Tündéri keresztszülő

Alig vártam, hogy eljöjjön a reggel hat óra. Willow néni mindig akkor kel és én ott akartam lenni, mikor felkel. Egész éjszaka forgolódtam, nem tudtam aludni, folyamatosan cikáztak a gondolataim. A szemem karikás volt, ki tudja, mióta nem aludtam már ki magam, nem baj, majd hátha ma kialszom magam, amikor válaszokat kaptam. Azt hiszem, hogy túl türelmetlen vagyok egyes dolgokban.
Fél hatkor elszántam magam, kikeltem a meleg ágyikómból, összeszedtem magam, sminket vittem fel az arcomra. Csak a köntösömet kaptam fel magamra, Willow nénihez nem kellett kiöltöznöm. Valószínűleg ő sem lesz jobb állapotban, mint én, de én nem bírom ki smink nélkül mostanában. Kicsit fura ez, de mindegy. Így már nem néztem ki úgy, mint egy zombi. Ha az ágyból kikelt állapotomban lát meg szegény Willow néni, szerintem elviszi a reggeli szívroham vagy az ijedségtől megáll a szíve. Pedig még elég fiatal. Talán nem kéne ennyit dramatizálnom az életemet.
Hat óra nulla nulla perckor kopogtam be az ajtaján, egy időben az ébresztőjével. Tudom, hogy nem számított rám, de muszáj volt beszélnem vele. Egy darabig dörömböltem az ajtón, mire beengedett. Ideje is volt, kezdtem nagyon fázni köntösben a folyosón, annyira nem volt vastag, olyat még nem vettem.
Vigyorogva néztem Willow nénire, akit már egy hete nem látogattam meg. Többnek tűnt, hiányzott is, de sok volt a tanulnivalóm. Meg hát felpörögtek az események is és én mindent el akartam mondani neki.
-Szép jó reggelt Willow néni, remélem felkeltettelek! -szemtelenül vigyorogtam rá, de tudtam, hogy nem tud rám haragudni, imádott engem. Meg amúgy én is őt.
-Hoztam volna neked valami apróságot, de nagyon nem volt ötletem, tele van a fejem... Annyi mindent kell neked mesélnem, képzeld, megy a suli, történnek a dolgok, asszem kezdek beleszeretni valakibe, közben tanultam új varázslatokat... -hadartam, nem tudtam, mennyit ért meg belőle, de úgy tűnt, hogy figyel, miközben én még mindig az ajtajában álltam. Mindent meg akartam vele beszélni, mindenről akartam, hogy tudjon. Willow néni kicsit olyan számomra, mint egy napló. Jó, ez elég furcsán hangzik. Ő az én drága keresztanyám, akihez bármikor fordulhatok.
-Apropó Willow néni, nem tudod, hogy mi van Neville-lel?