~ Let's find the Truth

Alina & Nicholas

Kíváncsi voltam, már nem tudtam sehogy sem magamban tartani, hogy egyszerűen irritál ez az egész helyzet. Ki akartam deríteni, hogy mégis mi folyik a háttérben. De az apám gondolatait hiába próbáltam kifürkészni, egyszerűen csak elküldött, mondván, hogy ne érdekeljenek a részletek. Mégis hogy ne érdekeljenek a részletek, ha az életemről van szó? Mi van ha erről az egészről kiderül, hogy csak egy rossz döntés? Amúgy sem tudnék romantikus jelleggel nézni arra a személyre, akit az apám választott nekem. Én tényleg megértem, hogy kétségbe van esve és talán nem hisz a döntési képességeimben, de hiszek abban, hogy amikor eljön az ideje, akkor jó döntést fogok hozni.
De nem most fogok elkezdeni ellenkezni, ha már huszonkét évig csendben tűrtem, akkor szemtől szembe nem teszek keresztbe neki. Éppen ezért döntöttem úgy, hogy lesz ami lesz alapon beosonok a dolgozószobájába. Egész nap azon filozofáltam, hogyan vigyem ezt az egészet véghez, viszont mindig az lett a vége, hogyha nappal osonnék be hozzá, akkor megtalálna, vagy ő vagy más. A terv tökéletesítése érdekében úgy döntöttem, hogy megosztom az aggályaimat ezzel az egésszel kapcsolatban Alina-val is. Elmondtam neki a lehetséges terveimet és azt is, hogy egyedül nem tudom megcsinálni, mert szükségem van valakire aki helyettem is figyel Alder nagypapájára. Végül arra jutottam, hogy esetleg altatót kellene csempészni az esti italába a minél csendesebb és mélyebb álom érdekében. Nem megölni akarom, csak elaltatni, éppen ezért figyeltem arra, hogy a teájába kerüljön mindez. Hogy a túl buzgó settenkedésemből a vacsoránál Frida bármit is észrevehetett? Nem tudom.

Éjfél környéke lehetett vagy már el is múlt, amikor nagy sunyin kifordultam az ágyamból és egyenesen Alina szobájához mentem. Halkan megkapartam az ajtófélfát, ez volt ugyanis a megbeszélt jelünk, mintha valami macska lennék, mert az ajtó kopogtatás lármásabb. Legalábbis szerintem. Nem tudom mennyire hallotta meg, de ha ő nem is akkor a kis Puffancs gondolom felveszi a harci alakzatot és jelez Alina-nak, hogy valami nem stimmel odakint és nézzék meg vagy legalábbis Alina nézze meg. Bár ha most Puffancs is a legszebb álmát alussza ahogy annak rendje s, módja lenne, akkor sajnos semmit sem tehetek, mint várni idekint.
Megéri várni, már csak azért is, mert túl nyugtalan vagyok és ha eddig sikerült valahogyan veszteg maradni és türelmesnek lenni, akkor az a néhány perc amíg megtudom az igazságot ezzel az egész helyzettel kapcsolatban, máris nyugodtabb leszek, azt hiszem.
Legalábbis ezt remélem a ma esti akciótól. Ha Alina kinyitja a szobája ajtaját akkor csak nagyon halkan szólalok meg.
– Bocsi, hogy ilyen későn jöttem, meg akartam várni amíg a nagyapád tényleg elalszik. – motyogom csendesen. Hogy esetleg Frida is így tesz, azt nem tudom, viszont nagyon remélem, hogy igen.
– Készen állsz? Menjünk is! – ha igennel válaszol, akkor el is indulok az apám irodája felé. Már tényleg csak néhány lépés választ el az igazságtól.

Nick & Alina

lapvetően jó gyereknek tartottam magam. Nem lázadtam, nem feleseltem - annyit - és még csak veszélybe sem sodortam magam. Vagyis… tizenhat évesen ellátogattam egyedül a Zsebpiszok közbe, hogy felkeressem a drogos apámat, most pedig éppen feltúrtam a szekrényem az összes fekete ruhám után, hogy kiválasszam melyikben lenne a legideálisabb betörni a nagyapám irodájába. Ezek mellett valójában, még mindig jó gyereknek tartottam magam, lévén mind a két határozottan megkérdőjelezhető cselekedetre szükség volt.
Egy éve tudom kellett, hogy ki az apám, most pedig tudnom kellett, hogy nagyapa miért viselkedett úgy, mint a bigott aranyvérűek és ígérte oda Nicket egynek. Persze, voltak neki furcsa dolgai, de hát már öreg volt, ez ember elnézte, ez azonban több volt, mint furcsa. Rá egyáltalán nem jellemző, kicsit OOC, ahogy akkor fogalmaznék, ha csak egy egyszerű regényszereplő vagy darab lett volna, nem pedig valós személy, akivel egy fedél alatt lakom, amikor éppen nem a suliban vagyok. Márpedig az irodalom már csomószór bebizonyította, hogy akkor, amikor ilyenek történtek, mindig volt valami a háttérben.
A prefektusi jelvényem tettem volna rá, hogy így volt.
Ezért is lelkesedtem irreálisan - no meg az izgalom faktor miatt -, hogy Nickkel fogjuk magunkat és nemes egyszerűséggel betörünk az irodájába. Persze, a terv sok buktatót rejtett, például fennállt annak a veszélye, hogy lebukunk. Hiába nem volt anya és nagyapa viszonya túl fényes, biztos voltam benne, hogy egy ilyen akció miatt a következő év elejéig egészen biztosan szobafogságba kerülük. De Nick is, hiába múlt már el 22 éves is.
Éppen az utolsó simításokat végeztem a kémszerkómon, ami egy fekete garbóból, egy fekete nadrágból és egy what a surprise, fekete cipőből állt, amikor kopogást hallottam.
A titkos jelet.
Pillanatok alatt húztam még egy-egy csíkot az arcom két oldalára, majd felnyaláboltam a kávé színű kisállatomat, aki bár inkább aludt volna, de szükség volt rá, majd már nyitottam is az ajtót.
- Semmi baj - suttogtam a sötét folyosón. - De mindig úgy beszélsz róla, mintha csak az én nagyapám lenne és nem az apád - szusszantottam, noha meg tudtam érteni. Ha velem akartak volna anyáék hasonlót csinálni, egészen biztosan állati dühös lettem volna. Tuti elkezdtem volna Fridának és Gilbertnek szólítani őket. - Végül adtál neki altatót vagy egyszerűen a szerencsére bíztad? - érdeklődtem, miközben óvatosan, nehogy anya, nagyapa vagy Bertie felébredjenek, behúztam magam mögött a szobám ajtaját. - Apropó - állítottam meg Nicket - a hajamról egy szót se, fekete volt a cél, de ez lett belőle - dobtam hátra a vörös tincseket - , de legalább világosabb mint a szőke - hiszen ez is valami, kevésbé világlik ki a sötétből, így ezt, a szőkével ellentétben nem kellett a fejemen helyet kapó fekete sapka alá gyűrni. Nem mintha szükség lett volna sapkára, vagy éppen kesztyűre, de mind a kettő volt rajtam. Előbbi nem tudom miért - jól mutatott? -, utóbbi azért, hogy ne hagyjak ujjlenyomatot.
A kérdésére csak egy bólintással jeleztem, majd követtem őt csendben, óvatosan, lábujjhegyen egészen a célig, vagyis az irodáig. Naiv, reménykedő módon megpróbáltam megpróbáltam kinyit, ám az ajtó akadt, zárva volt. Persze számítani lehetett erre, de azért sokkal egyszerűbb lett volna így.
- Szerinted egy egyszerű Alohomora segít vagy drasztikusabb módszerekre lesz szükség? - kérdeztem, bár nem tudtam pontosan mire is gondolok drasztikus megoldás alatt. Azért törni, zúzni csak nem kellett volna. Azt hiszem, nem volt elég pénzünk ahhoz, hogy kifizessük a törött ajtó javíttatását, ha lebuknánk. - Amúgy, ha már itt vagyunk, pontosan mit is fogunk keresni?  Azt értem, hogy valami, aminek köze van Yordmoonékhoz, nem vagyok hollóhátas, de ezt még én is felfogom, úgy értettem, azon belül. Gondolsz valami konkrétra vagy csak próbálkozunk vak tyúk is talál szemet, adott esetben nyomot alapon?

Alina & Nicholas

Tudom, hogy nem kellett volna belekevernem őt, de ha nem teszek így akkor minden bizonnyal megérezte volna és én lettem volna kérdőre vonva, amiért kihagytam őt a jóból. Oké, elismerem, hogy ez az egész egyáltalán nem jó és valószínűleg egyáltalán semmi jó végkimenetele nem lesz. Egyrészt mert ha rájövök mi ez a titok, akkor akármennyire nem fog tetszeni, de szóvá fogom tenni a nemtetszésemet a dologgal kapcsolatban. Másrészt nem egy árucikk vagyok! Ami biztos az az, hogy nem akarok csak úgy zokszó nélkül belemenni ebbe az egészbe, tudni akarom mi van az egész hátterében.
Nem hagyom annyiban az egészet, mert nem akarom túlságosan elkötelezni magam valaki mellett, akivel nincs meg a közös hang, akivel nem tudok egyről a kettőre jutni és akit tényleg kikészítenék a szokásaimmal, olyannyira, hogy egy életre elege legyen mindenkiből is. Na ezt akartam én megakadályozni még amíg lehet. Hogy ennek az egésznek milyen következményei lesznek? Egy cseppet sem érdekel, ha végre fény derül az igazságra, amit olyan mélyen eltitkol előlem az apám, hogy nem tudom kifürkészni a miértjeit. De ha közbe lépek, akkor esetleg igen, mondjuk valamilyen úton-módon. A mostani is ilyen közbelépés, csak nekem itt van segítségnek Alina.
Amikor meglátom őt a kémszerelésében, majdhogynem elnevetem magam, de nem teszek így inkább magamban tartom, nehogy megsértődjön ezen, mert egyáltalán nem az a célom, hogy megbántsam az egyetlen személyt, aki most mellettem áll az úgymond rosszban is. Ehelyett inkább a megjegyzésére reagálok.
– Az a férfi akit én ismerek az apám személyében nem tesz ilyet a fiával ilyesmit. – magyarázom egy kicsit csalódottan, lecsüggesztett fejjel, de aztán hirtelen fel is derültem, mert az altatóra került a szó.
– Így van, nem hagytam semmit sem a véletlenre. Mondjuk az édesanyádat megkíméltem tőle, így utólag belegondolva, talán neki is kellett volna adnom? – így visszagondolva talán, de ki tudja, belőle hamarabb kinézem, hogy észrevegye a turpisságokat, mint az apám és ha rájön, hogy én tettem… mert miért tette volna ugyebár más, akkor kicsinál.
Szerintem most nagyon örül a szerencsétlen helyzetemnek és az csak hab lenne a tortán, ha valami miatt megmutathatja a benne szunnyadó anyaoroszlánt nekem s, az évek során felgyülemlett feszültséget végre levezethetné egy szempillantás alatt… rajtam.
Nem vagyok gyáva, de tudom a határaimat. A határt köztem és a nővérem között, amit nem érdemes átlépni. Túl nagy a bírság, amit fizetni kell érte. Képletesen mondva persze.
– Ne aggódj Alina, ez a hajszín is tökéletesen áll rajtad. – nyugtatom meg őt arról, hogy minden rendben van így is. Végső soron nem fog összeomlani a világ egy ilyen apróság miatt.
Csendben és a lehető legkörültekintőbben haladtam s, követett Alina el egészen az apám irodájáig. Ám sajnos az ajtó zárva volt, végső soron, nem is értem miért reméltem azt, hogy nyitva lesz?
– Tegyünk egy próbát az Alohomora-val. Ha nem jön be, akkor betöröm az ajtót és megReparozom az ajtót ha szükséges lenne rá. Tudsz esetleg jobbat? – persze hiába beszéltem az ajtó betörésről valószínűleg nagyon halkan nem tudnám véghez vinni a felgyülemlett energia miatt ami abból fakadt, hogy már nagyon meg akartam tudni mi folyik a háttérben.
– Bármi, ami utalhat rám és a Yordmoonokra, szerződés, valami számla a kiadásokról, ha megvan az esemény vagy határidőnaplója az még jobb lenne, hátha lejegyzett valamit. Komolyan akármi. – mondom határozottan, abban reménykedve, hogy tényleg találunk valamit, bármit de tényleg.

Nick & Alina

em mondtam ki ugyan hangosan, de az arcomra volt írva, hogy egyet kell értsek Nickel. Az a nagypapa akit én ismertem - mi ismertünk -, nem olyan férfi volt, aki csak úgy, egy egyezség érdekében odalökte volna a fát egy előre elrendezett házasságra. Főleg nem úgy, hogy félvérek voltunk mindannyian. Persze voltak hibái, de nem ezen a téren. Anyának is hagyta, hogy a túladagolás után nálunk marasztalja Bertiet, holott ezt nem lett volna muszáj. Az ő háza volt az ő szabályaival, akármennyire is házsártos tudott lenni, szerintem senki sem hibáztatta volna akkor, ha nemet mond. Főleg anya múltjának az ismeretében nem. Még sem tette.
Az pedig, hogy valójában milyen gyakran különböztek össze az apámmal már csak azon is, ha éppen egyszerre szívták ugyanazt a levegőt, már egy teljesen másik lapra tartozott. Ami itt fontos volt, hogy biztosan kellett legyen valami fontos és titkos a háttérben, legalábbis szerettem volna ezt hinni és nem egy hatalmasat csalódni nagyapában.
- Ez egy jó kérdés - méláztam el, anya szobája felé pillantva. Nem tetszett az ötlet, hogy nagyapa mellett ő is altató főzetet kaphatott volna, mégis megértettem Nicket és azt, hogy ez most milyen fontos is volt számára. - Szerintem rendben lesz, a napokban sok munka volt az új darab jelmezeinek utolsó simításaival. Nem hiszem, hogy felébredne - ráztam meg fejem és reméltem, hogy sikerült határozottnak, hovatovább: biztosnak tűnnöm a dolgokban, mert amúgy nem voltam az. Igazat mondtam, az elmúlt napokban tényleg sok tennivalója akadt, én pedig igyekeztem neki segíteni, ahogy csak tudtam, bár komolyabb varró tudás híján inkább voltam láb alatt, mint szolgáltam valós segítségként.
- Köszönöm - mosolyogtam rá hálásan -, de azért a jelen akcióhoz a fekete azért jobban menne - engedtem meg magamnak egy újabb fintort, nem pedzegetve a témát, hogy azon a szinten, ahol a metamorfmágiában tartottam, már igazán nem kellett volna ilyen bakikat elkövetnem. Noha semmi sem múlott rajta, igazából. Nem egy vizsga volt ez, egyszerűen csak…. csak valamit, amit nem kellett volna csinálnunk, mégis megtettük. Lehet Merlin így akart nekem - nekünk? - üzenni, hogy lépjünk inkább hátra és ne bolygassuk a dolgot? Lehet, de ez egyikünket sem érdekelte. Azt hiszem, hogy ahhoz túlságosan Scamanderek voltunk mind a ketten. Na meg, ha Newt nagypapa mindent is úgy csinált volna, ahogy mondják neki, Grindelwaldot sem picsázzák el soha.
Biztosan a vérünkben volt az, hogy tilosban járunk, talán ezért is jutottunk el gyorsan, mégis a lehető legnagyobb csendben az irodáig. Ami - dobpergés - zárva volt. Mivel mindig utólag okos az ember, most - nyilván utólag - azt mondom, hogy le kellett volna nyúlni valahogy és valamikor nagyapa kulcsát. Például vacsora közben. Akkor biztosan nem figyelt rá. Talán még Kormi is megcsinálta volna nekünk, ha kellően sok és kellően drága kaját ígérek neki.
- Nem, sajnos nincs. Tégy, ahogy jónak látod - végül is az ő élete volt, most a tét, nem a enyém. Még ha nem is konkrétan, csak átvitt értelemben. - De ha nem működik az Alohomora, biztos betörni a legjobb ötlet? Nem túl hangos az? - aggodalmaskodtam. Nem mintha féltem volna a lebukástól, benne volt a pakliban, egyszerűen csak nem ilyen hamar képzeltem el, anélkül, hogy bármi értelme is lett volna az egésznek.
- Rendben vettem. Akkor naptárak, határidőnapló és Yordmoonék. Szerinted - haboztam egy kicsit -, tényleg át kell nézni a számlákat is? - az valahogy olyan furcsán festett volna. Mintha konkrétan arra keresnénk bizonyítékot, hogy nagyapa eladta Nicket, nem csak egyezséget kötött vagy valami ilyesmi.

Alina, Frida & Nick

Kétségeim voltak az egész szervezkedés miatt, amit a hátam mögött intézett el az apám. Nem akartam csalódást sem okozni neki, mert ismertem őt, tudtam milyen, hogyha valaki ellent mond neki. De nem hagyhattam, hogy tönkre tegye az én elképzeléseimet is. Lehet, hogy neki most csak egy eszköz voltam, ám semmi esetre sem szerettem volna most összeházasodni sem pedig jegyességbe lépni valakivel akit nem szeretek. Felsóhajtok, amikor megjegyzi a kérdésemre, hogy tehettem volna fel neki ennél egy sokkal könnyebb kérdést is, persze nem így mondta, de valahol igaza volt Alina-nak. Majd figyelni fogok, hogyha kell, csak az a baj, túl nagy bennem az indulat és a tenni akarási vágy, hogy ilyesmire is figyeljek még.
– Reméljük túl fáradt lesz ahhoz, hogy a zajokra felriadjon. Végtére is, ki akarna betörni egy színházi igazgató irodájába rajtunk kívül? – csupán költői kérdésnek szántam a végét, valamiért senki mást nem láttam olyan bolondnak, mint magamat, hogy ilyet tegyen. A szó szoros értelmében azonban én sem voltam betörő, csak rá akartam jönni valamire és ebben Alina segítségét is kértem. Ilyen egyszerű az egész. Az anyja valószínűleg fellógat valahová, ha rájön nem hagyom aludni a lányát, de az információkért cserébe még Frida haragját is bevállalom, kerül amibe kerül. Úgy is tudom nagyon jól, hogy nem vagyok a szíve csücske. Kétlem, hogy ezen bármit is tudnék változtatni.
Megpróbálkoztam az Alohomora-val, de az ajtót meg se hatotta. Vajon az öregem tett rá valami varázslatot, hogy egy bizonyos szót kiejtve lehet ide bejutni? Ravasz. Akármi is legyen a háttérben, iszonyat ravasz lépés volt ez tőle. De nem féltem magam. Abban reménykedve, hogy esetleg a nővérem a legszebb álmát álmodja és még véletlenül sem riad fel a zajokra felkészültem, hogy nemes egyszerűséggel berúgom az ajtót. Így esett meg az is, mély levegőt vettem és minden erőmet az ajtóra koncentráltam. Nem lesz ez egy legényálom, már most látom, de egy-két-három rúgásból reméltem, hogy csak kinyílik az az átkozott iroda ajtó.
– Áh ez… nagyot szólt. De legalább nyitva az ajtó. – próbáltam derűlátó lenni és nem figyelni Alina intő szavaira, hogy találhattam volna szebb és más megoldást is erre az egész akcióra. Mindegy.
– Fogalmam sincs. – ugrándoztam egy kicsit azon a lábamon amivel berúgtam az ajtót, hogy visszatérjen belé az élet és beljebb kerülhessünk az irodába.
– Menj nyugodtan előre, mindjárt jövök én is. – csak újra érezni akartam a lábam és ha ez megvolt akkor csatlakoztam Alina-hoz.
– Sajnos nem tudtam az öreg gondolataiban kutatni, ahhoz, hogy enélkül rájöjjek a turpisságára szóval jobb ha… – mindent megnézünk lett volna a mondatom vége, hacsak nem történik valami váratlan.