Wendy napja jól indul, minden a szokásos kerékvágásban zajlik, felkel kora reggel, hogy a konyhába menjen és készítsen valami reggelit a Gazdának, meg mellé csinál egy csésze teát, mert a kávé nem olyan egyszerű, mint hitte, a vízbe hiába tesz port, valahogy nem akar összeállni, úgy mint a tea, amibe tealevelet tesz, meg egy kis cukrot és citrom levét. Próbálta már Wendy a kávéba is a citrom levét, de nagyon rossz íze lett tőle, nem aratott vele nagy sikert, inkább maradt a teánál. A mai reggelen felvert tojásban mártogatja Wendy a kenyeret, hogy utána serpenyőbe téve várja, hogy ne legyen olyan folyós a kenyér, majd fordít rajta és tálalja is a Gazdának. Pár napja hallotta egy másik házimanótól Wendy és ha jól emlékszik, akkor így kell csinálni, de ahogy egyre jobban le akarnak égni a serpenyő aljára a kenyerek, már szinte biztos, hogy valamit elrontott, de talán még így is jó íze lesz. A Gazda távozása után Wendy előveszi a jegyzetét, ami rajzokból áll, mivel nem tud írni és olvasni, hol és mikor is tanult volna ilyesmit ugye. Ma megy vásárolni Wendy, ezért szépen kifésüli a hajacskáját és összefogja a szokásos módon, majd felöltözik. A ruhákat Wendy maga vette magának, a keresetéből, mert itt kap pénzt a munkájáért, elvégre a rendes helyen fizetést kapnak a dolgozók. Eleinte nem merte átvenni a fizetségét Wendy, mert félt, hogy ezzel akarja őt lerázni a Gazada, de nem így történt, szóval van két ruhája, egy otthoni és amibe kimozdul, sokkal kényelmesebb, mint a rongyok, amikben a többi házimanó járkál. Így könnyebben barátkoznak Wendyvel, mert emberibb a társainál külsőre. Tehát Wendy elmegy vásárolni, a kandallón át közlekedik hop porral és már ott is van a varázslók mágikus piacán. Szeret itt lenni Wendy, mert annyi minden van itt és az sem hátrány, hogy van egy kis knútja, amit elkölthet. Először persze a Gazda által kért listán szereplő dolgokért indul Wendy, majd hazafelé saját részre vesz pár szál rózsát, hogy majd elülteti a kertben, ha megnő szépséges lesz és ad egy kis színt a birtoknak, ami óriási és ijesztő is kicsit. Hazaérve Wendy kipakol mindent és kimegy a konyha előtti kerti részbe, hogy a földbe szúrja a vásárolt rózsákat, majd mint aki jól végezte dolgát vissza is szökkenget a házba, hogy neki lásson takarítani. Ezzel eltelik a fél napja is Wendynek, így kevesebbet kell várnia a Gazdára, hogy hazaérjen és várja a parancsait, hogy kiszolgálhassa. A könyvtárban kicsit megáll és az egyik könyvespolcról lepakol, hogy könyvekből építsen egy várat a Gazda asztalán, biztos örülni fog neki, elvégre Wendy nem hagyja porosodni a polcon ezeket, hanem alkot belőlük. Olyannyira belejön Wendy, hogy a dohányzóasztalra is épít egy kígyót, ami annyiból áll, hogy tekeregnek a könyvek és úgy vannak egymásra téve, hogy alul egy, rajta kettő, azon három, majd kettő és egy. Wendy nagyon büszkén áll fel a műremek mellől és még bólint is, hogy jó munka volt, ezt jól kitalálta, még térbeli is lett. Vidáman kacarászva ugrál a bejárat felé, az óramutatók szerint, körülbelül bármelyik pillanatban hazaérkezhet Xal'godan Gazda.
Vendég
Hétf. Nov. 23, 2020 12:39 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
H
ullafáradt vagyok. Az utóbbi napokban annyi munkám volt, hogy az evésen és a pár órát átölelő alváson kívül nem is jártam haza, így érthető, ha ezek a pillanatok tartották bennem a lelket. Egy egész hétvége nyugalomban, munka és kötelezettségek nélkül, elbújva a norvég birtokom mélyén, ott, ahol a madár sem jár. Csak élvezni, hogy addig aludhatok, ameddig nem szégyellem, hogy nem kell sietni az ebéddel, hogy végre folytathatom a könyvem, vagy csak egyszerűen bámulhatok ki a ködös tájra a párás ablakon át egy szivar társaságában, bűntudat nélkül. S végre elérkezett ez a pillanat... A semmittevés csodás napjai! A birtok kapujához érkezem, onnan sétálok tovább az apró kövekkel borított úton zsebre rakott kézzel, mikor is ismerős vörösség kerül a látóterembe. Lassan lépkedek a halott rózsákhoz, melyek kétségbeesetten lengedeznek a szélben. Wendy nehezen érti meg, hogy itt nem csupán nem nőnek virágok, de semmi sem marad meg, amivel ő próbálkozik. Színt a komor aurába? Egy ideje már nálam dolgozik házimanóként, de még nem sikerült neki elmerülnie ebben a komor vidékben, s meglátni annak a szépségét. Hiába, van, akinek ez a hely sosem lesz szép. Én azonban egyből jobb kedvre derülök, mikor végre belépek az ismerős ébenfából készült ajtón, s kellemes meleg és félhomály fogad odabent. Olyannyira vágytam már erre a hétvégére, hogy jelenleg másra sem tudok gondolni, csak arra, hogy kiterülök az ágyamon és bűntudat nélkül alszok egy hatalmasat, ha már szép lassan úgyis beköszönt az éjszaka. S mivel a gondolataim máshol járnak, így kis híján rálépek a házimanómra, ki már ott toporog az ajtóban. - Wendy! Hányszor mondjam még el, hogy ne legyél a lábam alatt? Egyszer rád fogok lépni komolyabban, és akkor majd sírhatsz! - emelem felé az ujjam haragosan, ám ez hamar elúszik a vonásaimról. Fáradt sóhajjal lököm le magamról a kabátot, s akasztom a bejárat melletti fogasok egyikére. Wendyt nem egy egyszerű, ostoba szolgának tartom, ezért sem kérem arra, hogy másszon fel és akassza fel a kabátomat helyettem. Az ilyen apróságokat talán még meg tudom én magam is csinálni... - Mit eszünk ma? - csapom össze tenyerem lelkesen, s már keresem az illatfoszlányokat a levegőben. A vacsora gondolatára a gyomrom is megkordul halkan, hiszen most jut eszembe, hogy még az ebédemből is csupán egy kanálnyira futotta. Ott is hagytam az asztalomon, remélem Lilly volt olyan jó, hogy kidobta a francba... - Készíts elő mindent, én is mindjárt jövök. - utasítom, azzal megindulok a dolgozószobámba, mely lényegében egy könyvtárként is funkcionál, hogy lerakjam a nálam levő papírokat, s a hétvégére teljes búcsút mondjak ennek a helyiségnek. Azonban amint belépek, kénytelen vagyok elereszteni a levegőben egy mérges sóhajt. - Wendy! - üvöltöm el magam. - Mi ez itt? - mutatok a könyvkupacokra, melyek között bizony régi és értékes írások is megbújnak. Fogalmam sincs, hogy mit művel ez a manó a távollétemben, de legalább lehetne annyi esze, hogy elpakol maga után. Hát, most nem volt...
Vendég
Hétf. Nov. 23, 2020 5:32 pm
Gazda & Wendy
Wendy már ott toporog az ajtóban, hogy fogadhassa a Gazdát, aki kis híján rá is lép. Wendy annyira megörül a Gazdának, hogy nem tud nyugton maradni, mindig rohan oda hozzá, végre nincs egyedül itt ebben a nagy házban. - Bocsásson meg Gazda, Wendy csak nagyon örül, hogy hazatért. Wendy nem haragudna, ha Gazda rá lépne, Wendy megérdemelné, hogy fájjon neki. - Amíg a kabát a helyére kerül, addig sem tétlenkedik Wendy, teszi is a papucsot Xal'godan Úr lába elé és kisegíti a cipőjéből a lábát, hogy csak átlépjen a fekete egyszerű papucsába és sétálhasson is tovább. Közben Wendy tud figyelni a kérdésre is, hogy mit főzött mára és nyitja is a száját, hogy válaszoljon. - Húsos rakott tésztát csinált Wendy, még a sütőben van és meleg, remélem ízlik majd Gazdának! - Egész héten alig látta a Gazdát Wendy, szóval most igazán ki akart tenni magáért és nincs is jobb módja, mint egy laktató, bőséges vacsora. - Rendben, Wendy megy és megterít Gazdának! Milyen italt kér a vacsorához a Gazda? - kérdi Wendy, miközben elindul, hogy a terítéket kitegye az étkezőasztalra. Wendy nem tudja, hogy milyen italhoz milyen pohár illik, ám abban biztos, hogy melyik néz ki jól a Gazdája kezében, ezért borospoharat készít ki és amennyiben kapott választ, hogy mit inna, akkor le is megy keresni egy üveget, amit felvihet. Mivel olvasni még mindig nem tud, ezért csak azt viszi, ami a kezébe esik, már ha nem aszerint kéri a Gazda, hogy mi található az üveg címkéjén. - Jövök Gazdám! - Wendy csak úgy rohan a dolgozószoba felé, a denevérszerű fülei csak úgy lobognak és ahogy megérkezik nem tudja, hogy most ennek örül Gazda vagy sem, így nem mer mosolyogni. - Wendy csinált a Gazdának egy kígyót és egy várat a könyveiből, mert Wendy úgy gondolta, hogy így jobban tetszik majd a Gazdának, hogy nem katonásan sorakoznak a polcon és porosodnak, amit persze Wendy nem hagy, mert mindig letörölgeti a könyveket. - Wendy fülei lekonyulnak, ilyet akkor csinál, amikor bizonytalan, Wendy csak jót akart és ártatlan néz fel a Gazdára, hogy most ezzel rosszat csinált-e, mert akkor bizony meg kell büntetnie magát és a falba fogja verni a fejét két egész percen át. A dolgozószobában történtek után viszont eszébe jut a vacsora Wendynek. - Gazda! Ki fog hűlni a vacsorája, igyekezzünk, Wendy nem szeretné, hogy miatta hidegen kelljen ennie Gazdának! - A könyveket majd visszateszi a polcokra, bár fogalma sincs, hogy voltak sorrendben, mert akkor ez még nem volt fontos Wendynek, amikor formákat épített belőlük. A vacsora kivételesen jól sikerült és Wendy büszke magára, már az illatán érzi, hogy ez jó lesz, sőt, miután szedett gazdának, utána Wendy is megkóstolta. Ezt fel is kell jegyeznie Wendynek, hogyan készítette ezt, hogy máskor meg tudja ismételni, így bele is rajzolja a kis füzetébe, amibe a recepteket gyűjti. - Előkészítsem a fürdőt Gazdának? - Lépked oda Wendy a Gazda mellé és néz fel rá azokkal a nagy zöld szemeivel. Most Wendy nagyon a kedvében szeretne járni a Gazdának, de a napi rutinfeladatokat is el kell látnia. Talán, miközben készíti a fürdőt, akkor eszébe jut majd Wendynek valami, amivel feldobhatja a fürdőt, vannak habfürdők és olajak, amiket a fürdővízbe önthetne. Ezeket Wendy itt találta, bontatlanul és porosan, nem tudja ki használhatta, de hallott róla, hogy ez jó dolgok.
Vendég
Szer. Nov. 25, 2020 3:26 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
N
éha magam sem értem, hogy miért fogadtam fel egy ilyen kis idegesítő szerencsétlenséget, ám amint belépek a komor birodalmamba, s meghallom azt a hatalmas, halott csendet, egyből rájövök. Ez a kúria a családi kúriánk volt régen, számtalan szobával és helyiséggel, s bár régen voltam gyermek, még néha most is hallom a kísérteties visszhangokban a régi nyüzsgést, mely átjárta ezt a házat. Lehet, hogy sokszor volt benne kínkeserves üvöltés és halálhörgés... De mégis volt itt élet. Most pedig csak magam vagyok egyedül ezekre a hatalmas szobákra és üres folyosókra, melyeket nekem nincs kapacitásom rendben tartani, s mivel nem akartam, hogy egy kísértetjárta, pókhálós lakká változzon, így hát felfogadtam egy buta kis társaságot. Aki annak ellenére, hogy sokszor láb alatt van és idegesítő, végül is elviselhető. - Az attól függ, hogy ízlik-e, hogy nem kevered-e bele megint ezt itt. - lehajolva meggyűröm az egyik kontyot, amit a feje tetejére csinált, jelezve, hogy nem szeretném megint a torkomból kihúzni a szőke hajszálait. Wendy néha rosszabb, mint egy embernő... - Bort. - vágom rá kérdezés nélkül, mikor belebújok a papucsomba. Itthon azért nem vagyok olyan elegáns, mint a külvilágban, én is csak egyszerű ember vagyok, aki szereti a kényelmet, s aki semmi pénzért sem engedne be ide egy idegent. Ez a hely szent és sérthetetlen. Illetve majdnem. - Abból hozz, amin egy fehér kolostor van. - magyarázom neki, miközben megindulok a dolgozószobám felé. Tisztában vagyok vele, hogy Wendy nem tud olvasni, így kár is azzal próbálkoznom, hogy kimondom annak a bornak a hosszú, francia nevét. Minden bizonnyal az lenne a válasza rá, hogy “egészségére”, mert azt hinné, tüsszögtem. Igazán különleges darabról van szó, egészen egyedi aromával, mely egy Atlas nevezetű őrült szerzetes nevéhez fűződik. És még történetük is van a kortyoknak... Mielőtt azonban elmerenghetnék, feltűnik az a bosszantóan nagy könyvkupac, melynek az elkövetője meg is érkezik mellém. - A könyveknek a polcon a helyük. Mondtam már ezerszer, hogy ne itt játssz, ha unatkozol! Menj le a pincébe, ott biztosan akad pár patkány. Most pedig rakd őket vissza a helyükre, de gyorsan. - utasítom őt ellentmondást nem tűrően, amíg a saját papírjaimat rendezgetem. Egy a zsebembe gyűrt jelentkezési lapot is egy pillanatra szemügyre veszek, de igazából el sem kell olvasnom azt, hogy tudjam a választ rá. Egy pillanat alatt hát megidézem a patkányomat, az apró patrónust, mely elviszi rögtön Alishához az üzenetet: engedélyeztem a magánórát. - Menjünk hát. - dolgom végeztével és Wendy invitálásával megindulok az étkező felé, ahol egy hosszúra elnyújtott sóhajjal telepedek le a sötét, párnázott mahagóni székre. Az illatok valóban különlegesek, s bár egyszerű ételről van szó, az egyszerű néha nagyszerű tud lenni. Mikor szed nekem, eléggé vontatottan és lassan kezdek el enni, de nem azért, mert rossz lenne, hanem mert ki akarom élvezni, hogy végre nem kell sehova sem sietnem. - Egy hatalmas, forró fürdő... Készítsd! - rám fér már a relaxálás, bár túlságosan sokáig úgysem fog tartani. A vacsora utáni bágyadtság és a fürdő gőze minden bizonnyal hamar álmot varázsol majd a szemeimre. - Wendy, van neked egy feladatom. - felelem, mielőtt még eltűnne. - Alisha Dawson. Keress róla nekem valami információt. - hiába nem tud írni és olvasni, biztos vagyok benne, ha nagyon akarja, akkor valahol azért tud kérdezősködni és nyomozgatni. Veheti ezt egy személyes küldetésnek is, legalább nem nekem kell foglalkoznom azzal, hogy mi a franc olyan furcsa abban a lányban.
Vendég
Pént. Nov. 27, 2020 10:03 pm
Gazda & Wendy
Wendy a hajához kap, nagyon szereti két kis kontyba összefogni a feje búbján a szőke tincseit és mint minden nőnemű, Wendy is kicsit érzékeny rá, hogy jól álljon a haja, elvégre ő egy jól tartott házimanó, aki nem hanyagolja el a külsejét. - Wendy nem keverte bele Gazdám, odafigyelt, hogy ne fogdossa sütés főzés közben a haját és ne igazgassa. - Bizony, Wendy egy pár ilyen eset után megtanulta, hogy a haja könnyen az ételben landolhat, volt olyan eset is, amit sose vallott be, de legelsőnél az étel mellett fésülködött meg Wendy, nem gondolt arra, hogy nem csak a földön köt ki a hajszála, ami kihullik közben, de a lényeg, hogy Wendy tanul a hibáiból. - Wendy megy is a borért - El is indul Wendy a pincébe, amikor még meghallja, hogy egy olyat keressen, amin fehér kolostor van. Csak bólint a Gazdának, majd folytatja az útját és odalent egy csettintéssel lámpást gyújt, amit visz magával Wendy. Ennyikéért még talán nem fogja megszólni a Gazda, elvégre látnia kell a palackokat meg a rajzot rajta. Eltart egy darabig, de megtalálja, amit keres és már rohanhat is vissza, mert a nevét hallja Wendy. Útközben a konyhában leteszi az üveget Wendy és a dolgozószobánál megállva már magyaráz is gazdának, hogy mi történt és mit ábrázolnak a könyvek. - Rossz Wendy, nagyon rossz házimanó, büntetés érdemel! - Ezzel a kijelentéssel megfogja az ajtófélfát és a fejét elkezdi beleverni Wendy, hogy fájdalmat okozzon magának és vezekeljen, amiért játszott a könyvekkel és nem hagyta azokat a polcon, a helyükön. - Buta, rossz Wendy! - Csak ezt ismételgeti vagy két percen keresztül, majd indul, hogy a helyére tegye a könyveket. A Gazda addig a saját papírjait rendezgeti, Wendy meg lógó orral és fülekkel teszi vissza a könyveket a polcra. Egyszerre csak négy könyvet kap fel Wendy, amiket egyesével tologat a polcra fel egymás mellé. A sorrendet, ahogyan alapból voltak, szinte biztos, hogy Wendy nem tudja reprodukálni, mert nem emlékszik már, mit mi után vett le építkezi és melyik oldalát készítette el előbb a várnak. De csak nem lesz baj belőle, reméli legalábbis Wendy, mert ezért még vezekelni fog. Már azon gondolkozik Wendy egy-egy szipogás közepette, hogy tudna a Gazda kedvébe járni úgy, hogy ne süljön fel megint a meglepetéssel. Szerencsére sikerül Xal'godan urat átterelni Wendynek az étkezőbe, hogy lenyűgözze a vacsorával, ami kivételesen jól sikerült. Wendy megáll az asztal mellett és felkönyökölve nézi Gazdát, ahogy nekilát enni és várja, hogy mi az ítélet az ételre. Persze Wendy nem maradhat úgy sokáig, mert nem azért hozta fel a bort, hogy ne öntsön belőle a Gazdának, valamivel ugyanis le kell öblíteni a falatokat lehet. A pohár bor is megérkezik hát Wendy által az asztalra, majd a saját javaslatára Wendy távozik, hogy fürdőt készítsen. - Wendy már megy is előkészíteni a forró fürdőt! - Wendy menne is, ám még kap feladatot, amit meghallgat, de csak pislog párat, majd szélesen elvigyorodik. - Wendy kapott egy nyomozós feladatot, Wendy használhatja a mágiáját a nyomozás közben? Ki az az Alisha Dawson amúgy és mi érdekli a Gazdát róla? - Wendy kicsit gyanakvón néz a Gazdára, még nem küldte el Wendyt soha, hogy nyomozzon bárki után is, reméli nem azért kell ezt csinálnia, mert a Gazdát úgy érdli, nem készült még fel Wendy arra, hogy ide bárki más is betegye a lábát a professzoron kívül. - Wendy megy előkészíteni a fürdőt! - A saját feladat eléggé feldobja Wendyt, így ha a Gazda gonosz lenne és elutasító a kérdésnél, azt sem venné fel, ugyanúgy szökken tovább lobogó fülekkel a mosdó felé, hogy meleg vízzel teleengedje a kádat, tesz bele Wendy egy kis illó olajat is, mentolos illatú, ami kicsit frissítő hatású, de nem túl erős. Egy kis habot is sikerül a habfürdősóval belecsempésznie, így Wendy elégedett a végeredménnyel és már csak a Gazda hiányzik. Elég sok ideig elvan az előkészületekkel, így meg sem lepődne, ha megérkezne Xal'godan Úr kiélvezni, amiért Wendyt ideküldte. - Wendy kész van, kellemesen forró a fürdő Gazdám! Szeretné Gazda, hogy Wendy megfürdesse? - Izgatottan ugrál Wendy a gazda mellett, mert ott nincs láb alatt. Amennyiben kap valami kinyújtott karú jelet, hogy segítsen vetkőztetni, úgy annak is nekilát, mert itt van mire felmásznia, hogy segíthessen, ha kell. Wendy szereti a Gazda testén a rajzokat, annyira érdekesek és mikor fürdethet, akkor a kezében lévő szivaccsal, mindig óvatos azokon a helyeken, nehogy ledörzsölje azokat a helyükről. Eddig elég kitartóak, azt megállapította Wendy, így egyre bátrabb. Viszont a fürdetésnél nem ér be a kádba a földről Wendy, mert nem olyan nagy teremtés, így egyik lábával, van, hogy megáll a gazda mellett és úgy folytatja. Wendy ilyenkor felhúzza a saját nadrágját a combján, hogy ne legyen vizes és úgy lépked óvatosan, nehogy hozzáérjen a gazdához a szivacsos kezén kívül más testrészével, mert az Wendy szerint nem lenne illő. Már ez is megtiszteltetés Wendynek, hogy néha megmoshatja a Gazdát. - Mit szólna a Gazda ahhoz, ha fürdés után Wendy megmasszírozná, lehet abba el is aludna Gazda, de másnap biztosan jól ébredne. - Még mindig van ötlete Wendynek, hogy kedveskedjen, a dolgozószobában okozott kellemetlenség miatt, ami miatt még este biztosan megbünteti magát, lehet a fiókját az ujjára csapja párszor majd, hogy ne pakolásszon le könyveket a polcról, csak a port törölje le róluk és ennyi, se több, sem kevesebb Wendy dolga velük.
Vendég
Kedd Dec. 01, 2020 9:49 am
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
W
endyn lenne még mit bőven csiszolni, hiszen eléggé ostoba és felelőtlen tud lenni, ám úgy voltam vele, mikor arra adtam a fejem, hogy házimanót szerzek magamnak, hogy fontosnak tartottam a külsőt. Lényegében ez az első három legfontosabb dolog közé bele is tartozott, hiszen ki akarna mégis a házában egy bamba, mogorva, ronda fejet bámulni? Wendy egy kivételes példány, s talán pont a külsejének köszönheti, hogy rá esett a választásom. - Megtanulhatnál írni és olvasni. Eléggé hasznos dolog. - felelem két falat közben Wendynek, aki úgy bámul rám az asztalra könyökölve, mintha valami bálvány lennék, holott egyáltalán nem várok el tőle csodálatot, s nem is azért fogadtam fel, hogy egy félelemben tartott szolgálóm legyen, aki issza minden szavam. Ellenben sokakkal én nem bánok vele rosszul, sőt, meg is fizetem a munkáját. - Bármit használhatsz a siker érdekében, csak a lány ne tudja meg. Alisha egy új diákom, s van benne valami nagyon furcsa, de nem tudok rájönni, hogy mi lehet az. Időm pedig nincs ilyen hülyeségekkel foglalkozni, úgyhogy ez lesz a te nagy küldetésed. - ami több szempontból is hasznos lehet, hiszen ezzel legalább lefoglalom egy kicsit Wendy unalmas perceit, így remélhetőleg legközelebb nem fogja felgyújtani a házat azzal a szöveggel, hogy olyan szépen lángol, nekem biztosan tetszene! - Igazából bármi érdekel róla. Bármi szokatlan, furcsa, nem hétköznapi dolog. Az unalmas információk nem foglalkoztatnak. - értem ez alatt, hogy mit dolgoznak a szülei, mit eszik reggelire, s hasonló dolgok. Feladom azért Wendynek rendesen a leckét, főleg akkor, ha az érzékeim most kissé félrevezetnek, s Alisha valójában egy teljesen normális, unalmas lány, aki mögött nincs semmiféle rejtély sehol. A vacsorámat közben már egyedül fejezem be, de nem is baj, jó egy kicsit belemerülni a konyha csendjébe a maradék korty borral. Az agytekervényeim zúgása szép lassan csillapodik, s hamarosan már teljesen eltűnnek belőlem a kötelezettségek okozta hajtás utáni stressz maradékai, és sokkal nyugodtabban, végre kényelmesen teli gyomorral lépkedek tovább a fürdő felé. Kérdésére bólintok, s most ki is élvezem, hogy kiszolgál, így hagyom, hogy levetkőztessen, aztán egy hosszúra elnyújtott sóhaj után lépek be a széles kádba, melynek széléhez húzódva élvezem egy kicsit a forró, illatos fürdőt, melytől még a gondolataim is teljesen elcsitulnak. - Egész hétvégén itthon leszek, úgyhogy holnap készíts egy nagy lakomát. Legalább három fogásosat. - adom ki halkan az utasítást, s hagyom, hogy a szivaccsal végigszáguldjon a testemen. Nem mintha én nem lennék rá képes, de most erre a hétvégére szerintem elengedek mindent. Elvégre megfizetem őt. Majdnem mindenért... - Masszírozni? Ez nem tudom, mennyire jó ötlet. Mióta tudsz te masszírozni? - ugyanis az nem csak abból áll, hogy alaposan meggyűr, mert az lehet kellemetlen is, kevésbé pihentető, vagy egy egyszerű simogatás is az ő apró kezeivel, amire viszont jelenleg nincs szükségem. De hát letesztelhetjük, hogy mennyire terjednek ki erre is a szolgálatai. - Ami a rózsákat illeti odakint... - hagyok némi hatásszünetet. - Mikor fogod megérteni, hogy itt nem terem meg semmi, amit nem mágiával szövök át? Halott ez a föld, Wendy. Mindig is az volt. - lehunyt szemmel beszélek hozzá, ám mielőtt még elfogna az álom, s belefulladnék a vízbe, inkább egy apró ásítás kíséretében kimászok, s hagyom, hogy szárazra töröljön. Némán, meztelenül lépkedek tovább a hálószobámba, melyben a vörös és fekete színek uralkodnak. Egy az egyben felmászok végül a bársonyos, ében paplanra, hasra vágom magam, s intek Wendynek, hogy jöhet. - Próbáld meg nem eltörni a gerincem. Még használnám. - nevetem el magam, azzal belefúrom az arcom a párnába. Így aztán tényleg nem fogok sokáig ébren maradni.
Vendég
Szomb. Dec. 12, 2020 9:50 pm
Gazda & Wendy
Wendy nagyon büszke, hogy egy professzor a Gazdája és néha megfeledkezik magáról Wendy és bámulja a Gazdát. Persze Wendynek van más dolga is, így nem marad sokáig az asztalon könyökölve, megy a borért és várja, hogy van-e valami óhaj-sóhaj, amire ugorjon és intézkedjen. Meglepődve pislog Wendy a nagy szemeivel a Gazdára, mikor kijelenti, hogy megtanulhatna olvasni meg írni, mert az hasznos. - Wendy magától nem tudja megtanulni ezeket és Wendyt nem veszik emberszámba még annyira sem, mint egy mugli ivadékot, hogy bárki megtanítsa olvasni meg írni. - Wendy maga mögött összefonva a karjait kissé kipirulva válaszol, mert Wendy szívesen tanulna ilyet, legalább tudna olvasni könyveket, amikkel tele van a Gazda szobája, talán nem is tartaná azokat porosodó felesleges tárgyaknak, amiket mindig csak le kell takarítani és csak nehezéknek jók. - Wendy igyekszik mindent megtudni úgy, hogy a lány tudomást se szerezzen róla. Wendynek vannak házimanó ismerősei, akik talán hallottak valamit róla. - Nincs is jobb kémhálózat, mint a házimanóké, Wendy ezzel nagyon is tisztában van. A legtöbbek elnyomva élnek, de csak embereknek nem adhatnak ki semmi információt, a saját saját fajtájuk az teljesen más, oda szivároghatnak ki pletykák. Wendy büszke arra, hogy testvérei lévén elég nagy hálózat tagja, legalább a Gazda kedvében tud most járni és mindent kiderít erről a furcsa Alisháról neki. - Wendy igyekszik értékes információkkal szolgálni a Gazdának! - Ezzel Wendy megy is, hogy a fürdőt előkészítse, majd mikor megérkezik a Gazda, akkor neki is lát levetkőztetni őt Wendy. A Gazda biztosan fáradt, mert amúgy maga szokott levetkőzni, ám most Wendy a kedvében is akar járni, a könyves incidens miatt. Kicsit fel kell másznia Wendynek a kád szélére, hogy sikerüljön minden ruhadarabot levennie, majd a szennyesbe is teszi azokat. Holnap Wendy mosni fog, meg vasalni, hogy minden tökéletes legyen, élére vasalva, illatosan és tisztán kerül a helyére minden, mert a Gazda úgy szereti. - Három fogásos lakomát? - Kérdez vissza Wendy, majdnem elejtve a kezéből a szivacsot, amivel a Gazda testét mossa éppen. Néha egy fogás is kifog Wendyn, nem hogy három, de ez nem kívánság műsor, az lesz, amit a Gazda kíván, Wendy meg teljesíti, mert jó házimanó. - Meglesz Gazdám. - Vágra rá gyorsan még Wendy, mert nem akarja, hogy a kérdése miatt kétség merüljön fel a teljesítő képességeiben, Wendy mindent megcsinál, amit kérnek tőle. A mosdatásnál is szinte mindenhol végigmegy, csak egy helyet hagy ki Wendy, ami túl fiús és fogalma sincs, hogy ahhoz hogy érjen hozzá, teljesen más, mint ami a nőknek van. - Wendy látta egy szalonban, ahogy másokat masszíroznak más házimanók és elleste a mozdulatokat. - Hevesen bólogat is közben Wendy, hogy jelét adja, hogy ez mekkora nagy tapasztalat és ennyi elég volt számára, hogy elsajátítsa a dolgot. Wendy fülei csak úgy lifegnek a mozdulatában, majd a szivacsot kimosva ki is mászik a kádból, hogy egy törülközőt magához vegyen és megtörölje a Gazdáját, szinte mindenhol csont szárazra. - Szépek ugye Gazdám? - Kérdezi meg Wendy a hatásszünetben, ám a mosolya hamar lekonyul, mikor kiderül, hogy megint nem sikerült elültetnie azokat úgy, hogy megmaradjanak. Pedig egy kis szín elférne Wendy szerint a birtokon, úgy, ahogy a Gazda szobájában is van némi vörös, hogy ne legyen az egész túl sötét. Wendy követi a Gazdát a hálójába, miközben a saját kis vézna lábait is megtörli útközben, hogy ne legyen vizes. Wendy ezért néha csak fél lábbal szökken a Gazda után, egyszer még egyensúlyát is veszti és eltaknyol, de gyorsan talpra pattan és egy kisebb futással beéri a Gazdát. Odabent a bársonyos ágyon hasra fekszik a gazda és Wendy a kezeivel felhúzza magát a magas ágyra, majd kicsit megropogtatja a kezeit és munkához is lát. Wendy nem a kezével masszíroz, hanem a csupasz lábacskáival lép a Gazda hátára könnyed súlyával és a gerince mellett lépdelget, ahogy látta. alaposan megnézte Wendy, hogyan csinálják, reméli tényleg hasznos lesz és Gazda elégedett lesz. Amikor végez be is takarja a Gazdát, mert alighanem elalszik mire végez Wendy, a fáradság nagy úr. - Jó éjt Gazdám! - Köszön el Wendy és leugrik az ágyról, majd halkan kimasíroz és bezárja az ajtót is, hogy semmi se zavarhassa meg Gazdája álmait. Reggel korán kell kelnie Wendynek, mert boltba kell mennie, ha három fogásos ebédet akar csinálni és reggelire illő lenne visszaérkeznie. El is megy aludni Wendy is, másnap kora reggelig, amikor az Abszol úton kezdi a napját. Gyorsan bevásárol, majd felkeresi az egyik testvérét, hogy szóljon mindenkinek, hogy valami Alisháról mindent meg kell tudniuk Wendynek, mert a Gazdája kíváncsi rá, miért fura a lány. Hazaérve neki is lát kávét főzni Wendy, azaz a forró vízbe tesz a kávéporból és kevergeti kicsit és tálalja is a reggelivel, ami nem más, mint egyszerű szendvics, kenyér, sonka, uborka, mustár és sajt. Ezt Wendy most találta ki, reméli a Gazdának ízleni fog, ha felébred és lejön majd reggelizni. Miközben vár Wendy, neki is lát felvágni a húst, amit vett a hentestől reggel, a kés, amivel dolgozik, legalább akkora, mint a felkarja és néha mind a két kezével meg kell fognia, hogy sikerüljön szeletelnie a húst.
Vendég
Hétf. Dec. 14, 2020 4:35 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
A
z előítéletek bennem nem igazán tombolnak, s talán ezért sem viselkedek úgy Wendyvel, mintha egy egyszerű szolga lenne. Hozzám köti ugyan a szerződése, de ettől függetlenül minden egyes munkáért, amit itt tesz, megkapja a jutalmát. Nem zárom be a komor falak közé, akkor járhat kedve szerint, amikor csak akar. Elvégre nem rabszolga kell nekem, aki istenít, hanem egy egyszerű alkalmazott, aki elvégezi az itteni munkákat, melyekhez vagy kedvem nincs, vagy éppen időm rájuk. - Rossz tapasztalataid vannak az emberekkel, igaz? - amilyen kis ostobák ezek a házimanók, annál érdekesebbek tudnak lenni, ha elkezdenek mesélni, vagy épp gondolkodni. Ez ellen pedig egyáltalán nincs most kifogásom, hiszen egy nyugalmas hétvégének nézünk elébe, így a vacsora is sokkal jobban esik, hogy nem kell rohannom vele. Nagy erénye Wendynek, hogy tökéletesen eltalálja azokat az ízeket, melyeket szeretek. - Itt inkább az a legfontosabb kérdés, hogy meg akarsz-e tanulni te magad írni és olvasni? Ha lenne rá lehetőséged. - kérdem őt két falat között, miközben úgy bámul, hogy kis híján kiesnek azok a hatalmas, kéklő szemei. Olykor megmosolyogtat a csodálata, melyre ugyan nincs szükségem, mégis érdekes, hogy egy ilyen teremtés milyen könnyen tud ragaszkodni máshoz. - Akkor izzítsd be azt a manóhálózatot! - nevetem el magam. Jelenleg nincs túlságosan sok időm arra, hogy a személyes jellegű kíváncsiságomat elégítsem ki, erre viszont tökéletes lesz Wendy és az ő csapata. A fürdőben már kellemes bágyadtság telepedik rám, különösen akkor, mikor már perceket ázok a forró, olajjal borított fürdőben. Lehet, hogy egy kicsit el kellene mennem vidékre kikapcsolni és lazítani? Annyi gyönyörű kastélyszálló van a világon, lehet időt kellene szakítanom most már rendesen magamra is... Ám ez most csak jól eső képzelgés, érthető, ha már a lazításom folytatását tervezgetem. - Úgy ám, Wendy! Lepj meg valami különlegességgel! S bár nem vagyok édesszájú, de valami desszertet is szívesen látnék az asztalon. Mondjuk... Mit szeretnek a házimanók? - már ha egyáltalán esznek édeset, pontosabban lehetőségük van rá. Utóbbit kétlem, de sosem lehet tudni, hogy Wendy mikor csent el egy finomabb falatot. Belőle aztán kinézném! - Mikor mész legközelebb a piacra, szedj össze pár új receptet. - hiszen kedvemre van a változatosság, nem szeretek csupán pár ételt váltogatni. Mindent ki kell próbálni, nem igaz? A fürdőből most kivételesen nem sietős léptek vezetnek a szobámba, hanem könnyű, légies, kissé lusta járással közelítem meg a bíborba és ébenbe burkolt hálószobám. Meglehet, hogy kissé sötét, de tökéletes atmoszférát teremt magával a birtokkal. - Átkozott ez a föld, melyet még a te kezeid sem fognak felvirágoztatni. - vonom meg a vállam. - Ha annyira akarsz magadnak virágokat, miért nem veszel a szobádba színes művirágokat vagy díszeket? - ezzel pedig engedélyem is adom arra, hogy a saját lakrészét úgy dekorálja ki, ahogy csak akarja. Nem egy hatalmas szobáról van szó, én pedig oda egyáltalán nem járok, így lényegében a saját kedvére formálhatja az egészet. Közben a köpenyem derékig lehúzom, elhasalok az ágyon, s kezdetét is veszi a végső relaxáció. Van még mit tanulnia a manónak, de be kell látnom, hogy azok az apró lábak eléggé jól végzik a dolgukat. Halk roppanás itt, halk roppanás ott, s hamarosan már a lélegzetem is mélyülni kezd, mely jelzi, hogy nemsokára az álmok világába szállok. - Aha... - morgom orrom alatt, azzal magamra húzom a takarót, s olyan mély álomba merülök, hogy reggelig fel sem kelek. Szakmai ártalom a korai kelés, így másnap sem sütnek rám a déli nap sugarai, talán nyolc óra körül lépkedhetek lefelé az emeletről a hosszú, fekete bársonyos köpenyemben. - Üdv. - arcom kisimult, s érezhető már csak a jelenlétemből is, hogy kipihentem magam hosszú idők óta. Egy vaskos szivart helyezek le a konyhaasztalra, de mindenek előtt letelepedek a székre, s megnézem magamnak azt a bizonyos rettentően gusztusos reggelit, melynek azonnal neki is látok. - Szóval Wendy... - kezdek bele, hiszen valahogy az étkezést szeretem elütni némi csevejjel. - A házimanóknak vannak álmaik? Tegyük félre azt, hogy szolgálod a Gazdát. Olyan álmod, ami nem hozzám köthető. - késztetem egy kis gondolkozásra, melyhez hozzá kell fűznöm, hogy ne engem említsen.
Vendég
Szomb. Dec. 19, 2020 4:48 pm
Gazda & Wendy
Wendy a kérdés hallatán zavarba jön és elpirul, mert egy jó házimanó nem szidja a varázslókat egy másik varázslónak, abból még soha semmi jó nem sült ki. Wendy tördeli az ujjacskáit és kapkodja jobbra balra a szemét, nem tudja most mi legyen, Gazda jól bánik vele. - Wendynek vannak rossz tapasztalatai, de van jó is! Bizony! Wendynek csak azokról szabad beszélnie! A Gazda nagyon jól bánik Wendyvel és Wendy hálás érte. - Bólogat hevesen és ki is húzza magát Wendy, mert szerinte nagyon jól válaszolt és kitért a válasz alól is, mert átterelte a beszélgetést, hogy Gazda mennyire jó Wendyvel. - Wendy szívesen tanulna olvasni meg írni, azzal értékesebb házimanó lehetne és több hasznát vehetné a Gazda Wendynek - Azért Wendy nem éli bele magát ebbe annyira, mert egy házimanónak túl nagy luxus lenne az írás, olvasás. Szélesen elvigyorodik Wendy, mikor a Gazda felnevet az általa 'manóhálózatnak' nevezett segítségen. Wendy valamit jól csinált, mert nem szokott ilyen vicceseket mondani, a Gazdának nagyon fontos lehet az a lány, ha ennyire örül annak, hogy máris utána kérdez Wendy az ismerőseinél, meg azok az ők ismerőseiknél és így tovább. Wendy látja a gazda arcán, hogy gondolatban már máshol jár kissé, azok a furcsa olajok használnak, még magán is érzi Wendy, hogy ellazítja őt, pedig ő csak benne áll a vízben és nem mosakodik ott. Lehet Wendy nem engedi majd le a vizet és megfürdik a gazda után ebben, mert magára nem pazarolná az értékes olajat, Wendy olyat nem csinál. - Akkor Wendy harmadik fogása valami sütemény lesz. - Bólogat, de nem tudja Wendy, hogy ez most megkönnyebbülés lesz számára vagy újabb fejtörés, mert három fogás, az három esély, hogy elrontsa az ételt. Meglepődik, mikor megint egy olyan kérdést kap Wendy, ami Wendyt is érinti. A szivacs ki is esik immáron a kezéből és a víz alatt kell kutakodnia érte, hogy utána folytathassa a mosdatást. - Wendy nem tudja mit szeret a többi házimanó, Wendy és a többi házimanó is csak maradékot szokott enni. Wendy azonban járt már édességboltban, vett magának ott már édességet, Wendy szereti a fahéjas süteményeket. - Wendy kicsit elkalandozik és hamar be is fogja a száját, később majd megbünteti magát, amiért ennyit fecseg a Gazdának feleslegesen. - Rendben Gazdám, szedek össze új recepteket. - Wendy esetében mondjuk nem nehéz ezekhez hozzájutni, ám a jegyzetelése hagy pár kivetnivalót a dologban, mivel csak rajzolgat és az akkor még egyértelmű rajz később Wendynek fejtörést okoz. - Wendy vehet a szobájába díszeket? - Az ujjbegyeit összeérintve a szája elé teszi a kezeit, a Gazda nagyon engedékeny és kedves most Wendyvel, nem tudja mi történhetett vele, de azért Wendy még vár másnap reggelig a beleéléssel, nehogy kiderüljön, hogy elbájolták a Gazdát és meggondolja ő még ezt. Wendy megtaposgálja a Gazda hátát, masszírozva azt és amint eljön az ideje távozik és hagyja pihenni Gazdát. - Jó reggelt Gazdám és jó étvágyat Gazdám! - Visít vel Wendy örömében, hogy már nincs egyedül és ebben a nagy örömben Wendy elejti a kést, ami a lábánál landol, majdnem sikeresen Wendy saját lábába állítva azt. Lehajol és amint kézbe kapja Wendy a kést, megy, hogy lemossa, koszosan mégsem vághat vele húst. - Wendy a legjobb házimanó akar lenni, ami valaha létezett! - Bár Wendy az álmodásnál először arra gondolt, hogy este, amikor pihen miket álmodik, de mikor kapott egy kis segítséget, hogy mire gondol a Gazda, akkor megerőltette magát, pár perc után meg ennyit sikerült lelkesen felelnie, remélve, hogy Wendy jól válaszolt. Vissza is tér a sámlihoz, amire felpattanva eléri az asztalt és szeleti tovább a húst. A szeleteket Wendy egy mártásba dobálja utána egy tálba. - Wendy volt a piacon és Wendy szerzett új receptet és elindította a manóhálózatot is, mindent meg fog tudni a Gazda arról az Alisháról. - Wendy már pedáloz is, hogy mennyi mindent elintézett és persze a Gazda kedvébe jár, ha már arról van szó, hogy a legjobb házimanó akar lenni.
Vendég
Hétf. Dec. 21, 2020 1:35 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
- Én vagyok most a Gazdád, és én engedélyezem, hogy a rossz tapasztalataidat is elmeséld. Magasról teszek a többi varázslóra, de ezt már tudhatnád. - szemöldököm felvonom homlokom közepére egy pillanatra, majd az visszamászik alapállapotba két borkorty között. Isteni ez a párlat, egyszerűen tökéletes vétel volt! - Nincs semmi saját késztetésed? Nem akarsz valamit te magad olvasni, ami érdekel? - próbálom őt egy kicsit rávezetni arra, hogy a saját gondolatait fejezze ki, de hát ez egy buta manó esetén eléggé nehéz. Látszik rajta, hogy senkit sem érdekelt eddig, és senki sem próbálta meg arra ösztönözni, hogy megkeresse magában a saját vágyait és érzéseit. S hogy én ezt miért teszem? Úgy vélem, senkit sem kell lealacsonyítani a származása miatt, hiszen lehet, hogy a világot egy különleges jellemtől fosztjuk meg azzal, hogy elnyomjuk. - Akkor legyen fahéjas sütemény. - vágom rá egyből. Nem szoktam édeset enni, szörnyen ritka, ha ilyesmire vetemedek, de hát egyszer élünk, néha ilyen is kell. Az Wendy szerencsére, hogy ért az ízekhez, s általában jól el is tudja találni. Lehet e képessége nélkül már kihajítottam volna őt. - Vehetsz. Nem járok a lakrészedbe, így azzal díszíted fel, amivel akarod. - a látszat ellenére eléggé könnyed és laza tudok lenni, ez pedig általában meglepi az embereket. Nincsenek kőbe vésett szabályaim, csupán pár elvem, amikhez kőkeményen ragaszkodok. - Te vagy az első saját házimanóm, szóval nincs viszonyítási alapom, hogy a többiek milyenek lehetnek. Merre él egyáltalán a családod? - túlságosan sokat nem beszéltünk még a személyes dolgairól, de hát ehhez úgy látszik kellett pár év, hogy sikerüljön. Reggeli közben pedig az ilyen elejtett kérdésekre igenis várom a választ. - Alisha Dawson. - helyesbítek, hiszen e keresztnévből minden bizonnyal bőven akad még a világon, de engem csupán ez az egyetlen lány érdekel. A reggelimet közben szép lassan eltüntetem, s egy halk nyögéssel kísért nyújtózással hátradőlök a székemben. - Hozz egy kis whiskyt. A fehér címkéset, aminek az elején egy fehér pajzs van, piros kereszttel. - alkohollal kezdeni a napot? Még szép! Ha Wendy megkeresi nekem a kért üveget, akkor azt elveszem tőle, s magam löttyintek pár kortyot egy üvegpohár aljára, mellyel a hűtőhöz sétálok, s kiszedek a fagyasztó részről pár nekem tetszetős jégkockát, melyek vígan landolnak a barnás, sárgás gyönyörűség mélyén. Ezután meggyújtom a kubai szivart, s e kettőssel a kezemben sétálok a konyha túlsó felében levő széles ablakhoz, mely a birtok ködös udvarára néz. A fák ágai lombtalanul, kísértetiesen lengedeznek, s mindig eszembe jut, hogy mennyire élvezem ezt a borús légkört. Ennél otthoniasabb már nem is lehetne ez a hely. - Mi lesz a mai menü, Wendy? - kérdem magam mögé, de nem fordítom el a fejem. - Délutánra lesz egy kis programunk. Kipakoljuk a pincét. Illetve, az egészre ma úgysem lesz időnk, de szétnézünk egy kicsit. - a pincerendszer hatalmas, hiszen régen ott is tartottak bestiákat, de már egy jó ideje a lábam sem tettem be oda. S mivel akad egy-két tervem, így nem árt, ha azoknak csinálunk egy kis helyet... Közben észre sem veszem, hogy Soramith megjelenik az ajtóban, ki nem is rám figyel, hanem lassú, kimért csúszással Wendyt veszi célba.
Vendég
Hétf. Dec. 21, 2020 9:34 pm
Gazda & Wendy
Wendy összekulcsolja a kezeit és kicsit vonakodva hullámzik, nem könnyű neki erről beszélnie egy varázslónak, még ha az a Gazda is, mert belenevelték, hogy nem szabad, de mégis mi baja lehetne belőle, a Gazda nem fogja bántani Wendyt, ha beszél, mert Gazda csak kíváncsi, a Gazda nem olyan gonosz, hogy tőrbe csalja Wendyt. - Szegény Wendyt egyszer a hajánál és fülénél fogva cibálták ki egy épületből, hogy a lépcső tetejéről egy erős fenékbe rúgással egy nagy ívben zuhanhasson a földre. Az nagyon fájt Wendynek, meg is sérült akkor. Utána Wendybe mindenhol belerúgtak vagy fellökték, mikor munkát keresett, de nem ez volt a legrosszabb. Volt olyan Gazdája Wendynek, ahonnan Wendy megszökött, mert nem kötötte oda szerencsére semmilyen szerződés. Ott Wendy a hideg pincében aludt esténként láncra verse, nappal meg... Akkor végezte a dolgát, ahogy tudta, de a gyerekek nem hagyták, húzogatták Wendy haját és sötét varázslatokat próbáltak ki Wendyn, ami nagyon fájt Wendynek, de őket nem érdekelte. - Lekonyulnak a fülei is Wendynek, annyira kellemetlen az emlék ez Wendy számára, a csuklóján lévő sebet kezdi el piszkálni Wendy, ami arra emlékezteti, hogy miként sikerült onnan megszöknie. Nagyon rossz állapotban volt Wendy és utána jött a Gazda, ó igen, végre egy rendes Gazda! - Wendy szeretne recepteket tanulni könyvekből! - Az inkább meg sem meri említeni, hogy talált egy ilyen könyvet és azt nézegette, a képek alapján próbált főzni, de valami hiányzott, mert neki semmi sem úgy nézett ki utána, mint a képeken, így Wendy dühében a földhöz vágta azt és megtaposta kicsit. Csak reméli, hogy a Gazdának ez nem tűnt fel azóta sem, de Wendy azért megbüntette magát érte, amiért ilyet tett. - Fahéjas? Wendy nehezen állja meg, hogy ne egyen belőle, nem lehetne más Gazdám? - kérdezi meg Wendy kicsit vonakodva és szégyellve magát, mert ő bizony nem fog tilosban sütit lopni meg kóstolgatni, Wendy nem olyan, Wendy nem kockáztatná az állását, mert itt a Gazdánál jó dolga van. - Wendy nagyon boldog, hogy berendezheti a szobáját! Wendy meg akarja hálálni ezt a Gazdának valahogyan majd! - Az, hogy miként és hogyan, arra még nincs ötlete Wendynek, de az biztos, hogy sor fog keríteni rá! Csak rá kell jönnie, minek örülne a Gazda, ami nincs meg neki, mert hát a Gazdának nagyon sok mindene megvan már és nem ismeri eléggé, hogy bármivel is meglepje. - Wendy családja nagyon szétszóródott, de Európán belül vannak, mindenkinek van Gazdája is! - Bizony, az ő családja jóféle házimanó család, mert mindenki dolgos! Wendy nem is tud sokkal többet róluk, mert nem tartják olyan szorosan a viszonyt. Wendy még ahol dolgozott börtönben onnan ismer pár házimanót, akikkel néha találkozik. Wendynek sokat jelentett az a hely, mert ott tanult meg mindent, viszont sokat vesztett is az iránta érzett jóból, amikor kirúgták. Wendy attól megalázóbbat el sem tud képzelni, nem szeretné megint azt átélni. - Jaj, rossz Wendy! Nagyon rossz Wendy! - Wendy a fejét a konyhapultba kezdi veregetni, mert bizony elfelejtette, hogy van annak a lánynak második neve is és így most nem fog értelmes információkat kapni, mert ki tudja mennyi Alisha létezik még! Jó sokáig bünteti magát Wendy, majd ahogy szólítják már rohan is awhiskyért, amin fehér pajzs van meg piros kereszt. Ahogy megtalálja Wendy, viszi a Gazdának sietős léptekkel, csak úgy lobog a füle Wendynek és a kis hajgombócok a fején is mozognak, mert a büntetés közben Wendynek a haja szétjött és csak a szerencséjének köszönheti, hogy nem bomlott ki teljesen. Wendy ezután visszamegy a húshoz, hogy tovább készítse a háromfogásos ebédet, aminek az elején jár még nagyon. - Wendy csinál sütőtöklevest, majd ilyen különleges mártásba mártott húst süt ki, amit tört krumplival tálal majd Wendy és utána jön a sü-ÁÁÁÁÁ! - Wendy felkiált és csak úgy ott hagy mindent, hogy a konyhapultra felmásszon gyorsan, mert a rúnakígyó őt nézte ki magának és hát Wendy nem tartja magát finomnak, nem érti mit akar rajta enni a kígyó. - Gazdáám! A-a kígyója meg akarja enni Wendyt! Wendy így nem tud dolgozniii! Gazdám védj meeeg! - Wendy hisztérikusan ugrál közelebb a Gazdához, a lehető legtávolabb maradva a rúnakígyótól, Wendy nem találkozott még vele, azt hitte el van zárva valahová, nem is tudja mihez kezdene, ha a Gazda nem lenne itthon. Ahogy Wendy odaér a Gazda mellé az ablakhoz, ott totyorog neki félelmében, már-már megfordul a fejében Wendynek, hogy kiugrik az ablakon.
Vendég
Vas. Jan. 03, 2021 3:23 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
É
rzékelem, hogy Wendynek nem ered meg könnyen a nyelve, de hát nem hibáztatom, minden bizonnyal nincs hozzászokva ahhoz, hogy a gazdái az utasítás mellett még kérdezgetik is a véleményéről vagy az érzéseiről. Én más vagyok, mint a többi ember. Minden szempontból. - Miért bántottak? Nem voltál engedelmes? Vagy csak úgy... Kedvtelésből? Mert egyes emberek olyan szánalmas porszemei a világnak, hogy az olyanokon élik ki a kisebbségi komplexusukat, mint például te? – elmerengve kérdezem őt, de nem is biztos, hogy teljesen megérti az utolsókat. Ilyenkor, mikor nincs épp dolgom, s a gondolataimat más is kitölti a teendőkön kívül, gyakran töprengek el a világ s az emberek dolgain. Hogy milyen ostoba útra léptünk rá... - Kár rágódni a múlton. Most már itt maradsz. Velem. – az egyik lekonyuló fülét óvatosan ujjaim közé csippentem, s kicsit visszatolom azt az ég felé. Hiába a komor birtok, mely számomra maga a tökéletes otthoni légkör, Wendynek nem kell magát itt rosszul éreznie egyáltalán. Megcsinálja a munkáját, melyért megkapja a fizetségét, ennyi, s nem több. Nincs szükségem arra, hogy rajta gyakoroljam a hatalmat. - Rengeteg új receptet tanulhatnál, ha tudnál olvasni. Látod, itt is van egy ok! Ha épp sok időm van, mint például ezen a hétvégén, segíthetek elsajátítani az alapokat. Nekem csak hasznomra válna! – szeretem az új ízeket, így ha én tanítanám őt, az még szerencsésebb lenne, mintha elküldeném egy kellemetlen környezetbe, ahol a maradék kedvét is elveszik. - Túlságosan nem vagyok édesszájú, így ha véletlenül többet csinálsz, felesleges lenne kidobni. – vonom fel célzóan a szemöldököm. Túl engedékeny lennék tán? Ilyen az, amikor nem feszít szét a munka? Wendy jobb lesz, ha emlékszik ezeke a pillanatokra, mert sokszor megesik, hogy egy szót sem szólok hozzá, csak elvonulok. - Mekkora a családod? – kérdem az utolsó falatom után, még épp a whisky előtt. A reakciója nem igazán lep meg, volt egy olyan sejtésem, hogy nem lesz egyszerű neki a nyomozás. Enyhe mosollyal legyintek, hogy abbahagyhatja az önostorozást, s inkább igyekezzen a napindítómért a pincébe. Ennél kellemesebben nem is kezdődhetne az egész, így egy felszabadult sóhajjal kortyolok bele a whiskybe, s szívok egy nagyot a szivarból, melynek füstje kis híján bennem ragad a kiáltásra. - Mi a franc... – pillantok magam mögé, s egyből széles vigyor mászik fel rám Soramith láttán. - Előbbre vártalak. – szólok felé az ő nyelvén, ki még mindig lassú fenyegetéssel közelít Wendy felé. A manó nem tudja, amit én, hogy a háromfejű szeret azokkal szórakozni, akiken megérzi a velőtrázó félelmet. Nekem persze nevetnem kell a jelenet láttán, s egyből le is rakom a poharam és a szivart az asztalra, majd váratlanul lehajolok Wendyhez, s felemelem őt, mint valami gyereket. - Ne félj tőle. Nem bánt... – súgom halkan, s eddigre már Soramith is odacsúszik hozzánk, kinek mindhárom fejéből hosszú nyelv nyúlik kifelé, melyek végigszántják Wendy arcát és testét. Mikor azonban kicsit közelebb húzom magamhoz, megérzek valami furcsát a felsőruházata alatt. - Hát ez meg mi? – kérdem kíváncsian, s egyből odanyúlok, hogy kitapogassam, mit rejteget a ruhája alatt.
Vendég
Vas. Jan. 03, 2021 10:04 pm
Gazda & Wendy
Wendy a kérdések hallatán úgy érzi, hogy szíven szúrja a Gazda, még hogy Wendy nem volt engedelmes? Wendy mindig mindent megcsinál, amit a Gazda kér tőle! Wendy még szipog is, mert rémes emléket idéz fel azzal, hogy ezt elmeséli a Gazdának. - Wendy úgy véli, hogy kedvtelésből bántották, mert Wendy nem adott okot rá, Wendy jó házimanó! - A ruhája ujjába meg is törli az orrát Wendy, ezzel a szipogást be is fejezve, nem szabad Wendynek sajnáltatnia magát, elvégre igaza van a Gazdának, nem kell Wendynek a múlton rágódnia, mert az a múlt és most a jelenben él, erre kell figyelni. Wendy nagy szemekkel pillant fel a Gazdára, amikor a fülét megfogja és felfelé megemeli, a másik füle is mozdul azzal Wendynek, már nem konyul lefelé, a kedve is jobb Wendynek, mert Gazda ilyen kedves vele és biztosan látná Wendyt boldog házimanónak, így Wendy el is mosolyodik. - Gazda nagyon rendes Wendyvel! Wendy hálás lesz, ha Gazda megtanítja olvasni! - Wendy sok receptet fog olvasni az már biztos, megtanulja majd Wendy a főzés minden csínnyát és bínnyát, aztán majd olyan finomakat főz Wendy a Gazdának, hogy mind a tíz ujját végig nyalja majd kétszer is! Bizony, Wendy már képzeletben túl is van az olvasás megtanulásán, nem gondolná, hogy az olyan nehéz lenne, bár honnan is sejthetné Wendy, hogy ez nem lesz olyan egyszerű, mint megtanulni felseperni vagy felmosni, mert ide kell némi agytevékenység is, amiben Wendy nem olyan erős. - Gazda gyanús Wendynek, túl kedves Wendyvel. - Bizony, szóvá teszi Wendy most már, mert túl sok a jóból sose jelent jót, lehet tényleg valaki elbűvölte a Gazdát és Wendy ilyesmivel nem szeretne visszaélni, szóval még vár ezekkel a kijelentésekkel, hogy igazat adjon e nekik. A végén még Wendy kikap, mert tudnia kellett volna, hogy Gazda nem volt önmaga, mikor ezeket mondta Wendynek. - Wendynek él mind a két szülője és van öt testvére. - Válaszol Wendy a büntetés előtt, a Gazda elég lazán csak legyint Wendy hibáján, hogy elfelejtette a keresett lány másik nevét is. Wendy csak azért végez hamarabb a büntetésével, mert a Gazdának kell egy üveg ital és Wendy jó házimanó, így már rohan is, hogy kielégítse Gazdája vágyát. Utána Wendy neki is készül folytatni az ebédet, amikor megjelenik a rúnakígyó. A Gazda nem esik pánikba, bár aki Wendy szerint bestiáékkal dolgozik, az nem is veszíti el a hidegvérét egy sikoltozó Wendy láttán sem. Wendy nem tudja, mit mondhatott Gazda a rúnakígyónak, de sajnos az feléjük tart még mindig és Wendy kicsit remegni kezd a félelemtől. Wendyt a gazda felemeli, mintha csak egy gyermek lenne és azt súgja Wendynek a nagy fülébe, hogy nem kell félnie tőle. Már hogy ne félne Wendy egy ilyen fenevad láttán? Halkan nyüszög Wendy, ahogy Soramith nyelve hozzá ér az arcához, majd a testén is érzékeli azokat Wendy. - Gazdáám, a kígyója ízlelgeti Wendyt! - Halk, vékony hangja Wendynek csak úgy megremeg, majd a Gazda kérdésére teljesen elpirul a füle tövéig. Wendyt még senki sem tapogatta meg, nagyon furcsa érzés ez Wendynek és zavarba is jön tőle, hirtelen nem tudja mit válaszoljon, csak a mutatóujjait érintgeti össze Wendy. - Hát az Wendy c-i-c-i-je - közli tagoltan és alig hallhatóan Wendy zavarában, amit a tapogatás okoz egyfelől, másrészt meg a rúnakígyó érdeklődése a villás nyelveivel, mert miért is csak az egyik fejével érdeklődne, egyből mind a hárommal kíváncsi a házimanóra. Wendy teljesen libabőrös, végigfut rajta a hideg és a teste minden porcikája megfeszül. A pír sem múlik el Wendy arcáról, szinte már majdnem sír és a kezeivel a Gazdája felsőjét markolássza nyöszörögve. - Gazda, Wendy így nem tud dolgozni, ha itt a kígyó! - Wendy már könnyes szemekkel szólal meg, halálfélelme van, nagyon fél a kígyóktól, még sose félt ennyire semmitől Wendy, de nem is találkozott még másféle lényekkel eddig.
Vendég
Szer. Jan. 06, 2021 6:23 pm
Wendy & Zorgoth
"Bilincs csak kezet béklyózhat, A lélek szabja meg, Ki szolga, s ki szabad."
- Nem biztos az, hogy másnak megfeleltél. Ti sem tökéletesen jöttök a világra, s nem tudjátok minden ember minden igényét kielégíteni. Az élet egy fejlődés, te pedig még egészen fiatal vagy. - eloszlatom Wendy álomvilágát, bármennyire is hangzanak fájdalmasan a szavaim. Ő sem tökéletes, ahogy én magam sem, de ez így van rendjén. Itt a birtokon elvégzi a feladatát, ami néha ugyan hagy némi kivetnivalót maga után, de nekem megfelel. - Túl kedves? Azért ne szokd meg. - apró mosolyom melegen szökik a manó felé, bár őszintén felelek, hiszen sokszor temetkezek a gondolataimba, amibe Wendy egyáltalán nem fér bele. Attól pedig, hogy nem rúgok belé, mint a többi gazdája, még nem vagyunk sem barátok, sem pedig társak. - Akkor nagy a család. Szerencsésnek mondhatod magad. - tekintetem a messzeség ködösségébe réved, s minden egyes cseppjét élvezem ennek a tökéletes alkoholnak, ami legurul a torkomon. Soramith érkezése pedig a napom fénypontja, de hát ebbe a kígyóba merítem a beteges rajongásom minden kicsiny cseppjét. Ő már akkor élt, mikor én születtem, s végigkísérte a gyermekkorom. Innentől pedig nekem ő jelenti a családot, még akkor is, ha egy bestia. Wendy azonban nem igazán szívleli, de hát ez érthető is, a többség nem szereti a kígyókat, főleg nem ha azok embernagyságúak. - Csak nyugalom, nem fog megenni! Bár ha sokat mozogsz, akkor megeshet, hogy megkóstol! - még mindig nevetek, s mintha Soramith is rájátszana még, úgy tátja el a száját, készen arra, hogy bekapja Wendy egyik kezét. Ám én az utolsó pillanatban tenyerem a közelebbi fejére helyezem, s kicsit távolabb tolom magunktól. Aztán érzek csak meg valamit a manón, s bevallom, hogy ekkor tudatosul bennem csak, hogy ő nem egy tárgy, hanem egy húsvér lény... - Hoppá! - elhúzom rögtön a kezem, de ismét kénytelen vagyok felnevetni szórakozottan, hiszen Wendy egy lány manó, nekem pedig sikerült akaratlanul is átlépnem egy határt. Ilyen természetesen többet nem fordulhat elő, úgyhogy mielőtt lelki problémákat okoznék neki én magam is, s a kígyó is, így az ő nyelvén utasítom, hogy távozzon a konyhából. Érezhetően hezitál, de végül lassan kicsúszik, s eltűnik valahol a hatalmas kúriában. Wendyt a földre helyezem, s biztatóan bólintok felé. - Mehetsz a dolgodra. - én pedig az elkövetkezendő fél órában a fagyos tájat bámulva fogyasztom el a reggeli italom, s szívom el teljesen azt a tökéletes szivart, melyet nagyon nehéz volt beszereznem. Ezután magára hagyom Wendyt egy órára, s csak utána térek vissza immáron átöltözve egy kényelmesebb felszerelésbe, ha már a pincébe vagyok kész lemenni. Az ebéd számomra kissé tolódik, hiszen jelenleg egy falat sem férne belém, annyira eltelített a reggeli – s a következő három pohár konyak. - Indulhatunk? - tettre készen rakom csípőre egyik kezem.
Vendég
Csüt. Jan. 14, 2021 7:49 pm
Gazda & Wendy
Wendy fülei kissé lekonyulnak, mert szerinte a gonosz varázsló gazdája elégedett volt vele, csak Wendy nem tudta tovább elviselni ott, mert bántották. Azonban Wendy elismeri, hogy a Gazdának igaza van, még fiatal és nem tökéletesen jött a világra, elvégre Wendy bőrkeményedései nem egyik napról a másikra alakultak ki. Az is igaz, hogy Wendy még fiatal és egy házimanó sokáig él, van még ideje fejlődni Wendynek. - De... de Wendy jó házimanó? - Wendy felemeli a fejét, amit az előző a Gazda előző mondatára lebiggyesztett Wendy. Nagy szemekkel néz Wendy kérdőn a Gazdára, mert lehet nem tökéletes, de jónak csak jó, ha megtartotta a Gazda Wendyt eddig. Wendy nagyon tiszteli a Gazdáját és igyekszik minél jobb lenni számára, mert Wendy itt jól érzi magát és még annyi mindent tanulhat majd, ha megtanul olvasni! - Wendy nem szokja meg. v- Wendy elmosolyodik az ígérete közben a Gazdának, mert nem sokszor látja a Gazdát Wendy mosolyogni, pedig többet is mosolyoghatna, jól áll a Gazdának Wendy szerint. - Wendy nem sokszor találkozik a családtagokkal, pedig Wendynek lenne rá ideje. - Az anyukáját nem is látta azóta, hogy elválasztották tőle Wendyt, ahogyan a családfővel sem találkozott még sose Wendy, a testvérei közül sem tud mindenki úgy elszabadulni, mint Wendy a Gazda mellől. Wendy testvéreinek nyomorúságosabb sors jutott, amit Wendy sajnál, de nem tud sokat tenni értük, mint megosztani a fizetését a testvérekkel olykor. Wendy igyekszik és a többi házimanótól különbözve, a szíve a helyén van. Wendy sajnálja a Gazdát, hogy neki nincs már meg a családja és egyedül lakik egy ekkora házban. - Gazdaaa!! - A kezeivel szorosabban markolja Wendy a Gazda ruháját, amikor a kígyó a keze felé tátja a száját. Az inget biztosan vasalhatja is ki Wendy, mert Wendy összegyűrte félelmében nem is kicsit. Szerencsére a Gazda végre odébb tolja a kígyó fejét, így talán nem kell annyira félnie az állattól Wendynek. Wendy akkor is fél tőle! Megkóstolta Wendyt és biztosan többet is akar majd belőle, most Wendy így hogy fog itthon maradni egyedül a házban ezzel a rémmel? Azonban Wendynek most van egy kicsit kellemetlenebb élménye a Gazdával, mert hát a Gazda megfogta a mellkasánál és hát az ami ott van Wendynek is új. Wendy nem tudja, hogy ez jó vagy rossz, de végre a kígyó távozik és a Gazda ismét a földre helyezi Wendyt a lábaira és mehet is a dolgára szorgoskodni az ebéddel. - Köszönöm Gazda! - Wendy, mintha mi sem történt volna ismét jókedvűen lépked vissza a húshoz, amit Wendy neki is lát kisütni, majd nekilát a köretnek és a süteménynek is. Szépen lassan minden kezd elkészülni, egészen kellemes illatok vannak a konyhában Wendy szerint. Természetesen, mikor magára marad Wendy, akkor gyakran néz az ajtó felé, hogy a kígyó meg akarja e Wendyt enni, most, hogy a Gazda elment a konyhából. Wendy egy kendővel takarja le a süteményt, amikor megérkezik a Gazda és megáll, hogy mehetnek e a pincébe Wendyvel takarítani. - Indulhatunk Gazda, mind a három fogás kész! - Wendy már ugrál is lefelé a lépcsőn, a fülei csak úgy ugrálnak ettől Wendynek. A lomtalanítás és a takarítás a kedvenc elfoglaltsága Wendynek, így most nagy hasznára is lehet a Gazdának!